Békés Megyei Hírlap, 1999. november (54. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-27-28 / 277. szám
1999. november 28. ★ ARCKÉP ★ 7 „Halás vagyok a sorsnak azért, hogy ha már nem szülhettem, legalább nem temettem” Névjegy l“fwapít«W.slta' j polgármestere nr^Ő. Zita A szomorú az, hogy általában illetéktelentől tudja meg a gyerek az igazat. A hírtől aztán az egész család összeroppan, hiszen ők meg akarták mondani, csak nem tudták eltalálni a megfelelő időpontot. Hallottam esetről, amikor az érettségihez időzítették a bejelentést, s a fiatalember a kitűnő bizonyítványával a vonat elé futott. BE - Hogyan lehet tartósan elviselni annyi drámát, amennyi az alapítvány kapcsán éri? Budavári: - Nehezen, hiszen két oldalról zúdul rám a tragédia. Ma már tudom, hogy sokkal nehezebb döntés lemondani egy gyerekről, mint örökbe fogadni. A terhes tragédiája ma már közelebb áll hozzám, pedig abban a helyzetben sohasem voltam. Ehhez képest talán másodlagos az örökbefogadó drámája, aki úgy, mint én, egy sor orvosi beavatkozáson, kísérletezésen, próbálkozáson van túl. Minden egyes sikertelenséget egyfajta tragédiaként éltem meg, amikor a négy lombikműtétem kudarccal végződött. A mai eszemmel már hálás vagyok a sorsnak, hogy nem sikerült egyik „lombikom” sem.- Ez meglepő kijelentés, hiszen akkor szülhetett volna. Budavári: - Miközben iszonyatosan féltem a szüléstől, minden idegszálammal arra koncentráltam, hogy csak sikerüljön. Csakhogy a Bölcső kapcsán találkoztam több olyan házaspárral, akiknek a sokadik beavatkozás sikerült, s azért jelentkeznek nálunk, mert a beteg gyermek mellé egy egészségeset is szeretnének. Ma már tudom, hogy milyen nagy volt erre nekem is az esélyem. Arra pedig végképp nem gondoltam, hogy vannak asszonyok, akiknek sikerült a mesterséges megtermékenyítés, majd a baba kihordása, aztán szülés közben vagy nem sokkal utána meghalt a gyerek. Hálás vagyok a sorsnak azért, hogy ha már nem szülhettem, legalább nem temettem. cni - Mennyire zavarta meg a házasságukat a gyerek hirtelen megjelenése? Budavári: - Az örökbefogadóknak nincs 9 hónapjuk a felkészülésre, nekem volt 9 napom, s a bevásárlásra 2 órám. Azt se tudtam, mi kell egy féléves gyereknek. Pár hónap után teljesen magaménak éreztem, pedig elmaradt a terhesség, a szülés, a szoptatás élménye. A házasságunkat nem bolygatta fel, hiszen addig sem forgató- könyv szerint éltünk. 5221” Soha egyetlen cikkben sem szerepel a férj, a gyerekek apja, miért? Budavári: - O nekem maximálisan társ volt a meddőségi procedúrában, jött velem Szegedre, Pestre, Pécsre, végig. Az örökbefogadás is közös ügyünk volt, a Bölcső Alapítványt annyiban segíti, hogy ha az elvon engem a családtól, akkor ő otthon helyettesít.- Az ő munkája sem éppen nyolctól ötig tart. Budavári: - Nagyon nehéz összehangolni. Mi egy hétre nem tudunk tervezni semmit. Egy fix pont van, ha itthon van, akkor'ő viszi Kincsőt az iskolába. Hogy ki megy érte, azt lehet, hogy délután háromkor sem tudjuk. Szerencsére van a pótnagymamaszerű Edit néni, akinek az utolsó pillanatban is lehet szólni.- Hogyan tud ilyen életmód mellett háztartást vezetni? Budavári: - Sehogy. Háztartásvezetés nincs. Hétköznap hordjuk áz ebédet, amit nem tudunk megenni, az a vacsoránk, a gyerekek az iskolában, óvodában esznek. Szombaton eszünk amit találunk, vasárnap főzünk, pontosabban inkább a férjem, mert én nem vagyok valami nagy szakács.