Békés Megyei Hírlap, 1999. november (54. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-13-14 / 265. szám

Reggeli Clintonnal A politikában sokszor csak hatásos díszlet a vallás Sokak szériát hiba egy napon említeni az erkölcsöt és a politi­kát. Most mégis arra vállalkoz­tunk, hogy Deme Zoltán szarvasi lelkésszel, volt országgyűlési képviselővel az egyházak és a politika kapcsolatáról, egymásra hatásáról beszélgessünk. Amíg a fejlett nyugati demokráciákban a keresztény etika valós része a politikusi magatartásnak, addig idehaza a közszereplők — tiszte­let a kivételnek — csupán hatá­sos díszletnek tartják. élete kezdetéről beszélt, majd arról, milyen fontos számára az evangélium üzenete. Végül Al Gore alelnök prédikált. Amerikai utam másik kedves élménye a New York-i magya­rokkal való találkozásom. Manhattanban, az Első Refor­mátus Gyülekezet templomá­nak gyülekezeti termében - ott, ahol Kossuth Lajos is be­szédet mondott — több száz magyar származású ember­nek tartottam előadást a ma­gyarországi változásokról. Az amerikai benyomások hatásá­ra, idehaza magam is igyekez­tem formálni a közéleti maga­tartást, elültetni a keresztény etika magvait. A Keresztény Üzletemberek Világszervezet­ének támogatásával az Atrium Hyattben minisztereknek, ál­lamtitkároknak, parlamenti képviselőknek többször szer­veztem előadást az üzleti vi­lág és a gazdasági élet etikájá­ról. — Jó példákat ma is látunk, ennek ellenére a közfelfogás­ban máig tartja magát az a né­zet, hogy a politika és az er­kölcs összeegyeztethetetlen. — A rendszerváltozást köve­tően a politikában divat lett az egyházhoz közelíteni, valami­lyen felekezethez tartozni. Nem vitás, ebben sok volt a felvett dolog, így próbálták megnyerni a választókat. Ez kiforrja magát, ahogy a nyilvánosság kérdése is. Mert minél nagyobb a de­mokrácia, annál nagyobb a nyil­vánosság, s ennek a visszatartó ereje. Sok ember emiatt nem mer belemenni sötét dolgokba. A különbség itt érhető tetten. Akiknek a gondolkodását áthat­ja a keresztény tanítás, azoknak a nyilvánosság sokkal többet je­lent, őket aktivitásra, szolgálat­ra készteti. Csath Róza A volt párttitkárok, harcos ate­isták mindjárt a rendszerválto­zás első évében feltűntek a templomok padsoraiban. Csak sejteni lehetett, sokakat kevés­bé a hit, inkább az olcsó nép­szerűségre törekvés vezetett. Az azonban tény, a politika nemzetközi kifutóján igazán az lehet elegáns, aki a keresztény etika köntösét hordja. Kérdés, kinél jelent ez valós értékvá­lasztást és kinél csupán divatot? Érthető, annak idején Deme Zoltán egyházi emberként a parlamentben is fontosnak tar­totta a keresztény etikán alapu­ló magatartást. — Amikor kilencvenben or­szággyűlési képviselő lettem, valóban azt tartottam, hogy le­hetséges őszintén és nyíltan po­litizálni. Hamarosan be kellett látnom, hogy sokak számára a politika nem más, mint hata­lomra jutni és azt megtartani — kezdte Deme Zoltán. — A ke­resztény tanítás szerint nem vé­letlenül jut valaki hatalomra, hanem azért, hogy szolgáljon. A latin ministráns — magyarul szolgálatot jelentő — kifejezés­ből származó miniszter sza­vunk is erre utal. Amikor hatal­mat kap valaki, akkor mutatko­zik csak meg igazán, hogy való­jában milyen ember. — A fejlett demokráciákban a keresztény etikát a politikusi magatartás egyik