Békés Megyei Hírlap, 1999. december (54. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-24-26 / 300. szám
1999. december 24—26, péntek—vasárnap Karácsony 23 WS» ______________A PÓPA ZSEBRE VÁGTA A STÓLAPÉNZT ÉS HÚZOTT EGYET A FELÉJE NYÚJTOTT ROZSÓLIS ÜVEGBŐL______________ Eg ykori havasi leányvásárok a Fehér-Körös forrásvidékén A Romániához tartozó Gajna-hegycsúcs melletti fennsíkon tartották még a múlt század közepén is a mócok a megkérést, eljegyzést, esküvó't nagy népünnepély és vásár keretében. Az idő, az egyházi törvények változása és a politika lassan elsorvasztotta a szép hagyományt. Előbb a házasságkötések maradtak el, aztán az ünnepségek, végül a vásárok is. A Gajna-fennsíkon ma már legfeljebb csak a turisták fordulnak meg. A havasi leányvásár pedig mint folklórhagyomány, bevonult a falak közé, a városok és falvak kultúrhá- zaiba. Ennyi maradt a múltból. Talán érdemes felidézni a táj és a leány vásár hangulatát. A Bihar-hegység a Közép-Duna-me- dence egyik legtekintélyesebb hegytömege, melynek déli oldalából kiágazó sarokbástya a Gajna nevű hegyorom. Ennek magassága 1486 méter. Ez a hely hármas határ Hunyad, Aranyos- Torda és Arad megyék között. (A hegyorom Hunyad megye területén van.) A Gajna panorámája elragadó. A hajnali napfelkelte látványa gyönyörű. Láthatók az Aranyos, Fehér-Körös és a Maros folyók völgyei, a Gyalui-hava- sok, a kopasz Vulkán-hegység és az égbolttal összeolvadó Alföld széle. A Gajna-hegyorom oldalából, 1100 méter magasságban ered a Fehér-Körös, Bulcsesd község mellett. Eleinte délnek, Biharkristyortól nyugatnak, Brádtól északnyugati irányba folyik. Felső szakasza szűk és hosszú, meredek oldalú völgyben, sziklás, kavicsos talajban rohan ritka szépségű festői völgyben, ezer méternél jóval magasabb csúcsok (Sztrimba 1150, Vulkán 1257 méter) mellett. Ezen a szakaszon a vízfolyás vad hegyi patak, kilométerenként 17—18 méter eséssel. A folyó többi mellékvölgyei is megragadó szépségűek, s ezekben szelíd tisztáshalmok vannak sziklacsoportokkal, meredek falakkal. Völgye csak Körösbányánál és Nagyhalmágynál szélesedik ki, közben Halmágycsúcsnál újra összeszűkül. A Borosjenő feletti dombok lábáig agyagos és durva mederben halad. Borossebes és Borosjenő között már szelíd dombláncok kísérik a folyót, és Köröskisjenőnél eléri a síkságot. Borosjenőtől Gyuláig a folyó kemény agyagba vágta be magát, és áradások idején fehér színű iszapot szállít. Ebből ered a Fehér-Körös elnevezése. Mellékvízfolyásai jobb oldalon: Ribicza, Halmágyi és a Dézna-patak, bal oldalon a Zöldes és a Csigér vízfolyások. Csapadékban a Fehér-Körös rendszerében néhol 1000 milliméter feletti csapadék is előfordul. A hegyvidékre hulló csapadék a meredek lejtőkről és az oldalvízfolyásokról gyorsan a főbefogadóba jut, és alig pár órával az esőt követően már mint árhullám jelentkezik Honctőnél, a folyó első vízmércéjénél. Innen a 127 kilométerre fekvő Gyulára 36 óra alatt jut el a víz. A Fehér-Körös eredeténél a hegyvidék felépítésében részben vulkanikus, részben üledékes kőzetek találhatók. A vízfolyás felső völgyében az alapkőzet a felszín fölé tört, és az andezit az eredetileg tágas völgyeket feltöltötte. Helyenként lávatömbök képeznek romhalmazokat. Honctő környékén sok az andezit tufa. A Fehér-Körös a Körösök vízrendszerének (Fehér-, Fekete-, Sebes-, Kettős- és Hármas-Körös, a Berettyó, valamint a Hortobágy-Berettyó vízgyűjtő területét foglalja magába) leghosszabb (236 km) és legkiegyenlítettebb vízfolyása. A folyó hosszából 226 km (82 százalék) Románia, 10 km (8 százalék) Magyarországhoz tartozik. Vízgyűjtő területe: 