- Családi ünnepek? Budavári: - A gyerekeknek mindkét születésnapját ünnepeljük, az igazit és az adoptációsat is. Ezek jó alkalmak árra, hogy értelmükhöz képest fokozatosan megértessük velük: nem én szültem őket, de szeretnék az édesanyjuk lenni. Ihárosi Ibolya Mások mondják róla DR. BUDA BÉLA pszichiáter, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatóhelyettese:- Nagyon hiteles, őszinte, érett személyiség. Megszállottja egy nemes ügynek. Képes fegyvertársakat, munkatársakat maga köré gyűjteni. Olyan közhasznú szervezetet indított el és épít tovább, amelyben az önsegítés és az emberbaráti segítés módszerei és elvei érvényesülnek. Működésével értéket mutat fel a nemzetnek. Fontos, hogy a gyerekek megszülessenek, ne vesszenek el és megfelelő szülőkhöz jussanak. DR. NAGY JÓZSEF osztályvezető főorvos, a Tolna megyei kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályának vezetője: /- Zita asszony csupa szív, elkötelezettként végzi a munkáját. Ezt ilyen színvonalon csak kevesek képesek megtenni. Éjjel-nappal dolgozik, s ezt a nagy családot úgy összefogja, hogy még a gyerekek születésnapját is tudja. Az első perctől mindenre és mindenkire emlékszik. A legtöbb bölcsős kisbaba nálunk jött a világra. Nem tudok olyan terhes asszonyról, aki rosszat mondott volna rá, ellenkezőleg, istenként imádják. / DR. GÁSPÁR KÁROLY, a Népjóléti Minisztérium Család- és Gyermek- védelmi Főosztályának vezetője:- Munkája során kizárólag a gyerekek érdeke vezérli. Ha 167 bölcsős gyerekből 117-et örökbe ad, az jelentős eredmény, de még fontosabb, hogy ötven hazakerüljön a vér szerinti szüleihez. Zita pedig mindent megtesz azért, hogy az anya mégis hazavihesse gyermekét. Fontos, hogy az örökbefogadást elősegítő szervezetek is felvilágosítsák a várandós anyát a segélyekről, a lakáshoz jutásról vagy a nagymama mozgósításáról nehéz helyzetben.- Saját élethelyzete mennyiben játszott közre abban, hogy létrehozta a Bölcső Alapítványt? Budavári: - Nem ez volt az oka, hiszen akkor már három évvel túl voltunk az adoptáláson. Saját meddő házasságunk annyiban játszott csak szerepet, hogy amikor hetente lehetett híreket hallani csecsemőgyilkosságról, tenni akartam valamit. Kilencvennégy februárjában öt nap alatt öt csecsemőhullát találtak. Mindennap bemondott egy esetet a rádió. Akkor úgy éreztem, hogy míg én 15 évig jártam a klinikákat, mások könnyedén lemondanak a nem kívánt gyermekről. Ma már tudom, hogy egyáltalán nem könnyedén. M :<1 - Több mint tizenkilenc évi házasság után fogadták örökbe az első gyereket. Miért vártak ennyit? Budavári: - Nagyon féltem az örök- befogadástól, tizenöt évet vett igénybe. Az ember életében van olyan időszak, amikor túlságosan önző és beképzelt, s talán naiv is, azt hiszi, csak a saját gyerek lehet a jó, a tökéletes, az igazi. Aztán kiderül, ez nem így van. Mm - Mitől félt? Budavári: — Attól, hogy nem tudom majd szeretni azt a gyereket, akit nem én szültem. Féltem, hogy más gyerekét nem fogadom majd el fenntartás nélkül és nem szeretem úgy, ahogy gyerekkoromban szerettem volna, ha engem szeretnek. IMilfl — Nem szerették eléggé? Budavári: — Nem teljesen erről van szó, de gyerekként úgy éreztem, hogy nem én vagyok a család kedvence. Ennek