meghatáro­zó értékének tekintik. — És tesznek is érte, hogy ez az értékítélet minél nagyobb teret kapjon. Washingtonban minden esztendőben megtart­ják a Nemzeti Imareggeli nevű konferenciát, azzal a céllal, hogy a világ vezető politikusa­it, ha közvetve is, de elérje a keresztény tanítások eszméje, hogy a kormányzásban, a par­lamentekben nagyobb teret kapjon a keresztény etika sze­rinti felelősségteljes politizá­lás. — Ön 1992 telén részt vett a washingtoni konferencián. Mi­lyen élményeket őriz? — Az ame­rikai út örök és meghatá­rozó élmé­nyem marad. Emlékszem, a repülőtéren egy keresz­tény amerikai üzletember várt rám. Ró­la csak any- nyit tudtam, hogy úgy fest, mint egy olasz. Ehhez képest egész könnyen megtaláltuk egymást. Ő kísért el a Washington Hiltonba. Ez a kívül-belül impozáns szálloda volt egy hétig a szálláshe­lyem, illetve a rendezvé­nyek java- részének helyszíne is. Az amerikai el­nök és a kísérete társaságában elköltött reggeli hagyományo­san az egyhetes rendezvény fénypontját jelenti. Számtalan és jobbnál jobb fogást szolgál­nak fel, igazából a reggeli szer­tartása csak keretet ad a ta­nácskozásnak. Érthetően nagy izgalommal készült mindenki az imareggelire. A szálloda fel- bolydult méhkashoz hasonlí­tott, amint az elnököt és a kísé­retét várták. A hotel híres ová­lis termébe terítettek. Lehet­tünk vagy kétszázan. Clinton elnök Al Gore alelnök és Billy Graham prédikátor társaságá­ban érkezett. Jómagam az el­nökkel közös reggeli­zőasztalnál ültem. A tanácsko­zás Billy Graham prédikációjá­val kezdődött, majd Bili Clin­ton szólt hozzánk. A keresz­ténység jelentőségéről, az ő baptista hátteréről, vallásos _____________________1999. november 14. ★ KÖZELRŐL ~k 3 E rika babázik (Folytatás az 1. oldalról) — Létezhet még, hogy valaki élőben énekeljen az ilyen al­kalmi fellépéseken? — Én gyakorlatilag minden­hol élőben adok elő, de úgy, hogy ráénekelek a kész hang­anyagra. Egy igazi koncerthez rengeteg technikai berendezés kellene technikussal és többek között olyan effektládával, amitől a hangom úgy szól, mint a stúdióban: például kis visszhangot tesznek alá. Kü­lönben az emberek megijed­nek, mert nem olyan a hang­zás, mint a stúdiófelvételen. „Uramatyám, ennek elment a hangja, vagy mi történt?!” Tel­jesen élő koncertem legköze­lebb csak februárban lesz a Kongresszusi Központban, Bu­dapesten — az idén november­ben megjelenő album számai­ból. — Elégedett vagy az alakod­dal? — Nem vagyok elégedett. Bár ebben a formában ez nem is igaz, mert részben elégedett vagyok. A nagymamám, anyu­kám, még a dédmamám is „hatszáz kilós”, hatalmas téns'asszony lett a szülés után. Én meg ettől még messze vagyok, de az alakommal már 14 éves korom óta folyamato­san problémám van: meg akar­tam műttetni az orromat, a mellemet... semmi sem tet­szett. De aztán az első leme­zem sikerét követően belenéz­tem a tükörbe, és azt mondtam magamnak: ha ennyi ember­nek megfelelek így, ezzel az orral... — Mi a baj az orroddal? — Krumpli. De már megszok­tam, és nem érdekel. Elfogad­tam magamat olyannak, ami­lyen vagyok. — A férjed is fogyásra bíztat, vagy úgy tetszel neki, ahogy vagy? — Hál1 istennek olyan férjem van, akinek az alakom is töké­letesen megfelel. Néha már úgy érzem, hogy túl is dicséri. Szó­val, az úgy volt: a terhesség alatt szerettem volna mindent tökéletesen csinálni, és tud­tam, hogy tíz-tizenkét kilónál nem szabad többet hízni, mert az ember utána nem tud le­fogyni. Nyolchónapos terhesen tizenhárom kiló plusszal ren­delkeztem, és nagyon boldog voltam, hogy lám, nekem ez is sikerül. Aztán a kilencedik hó­napban tíz kilót híztam, ami a szülés után szépen rajtam is maradt. Öt kilót már ledolgoz­tam, de a maradékkal elég rég­óta szenvedek, mert egyszerű­en nem bírom ki, hogy ne egyek. Én már abban a korban vagyok, mikor az evés komoly élvezetet jelent. Furcsa dolog, mert ha az ember valamit ön­magával szemben megszokott és elvár, nagyon nehezen veszi észre, hogy a másiknak más is tetszik. Ez az öt kiló plusz, ami rajtam most megtelepedett, ki­csit gömbölyűvé tesz. De azt hiszem, hogy harminchét éve­sen ez már jótékonyabb hatás­sal van az arcomra és az éle­temre, mint ha nagy nehezen ledolgoznám. De azért még nem adtam föl! — Milyen konyhát szeretsz? — A kínai konyhát — mind­nek előtt —, de azt csak éterem­ben eszem, otthon nem főzök kínait. Imádok kotyvasztani, csak az a lényeg, hogy minden csirkemellből készüljön, mert az egyetlen hús, amit meg­eszünk. — AB. Boys elnevezésű, fia­tal fiúkból álló csapatot ti válogattátok össze, vagy pe­dig megalakult a zenekar, és felkértek téged a férjeddel, hogy indítsátok el őket a pá­lyán? — Nem szeretnék összeválo­gatott, „műanyag” termékeket készíteni, hogy aztán sok kis Zoltán Erika és Robi D mász­káljon az utcán. A fiúk saját hangjukon énekelnek, önma­gukat találták ki, és azt csinál­ják, amit szeretnek. Én a mai napig hiszek az előadói egyéni­ségben. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mi, azon kívül, hogy pénzeljük a produkciói­kat, nem szólunk bele a mun­kájukba. Igenis beleszólunk, mert mi vagyunk a kontroll, de ebből még nem volt különö­sebb összetűzésünk. Megfo­gadják a tanácsunkat, mert tisztelik 13 év szakmai tapasz­talatát. — Hogyan lettél Erica C? — Az egy olyan időszak volt, amiről most egy kicsit hülye dolog beszélni, mert újra a régi dalok élik virágzásukat. De 1993-ban, amikor kimentem Angliába, akkor a slágerzene kezdett kellemetlenné válni, egyszerűen ciki volt ilyet éne­kelni. A Londonban elkészült lemezem — melyen Erica C let­tem — máig a kedvencem. Pon­tosan az a zene, melyet a szí­vem mélyén szeretek. De tudo­másul vettem, hogy Magyaror­szág igazi operettország, és az emberek a slágereket szeretik. Ahhoz pici ez az ország, hogy az előadó formálni tudja a kö­zönséget. Mert ha valaki olyan zenét játszik, ami kilóg a sor­ból, kilencvenkilenc százalék, hogy nem lesz népszerű, és a dolog ráfizetéses marad. Frankó Marianna Ez a kártya: ÁSZ! A gyulai Aranykereszt Szálloda és Ét­terem a közelmúltban (korlátozott számban) egyéni és cégtörzskártyát vezetett be. A boldog törzskártya-tu­lajdonosok egyikét maga Fortuna ta­lálta meg: a Békés Megyei Hírlap Va­sárnap Reggel egyik játékában a he­lyes megfejtést beküldő olvasók kö­zött kisorsolhattunk egy ilyen, min­denféle kedvezményre jogosító kár­tyát. A szerencse a képen látható, gyulai Gál Magdolnának kedvezett, aki nyereményét a minap az Arany­kereszt földszinti termében vehette át a fotón mellette látható Tulván Zsolt­tól, aki vállalkozóként az Aranyke­resztet üzemelteti. Parlament: „arra” kijelölt helyek

Next

/
Oldalképek
Tartalom