Békés Megyei Hírlap, 1999. december (54. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-24-26 / 300. szám
1999. december 24-26., péntek-vasárnap SPORT ttjßs Afé aSKÉKÉS MEGYEI HÍRLÁP „Mami! Azért mégis megérte” Félig háttérben, reménykedve és bizakodva Nyeste anyuka néha azon is eltűnődik, vajh' csak ők ketten hiszik-e Adrival, hogy igazi maximalista? FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET A néhány kis színes fotó, kártyanaptár és kivágott cikk jóval több, mint holmi helykitöltő a bolti pultasztal üveglapja alatt. Kapcsolat valakivel, aki lehet, hogy épp a tornateremben gyakorol, esetleg Budapest felé vonatozik, netán a glasgow-i sportcsarnokban ragadtatja tapsra a szurkolókat. Anyuka majd' egész napját az üzletben tölti, így aztán gyakran „találkoznak”. És bármikor az üveglapra pillant, eszébe jut valami... Néha örömkönny csillan, máskor néhány pillanatra szemérmesen elfordul a Manka- szalonban gombot, cérnát válogató vevők elől... akkor is előkerül a papír zsebkendő. A sportszülőknek ezt kivált sorsul szabja az élet. „Most hogy kiköltöztünk Jaminába, kétszer is meggondolom, hogy napközben hazamen- jek-e. Szerencsére, főleg ilyenkor ünnepek táján, sokan megfordulnak itt és gyakran megkérdezik tőlem: ...és Adri hogy van? Tud már rendesen készülni? Mit tagadjam, jólesik, főleg azoktól, akiket még sohasem láttam a békéscsabai tomaver- senyeken. Még azt is merem „mondani, erőt ad, biztatást, hogy mégsem volt hiába az erőfeszítés, annyi mindenen túljutni, valahogy átverekedni magunkat. Erről ugyan nemigen beszéltünk még mi szülők sem egymás közt, de biztos vagyok benne, egyben mindig is valamennyien ugyanúgy gondolkodtunk. Hogy amikor eldőlt, a lányunk tornász lesz, akkor otthon átalakítottuk az életünket. O került az előtérbe.” Próbálom szemezgetni a szavakat, amelyekből azért kisej- lik, lehetnének keményebbek is, szókimondóbbak, reszelősebbek is. Csak hát miért éppen most, amikor Adri végre újra egyenesben van, a glasgow-i Grand Prix-n elért 7. és a zürichi Világkupán elért 6. helyezéssel végképp visszatért az önbizalma. Felemáskorlát-gyakorla- tát újra jegyzik a torna nagypiacán. Nem mintha eddig nem tudta volna önmagáról, hogy többre képes, de ez kevés. Egy jó adag szerencse is szükségeltetik mellé. A sors paradoxona, hogy az októberi, tiencsini világbajnokság szinte minden magyar női tornász számára keserű pirulákat jelentett, számára kivételesen mégis a megnyugtató visszatérés örömét hozta. Hátha még az előtte gyakorlatát bemutató Reub Tünde nem ront korláton, akkor Adrienn bizonyosan többet kap 9,5 pontnál — és döntős! „Két és fél év ment el úgy, hogy azt sem tudtuk, egyáltalán mire számíthatunk. Atlanta után, azon a rosszemlékű őszi délutánon egy zürichi nemzetközi versenyre készült. Éppen egyedül edzett. A dupla csavarból rosszul jött ki, szerencsétlenül ért talajt, amit már előre érzett, ezért egy pluszszaltóval mentette a menthetőt... Nem gondoltuk, hogy milyen nehéz hónapok, évek elé nézünk. Máig nem vállalta fel senki, hogy igazolja: a talajon elszenvedett súlyos bokaszalag-lazulás nem más, mint sportsérülés, amelyért a biztosító kártérítést tartozik fizetni. Még az is megfordult a fejemben, hogy egyesek azt várták, majd csak belefáradok a sok utánajárásba. Nem is tudom, beszéljek-e arról, mit jelent szinte egyedül maradni a bajban. Bizony, ilyenkor felvetődik az emberben, csak a bajnok, az egyesületi pontokat, vele együtt anyagiakat hozó versenyző kell-e a klubnak? Kalmár Zsuzsa szövetségi kapitány mondta ki, hogy meg kell operáltatni végre azt a fránya bokát, nem csak kezelgetni... Nos, ha most valaki azt kérdezi, miért nem külföldön gyógyíttat- tuk a lányunkat, azoknak megint csak azt mondhatom, úgy látszik erre Adri nem szolgált rá, nekünk pedig erre nem volt pénzünk. No de ezen is túl vagyunk, inkább előre nézünk. Nem létezik, hogy az a roppant energia kárba vész, amit tizenharmadik éve gyűjtögetünk, rakosgatunk össze apránként, fogcsikorgatva.” Akik kevéssé járatosak a sportágban, akár azt is hihetik, a békéscsabai torna „névtelen klasszisának” szüleit hiába unszolta annak idején Mezőhegyesen a fiatal testnevelő, Adorján László már csak szomszédi minőségben is arra, pakoljon össze a család! Végzős óvodás lányuknak tehetsége alapján ott a helye a híres Kórház utcai tomászműhelyben. Azóta pedig merő balszerencse a sportpályafutása, s eddig hiábavaló volt minden, egyáltalán, kár is volt belevágni. Nos, nagyon téved, aki így gondolja. Arra is illik emlékezni, hogy Adri egy halom serdülő bajnoki érem után, 1993-ban például az összes junior bajnoki aranyérmet megnyerte, majd jöttek a felnőtt sikerek is. Értékes tagja volt az atlantai olimpián 9. helyen végzett válogatottnak is, pedig szinte csak az utolsó pillanatban került be a csapatba. Néhány perccel a fantasztikus hangulatú tomaversenyek után, a Metrodom csarnokból kilépve mondta akkor Adrienn: „Azzal, hogy bekerültem a legjobb 36 egyéni versenyző közé, azt hiszem, teljesítettem az elvárásokat. Főleg azok után, hogy szinte egész tavasszal sérüléssel bajlódtam...” Még nem tudta, ősszel még inkább üldözi a balszerencse, sérülések tükrében. „Ahogy nézegetem a vitrin alatti képeket, olykor önkéntelenül is számot vetek az idővel, talán Adri helyett is. Tényleg, vajon megérte-e? Ha egymás mellé tesszük az örömteli élményeket, azokat az eredményeket, amelyre azt mondhatjuk, no ez igen, vele szemben pedig a sok keserűséget is, hát bizony nem könnyű voksolni. Ám talán mégis megérte a lemondás, még akkor is, ha a csúcs netán már mögöttünk van. Ez utóbbira persze babonából sem gondolok. Igaz, arról sem beszélünk, mit hoz a közeli jövő, a sydneyi kiutazást illetően. Most, kikecmeregve a mélyből, azt mondom, ha többször eszünkbe is jutott, hogy elég, ne tovább, nincs értelme, akkor most kivált nem adjuk fel! Azért tudom, ha mostanában egyszer megkérdezném őt, akkor gondolkodás nélkül azt válaszolná: Mami! Azért csak megérte, hidd el! Hát igen, nincs irigylésre méltó helyzetben a kapitány. Varga Adrienn? Nyeste Adrienn? Ónodi Gabriella? Varga áprilisig vitathatatlanul a legjobb hazai tomásznő volt, Ebaranya már „minden időben” igazi ajánlólevél a bírák előtt. Ónodi Gabriella? Ő volt a legjobb a világbajnokságon, ha csak a 49. helyen is végzett. Ő vívta ki azt a bizonyos magyar kvótát. Biztos, hogy edzői oroszlánmód harcolnak majd kijutásáért. Nyeste Adrienn pedig mostanában bizonyította leginkább, hogy még nem ért tudása csúcsára. A közelmúltban pedig két olyan nemzetközi viadalon szerepelt a legjobbak között, amely jószerivel kis világbajnokság volt. Még nem tudni, miként dönt a remélt, de elmaradt magyar szabad kártya után a kapitány, ki is legyen az egyke magyar hölgy Sydneyben. Bárki mellett dönt, két másik tábor akaratlanul is a pokolba kívánja. „Ő sohasem tartozott azok közé, akik egy kétszavas kérdésre körmondatokban válaszolnak. Azt mégsem mondhatom, hogy zárkózott, s hogy mindent megtart magában. Érdekes, még otthon sem beszélünk meg mindent, mégis egy pillantásból megértjük egymást. Azt hiszem, többek közt azért is, mert amikor kislány volt, én kislányként kezeltem, amikor nagylány, akkor akként, amikor pedig már nő, akkor nőként közeledtem hozzá, nemcsak úgy, mint anya az élsportoló lányához.” Nyeste anyuka néha azon is eltűnődik, vajh' csak ők ketten hiszik-e Adrival, hogy igazi maximalista? Hogy a torna az élete és a lánya legbelül mostanában azzal fekszik és azzal kel: ha jövő tavasszal a párizsi Európa-bajnokságon finálés tudna lenni, akkor végleg egyenesben van, a többi talán már nem is rajta múlik. Esetleg az sem, hogy egyszer megszabaduljon a másodhegedűs-szerepkörtől. Nyeste Adriennről eddig nem íródtak öles újságcikkek, féloldalnyi fotók sem jelentek meg róla. Miközben az „előtte állók” bemutatókra, reklámfogadásokra, pluszjuttatásokkal járó szerződés-aláíráSokra hivatalosak, ő a veretes Kórház utcai terem valamelyik szegletében gyakorol. Mindenáron az élvonalban akar maradni, mert mindig is arról álmodozott, nem létezik, hogy állandóan a bal- szerencse vigyorogjon rá, Fortuna pedig csak ritkán. Különben is, a torna sportág sohasem engedhette meg magának — most pedig kivált nem —, hogy csak a fényben lévőkre számítson. Fábián István Millenniumi ÁB bébi 40 éves hagyományainknak megfelelóen 2000. január íjén éjfél és egy óra kózótt születettek kózül kiiorooljnk azt ax ót szerenssés nyertest, akiket Ált bébiknek fogadunk és akik egy •egy 1.000.000 Ft értékű Szemünk Fénye-2000életbiztosítást kapnak ajándékba* A bejelentéseket a szülést reze tó orvosaktól várjuk, január íjén reggel Névjegy Nyeste Adrienn Született Mezőhegyesen, 1978. december 14-én Iskolái: érettségi Nevelő edzői: Kalmár Zsuzsa és Lukács József Kedvenc étele: töltött káposzta, fagylalt Első sikere: felemás korláton 1. a marseille-i Grand Prix-n, majd a cottbusi és ostravai GP-n is. Legjobb eredménye: a sabaei világbajnokság és az atlantai olimpia 9. helyezett csapatának tagja, kétszeres mesterfokú bajnok, hatszoros magyar szerbajnok.