oka, hogy négy és negyed éves koromban a kétéves húgom gyermek- bénulást kapott, s attól kezdve a család élete körülötte forgott. Iszonyatos volt, ahogy egy napon az ebéd utáni alvásból nem tudott felkelni, mert megbénult a bal lába. Édesanyám kemény munkájának, a műtéteknek, a 16 évig tartó küzdelemnek köszönhető, hogy aki ma látja, nem hiszi el, hogy beteg volt. Három gyereket kihordott, és simán megszülte őket. EBI — Mennyit kellett várni az első gyerek örökbefogadására? Budavári: - Négy és fél év után kaptuk meg Kincsőt, karon ülő gyerekként vittük haza. Az anya-gyerek kapcsolatban a legfontosabb az első hat hónap, ami sajnos köztünk elveszett. Az intézetben ugyanis - legyen az bármennyire jó - a gyerek hospita- lizálódik. Mi évente visszamegyünk, hogy tudja, honnan jött.- Ezek szerint a lányok tudják, hogy adoptálták őket? Budavári: - Sosem merném megkockáztatni, hogy mástól tudják meg az igazat. Kezdetben maminak szólíttat- tam magam, de egyszer a gyerek azt mondta nekem: édesanya. Ekkor úgy éreztem, most van az a pillanat, amikor meg kell neki mondani, nem én vagyok az igazi anyja, én a mami vagyok. Sajnos, nálunk nemigen használják a szülőanyajSzót. Nem tudom, akkor a gyerek mennyit értett meg, de ma már biztos vagyok benne, hogy sokkal többet értenek, mint azt mi felnőttek gondoljuk. Meggyőződésem, minél később tudja meg a gyerek az igazságot, annál nagyobb a csalódás. A bölcsős babák zöménél nyitott örökbefogadás zajlik, vagyis a lemondó és örökbefogadó a gyámhatóságnál találkozik egymással. Ennek ellenére néhány örökbefogadó megpróbálja ezt a tényt elhallgatni. Legnagyobb döbbe- netemre arra is volt példa, hogy a pár hetes babát egy kórház közreműködésével úgy vittek haza, mintha a fiatal örökbefogadó mama ott és akkor szülte volna. Csodálkozom az ötleten és a kórházon. Visszatérve a kérdésre, semmi nem marad titokban, nem szólva a ’97-es törvényről, amely kimondja: a gyereket 14 éves korában fel kell világosítani a származásáról. Találkoztam olyan esettel, amikor 20-25 vagy éppen 43 év után derült ki az örökbefogadás. A férfi akkor járta végig a vér szerinti családot, s kérte számon mindenkin a történteket. Ma már tadom, hogy sokkal nehezebb döntés lemondani egy gyerekről, mint örökbe fogadni A szekszárdi Budavári Zita azt hitte - a firenzei forgóajtó mintájára ha egy gyereket letesznek a küszöbre, akkor ő azt beveheti. Az általa alapított Bölcső Alapítvány, amelyet 1995 áprilisában jegyeztek be, elsődleges célja a krízis- helyzetbe került terhes nők segítése, a baba megmentése, másodsorban pedig az örökbeadás segítése. Az elmúlt négy és fél év alatt mintegy 250 krízishelyzetben lévő terhes asszony kereste fel őket. A beszélgetés idején volt a 172. szülés, és nemrég ment haza az örökbe fogadó családba a 118. baba. (Nem minden jelentkezésből lesz bölcsős szülés, s nem minden szülésből lesz örökbeadás.) Az alapítványnál jelentkezettek alig több mint a fele hajadon, kevesebb mint a fele házasságban, élettársi kapcsolatban él, elvált vagy özvegy. Utóbbiak általában a sokadik gyerekről mondanak le, a hajadonok zöme viszont rövid, futó kaland vagy egy éjszaka után marad terhes. Az élet fura fintora, hogy Budavári Zitának - aki annyi terhes nőn segített - nem lehetett saját gyereke. Két fogadott lány boldog „édesanyja”. osság ellen
