Békés Megyei Hírlap, 1999. október (54. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-05 / 232. szám

IDEGENFORGALOM 1999. október 5., kedd Barangolás a Tisza-tónál Egykori szárazulatok közt, ősegétől Kisköréig Békésen él itt egymás mellett a szürke gém, a varjúter­metű, nyughatatlan természetű bakcsó, a mára ritka­ságnak számító üstökös gém, aztán a kiskócsag és a ka­nalas gém, de jól érzi magát a barna kánya és a fészkét különösen féltőn óvó kerecsensólyom. A zsombékokon lila színű korcs nőszirom és törpemandula virágzik, az olykor tizenkét méteres mélyből pedig lesőharcsa ereszt buborékot... Milyen kár, hogy elfelejtettünk hozni magunkkal távcsövet, hi­szen akkor még közelebbről gyönyörködhetnénk a gémfalu késő délelőtti egyszerre moz­galmas és csendes vízi életében, ahogy a helyiek mondják, a va­laha szárazulatoknak nevezett, mára vízi élettérrel telt világ­ban. Nem sok helyen írhatnák le hazánkban a szinte leírhatatlant, a Tisza-tavat végighajózva azon­ban feltétlenül. És itt van tőlünk alig másfél órányira, szinte egymásba öltik karjukat a Körösök vidékével. Aligha véletlenül mondja Kere­kes László, a Tisza-tavi Regio­nális Idegenforgalmi Bizottság főtitkára: „Terveinket a szom­szédos régiókkal együttműköd­ve, közösen szeretnénk valóság­gá változtatni.” Jóllehet, a Körös-vidék tu­rizmusát szervező kollegák ezen a bizonyos reggelen nem tartanak velünk, biztosra ves­szük, tudnak egymásról a tisza­iakkal. Ha mégsem, legszebb ideje összefogni! Különben is, elhangzott a varázsmondat: „régiókban gondolkodni!” Ké­ső nyári tapasztalatainkat ter­mészetesen elsősorban az utaz­ni vágyóknak szánjuk, ám oly­kor sok mindent elleshet az em­ber a szomszéd kertjében is. Elórebocsáthatjuk, kiváló ötlet volt megszervezni az első Ti­A tiszaszőlősi „megállónál” sza-tavi médiatalálkozót, ahol a helyi szakemberek — Budapest és Gödöllő, Eger nevezetessé­gein túl — megmutathatták a Tisza-vidék arcát is a hazai és külföldi újságíróknak. Lecsa­pódása a gyönyörű őszben akár még az idén is lehet, de jövőre biztosan. Ezt abból is tudjuk, amit Kiss László, az egykori vasúti tisztből hajóskapitánnyá lett tiszai organizátor mondott, amikor elindult velünk a tiszacsegei kikötőből a Csege motoros: — Amit mondok, olykor mesének is tűnhet, de higgye el, szó szerint igaz. Úgy kezdődött, hogy ős miskolciként nyaraló­házat vettem Tiszacsegén. Mozgolódó és rádióhallgató ember lévén, felfigyeltem a Poggyász műsorában Csillag Sándor szerkesztő pályázati fel­hívására: Ismered-e a szomszé­dodat? címmel, arra buzdítva a hallgatókat, írjanak, meséljenek olyan látogatásra érdemes he­lyekről, amelyek nem szerepel­nek a prospektusokban. Gyor­san megírtam 16 oldalon Csege idegenforgalmát, félig-meddig az idegen szemszögéből. Az alaphelyzet? Adott a szélesre duzzasztott élő Tisza, a roman­tikus anyafolyó, az Észak-Ma- gyarországot és az Alföldet ösz- szekötő komp, a híres halász- csárda, mögötte a 350 nyaraló­házból álló üdülőfalu, tőle egy- kerítésnyire a termálvizű strand, csónakázótóval, kem­pinggel és mindez a Hortobágyi Nemzeti Park szélén... Több, mint ideális! Most jön a törté­net. Egy hamburgi központú nagy utazási iroda magával vit­te a házamról és környezetéről készült fotókat. Koppenhágai részlegük „feltette” számítógé­pes hálózatára, megjelentette prospektusában. Egyből tudtak rólunk 17 európai ország 15 ezer utazási irodájában. így is­mertek meg bennünket négy nyelven