Békés Megyei Hírlap, 1999. november (54. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-24 / 274. szám

1999. november 24., szerda KULTÚRA Ha én tanulhatnék, sokra vinném — mondja Simon Rózsa Lelkűnkben élnek a képek A Hangok című tárlatra készült a Tükör fotó: lehoczky Péter A Gyulán élő és alkotó Simon Rózsa képeit két kiállításon is láthatta a közelmúltban a bé­késcsabai közönség, a Mokos- teremben Madárember, a Paliasz Galériában Hangok címmel. Simon Rózsa Bácsalmáson szü­letett 1962-ben, egyedüli gyer­mek volt, nagymamája nevelte, a szülők pár hónapos korában elváltak. Kicsit csabai lány is, hiszen a Rózsába járt, harma­diktól közgyűjtemény-kezelői fakultációra, és a MÁV Nevelő- otthonban lakott. Érettségi után férjhez ment, második házassá­gában él Gyulán, négy gyermek édesanyja, a két fiú és két lány 19, 13, 5 és 3 évesek. 1996 decemberében, három éve kezdett festeni. Egyszerűen úgy érezte, festenie kell. Vett ecsetet, és belevágott. Aztán sorra beszerezte a festékeket. Alapismeretek? Utánanézett kü­lönböző könyvekben, kutatott és kísérletezett, szóval festett. A szép képes albumokból repro­dukciókból sokat ellesett, meg­tanult. „A szín és a forma együt­tes hatása a fontos — vallja Ró­zsa. — Amikor hozzákezdek, addigra bennem már megszüle­tett a kép...” Nem szereti az amatőr megjelölést, igazságta­lannak tartja, ugyanakkor önkri­tikusan jegyzi meg: tudja, nagy­szerű dolog lenne, ha tanulhat­na, ha főiskolán szellemiséget, technikát sajátíthatná el. Hol a kétség, hol a magabiztosság az erősebb: „Ha én tanulhatnék tíz évet, sokra vinném!... A művé­szet nagy dolog, csodálatos, de számomra elérhetetlen, gondo­lom néha. Máskor meg azt mon­dom: meg tudom csinálni!...” A mártélyi táborban, Kétegyházán, Bánkúton Vágréti János bácsi keze alatt, majd a legutóbbi nyáron Révfülöpön sokat tanult. Első kiállítása a bé­késcsabai Helyőrségi Klubban volt 1997-ben. „Érdekesek” — mondják általában a képeire, és ez nem esik túl jól Rózsának. Attól tart, ez a falszöveg, az em­berek kényszerűségből monda­nak valamit. De nem ez a lé­nyeg! „Mindenkinek belül, a lelkében élnek a képek. Úgy ér­zem, éppen ezért mindannyi­unkhoz szólnak. Az emberek azonban nem elég nyitottak rá­juk, több idő kellene az elmé­lyüléshez. A pillanatnyi hangu­lattól is függ, hogy kinek éppen mit jelent egy kép... És fontosak a színek, mert arról mesélnek, hogy a lélek mikor mit tud elvi­selni...” — fejtegeti Rózsa. Színei tiszták, a vörös vörös, a sárga sárga, keveset kever. Már a figyelem sokat jelent szá­mára, ha megállnak művei előtt és rácsodálkoznak a színekre. Elismerés? Az lenne a követke­ző lépcsőfok. „Közölni szeret­nék; elmondani, hogy nagyon fontos a belső érték” — vallja őszintén, céltudatosan, mégis kicsit elbizonytalanodva. Ez a közlésvágy különösen rokon­szenves. Az erőteljes színek ha­talmas belső feszültségekre utalnak. A megjegyzés talált; amikor dolgozik, nem is lehet hozzá szólni. Persze örök fe­szültségben nem lehet élni, kel­lene a megnyugvás, a harmónia, keresi is szüntelenül... Madárember, Hangok. Ró­lunk szólt mindkét kiállítás. Mi vagyunk a madáremberek, pró­bálunk repülni, de ritkán adjuk meg magunknak a lehetőséget, nem merünk elrugaszkodni a földtől. Testi, lelki szabadságra vágyunk, de félünk attól, hogy nyíltan vállaljuk önmagunkat. S persze nemcsak feszültségből, hanem bánatból, befelé fordu­lásból is feltörnek a kiáltások. Ami nyomaszt, ami fáj, azt ki kell beszélni, írni, festeni önma­gunkból. Ilyen egyszerű ez... „Alapos, naturalista képek­nek nincs értelme, azt már a ter­mészet megteremtette, felülmúl­ni úgysem lehet. Ezek a képek simonosak” — mondja kedve­sen. — És azért állok ki velük, mert vállalom értük a felelőssé­get. Ilyet más nem csinált.” La­kása falain ott vannak a képek, szüksége van a pénzre, ugyan­akkor nehezen adja el műveit, hiszen a gyermekei. A festőnek feszültség, a nézőnek felhívás: el akar indítani valamit, gondol­kozzunk rajta, hogy mit mond! Agyi munkára van szükség,r meg kell