4275 négyzet- kilométer, ebből 3977 négyzetkilométer (93 százalék) Románia, 298 négyzetkilométer (7 százalék) Magyarország területén van. A Fehér-Körös a Körösök összes vízgyűjtőjének 16 százaléka. Ha a Magyarországot „érintő” Falusi oláh pap folyók hosszát vesszük figyelembe, a Fehér-Körös a kilencedik helyen áll országunkban. Legnagyobb vízhozama Gyulánál másodpercenként 620 méter. Legmagasabb vízállást a folyón — 819 centimétert — Gyulán mértek 1995- ben. Sokéves átlagos vízszállítása 1063 millió köbméter. A Gajna-hegycsúcstól északra, 1450 méter magasságban elterülő széles fennsíkon (Vásárhely a neve) tartották egykor a Fehér-Körös és Aranyos felső vidékének elszórtan élő, házasodni vágyó móc (az erdélyi románság sajátos hegylakó népcsoportja) fiatalok a megkérést, eljegyzést és a házasságkötéseket. A leányvásár elnevezésű találkozásokat minden évben ugyanazon időpontban, július 13-a (ó görögkeleti naptár Péter- Pál napja) utáni vasárnap tartották. (Ha Péter-Pál a hét második felében volt, a leányvásárt a következő vasárnaphoz egy hétre eső vasárnap rendezték.) A havasi leányok már hetekkel előbb készülődtek, hogy tetszetősen jelenhessenek meg a várva várt napon a leány vásáron. Varrták a rokolyákat, hímezték az ingvállakat, fényezték a pénzdarabokat, fűzték a gyöngyöket, hogy minél több sorból álljon a nyakfüzér. Nagy gondot fordítottak a katrincákra, melyeket a jobb módú leányok arany rojtokkal szegélyeztek. (A katrinca keskeny kötényféle, színes ruhadarab, melyből elöl és hátul is viselt egyet-egyet a móc nő, leány. A hátsó kötény felső része kék, alsó, nagyobbik része pedig narancsszínű volt. Régebben nem is fedte testük alsó részét más a két katrincánál, és csípőtől lefelé két oldalt csupasz testük volt látható. Ma már kivétel nélkül szoknyát is hordanak a katrinca alatt.) A férfiak (nők is) bocskort, fehér da- róc nadrágot, bőrövet, daróc zekét, báránybőr sapkát viseltek, mely üveggyöngyökkel, kakastoliakkal és virágokkal volt díszítve. Az ing nyaka és a kézelő színes fonallal szépen ki volt varrva. Ingüket az övön alul, kieresztve viselték. Igen látványos volt a leányvásárra a gyülekezés. Már korán reggel nők és férfiak, minden irányból özönlöttek a különböző falubeliek a közeli havasokból tarka csoportokban felfelé a meredek hegyoldalakon. A gyalog érkező lányok a fennsíkra érkezés előtt az erdőszélen levetették hétköznapi ruhájukat, és felvették a magukkal hozott ünneplőjüket, hogy minél csinosabbak legyenek, mert legtöbbnek a leányvásárokban akadt szerencséje. Jöttek a résztvevők ökrösszekereken és lóhátakon is. Kellemes időben 4—6 ezer résztvevője is volt a vásároknak. Az eladó leányok egész hozományukkal voltak ott, a legényeknek módjukban volt válogatni. Ott hevert a nagy kelengyeláda a leány előtt nyitva, benne mindenféle női öltözék: katrincák, szoknyák, hímzett ingderekak, kozsók (a havasi lakók legértékesebb ruhája a selyemmel szépen kivarrott) vásznak sokféle árnyalatban. A ládafiában tallér, aranypénz és bankó, kitől mennyi tellett. A szülők megadták a szemreva- ló legénynek a választ arra a kérdésre is, hogy hány darab jószág jár leányukkal. A leányvásárokkal kapcsolatos so- kadalomban mindenféle faáru (gereblye, villa, kaszanyél) fenkőtok, vászon, bunda, egyéb árucikk árusítása is történt. Nagy keletje volt a vásárokon a 2,0—2,5 méter hosszú (két kivájt dongából készült) havasi kürtnek. Ezeket távolra hangzó, harsonaszerű hangja miatt főleg éjjel használták a pásztorok az állatok őrzésénél, a nagyobb vadak elriasztása, távoltartása céljából. Italként cseresznye- és szilvapálinkát, bort