a külföldiek, s 1992 óta fokozatosan nő a nyaranta ide látogató nyugat-európaiak szá­ma. Az emberek szeretik a vál­tozatosságot, vele együtt az új­donságot is, ami nem mond el­lent annak, hogy akad család, amelyik hetedszer látogat ide. A kínálati palettát tovább szélesítette, hogy 1993 júniusá­ban újra megindult a tiszai ha­józás. Immár négy kishajó sze­li a vizet rendszeresen a folyó 585 kilométeres magyar szaka­szán. — A Csegét kivált szeretem — folytatja, mert szabad a fe­délzete, szinte érezni lehet a Ti­sza illatát... Szerencsére mára kinőttük. Addig kérleltük a MAHART-ot, hogy adjanak na­gyobbat, amíg adtak, vásároltak is kettőt. Egyelőre azonban ott állnak a Belgrád rakparton, mert a berobbantott jugoszláv hidak miatt nem tudtak lekúszni A mindig mosolygó Kiss Lász­ló hajóskapitányi uniformis­ban fogadja a vendégeket a Dunán, hogy aztán feljöjjenek a Tiszán. Az egyik Szegedre, a másik ide. Már elhagytuk a Kisköréig vezető, mintegy kétórás hajó- úton az első nagy Tisza-hasat, majd az Újlőrincfalva és Sarud térségébe eső Kis-Tiszát, ami­kor közeledik az abádszalóki víztenger. Addig azonban Kere­kes László és Kovács Gábor, a Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei Idegenforgalmi Hivatal el­nöke másról is mesél: — Sok mindent tudunk kí­nálni, de elengedhetetlen a nem csak rajtunk múló infrastruktúra fejlesztése. Az M3-as teljes megépülése szerencsére lassan „Balaton-távolságra” csökkenti az országrész megközelíthető­ségét, de ugyanilyen fontos len­ne egy nagyobb szálloda a tér­ségben. Gyakran tapasztaljuk az ebből adódó hátrányokat. Mi is tudjuk, hogy még mindig kí­vánnivalót hagy maga után a marketingmunka, a propagan­da. Egy példát mondok! Tudja- e ma Európában valamennyi érintett, hogy a földrészen szin­te minden édesvízről kitiltották a motoros vízijárműveket, ná­lunk viszont egyes területeken vígan száguldozhatnak. Miha­marabb el kell odáig jutnunk, hogy tudják. Igaz is, a kormoránok, nagy­kócsagok, kanalas gémek életét egyenesen merénylet lenne megzavarni, de elég csak ránéz­ni a részletes térképre, hogy ér­zékelhessük: mindenki békésen elfér, van elég hely a 90 négy­zetkilométeres Tisza-tavon... Tiszaörvény felé közeledve egyre jobban kitárul a nagy sző­keség állat- és növényvilága. Ezredszer jár erre, mégis szinte áradozik Nagy István, a Közép- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgató­ság vezetője: — A Tisza nagyon működik. Szerencsére a többi folyó is él, de ez a tiszafalvi szakasz tény­leg különleges. A duzzasztás után minden magától alakult ki, az ember csak asszisztált hozzá. A folyás itt lelassul, szinte áll a víz, stabil a vízszint és ehhez igazította magát a növényzet. Az árvíz persze rengeteg kárt okozott, de szerencsére szépen és gyorsan gyógyulnak a sebek, a természet önmagát teszi rend­be! Sajnos a két hatalmas árvíz után Kisköre „alatt” csak a ha- jóútba került fák eltávolítására van pénz, reméljük azonban nem késik az állam segítsége a további partvédő munkákhoz sem. Az 1973-ban épült, a táj ar­culatát, környékbeli települései­nek életmódját jelentősen meg­változtató kiskörei vízlépcsőnél búcsúzáskor motoszkál ben­nünk: vajon csak mi látjuk ilyen varázslatosnak ezt a vidéket, egyáltalán a Tiszántúlt? Meg­kérdezünk hát két külföldi kol­legát, nekik mi a véleményük? Carla Person, az amszterda­mi De Telegraaf szerkesztője: — Mondhatom, a három nap során teljesen elfelejtettem Hol­landiát, az