Békés Megyei Hírlap, 1999. december (54. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-24-26 / 300. szám
1999. december 24—26, péntek—vasárnap Karácsony Arany élete kapcsos könyv, Madáchéra Lidércke árnyéka vetült 29 A XIX. SZÁZAD KÉT ÓRIÁSA AZ ORVOS-GENETIKUS SZEMÉVEL Dr. Czeizel Endre orvos-genetikus feldolgozta a magyar irodalom tizenhat költőfejedelmének családfáját és életútját. Közülük a múlt század két nagy zsenijének, a meleg szívű Arany Jánosnak és a tragikus sorsú Madách Imrének az életébe pillantunk be. Nevüket Az ember tragédiája örökre összekötötte. Kissé más képet kapunk róluk — nem feltétlenül rosszabbat, csak mást —, mint verseik, verses munkáik olvasásakor. Arany már fiatalon arról panaszkodott, hogy zúg a füle, fáj a feje, a vér az agyába tolul, s a nyakrava- lót sem tűri Hajlamosak vagyunk hinni, hogy nyitott könyvként ismerjük a mindig szelíd, mesélő szavú, aggastyánkort megért Arany János életét, amelyre a Kapcsos könyv intim rejtélyessége és a balladai homály volt jellemző. Amikor a hajdúk Bocskai fejedelemtől nemességet kaptak, megvásárolták a Toldi családtól Nagyszalontát, ahová később az Arany család is költözött. íme, az első nyom, hogy a költőt miért foglalkoztatta annyira Toldi históriája. Arany János írástudó, értelmes parasztember tizedik gyermekeként jött a világra 1817-ben 55 éves apától, 45 éves anyától. Kilenc testvéréből nyolcat nem ismerhetett, születése előtt elvitte őket a torokgyík, a tüdőbaj. Csak a 25 évvel idősebb első lány, Sára maradt életben, aki a mama tejének elapadása után, akkor született kicsije mellett az öccsét is szoptatta. Később úgy is becézte: „Jani fiam”. A kisfiú rossz körülmények között nevelkedett. Hatéves korában leégett a házuk, az istállóban tengették tovább életüket. De a papa már három-négyéves korában megtanította a betűvetésre és az olvasásra: hamuba írta a betűket. A költő életében a Család volt a középpontban. Joggal nevezték szent embernek, szerelmes verseket csak a feleségéhez írt, bár a múló kaland szele fiatalon őt is meglegyintette. Amikor rövid ideig a színészettel próbálkozott, egy Klárcsi nevű szubrett szerelmi légyottra hívta, de ő nem ment el... Akadt még egy plátói kapcsolata, amikor a gazdag kereskedő lányának, a tízéves Rozvány Erzsébetnek házitanítója volt. A szép nővé cseperedő lány istenítette „Arany bácsit”, de ő sosem élt vissza ezzel. Sőt, a két család között olyan jó viszony alakult ki, hogy a szabadságharc leverése után Arany a feleségét és a gyerekeit a Rozvány családra bízta. Arany életében akadnak „homályos foltok” is, amelyekről szemérmesen hallgatott, sőt a fia, Arany László is próbált szépíteni ezeken. Apja hosszú, harmonikus házasságban élt Ercsey Juliannával, de arról még az irodalomtörténet sem beszél, hogy Aranyné ténsasszony házasságon kívül született: az anyakönyv szerint Ercsey János ügyvéd és a szolgálólányuk, Szakmád Erzsébet kapcsolatából! Az ügyvéd később ismerte csak el sajátjának, a szolgálótól született többi gyerekével együtt. Arany korai életrajzaiban két évvel fi- atalabbnak tüntették fel a feleségét. Akkoriban a férjnek illett egy-két évvel idősebbnek lennie! Ez azonban semmit sem változtat azon, amit Arany szóki- mondóan leírt Petőfinek, összehasonlítva feleségeiket: „Az én nőm se nem fest, se nem zongoráz, se nem öltözik tízszer napjában, de Petőfit olvas, jó anya, s jó magyar gazdasszony.” Két gyerekük született. Juliskából színésznő lehetett volna, de gyerekként is beteges volt. Öt hónappal azután, hogy megszülte Piroskát, az egyetlen Arany-unokát, meghalt. Arany és felesége nevelte a kislányt, aki a költő élete alkonyának legnagyobb örömét jelentette. A fiát, Arany Lászlót — a „Laci te, hallod-e...” révén — mindenki Petőfi „ürgeöntő” verséből ismerte meg. A család nem hitt a magas, jóképű fiatalember költői tehetségében. Jogász lett, magas hivatalokat töltött be, ország- gyűlési képviselőnek is megválasztották. Meglepetés volt, amikor elsőként 23 évesen, majd hat évre rá ismét elnyerte a nagy tekintélyű Kisfaludy Társaság jeligés pályázatát. Még volt egy irodalmi sikere, de harmincéves korában abbahagyta az írást. Sokan meggyanúsították, hogy zseniális apja vezette a tollát, de erre nincs semmi bizonyíték. Aranynak sok baja volt a szemével, és mire a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára lett, az unokája olvasott fel neki. A latinon és a németen kívül megtanult görögül, franciául, angolul, olaszul, és ezekből a nyelvekből műfordított. A fia szerint: „Görögöt, angolt mástól hallva, meg sem tudta érteni. Hiszen ezeket a nyelveket csak szeme által ismerte.” Vaksága mellé hamarosan meg is süketült. Fiatalon már arról panaszkodott Petőfinek és Tompának, hogy zúg a füle, fáj a feje, a vér az agyába tolul, a nyakravalót sem tűri. Ennek oka a magas vérnyomás lehetett, de ezt akkor még nem tudták kimutatni. Aztán epebajos lett. Gyakorta besárgult, májánál is daganat növekedett. Eötvös József és Deák Ferenc elküldték hozzá egy sebészprofesszort, aki éles késével — a lakásán, és érzéstelenítés nélküli!) — felnyitotta a tályogot. Iszonyú műtét! A professzor három nagy epekövet vett ki, és a következő napokban, kínok és sebláz kíséretében még kilenc került elő. (Néhány ezek közül ma is látható a nagykőrösi Arany-múzeumban.) A vágás a költő élete végéig sem hegedt be, a szivárgó váladék miatt naponta kétszer kellett átkötözni — még tizenkét évig! 1882- ig... Madách Imre nemesi családfáján egymást érik történelmünk nagyjai. Első ismert őse a tatárok elől menekülő IV. Bélát követte, apai ükanyja révén távoli rokonságban állt a költő Zrínyi Miklóssal, a legendás Zrínyi Ilonával és II. Rákóczi Ferenc fejedelemmel, nagyapja a Martinovics-per vádlottjait védte, és a család Mátyás király idején élte legfényesebb korszakát. Édesanyja, Majthényi Anna sem akárki leszármazottja volt: rokonságban állt a híres Búvár Kunddal. Madách kivételes szellemi adottságú, koravén gyerek volt. Magántanulóként végezte iskoláit, 14 és fél évesen elkezdte, 17 évesen befejezte az egyetemet, alig húszesztendős korában megkapta ügyvédi oklevelét! Az irodalomban is hajtotta az alkotásvágy, húszéves koráig megírta négy korai drámáját. Rajta kívül a világirodalomban csak Voltaire és Lope de Vega tollából született ilyen ifjúkori drámai alkotás. Az ember tragédiáját — igazi remekművét — jóval később, 36-37 éves korában vetette papírra, alig 406 nap alatt. Minden sorát kézzel írta le, és műve egyetlen (!) példányát elküldte Arany Jánosnak, kérve bírálatát. Arany beleolvasott, de az első négy sor után félretette. A dráma kezdetén az Úr mennyei szavát — „Be van fejezve a nagy mű...” — önelégültnek, komikusnak tartotta, azt hitte, egy műkedvelő próbálkozása. Később, amikor hallotta, hogy Madách Imre milyen kiváló beszédet tartott az Országgyűlés vitájában, elővette a kéziratot, belemélyedt, és akkor felfedezte a szerző zsenialitását. Lelkesedni kezdett, és még arra is vállalkozott, hogy néhány általa „zsengének” ítélt szót, meg a helyesírási hibákat kijavítsa. Belegondolni is rossz, mi lett volna, ha Arany elutasítására Madách tűzre veti azt az egyetlen példányt... Az alsó-sztregovai remete — ahogy visszavonultsága miatt nevezték — életének 42 évéből mindössze hármat töltött Pesten, kilencet Csesztvén, a többit gazdag családi könyvtárának