Békés Megyei Hírlap, 1999. december (54. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-18-19 / 295. szám
A Békés Megyei Hírlap Melléklete Egy volt drogos vallomása A komornyikok királya iskolát nyitott a szigetországban Száz éve szentelték fel a templomot, közel hatvan éve a hangszert „Tehetetlenségemben és félelmemben kiugrottam az ablakon, az első emeletről’ Hyppolit Londonban A néma szénási orgona A GUMIARCÚ KOMIKUS Koós János. Énekes, színész. Gumiarcú komikus. Pályáját 1960-ban egy Vico Torriani-paródiával kezdte. Dalait azóta mindenfelé hovatartozástól függetlenül az egész ország egy emberként fújja. Ő mutatta be nekünk a kislányt a zongoránál, de tőle tudjuk, hogy néha bizony sír az a fránya telefon. Három táncdalfesztivált nyert, 1966-ban a legjobb énekes díját kapta. Szíve egy vándorcigány. Bajor Imre a legjobb barátja, de ahogy énekli: „Nem vagyok teljesen őrült”. Imád focizni, mindene a Fradi. Mellesleg vitorlázásban magyar bajnok, ma is aktív versenyző. Azt terjeszti magáról, hogy idén lesz 62 éves. Ki is néz vagy negyvennek. Ha megjelenik valahol, a hangulat garantált. Legutóbbi CD-je is árulkodó című: De jó így együtt. — Köztudott önről, hogy városlakó létére igazi vízi ember. — Ez nagyon nagy szerelem, még gyermekkoromban kezdődött.' Miskolcon nevelkedtem, a gyönyörű Miskolctapolcai és a diósgyőri strand volt a mindenem. A vízben ugyanúgy érzem magam, mint a szárazföldön, talán még egy kicsit jobban. Később, amikor már kezdtünk műsorokkal fellépni a Balaton-par- ton, meghívtak egy vitorlásra. Első látásra beleszerettem. Annyira megtetszett a hangulata, hogy elhatároztam, addig nem nyugszom, amíg nem lesz nekem is egy. Végül aztán harminc évvel ezelőtt vettem egy hajót. Közben a gyerekek is nagyok lettek, most már akkorák, mint én, úgyhogy ki is nőttük a régi hajót. így én is váltottam. Most a harmadik vitorlásomnál tartok. — Nyáron ott is lakik? — Nyáron csak ott lakom — mondja nyomatékosan. — Igaz, nemrég vettem egy kis házat a Balatontól nyolc kilométerre fekvő falucskában, Fülén. Ez szép, nádfedeles, vert vályogfalú ház, parasztbútorokkal berendezve. Ott igazi falusi hangulat honol, teljes a nyugalom és a csend. Akkor vonulok oda vissza, ha ki akarom pihenni magamat, vagy tanulnom kell, esetlen bo- rozgatni támad kedvem. — Saját termelésű borából? — Saját borom nincsen, mert azt mindenki tudja, aki a borhoz ért, hogy a szőlővel van a legtöbb gond és munka. Erre sajnos nincs időm, csak arra, hogy megvegyem a bort és a ház alatti pincében hordóba tegyem. — A zeneakadémián végzett, mégsem oboaművész lett... — Ez a véletlen műve volt. A főiskolával párhuzamosan énekeltem már és egyre sikeresebb lettem. Mivel egy kicsit mindenki hiú, nekem is egyre jobban tetszett, hogy ezáltal megismernek az emberek. Népszerűvé váltam, és már nem volt visszaút. így történt, hogy az éneklés mellett kötöttem ki.