összes problémámat. Nagyon jó benyomásokat sze­reztem, minden vágyam vissza­térni ide és ezt megosztom az olvasókkal is, akik a középré­teghez tartoznak, nyaranta fel- kerekednek és 2—3 hetet ba­rangolnak, többnyire autóval, lakókocsival. Egyet ajánlanék a magyarok figyelmébe: tudjanak kapcsolatot teremteni azokkal, akik idejönnek, hogy segíthes­senek ügyes-bajos dolgaikat el­intézni. Másképpen fogalmaz­va, fontos, hogy idegen nyelven is beszéljenek a magyar ven­déglátók. Margret Cepci, a Bécsben megjelenő Travel Managmant Austria szerkesztője: — Szent­endre elragadó, csak előnyei vannak a turizmus szempontjá­ból. Ez lehet a kiindulópont egy Tisza környéki kirándulás­hoz, nem kihagyva Gödöllőt, hiszen tudjuk, itt van Sissi „keleti kastélya”. Azt kívá­nom, hogy legyenek további A még sok helyütt háborítatlan vidék nagy vonzerő lehet mo­torikus és felzaklatott világunkban a szerző felvétele pénzforrások és kitartás továb­bi felújításához. Hiszem, hogy közös múltunk ma is összekötő kapocs lehet a turizmusban. A Tisza-tónál az úgynevezett fenntartható turisztikai fejlesz­Ha nem napilap lennénk, ta­lán azzal búcsúznánk: bár már hullanak a levelek, bezártak a kempingek, egyáltalán vége a fő turistaszezonnak, mégis, ha tehetik, kéredzkedjenek fel a Keselyleves és juhhúsos kása Nem tudni, olvasóink közül hányán hallottak már a kanihörtyögről, a rucáskásáról vagy éppen a krumpligancáról? Kétségtelenül nem mindennapos étkeink, de a Tisza környékén még sokan ismerik. Dr. Füvessy Anikó néprajzkutató felkutat­ta a Tisza-tavi ínyencségeket, amelyek közül kettőt tovább­adunk. A keselyleves 5 deka füstölt szalonnából, egy teli marék szá­ntott lebbencstésztából, 1 liter tejből készül, s nem hiányozhat az ízlés szerinti só és paprika sem belőle. A bográcsban felkoc­kázott szalonnát üvegesre sütjük, a zsírban a tördelt lebbencs­tésztát kissé megpirítjuk, paprikával színezzük, majd tejföllel feleresztjük és ízlés szerint megsózzuk. Egy másik változat sze­rint kis vízben főzzük és a végén kiegészítjük tejjel. A kesely­leves készülhet paprika nélkül is. A juhhúsos kása kellékei: 1 kg vegyes birkahús, 30 deka köleskása, só, bors, 1-2 sárgarépa és zöldség, 1 nagyobb fej hagyma. A feldarabolt birkahúst a megtisztított zöldségekkel és hagymával sós vízben felfőzzük, habját gondosan leszedjük. Mielőtt a hús teljesen elkészülne, közzétesszük a köleskását és sűrűre főzzük. Borssal ízesítjük. tés elvét kellene követni, mert ebbe a tényleg csodálatos élő­világba nagy vétek lenne be­avatkozni. Amit hiányolok, hogy német nyelvű konkrét is­mertetőkkel nemigen találkoz­tam. Kevés egy—egy címlistát közzétenni! Csege motorosra — Kiss kapi­tány ígéri, ha egy mód van segít — és az őszi bépillantás után jövőre célozzák meg a „fölöt­tünk lévő” vidéket. Es rájönnek, néha nem is kell olyan messzire menni a csodákért... Fábián István (CLáJGti Értesítjük a MÓL Rt. Kard • • oskúti üzemegysége isi Üzemegysége közötti üzemi út 199. október 11-e és 15-e között átvágjuk, lem használható. Olajgép Ipari Karba és Szolgáltató KI 5945 Kardoskút, P Fax: (68) 429-030. r III.: (68) 429-220/64269-es mellék, j Cí E-mail: OLAJGEP@mail.datanet.hu ti* és az AGRO M Mezőgazdasági Rt. Szolt t„ használóit, hogy vezetékfektetés miatt az utat 1! '■5- átmenő forgalomra i Az OLAJGÉP Kft. a teljes működési területén ISO 9002 szerinti minőségbiztosítási rendszert működtet. »»(5»; fiimíti

Next

/
Oldalképek
Tartalom