Békés Megyei Hírlap, 1999. november (54. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-16 / 267. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1999. november 16., kedd Tűzoltó leszel... (fm) A bé­késcsabai 11. Számú Általános Is­kolában hagyományosan évek óta megrendezett „Egészséges életmód hete” alkalmából vetél­kedőket, kóstolókat, termékbe­mutatókat tartanak, de a gyere­kek a helyes táplálkozással, fog­ápolással és testmozgással kap­csolatos előadásokat is láthatnak ilyenkor. Pénteken a könyvtár­ban zajló szituációs játék része­ként a gyerekeknek ki kellett hív­niuk a mentőket, tűzoltókat és a rendőrséget. Képünkön a csabai tűzoltóság legújabb fecskendős kocsiját fedezik fel a diákok, többségük már most kijelentette, hogy ő csakis tűzoltó szeretne lenni... FOTÓ: SUCH TAMÁS Harckocsik az iskola előtt Egy fiatal óvónő 1956 november 4-én közvetlen kapcsolatba ke­rült a Békéscsabára bevonuló orosz tankokkal. Drienyovszki Mária az 1. Számú Általános Iskolával szemközt lakott akkor, és akaratán kívül részese lett a történelemnek... Eleken voltam óvónő az idő tájt és hét végére hazajöttem Békéscsabára éppen november 4. előtt. Kiderült, hogy nem tu­dok visszamenni a munkahe­lyemre, ugyanis akkor már nem volt közlekedés sem — így le­hettem jelen az eseményeknél. November 4. hajnala megrá­zó élménnyel kezdődött. Hatal­mas detonációra ébredt csalá­dunk a Petőfi utcában. Össze­szaladt az egész ház és a testvé­rem, mint katonaviselt ember rögtön felismerte, hogy ez ágyú­lövés volt. Valószínűleg meg­jöttek az oroszok. Ezután csend lett. Világos volt már, amikor a bátyám átment az utca iskola fe­lőli oldalára vízért, és látta, hogy 17-18 év körüli, katonaru­hás gyerekek gyülekeznek az udvaron. Fivérein- odaszólP ne­kik: menjetek haza, a kis puská­itokkal úgysem tudtok semmit tenni a tankok ellen! — volt aki megfogadta, olyan is aki nem („Felsőbb utasításra várunk!” — mondták). Orosz tankok körbevették az is­kolát. Egy tiszt a jármű tetejéről rettentő dühösen kiabált. Úgy tűnt, nem próbálnak behatolni az épü­letbe. Közben bekéredzkedett hoz­zánk egy asszony, mert akkor már járőröztek is az oroszok az utcán. Az orosz tiszt továbbra is hadoná­szott, kiabált. Az ő tankja nem is az iskola előtt állt, hanem a mellette lévő épülettel szemben, ahol tud­tam, hogy nincs senki. Gondoltam egy nagyot: odamegyek és meg­mondom. Haladok feléje, egyszer csak a lábam előtt megláttam egy katonasapkát (magyar volt, de én nem tudtam). Felvettem és óvato­san a fedetlen fővel a tankon álló liszt felé nyújtottam. Döbbenten átvette, majd föld­höz csapta: „Nye, sápka! Áruzsja szudá!” (Ne sapkát! Fegyvert ide!). Nem értettem, de volt ott egy magyar kiskatona aki elmondta, tudják hogy az iskola tele van fegyverrel. Ekkor megijedtem, ezért szóltam a parancsnoknak: ha megígéri, hogy nem lőnek, én kihí­vom a fiatalokat. Beleegyezett, így a hozzánk bekéredzkedett nővel — akiről kiderült, hogy az épület­ben van a fia — bementünk. Féltünk, mert bent csend volt, nem tudtuk a fiúk ijedtük­ben nem kezdenek-e lőni. Nem lőttek, hanem kapkodva civil ruhát kapkodtak magukra. Meggyőztem őket, azonnal jöj­jenek ki, hozzák a fegyvereket — de megtudtam, valóban any- nyi hadianyag van a pincében felhalmozva, hogy képtelenség kihordani. Kivonultunk, az oro­szok sorba állítottak bennünket, de én kiszabadítottam magam és hazaszaladtam. Nagyon bán­tam a beavatkozást — féltem, most mindjárt lelövik a fiúkat... Nem így történt. Megtartották a szavukat, motozás után szépen hazamehetett mindenki... Y. J. ■ A kezdőrészlet a forgalomba helyezéssel kapcsolatos költségeket nem tartalmazza. HASZONGÉPJÁRMŰ Az Ón Citroen márkakereskedői: Inter-Flott Center Kft. 5600 Békéscsaba, Baross u. 9-21. Tel./fax: (66) 327-520 Szimpex Export-Import Bt. 6940 Tótkomlós, Kossuth u. 77. Tel.: (68) 385-850 Fax: (68) 385-832 CITROEN Lelkész és tudós