-------------------------------------------------1--------Am i kimaradt... Születési hely: Gyergyószárhegy Születési idő: 1927. november 21. Családi állapota: nős (1971), Dékány Sarolta Gyermekei: Réka (1973), Gergő (1976) Pályája: az Országos Pénzügyőr Zenekar tagja (1957-60), táncdal- énekes (I960-), 1982-85 között a Mikroszkóp Színház tagja Sikerei: 3 táncdalfesztivált nyert, 7 nagylemeze készült. Azért nem lettem hűtlen a klasszikus zenéhez sem. Az oboát viszont már nagyon rég nem vettem elő. Erre nincs időm, és ezt ugye állandóan gyakorolni kellene. De ha igazából ki szeretném pihenni magamat vagy valami nagyon jót akarok hallgatni, akkor klasszikus zenét teszek fel. — Vagy beáll karmesternek a zene- akadémiára, ahogyan azt a 60. születésnapján is megcsodálhattuk. — Ez így elmondva szépen hangzik, de nagyon nehéz volt létrehozni a koncertet. Úgy kellett csinálni, hogy humoros legyen, ugyanakkor mégse tűnjön tiszteletlennek. Azt hiszem, ez sikerült is, hiszen az előadáson még a csilláron is csüngtek. — A karmesteri pálcát aztán egy másik pulpitusra cserélte fel a Koós toló című műsorban. — Azt ötlet nem az enyém, hanem az RTL Klub televízió embereié volt. Megkerestek, kérdezték, lenne-e kedvem egy show házigazdájaként szerepelni? Természetesen elvállaltam. A kezdeti nehézségek után most már nagyon népszerű a Koóstoló. — Számított ekkora sikerre? — Én már hamarabb számítottam rá, csak az elején voltak zökkenők. Nem könnyű ekkora produkciót irányítani. Mindezen adásról adásra csaknem háromszáz ember munkálkodik. Ez igazi team-munka. A csapat vezetője Fodor Imre főszerkesztő, aki természetesen meghallgatja az én ötleteimet is. Elég nehéz volt mindent rendesen összehozni. Amíg nem indult be igazán olajozottan a műsor, még kicsikét minden a feje tetején állt, de most már nincs okunk szégyenkezni. —-Miért,,Kéthetente szilveszter”? — Ez szlogen. A szilveszter az a nap, amikor az ember megpróbál mindent elfelejteni, ilyenkor a legvidámabb, a legfelszabadultabb. Azt szeretnénk elérni, amikor leülnek a nézők a tévé elé, akkor az alatt a másfél óra alatt csak a mulatozásra, a jókedvre összpontosítsanak. Egyszóval szilveszterezzenek egy jót. — Gondolom, nem kellett sokáig kapacitálni, hogy a műsor főszignáljában a pezsgőspohárban úszkáljon? — A felvétel nem volt olyan köny- nyű, mint ahogy a lubickolásomból lát- szódik. Egész nap egy medencében forgattunk, ahol egy kis nehézségek árán tudtam csak a víz alatt úszkálni. Mivel teljes ruházatban kellett lennem, a víz állandóan fel akart hozni a felszínre. Ezért aztán telerakták a zsebeimet ólommal. — Hofi Gézával a nagy sikerű Macskaduettben azt énekelték anno: „lehet egy macska is megalkuvó”. Koós János is az? — Nem vagyok az, de nem is volt rá szükség soha, hogy az legyek. Olyan ember vagyok, aki mindenkivel megérteti magát. Nincsenek konfliktusaim, nincsenek vitáim. Persze vannak bizonyos dolgok, amik bosszantanak, de vagy elmondom másnak, vagy magam dühöngök rajtuk. — Esetleg kidühöngi magát a Fradimé cc sen? — Azon most volt mit bosszankodni. Elég katasztrofálisan néz ki az egyesület. Azt szokták mondani, amit Rákosi Mátyás nyolc év alatt nem tudott tönkretenni a Fradiban, azt ezek most három év alatt megcsinálták. — Azért a meccsekre kijárt? — Ennek semmi köze a vezetőséghez és a vezetéshez. A Ferencváros ennél sokkal nehezebb helyzetben is volt már, például amikor szétszedték. Csak az a különbség, hogy akkor azért mentek ki a nézők a meccsre, mert mindenki úgy érezte, oda kell állnia a csapat mellé. Most viszont teljesen kilátástalannak látják a szurkolók a helyzetet, ezért inkább otthon maradnak. — Nem szereti, ha a terveiről faggatják, ezért másképp kérdeznék. Mit „koóstol” meg legközelebb? — Legközelebb? Öt perc múlva egy nagyfröccsöt. A Koóstoló természetesen megy tovább — fordítja komolyabbra a szót —, de szeretném folytatni a karmesterkedést is. Jó lenne már egyszer valami jó filmben is szerepelni. Nemrég szó volt róla, de ismerve a magyar filmgyártás nehézségeit, elég kilátástalan a dolog. Csak azt kívánom magamnak, hogy minden menjen úgy, mint eddig. Akkor nem lesz semmi baj. M.T. Száguldás százzal, tízezerért Pista bácsi beledurranton a traffipaxba. Szült a lánya a Dunán túl, oda igyekeztek az asszonnyal. Nyomta a gázt a kisöreg, rendesen belefeledkezett a száguldásba. A jövevény az első unoka volt a családban, hogyne igyekezett volna. Szóval, Pista bácsi rajta felejtette tizenegy éves Trabantja gázpedálján a lábát. Szarvason innen vagy túl járhattak már — a történet szempontjából nem is érdekes —, amikor hősünket eszeveszett száguldásából egy rendőr karjelzése térítette magához. A törzsőrmester — akit Pista bátyánk lányos zavarában később „felfőhadnagyozott” — illedelmes volt, ahogy a szolgálati szabályzat előírja. Első nekifutásból csak annyit mondott neki: gyorsan hajtottunk. Később traffipaxék az értéket is bemondták: száz. Kilométerben. Felőle mondhattak volna százhúszat is, halvány gőze nem volt, mennyivel hajtott. Az esze másutt járt, az éjjel szült lányánál, meg a vejénél, aki örömében — akár annak idején ő — most biztosan úgy berúgott, mint az albán szamár. Időközben a törzs közölte a tarifát: tízezer. Azaz egy szentistván. Az összeg hallatán Pista bácsi felszisszent, kifutott talpa alól a talaj. Próbált alkudozni, hivatkozott a hirtelen jött családi örömre, méltányosságra, egyebekre, hátha megússza egy Széchenyivel. Ám a rendőrt nem sikerült meghatnia, máris töltötte ki a sárga szelvényt, majd átnyújtotta azzal, két hete van arra, hogy befizesse a büntetést. Hogy mit kapott Pista bácsi a kocsiban az asszonytól, arról jobb nem beszélni. Elég annyi, hogy másfél száz kilométeren át szapulta az öreget, s még a gyerekágynál is kijutott a szidalmakból. Egy hét elteltével aztán Pista bácsi az asszonytól kikuncsorgott pénzzel elballagott a postára. Mielőtt beadta volna az ablakon a tízezrest, körülnézett, nincs-e ismerős a közelben, mert nagyon resteilte volna magát, ha látják. A postáskisasszony rezzenéstelen arccal vette át a bankót és ütött pecsétet a büntető cédulára. Csak annyit vetett oda: kérek még 195 forintot. Pista bácsi érteden tekintetére hozzá tette: a postaköltségre. Az öreg szó nélkül kifizette a pénzt. Ám ahogy ballagott kifelé, egyre inkább úgy érezte, megalázták. Leköpték, arcul csapták, palira vették. Mindeddig ugyanis úgy tudta, azért szüntették meg a helyszíni bírságot, hogy ne lehessen korrumpálni a rendőröket. Ha így van, akkor ennek árát miért vele fizettetik meg? — értetlenkedett magában hősünk. Hiába no, sok baj van ezekkel az öregekkeL Ezek mindig olyan érzékenyek! Árpási Zoltán Leköpték, arcul csapták, palira vették. Békéscsaba, 1915. Egy igazán különleges képeslap Zerinváry Lajos gyűjteményéből. A kissé homályos felvétel a lisztpor-robbanást szenvedett, még füstölgő malmot ábrázolja. (Érdekességként jegyezzük meg, hogy a robbanás után a megriadt patkányok elárasztották a környéket.)
