Békés Megyei Hírlap, 1999. december (54. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-18-19 / 295. szám
HALAGALA Ötvenéves a békéscsabai tornasport „A békéscsabai tornasport a magyar olimpiai mozgalom egyik kiemelkedő aranykovács-műhelye" — köszöntötte elismerő levelében a Makaón tartózkodó dr. Schmitt Pál, a MOB elnöke a most fél évszázados viharsarki sportklubot, mai nevén Hungarotel TC-t a tegnapi, a városi sport- csarnokban megtartott ünnepi gála alkalmából. Mesteredzők mestermunkája (Lukács József és Unyatyinszki Mihály) (1962), dr. Szamosiné Liker Magdolna, akinek ki más készíthetett volna egy jó kis „talajgyakit”, mint az Európa- bajnok Varga Adrienn. Adriennen híres leugrása közben nyoma sem volt az egyhónapos németországi körút fáradságának. De vastapsot kapott az első kontinensgyőztes Zsilinszki Tünde, a Sydney-i repülőjegyért harcba szálló Nyeste Adrienn, és a sor — szerencsére — nagyon hosszú lenne. Segít majd az ez alkalomból megjelent Aranycsinálók című könyv, Unyatyinszkiné Karakas Júlia mesteredző és Szigeti Csaba újságíró munkája. Forgács Róbert- nek, a Magyar Tornaszövetség főtitkárának, köszöntője után — elsőként kollektívák közül —, a békéscsabaiaknak nyújtotta át a „Magyar Tornáért” kitüntetést, melyet Izsó Gábor klubigazgató vett át. Mint ilyenkor szokás, sok más kitüntetés is gazdára talált. Mindenekelőtt az alapítóknak, Rácz Lukácsnak és feleségének jutott, posztumuszként — egyik lányuk, Suchné Rácz Ildikó kezét szoríthatták meg most. A klub a „Békés megye testkultúBucsu gálától rájáért” elismerést is vitrinjébe teheti. A gála második részében tovább folytatódtak a látványos bemutatók, vidám tornamókák, végül pedig egyetlen ka- valkáddá változott a tornaporond. Újabb hasonlóan sikeres 50 évet, békéscsabai tornasport! Fábián István 12 ★ SPORT * 1999. december 19. Gondoljunk csak bele! A „százévest” már aligha éri meg mindenki száguldó világunkban, a sportban kivált. Csoda-e, hogy most mindenki itt akart lenni, aki jelen volt a legelején, meg később, amikor egyszer csak világhírűvé vált a szakosztály. Több, mint kétezren jöttek el az egykor Rácz Lukács és felesége által útjára indított, immár világhírűvé lett a békéscsabai ünnepre. ,,Még most is megdobban a szívem, és meg is fog mindig, amíg csak élek, ha ezeket a felvételeket látom” — így szólt a leghíresebb Kórház utcai tanítvány, Ónodi Henrietta, amikor a kivetítőn megjelentek Barcelona olimpiai bajnokának ugrásai. De felidéződtek a még korábbi történések is. Tornázott e napon az első vidékbajnok Domokos László, a megyei közgyűlés elnöke Suchné Rácz Ildikónak adta át elhunyt szülei kitüntetését Nyeste Adrienn szépséges gyakorlata közben Varga Adrienn örömtornája végén Az egykori „csontcsikó” újra edz Bokszolok szorult helyzetben, de később lesz szorítójuk Azért lett bokszoló, mert úgy érezte, hovatartozása miatt meg kell védenie magát. Állítólag gyenge csontú gyerek volt, később azonban az eredmények nem erről tanúskodtak. Az hajdan volt orosházi kisváltósúlyú bokszoló most újra szorítóba léphet — edzőként. Rácz Ferenc dél-magyarországi bajnok volt 16 évesen, majd ifjúsági és junior magyar bokszbajnok a 60-as évek végén. — Úgy hívtak akkoriban, hogy K. O. király! — mondta Rácz Ferenc. — Nem találtam legyőzőre. Az üveggyárban Németh Miska bácsi tanítgatott az alapokra, akkoriban még kis csontcsikó voltam — elevenítette fel élményeit az orosházi bokszoló találkozásunkkor. A Viharsarokból 1968-ban került a Budapesti Honvédba idősebb Rácz Ferenc, akit akkor az a Szántó Csöpi bácsi irányított, akinek a fia, Szántó Imre nemrégen még Kokó, azaz Kovács István trénere volt. — Gedó Gyuri, Kajdi János, Badari Tibor idejében voltam ott a legjobbak között. 1971- ben visszajöttem Orosházára, ahol ellenfél nélkül is edzettem. Küzdőpartnerem a homokzsák és a fatuskók voltak — sorolja az elmúlt évtizedek emlékeit Rácz Ferenc, akinek az életében a boksz ismét főszerepet játszhat januártól. — Az ifjabbik Rácz Ferivel sokat beszélgettünk, négy hónapon át érleltük a gondolatot, majd úgy határoztunk, hogy életre hívunk Orosházán egy egyesületet. így született meg a Borostyán Ökölvívó Magán SE — mondta el az egyik ötletgazda, Pityuk János a szárnypróbálgatások első néhány hónapjának történéseit. — Mára eljutottunk odáig, hogy jönnek az érdeklődők, tájékozódnak az emberek. Kokónak köszönhetően egyre népszerűbb az öklö- zés, így nálunk is sokan kérdezősködtek: mikor indul a munka, hol lesznek az edzések? Elöljáróban azt a tévhitet szeretnénk eloszlatni, hogy január 4-én már szorítóban lehet bunyózni! Szó nincs ilyesmiről! Mi a semmiről indulunk, nincsenek eszközeink, nincsenek meg a tárgyi feltételeink. Az evangélikus egyháznak köszönhetően lesz edzőtermünk, amit a befizetett tagdíjakból felszerelhetünk. — Keressük a kapcsolatot a sportszergyártókkal, szponzorokkal, valamint azokkal, akiknek kötődésük van a sportághoz. Januárban összejövünk, a jelentkezők megismerkedhetnek az edzővel, édesapámmal, és apró lépésenként juthatunk majd előre — kapcsolódott beszélgetésünkbe az ifjabbik Rácz Ferenc. Azt is a szakosztály alapítóitól tudjuk, hogy nem fizetségért dolgoznak. Egyelőre szeretnék, ha az emberek megbarátkoznának a gondolattal: Orosházán ismét létezik egy ökölvívó egyesület! Ismét bővült a küzdősportok kínálati piaca, meg lehet próbálni! A Thék Endre utcai edzőteremben január 4-én találkozhatnak a boksz iránt kedvet érző fiatalok az edzőkkel. Csete Hona Szántó Csöpi és tanítványa, az orosházi Rácz Ferenc a hetvenes évek elején FOTÓ: SUCH TAMÁS