A tótkomlós! Wallaszky Pál ha­lálának 175., Gajdács Pál halá­lának 70. évfordulójára a szülő­városban emlékülést rendezett a hét végén a helyi önkormány­zat, a komlósi szlovák kisebbsé­gi önkormányzat és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság. Tótkomlós híres szülötteinek sírját koszorúzták meg a vendé­gek, majd a városháza díszter­mében a papról, tudósról, Wallaszky Pálról, annak lelkészi és tudományos munkásságáról dr. Szabó Ferenc nyugalmazott megyei múzeumigazgató be­szélt. Gyekiczki János evangéli­kus lelkész Gajdács Pál lelkészi szolgálatáról, míg Szincsok György helytörténész irodalmi és tudományos tevékenységéről szólt. Gajdács Pál volt ugyanis, aki a település fennállásának 150. évfordulójára, 1896-ban megjelentette Tótkomlós részle­tes monográfiáját. Az emlékülé­sen megjelent a szlovák nagykö­vetség tanácsosa, dr. Karel Vlahovsky és a szlovák kisebb­ségi önkormányzat országos ve­zetője, Fűzik János is. Cs. I. A SAPARD- programról A tíz települést magába foglaló orosházi kistérség is be kíván kapcsolódni az Európai Unió SAPARD- programjába. A Földművelődési és Vi­dékfejlesztési Minisztérium előzetes pályázata alapján a kistérséget a B kategóriába sorolták, ami azt jelenti, de­cember 10-ig a tíz település helyzetelemzését kell elké­szíteniük — adta hírül a no­vember 11-én megtartott sajtótájékoztatón Varga Zol­tán, térségi szakreferens. Vagyis felmérik, milyen erőforrásokkal rendelkezik Orosháza és térsége, mik a gyenge pontjai és az esetle­ges kitörési lehetőségek. A kistérség települései a közelmúltban hét bizottsá­got hoztak létre, amik a helyzetelemzés egyes rész­területeit vizsgálják. Mint Varga Zoltántól megtudtuk, a közeljövőben lakossági fó­rumokon szélesebb körben is megismertetik a SA- PARD-program célkitűzése­it és megvitatják a kistérség helyzetét. A lakossági fóru­mok időpontjai: november 17. 18.30 Pusztaföldvár; no­vember 18. 17.00 Nagyszé­nás; november 19. 18.30 Békéssámson; november 22. 17.00 Orosháza, No­vember 23. 18.00 Csanád- apáca, November 23. 18.00 Tótkomlós; november 24. 17.00 Gerendás; november 24. 14.00 Gádoros; novem­ber 26. 17.00 Csorvás; no­vember 29. 18.00 Kardos- kút. Kovács Erika A dombiratosiak gyógyításáért Dombiratos köztiszteletben álló doktor bácsija október 26-án kapott egy táviratot. Dr. Sárosi Tibor neve és lak­címe mellett az állt a boríté­kon, hogy „Állami elsőbbség­gel”. Mint mondja, rosszra gondolt, de amikor fölbontot­ta és elolvasta a sürgönyt, megnyugodott. Az Egészségügyi Minisztérium arról értesítette Sárosi doktort, hogy Batthyány-Strattmann László születésének 129. évfor­dulóján, október 28-án Gógl Árpád miniszter elismerésben kívánja részesíteni. — Október 26-án volt éppen 36 éve, hogy feleségemmel Dombiratosra kerültünk. Min­denekelőtt neki és az általa biz­tosított nyugodt családi háttér­nek köszönhetem mindazt, amit elértem: ez volt az első gondola­tom a távirat olvasásakor. Más­nap aztán levélben megérkezett a díszes meghívó is, harmadnap pedig átvehettem a miniszter úr­tól a Pro Sanitate kitüntetést — mondja dr. Sárosi Tibor. — Az indoklás úgy szólt, hogy a magas szintű szakmai munkáért. — Soha nem tartottam maga­mat tudósnak. Igyekeztem lé­pést tartani a fejlődéssel, és közmegelégedésre végezni a munkámat. Úgy vélem, sike­rült, ezt bizonyítja többek kö­zött az is, hogy az önkormány­zat terjesztett fel a kitüntetésre. — Dombiratos lélekszáma alig haladja meg a nyolcszázat. — Ez így igaz, mégis azt mondom: megérte! Erkölcsileg föltétlenül. Ót évet vállaltam 1963-ban, és önként. Úgy gon­Dr. Sárosi Tibor: „Hívtak na­gyobb és jobb módú települé­sekre is” A SZERZŐ FELVÉTELE doltam, ha letelik, visszame­gyek Bács megyébe, ahonnan származom, és ahol édesapám praktizált. Sok helyre hívtak, Dombiratosnál nagyobb lélek­számú és jobb módú települé­sekre is. „Itt is kell lenni orvos­nak” — erre a következtetésre