Békés Megyei Hírlap, 1999. december (54. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-18-19 / 295. szám

HALAGALA Ötvenéves a békéscsabai tornasport „A békéscsabai tornasport a magyar olimpiai mozgalom egyik kiemelke­dő aranykovács-műhelye" — köszöntötte elismerő levelében a Makaón tartózkodó dr. Schmitt Pál, a MOB elnöke a most fél évszázados vihar­sarki sportklubot, mai nevén Hungarotel TC-t a tegnapi, a városi sport- csarnokban megtartott ünnepi gála alkalmából. Mesteredzők mestermunkája (Lukács József és Unyatyinszki Mihály) (1962), dr. Szamosiné Liker Magdolna, akinek ki más ké­szíthetett volna egy jó kis „talajgyakit”, mint az Európa- bajnok Varga Adrienn. Adrien­nen híres leugrása közben nyo­ma sem volt az egyhónapos né­metországi körút fáradságá­nak. De vastapsot kapott az el­ső kontinensgyőztes Zsilinszki Tünde, a Sydney-i repülője­gyért harcba szálló Nyeste Ad­rienn, és a sor — szerencsére — nagyon hosszú lenne. Segít majd az ez alkalomból megje­lent Aranycsinálók című könyv, Unyatyinszkiné Karakas Júlia mesteredző és Szigeti Csaba újságíró munká­ja. Forgács Róbert- nek, a Magyar Tor­naszövetség főtit­kárának, köszön­tője után — első­ként kollektívák közül —, a békés­csabaiaknak nyúj­totta át a „Magyar Tornáért” kitüntetést, melyet Izsó Gábor klubigazgató vett át. Mint ilyenkor szokás, sok más kitüntetés is gazdára talált. Mindenekelőtt az alapítóknak, Rácz Lukácsnak és feleségének jutott, posztumuszként — egyik lányuk, Suchné Rácz Ildikó ke­zét szoríthatták meg most. A klub a „Békés megye testkultú­Bucsu gálától rájáért” elismerést is vitrinjébe teheti. A gála második részében to­vább folytatódtak a látványos bemutatók, vidám tornamó­kák, végül pedig egyetlen ka- valkáddá változott a tornapo­rond. Újabb hasonlóan sikeres 50 évet, békéscsabai tornasport! Fábián István 12 ★ SPORT * 1999. december 19. Gondoljunk csak bele! A „százévest” már aligha éri meg mindenki száguldó világunk­ban, a sportban kivált. Csoda-e, hogy most mindenki itt akart lenni, aki jelen volt a legelején, meg később, amikor egyszer csak világhírűvé vált a szakosz­tály. Több, mint kétezren jöttek el az egykor Rácz Lukács és fe­lesége által útjára indított, im­már világhírűvé lett a békéscsa­bai ünnepre. ,,Még most is megdobban a szívem, és meg is fog mindig, amíg csak élek, ha ezeket a fel­vételeket látom” — így szólt a leghíresebb Kórház utcai tanít­vány, Ónodi Henrietta, amikor a kivetítőn megjelentek Barce­lona olimpiai bajnokának ugrá­sai. De felidéződtek a még ko­rábbi történések is. Tornázott e napon az első vidékbajnok Domokos László, a megyei közgyűlés elnöke Suchné Rácz Ildikónak adta át elhunyt szülei kitüntetését Nyeste Adrienn szépséges gyakorlata közben Varga Adrienn örömtornája végén Az egykori „csontcsikó” újra edz Bokszolok szorult helyzetben, de később lesz szorítójuk Azért lett bokszoló, mert úgy érezte, hovatartozása miatt meg kell védenie magát. Állítólag gyenge csontú gyerek volt, később azonban az eredmények nem erről tanúskod­tak. Az hajdan volt orosházi kisváltósúlyú bokszoló most újra szorítóba léphet — edzőként. Rácz Ferenc dél-magyarországi bajnok volt 16 évesen, majd if­júsági és junior magyar boksz­bajnok a 60-as évek végén. — Úgy hívtak akkoriban, hogy K. O. király! — mondta Rácz Ferenc. — Nem találtam legyőzőre. Az üveggyárban Né­meth Miska bácsi tanítgatott az alapokra, akkoriban még kis csontcsikó voltam — elevenítet­te fel élményeit az orosházi bokszoló találkozásunkkor. A Viharsarokból 1968-ban került a Budapesti Honvédba idősebb Rácz Ferenc, akit akkor az a Szántó Csöpi bácsi irányított, akinek a fia, Szántó Imre nem­régen még Kokó, azaz Kovács István trénere volt. — Gedó Gyuri, Kajdi János, Badari Tibor idejében voltam ott a legjobbak között. 1971- ben visszajöttem Orosházára, ahol ellenfél nélkül is edzettem. Küzdőpartnerem a homokzsák és a fatuskók voltak — sorolja az elmúlt évtizedek emlékeit Rácz Ferenc, akinek az életé­ben a boksz ismét főszerepet játszhat januártól. — Az ifjabbik Rácz Ferivel so­kat beszélgettünk, négy hóna­pon át érleltük a gondolatot, majd úgy határoztunk, hogy életre hívunk Orosházán egy egyesületet. így született meg a Borostyán Ökölvívó Magán SE — mondta el az egyik ötletgaz­da, Pityuk János a szárnypró­bálgatások első néhány hónap­jának történéseit. — Mára elju­tottunk odáig, hogy jönnek az érdeklődők, tájékozódnak az emberek. Kokónak köszönhe­tően egyre népszerűbb az öklö- zés, így nálunk is sokan kérde­zősködtek: mikor indul a mun­ka, hol lesznek az edzések? Elöljáróban azt a tévhitet sze­retnénk eloszlatni, hogy január 4-én már szorítóban lehet bu­nyózni! Szó nincs ilyesmiről! Mi a semmiről indulunk, nin­csenek eszközeink, nincsenek meg a tárgyi feltételeink. Az evangélikus egyháznak kö­szönhetően lesz edzőtermünk, amit a befizetett tagdíjakból fel­szerelhetünk. — Keressük a kapcsolatot a sportszergyártókkal, szponzo­rokkal, valamint azokkal, akik­nek kötődésük van a sportág­hoz. Januárban összejövünk, a jelentkezők megismerkedhetnek az edzővel, édesapámmal, és ap­ró lépésenként juthatunk majd előre — kapcsolódott beszélgeté­sünkbe az ifjabbik Rácz Ferenc. Azt is a szakosztály alapítói­tól tudjuk, hogy nem fizetsé­gért dolgoznak. Egyelőre sze­retnék, ha az emberek megba­rátkoznának a gondolattal: Orosházán ismét létezik egy ökölvívó egyesület! Ismét bő­vült a küzdősportok kínálati pi­aca, meg lehet próbálni! A Thék Endre utcai edzőte­remben január 4-én találkoz­hatnak a boksz iránt kedvet ér­ző fiatalok az edzőkkel. Csete Hona Szántó Csöpi és tanítványa, az orosházi Rácz Ferenc a hetvenes évek elején FOTÓ: SUCH TAMÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom