Békés Megyei Hírlap, 1999. december (54. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-11-12 / 289. szám
A Békés Megyei Hírlap Melléklete A fitneszvilágbajnok Béres Alexandra értékeli a szeretetet, a jóindulatot és a szorgalmat Závada és Jadviga „Egy homoszexuális néger nő leszokik a dohányzásról” Féltestvérházasság Apjuk rosszul lett, amikor szembesült a valósággal Tiszaug, a remény kapuja Tömeg a hídon, tömeg a híd mellett, víz a híd alatt. Katona Kálmán közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter hangját itt-ott elnyomja a tiszaugi hídon hömpölygő forgalom. Az új közúti híd alapkőletételére Bács-Kiskun, Békés, Jász- Nagykun-Szolnok megyéből érkeztek politikusok, közúti szakemberek. A hídnak nevet adó faluból kivezényelt iskolásokra szinte már nincs is szükség. „Jó ötlet volt, hogy az emelvényt, amelyről a miniszter úr beszélt, a híddal szemben állították fel. így legalább Katona Kálmán is láthatta, milyen forgalom bonyolódik itt” — mondja az alapkőletételt követő fogadáson Lezsák Sándor. Tiszaug, a remény kapuja — csütörtök, fél tizenkettő. Szokásos torlódás a vasútiközúti hídon, és szokatlan mozgolódás a híd mellett. A hivatalos ceremónia délben kezdődik, jut még idő egy kis beszélgetésre. Az idő kissé hűvös, szerencsére a szervezők gondoskodnak forró teáról, és rum formájában némi plusz melegítő folyadékról. Domokos László, a Békés megyei közgyűlés elnöke némi vonakodás után beáll teát osztani. Van, aki a teához kér csöppnyi rumot, és akad olyan is, aki a mmot melegíti pici teával. — Rossz szimbólum Békés számára a tiszaugi híd — állunk félre pár szóra a sikeres teaosztás után. — A megye stagnálását, elmaradottságát, elzártságát jelképezi. A két év múlva elkészülő új híd nemcsak azt jelenti, hogy Békés felé akadálytalanul kelhetünk majd át a Tiszán, hanem azt is, hogy esélyt kapott a megye a fejlődésre, a felzárkózásra. A magam részéről üzenetnek tekintem az épülő hidat. Üzenetként, hogy érdemes befektetni a megyébe. Miközben Domokos Lászlóval beszélgetünk, sorra futnak be a Békés megyei országgyűlési, képviselők: Végh László, Hanó Miklós, Babák Mihály, Tóth Imre. Úgy tűnik, csak azok kaptak meghívót, akik a 44-es főút környéki választókerületekből jutottak a parlamentbe. Gyorsan el is pletykálják: nem kis vita előzte meg, melyik megye szervezze az alapkőletételt, és mi legyen az ünnepi felszólalók sorrendje. A békési protokollosok szerint Domokost illette volna az első felszólalás, de hát ez nem hazai terep. A protokollfőnökök azért is feldúltak, mert a meghívókon a megyegyűlés elnökét elkeresztelték, úgy kellett kivitatkozni, hogy új meghívókat küldjenek szét. Hiába fontos Békés megyének a beruházás, közigazgatásilag Bács-Kiskunhoz tartozik a híd, a közútkezelői illetékességet tekintve viszont Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez. A Békés megyei kormány- párti honatyák szerint egyébként ők lobbiztak a legtöbbet az új átkelőért, náluk minden képviselő választási programjában szerepelt a megépítése. Tizenkét óra, a miniszter még sehol. „Lehet, hogy a túloldalon várja, hogy elmenjen a vonat?” — jegyzi meg maliciózusan valaki. Mintha a csipkelődőnek igaza lenne, ahogy elmegy a vonat, Katona Kálmán megérkezik. Az alapkőletétel zökkenőmentes. Sajnálhatom, hogy épp kifogytam a névjegykártyából. Az alapkőbe kerülő urnába ugyanis mindenki elhelyezheti a névjegyét, így rögzítve a résztvevők névsorát az utókornak. A hivatalos rész végeztével irány a közeli Pegazus fogadó, ahol állófogadás várja a vendégeket, a sajtót pedig miniszteri tájékoztató. Utóbbi a Katona Kálmánt feltartó politikusok miatt majdnem elmarad, végül a szervezők — némi huzavona után — mégis a megtartás mellett döntenek. A miniszter mellett megjelenik Lezsák Sándor is, akinek már puszta részvétele az alapkőletételnél — többek számára — meglepetést jelentett. Néhá- nyan kakukktojásnak tartották a fideszes és kisgazda politikusok között az MDF- es honatyát, hiába nevezte őt a miniszter a hídlobbisták főkolomposának. Katona sajtófőnöke kérdezésre biztatja az újságírókat. Elsőként csapunk le a lehetőségre, s a 44-es főút Békés megyei szakaszának fejlesztéséről kérdezzük. Katona a mellette ülő munkatársához hajol (erősen reméljük, nem arról érdeklődik tőle: hol is van Békés megye). A kérdéshez csatlakozik — a lakitelki újság részéről — Lezsák Sándor is, aki arra kíváncsi: miHidak Tiszaugnál RÉGI , ÚJ Építés éve: 1927-1929 1999—2001 Nyílások: 50 + 100 + 100 + 50 m ugyanaz Pályaszélesség: 6,5 méter 8,5 m + 2,4 m kerékpárút Acélszerkezet súlya: 1514 tonna 1400 tonna Forgalomba helyezés: 1929. október 17. 2001. október 23. Építési költség: 3 millió pengő 4,3 milliárd Ft. A tiszaugi hídon hömpölyög a forgalom — ki autón, ki gyalog teszi meg az utat D-FOTÓ: I.EHOCZKY PÉTER kor lesz négysávos az út Kecskemét és Lakitelek között. Sok újat nem tudunk meg a miniszter válaszából. Tervezik a nyomvonalat, folyik a szakmai előkészítés. Minden további lépés a költségvetés függvénye. Katona Kálmán szerint a tiszaugi hídra fordított 4,3 milliárdos összeg is jelentős eredmény és fejlődés. Lezsák Sándor kérdésére pedig tréfásan csak annyit jegyez meg: reméli még megéri, hogy miniszterként együtt kerékpároznak végig a négysávos 44-esen. Közbevetésünkre, hogy természetesen egészen Gyuláig, rábólint, majd komolyra fordítva a szót hozzáteszi: egy másfél méteres útbőví- tést reálisabbnak tart, mint új nyomvonal kialakítását. Az ilyen jellegű útszélesítés is jelentős előrelépés, ugyanakkor nem biztos, hogy a jelenlegi forgalom ennél nagyobb fejlesztést kíván. — Szeretném, ha ezt az elgondolást is szeretnék — záija le a sajtótájékoztatót Katona Kálmán. Az ünnepségen résztvevők egymás után elköszönnek. Lassan szétoszlik az új híd alapkőletételére érkezett közönség. A Pegazus fogadóban a pincérek kezdik elhordani a poharakat, tányérokat, a félig „letakarított” tálakat. Mi is beülünk a kocsiba és elindulunk hazafelé. A hídnál sorompó állja utunkat — mint annyiszor. Belepillantunk az új híd építésének terveibe. Már csak hétszáz nap! Kovács Attila A Szent Korona és a bőrönd A hét legtalálóbb mondata alighanem Vastagh Pál, korábbi igazságügyi miniszter szájából hangzott el. Újságírók arról faggatták, visszaviszik-e a szocialisták a Szent Koronát a múzeumba, ha a következő választáson ismét kormányra kerülnek? Nos, ekkor mondta a szocialista politikus az ominózus mondatot: „Nem bőrönd az, hogy ide-oda hurcoljuk.” Nem bizony — ezt már én teszem hozzá — de nem is konc, amin marakodnia kellene, mint történt a minapi parlamenti szócsatában, ellenzéknek és kormánypártnak. Egyre inkább úgy néz ki, a korona már csak formálisan szent, mert a benne megtestesült tekintély oly halványra kopott, hogy a Kiváló Aruk Fórumán díjat nyert Sidol is kevés lenne régi fényének visszapucolásához. A nemzeti ereklyénket a parlamentbe átszállítani akaró politikusaink alighanem túl sokat vártak tőle. Rangot, hírnevet, jogfolytonosságot múlt és jelen között, s a nemzetet ösz- szetartó eszmei erőt. Ebbéli igyekezetükben kerülhetett be a Szent Koronáról rendelkező törvénytervezetbe a később kivett mondat: „E történelmi jelképünk annak bizonyítéka, hogy az ország minden polgára részese a közhatalomnak.” A mondat kiradírozása Dávid Ibolya igazságügyi miniszter bölcsességét vagy kompromisszum-készségét dicséri, mert javaslatával az ellenzék egy részét is fel tudta sorakoztatni a korona-törvény mögé. Nagy mákja volt ezzel a politikusoknak, mert ha benn marad a szövegben a mondat, akkor az a képtelen helyzet áll elő, hogy az ország minden polgára csak pénzért nézheti meg azt, ami őt a közhatalom részesévé teszi. Köztudott ugyanis, hogy a parlamentbe kerülő koronát — nemzeti ünnepnapjaink kivételével — csak belépti díj ellenében lehet megtekinteni. Ebből következik: akinek nincs pénze, az nem csodálhatja meg, legfeljebb március 15-én ajándékból. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy annak a Petőfinek a forradalmi napján, aki a következő sorokat írta: Itt a nyilam! mibe lőjjem? / Királyi szék áll előttem, / Belelövöm bársonyába, / Hogy csak úgy porzik kínjába'.) Nem akarok ünneprontó lenni, de a mondat kicsit hasonlatos a hajdani jelszavakhoz: „Tiéd az ország magadnak építed!”, meg „A föld azé, aki megműveli!”. Felépítettük, megműveltük. Arról nem volt szó, hogy a nevünkre is írják. Elég volt a tudat, hogy a miénk. Különben pofa be! Mint a közhatalomból való részesedésünk esetében. Arpási Zoltán A korona már csak formálisan szent. . - JE.‘j Békéscsaba, (1900-as évek eleje?). A Széchenyi-híd — Széchenyi- Brücke (mert annak idején a lapokra németül is ráírták, mit ábrázol a kép). Nagyon szép színezett felvétel a Széchenyi úton álló híd elődjéről