fogyasztottak. Árultak levesfélét, vaddisznópecsenyét. A falusi pék zsemlyefélét kínált, a pásztorfiúk áfonyát. Az összejövetelen tánc és vígság volt egész nap. A zenészek játszották a hórát, batulát, a szúrbát, a lassú és gyors ardeleanat, erre táncoltak a párok. Tánc közben kurjongattak és táncszókat rikkantottak. Jártak-keltek Oláh vőlegény a területen a házasulandók addig-ad- dig, amíg megakadt a szemük valamelyik lányon (fátán). Ha megtetszett, odaszóltak az apának: adná-e feleségül a lányát? Jó is a legény, ügyes is, szép nyája van, otthon — mondta a fiú rokonsága. Ha megegyeztek, paroláztak, megitták az áldomást kedvenc italukkal, a rozsólis- sal, az immár vőlegény megkínálta a menyasszonyát rézbányái vagy topánfalvi mézeskaláccsal, majd odasúgta neki: „Ne félj, drágám, mindig így lesz ez, gyere, menjünk a paphoz.” Pap pedig volt ott bőven. Palástja a hátán volt, az esketéshez szükséges viaszgyertyát, koszorút a krisznyiket, a kántor mindig kéznél tartotta. Sátorban vagy a szekér mellett történt meg a szertartás, de ha ez nem volt, az Isten szabad ege alatt. Felhangzott a „Damne milustene”, összeadták a fiatalokat. A pópa zsebOláh menyasszony re vágta a stólapénzt, húzott egyet a feléje nyújtott rozsólis üvegből és a süteményből fogyasztott az új pár szerencséjére, és ment tovább, mert szükség volt rá máshol is. Nem minden mulatozásból és táncolásból lett helyszínen férjhez menés. Volt, amikor csak társalgásba elegyedtek a fiatalok. Szóba jöttek az otthoni dolgok, a família, egyéb ingó és ingatlan vagyon, és ha megegyeztek, a leány atyja és a vőlegény paroláztak, kézfogót tartottak. A vásár utáni legközelebbi alkalommal a legény otthonába is felkereste a leányt, és házasság lett a gajnai vásár vége. A gajnai móc leányvásámak a távolabbi vidékekről is többször voltak látogatói. Az elragadó kilátást nyújtó Gajna- hegyoromhoz I. Ferenc József, mint fiatal császár is ellátogatott 1852-ben, erdélyi körútja alkalmából. Ennek a látogatásnak az emlékére a legkiemelkedőbb csúcsra gránitból latin feliratos emlékoszlopot emeltek. Ezt később lerombolták, és 1918 után Ferdi- nánd király emlékműve került a helyére. Ezt is hasonló sors érte. Ma egy díszesen faragott kereszt Avram Jancu, a mócok vezére emlékét örökíti meg. Maradandóbb emléket hagyott hátra a fejedelmi látogatás a havasi lakosság emlékezetében. Büszkén beszélik az egyszerű emberek, hogy „Járt ám itt a király is, sárga paripáján lovagolt végig sok fényes úr kíséretében a mi havasunkon.” Elmondják, hogy még a bálmost (tejfölben főtt kukoricaliszt) is megízlelte, s aranyakkal jutalmazta meg az alsóvidrai öregasszonyt, aki főzte. 1864-ben a görögkeleti román püspökséget a szerb egyháztól törvényesen függetlenítették. Fölállították az aradi és karánsebesi püspökségeket. A módosított egyházi törvények következtében megszűntek a Gajna- fennsíkon a házasságkötések, de népünnepély jellege megmaradt. A lányok legszebb kelengyéiket ezután is magukkal vitték, de nem hozományképpen, hanem csak mutatóba. A múlt század végére az ünnepségek is elmaradtak, csak közönséges vásárrá alakult az összejövetel, és ezt ekkor is leányvásámak emlegették. Ma már nem szokott zajos lenni az egykori leányvásárok színhelye a Gajna fennsíkján. Csak nagy ritkán járnak itt a Bihar-hegységet felkereső turisták és kirándulók. A legelésző állatok a leányvásárok idején elnevezett táncos dűlőúton mennek fel a fennsíkra. Leányvásár elnevezésű folklórrendezvényeket ma is tartanak Hunyad megye különböző településein, a kul- túrházakban abban az időpontban, amikor a régmúlt leányvásárait tartották