dolgozni az élményért. A révfülöpi műhely emlékei­ből születtek a Hangok, Rózsa vadonatúj anyaggal néhány hét alatt elkészült legutóbbi tárlatára. Az ötlet nyár óta mozgolódott a fejében, a szívében. Az alkotás folyamata meg olyan szerinte, mint amikor ajándékot kapunk, sejtjük, hogy mi van benne, el­kezdjük bontani, bontjuk, bont­juk, de csak a legvégére derül ki, hogy mit is rejtett valójában a csomag — festőnek és nézőnek. Niedzielsky Katalin István király a fő alak Gránittömbön a tótkomlósi szoborcsoport A tótkomlósi városi és a kisebbségi önkormányzat közös ün­nepségekkel, fesztiválokkal készül a magyar állam ezeréves történetének megünneplésére. Az idén decemberben jelenik meg az a programfüzet, amelyben a helyi eseményekkel ismer­tetik meg a városlakókat. A képviselő-testület kifejezte azt a szándékát, hogy támogatja egy millenniumi emlékmű elhe­lyezését Komlóson. Mihály Gábor szobrászmű­vészt kérte fel a város az emlék­műtervezet elkészítésére, amit egy szakmai zsűri kivitelezésre alkalmasnak talált. A köztéri szobor a következő eseményt jelenítené meg: a fő alak István király, a koronázást megelőző események pillanatá­ban — bal kezében az országal­ma, jobb kezében leszúrt kard. A király mögött két püspök pa­pi öltözékben, kezükben tartva a szent koronát a király felett, hogy megtörténjen a nagy pilla­nat. A háromalakos kompozíció gránittömbön áll majd. Á talap­zatra pedig a következő szöveg kerül: „Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő.” (Csete) Bronzérmet nyertek Miskolcon Országos bajnokságon lépnek fel itthon 2000 májusában Jelentős eseményt rendeztek meg a közelmúltban Miskolcon, a formációs táncok magyar bajnokságát. A rendezvény ez évben ünnepelte 25 éves jubileumát, több, mint 600 táncos vett részt. A Békés Megyei Művelődési Központ és a gyulai Erkel Fe­renc Művelődési Központ egye­sített Formációs Együttese a magyar bajnokságon a standard-mix kategóriában bronzérmes lett. E rangos ver­senyen elért szép eredmény Felczánné Nyíri Mária és Felczán Béla táncpedagógusok szakmai munkáját dicséri. — Ebben az ágazatban az el­ső helyezést a miskolciak, a másodikat a szombathelyiek nyerték. A formációs tánc több párra koreografált, a szép és változatos térformákat kialakí­tó, egységes mozdulatokat tar­talmazó tánckompozíció — mondta Nyíri Mária. — Három fő csoportban folyt a verseny; társasági táncok, standard-mix és latin-mix formációk. Utóbbi két ágazatban szigorú nemzet­közi szabályok határozzák meg az indulás, illetve az értékelés feltételeit; így például 8 párnak kell lennie, a koreográfiának tartalmaznia kell mind az öt standard vagy latin-amerikai táncot, időtartama 6 perc lehet. Ahogyan a csoport két szak­mai vezetője elmondta, a szép eredményt nagyon sok munka előzte meg, amely nemcsak tő­lük, hanem a táncosoktól is sok áldozatot követelt, de megérte. A. békéscsabai közönség az „A” osztályú országos társas­tánc bajnokságon láthatja pro­dukciójukat 2000. május 6-án a békéscsabai városi sportcsar­nokban. (n) Szigorú nemzetközi szabályok határozzák meg az indulás feltételeit új, csereakció a Suzukinél! Ugye, várta már? Régi, szeretett Suzukijét most szívfájdalom nélkül új, hazai gyártású modellre cserélheti. Az elválást bizonyára megkönnyíti, hogy amennyiben november 20. és december 31. között vásárol új Swiftet, régi autóját az akció keretében 100 000 Ft felárral számítjuk be.* Egy új autó azért mégiscsak más. Főleg akkor, ha a lényeg változatlan, és az új családtag is ízig-vérig Suzuki. www.suzuki.hu * Az akció feltételeiről érdeklődjön márkakereskedőinknél. A Magyar Suzuki Rt. ajánlata más kedvezményekkel össze nem vonható, és a limitált modellekre nem vonatkozik. SUZUKI Jól jár vele. ; I —aaP WiimwavfanlmmÖQe: ge;a^*iMwlH^iMmBAkaracsonvi akciója ozo rsza arn"el\V semeg?uzléleben é< Ha szerencsés, a blokkjának hátoldalán ábrázolt terméket már meg is nyerte! Semmit nem kell tennie - csak vásárolnia! l*r'íjriiitomri nit|ifi Sjmávn un kiuulumi

Next

/
Oldalképek
Tartalom