vagy „oroszlánbarlangnak” nevezett dolgozószobájának mélyén. Földbirtokos volt, de sosem akart gazdálkodni, és a hivatalokat épp úgy kerülte, mint a zajos társasági életet. A latinon, görögön kívül hat nyelven beszélt, de gyorsabban jártak a gondolatai a kezénél, ezért ejthetett helyesírási hibákat. Tizenegy évesen elvesztette apját, és erős akaratú, diktatórikus természetű édesanyja — aki 96 évig élt — zsarnokoskodott felette. Imádta nagy műveltségű fiát, mentesítette a birtokkal kapcsolatos gondoktól, de védőszárnya alatt az érzékeny fiatalember nem tudott igazán felnőni. Ez a furcsa anya-fiú kapcsolat rányomta bélyegét Madách nőkkel való próbálkozásaira is: minden nő iránt azonnal végtelen nagy szerelemre gyűlt, és a sorozatos visszautasítások fájó csalódásként érték. Amikor megjelent életében az első olyan nő — későbbi felesége, Fráter Erzsébet —, aki elfogadta közeledését, fellázadt az anyai önkényuralom ellen: jómódú, katolikus nemes létére nőül vett egy elszegényedett, református nemeslányt. Lidércke, ahogy Madách a feleségét becézte, szenvedélyes, durcás, különcködő nőszemély volt, aki sem a műveltségével, sem bájaival nem dicsekedhetett. Öt szép évet adott a férjének, akit Imre helyett Eminek hívott. A házaspár a „nyugalom” éveiben is Madách megismerte Lucifer poklának legmélyebb bugyrait Lidércke- Évája miatt folyton gyötörte egymást. Madách beteges volt, sokszor nyomta az ágyat, „zörgő csontú kórvitézként” emlegette önmagát, nyögte szívpanaszait, a rátörő köszvényes rohamokat, Lidércke viszont reggeltől napestig bálozott volna... Jöttek a gyerekek. Imre, az első fiú a születése után meghalt. Aladár, aki Petőfihez hasonlóan szilveszter éjszakáján jött a világra, később több verseskötetet kiadott, mégsem volt költői tehetség, inkább a szellemidézés volt a szenvedélye. Jolán, a harmadik gyermek életére korán árnyékot vetett szüleinek állandósuló konfliktusa. Madách legnagyobb bánata mégis az volt, hogy kisebbik lánya, a családban Ara névre hallgató Borbála — aki mellől a zsarnok nagymama minden udvarlót elzavart —, felnőtt korában a Lipótmezőre került. Nyolcvanéves koráig a tébolydában élt. Ara az anyjától örökölte az elmebajt. A közszereplésben félősnek tartott Madáchról kevesen tudják, hogy milyen bátorságról tett bizonyságot a szabadságharc idején. Batthyány köszönetét mondott neki, mert jelentős szerepet vállalt 1200 nemzetőr és 1830 honvéd újonc hadba küldésében. És ami a legérdekesebb: részt vett a nógrádi gerillacsapatok létrehozásában, felfegyverzésében. Ezek a férfiak a világosi fegyverletétel után is másfél hónapig harcoltak, majd Madách kastélyában rejtették el a fegyvereiket. A drámaíró nem miattuk bukott le, hanem azért, mert Kossuth halálra ítélt számysegédjét álnéven bújtatta. Négyhónapi botozásos pozsonyi várfogság és nyolchavi börtön várt rá Pesten, végül bizonyítékok hiányában felmentették. A labilis idegzetű Lidércke nem tudta elviselni, hogy a férjét bebörtönözték, a vagyonukat elkobozták. Botrányosan viselkedett, egyre zavarodottabb lett, állítólag meg is csalta távol lévő férjét. Végül Madách ki- szabadulása után elváltak. Fráter Erzsébet teljesen elzüllött, alkoholista lett, epilepsziás rohamai voltak, és amikor elhatalmasodott rajta az elmebaj, félmeztelenül botorkált a falvakban. Madách-Ádám megismerte Lucifer poklának legmélyebb bugyrait: Lidércke-Évája miatt... Somos Ágnes Bár mindketten vidékről jöttek vagy — mint Madách — ott is éltek, művészi kiteljesedésüknek Pest-Buda adott otthont (képünkön: a bécsi születésű Rudolf Alt vízfestménye az 1840-es évekből — a mai Hotel Inter-Continental helyén álló Kereskedelmi Kar épülete Pesten)