a fennsíkon. A hívogató plakátokon a havasi kürt is látható, melyeknek hangjától volt zajos a leányvásárok idején a Gajna fennsíkja. Góg Imre (Az illusztrációkat a Régi erdélyi vi- seletek című kötetből vettük át.) _____________________„Számunkra nem vallási, hanem családi ünnep”_____________________ Ka rácsony az adventista gyülekezetekben Az adventisták karácsonya kicsit másképp zajlik, mint más hívő keresztényeké. Egyházuk álláspontja szerint a karácsony nem vallási ünnep, de megtartják, mert szellemiségét, családokat összetartó erejét kár lenne elpazarolni — mondta el Korom Erik (képünkön), a békéscsabai adventista imaház lelkipásztora. — Miért nem tulajdonának az adventisták vallási jelentőséget a karácsonynak, hiszen akkor született a Megváltó? — Azért nem, mert ez tévedés. A Bibliában világosan le van írva, hogy Jézus nyáron született, június vagy július hónapban. A karácsony eredetileg Baál- Asera és a Mitrász kultusz termékenységi ünnepe, valamint a Hanukkah elnevezésű ortodox zsidó ünneppel is egybeesik, de nem Jézus születésével. A feljegyzések szerint Luther állított először karácsonyfát 1517-ben, amely Jézus családfáját jelképezte, a rajta lévő gyertyák pedig Isten igéjének fényét. — Ezek szerint az adventisták egyáltalán nem ünnepük meg a karácsonyt? — Kezdetben egyes adventista gyülekezetek valóban elutasították a karácsony megünneplését, de ezzel egy fontos alkalomtól fosztották meg magukat, amit családi körben, szeretetben tölthettek volna. Az adventista alapművek szerzője, Ellen Gold White szerint a karácsony egyértelmű üzenete: család. A szeretet és az emberi kapcsolatok ápolása áll a középpontban ilyenkor és nem a vallásos áhítat: nem is szoktunk istentiszteletet tartani, csak ha épp szombatra esik az ünnep. Ugyanúgy ajándékot készítünk a másiknak, állítunk, családi ebéden veszünk részt, és jól érezzük magunkat szeretteink körében, mint bárki más — a mértékletességet és józanságot szem előtt tartva. Alkoholt egyáltalán nem fogyasztunk még ilyenkor sem, mert elveszi az ember józan ítélőképességét. Sajnos, pont a szeretet veszett ki ebből az ünnepből, amiről eredetileg szólt, azért mi megpróbálunk belecsempészni egy keveset, és idős, magányos embereknek, kórházakban maradt betegeknek adunk elő ünnepi műsort, hogy kicsit nekik is legyen karácsonyuk. Az ünnep csak egy lehetőség, melyhez az embereknek is hozzá kell tenniük a maguk részét, hogy valóban tartalmasán teljen és szép emlékké váljon. — Melyik a legfontosabb ünnepük? — A szombat. A hetedik nap, amit a Biblia is említ, hogy az Úr ünnepelni rendelte. — Nem a vasárnap a hetedik nap? — Nem. A Biblia szerint a hét első napján, vasárnap támadt fel Jézus — ennek bárki utána nézhet —, a hetedik nap a szombat, és minden szombat — a pénteki naplementétől a szombatiig — ünnepnap. A 2000. évbe lépéskor az első nap pont szombatra esik, így az új évet hálaadó istentisztelettel kezdjük. Sajnos, sokan babonás mítoszt szőnek a 2000. év köré, aminek valószínűleg vallásos tudatlanság az alapja. Mi, adventisták bizakodva várjuk az új évet és természetesen mértékletesen ünnepeljük. Frankó Marianna D-FOTÓ: LEHÖCZKY PÉTER Az ADVENTISTÁK Eredetük a 19. századi egyetemes Krisztust váró mozgalomban keresendő. Jézus visszatérését 1843-44-re tették, de a várt esemény elmaradt, ezért a mozgalom több irányzatra szakadt. Ezek egyike 1863-ban egyházzá szerveződött és felvette a „hetednapi adventisták” nevet. Az adventisták Krisztus második eljövetelét állítják hitük középpontjába, vallási előírásaik között szerepel az egészséges életmód és táplálkozás. karácsonyfát