jutottam mindig, s maradtam. Itt nőttek fel a gyermekeim, in­nen mentek továbbtanulni, ide jönnek haza. Leszámítva azt, hogy nem gyűjtöttem vagyont, egyetlen komoly hátrányát éreztem annak, hogy itt ragad­tam: a szabadságomat nemigen tudtam kivenni, hiszen a helyet­tesítésem általában szívességi alapon történt. — Hogyan készül a nyugdí­jas évekre? — Munkával. Hatvanöt éves koromig, sőt egy-két évvel még azon túl is szeretnék dolgozni. Most is vallom: itt is szükség van orvosra. Nekem pedig szükségem van a munkára, az emberi kapcsolatokra és — ne szépítsük! — az anyagiakra is. Ménesi György Ünnepel a művelődési központ Ötven éve az ország első kultúrotthonát avatták 1949. november 27-én Lo- sonczi Géza népművelési ál­lamtitkár a Békés megyei kul- túrhét nyitányának részeként Békésen, az akkori nagyköz­ségben avatta fel az ország el­ső kultúrotthonát. Az esemény kapcsán hétfőtől egy héten át rangos rendezvé­nyek sorával emlékeznek a jubi­leumra, de már az új, a Jantyik utcai városi művelődési köz­pontban. November 22-én, hétfőn a Kecskeméti Gyermekszínház — délelőtt és délután — két előadáson mutatja be a Furfan­gos Péter zenés gyermekdara­bot. Másnap, vagyis kedden fél háromkor nyílik az a kiállítás mely ,,Életképek az 50 éves mű­velődési központról” címet vi­seli, s kicsit múltidéző. Ezt kö­vetően Békés város önkor­mányzata művelődési és ifjúsá­gi bizottsága kihelyezett ülését tarja az intézményben, a téma mi más lehetne, mint a város közművelődése. November 24-én tíz órakor emlékülést rendeznek, délután a művelődési központ — a volt kultúrotthon — egykori és mos­tani dolgozói találkoznak. No­vember 25-én ,A közösségek napja" címmel baráti összejö­veteleken, a hagyományőrzés szándékával — disznóvágás, csigacsinálás, kalács- és pogá­csasütés — emlékeznek a részt­vevők. Délután rendezik a mun­káskórus tagjainak találkáját. Pénteken este hat órától a sepsi­szentgyörgyi Háromszék Álla­mi Népi együttes Tamási Áron nyomán bemutatja az ,Jbel" című egyfelvonásos táncjátékát. Szombaton estétől másnap haj­nalig vacsorával egybekötött Jubileumi bál” zárja az ünnepi hetet. — sz — Értelmiségi kör Sarkadon A 30-40 éves értelmiségi kor­osztálynak a változó érték­rend, a munkahelyi létbizony­talanság, a mindennapok tapo­sómalmának elviseléséhez szüksége van a szellemi regene­rálódásra — invitálja az ér­deklődőket Szabó Ila, a sarkadi Bartók Béla Művelődési Köz­pont igazgatónője a megalaku­lóban lévő értelmiségi körbe. — A sarkadi értelmiség főként pedagógusokból, egészségügyi és önkormányzati dolgozókból áll, műszaki értelmiség — na­gyobb cégek és vállalatok hiá­nyában — nincs. Valamennyien megélhetési gondokkal küzde­nek, pedig ez a réteg számos te­hetséget tud felmutatni, közülük többen művészi hajlammal ren­delkeznek: írnak, festenek, agya- goznak, textileznek, énekelnek, zenélnek, de tevékenységükre ez idáig sajnos, az elszigeteltség volt jellemző — tudtuk meg az igazgatónőtől. — Kezdeménye­zések ugyan indultak a hasonló műfajban gondolkodók összefo­gására, így például városunkban alakult kamarakórus, rockzene­kar, létrejött egy alkotókor is, ám a csoportok egymás tevékenysé­gét eddig nem nagyon ismerték. Vannak, akik inkább a tudomány iránt érdeklődnek és szívesen vesznek részt előadásokon, ve­télkedőkön. Ezért gondolt intéz­ményünk az Értelmiségi Kör megalakítására, melynek beindí­tásához 200 ezer forintot nyer­tünk a Nemzeti Kulturális Örök­ség Minisztériumától. Terveink szerint kéthavonta tudományos előadásokat tartunk népszerű szakemberek meghívásával, kö­zös játékokkal, szellemi vetélke­dőkkel színesítjük találkozásain­kat, híres közéleti személyisége­ket, művészeket, sportolókat ke- rekasztal-beszélgetésre invitá­lunk, nyáron pedig Szanazugban családi hétvégét rendeznénk — sorolta a változatos programter­veket Szabó Ila. V. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom