Békés Megyei Hírlap, 1999. október (54. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-30-31 / 253. szám

1999. október 30-31., szombat-vasárnap

HÉTVÉGI MAGAZIN

9

Dr. Dómján László az elme működésének kevéssé ismert területeiről

Almainkban választ kaphatunk kérdéseinkre

Megtalálható-e az agykontroll módszerével eltűnt személy? — tettük fel a kérdést dr. Dómján László orvoskandidátusnak, belgyógyász és reumatológus szakorvosnak, aki a közelmúltban Békéscsabán járt. A magyar agykontrollszervezet vezetője szerint lehetséges, és átvette Szathmáry Nikolett arcképét, a kislányét, aki hétévesen, 1998. január 14-én nyomtalanul eltűnt Gyulán.

Dómján László a stresszkezelő és elmefejlesztő módszer egyik oktatója. Gábor bátyja is tanítja országszerte a módszer használatát, s kiképeztek húsz gyermekoktatót, akik 6—14 éves gyermekeket tanítanak kis csoportokban.

— Pontosan mire használható a módszer?

— Nagyon sok mindenre. Részben arra, hogy a feszültséget, a stresszt levezesse, oldja. A stressz természetes és igazán hatékony ellenszere a lazítás. Meg kell tanulnunk, noha eleve adott képességünk. Ellazult állapotban nagyon jól tudunk hatni agyunkra. A megtanult problémamegoldó technikák például lehetővé teszik, hogy bármikor, altató nélkül, gyorsan elaludjunk, hogy ébresztőóra nélkül percre pontosan akkor ébredjünk, amikor akarunk, vagy ha elálmosodunk autóvezetés, tanulás közben este, három perc alatt felfrissüljünk — kávé nélkül. A fejfájást 90, a migrénest pedig száz százalékban gyógyszer nélkül is meg tudjuk szüntetni. A memóriánkat is jobbá tehetjük. Megtanulható, hogyan lehet igazán hatékonyan tanulni, problémát megoldani és szinte bármilyen célt elérni az életben! A célok közé tartozhat az is, hogy meggyógyuljunk valamilyen betegségből. Hangsúlyozom, az agykontroll nem helyettesíti az orvosi kezelést, de kiegészíti, mert a szervezet belső gyógyító erejét tudjuk felerősíteni és irányítani. Sokan gyógyíthatatlan betegségből, rákból, sclerosis multiplexből meggyógyultak, rendbe jöttek. Volt olyan is, aid megnövesztette a rövidebb lábát.

— Már ennyi a módszer dicséretére vall...

— Van más is! Megtanulunk például gondolati úton, szavak nélkül üzenni a gyermekeinknek. Egy hét alatt le lehet szoktatni a legtöbb gyermeket az éjszakai bepisilésről, rá lehet venni, hogy nagyobb kedvvel tanuljon vagy ne féljen az iskolában, óvodában. Megtanuljuk, hogyan lehet megalapozott, jó döntéseket hozni, hogyan lehet fájdalmat, vérzést másodpercek alatt megszüntetni, elállítani. Megtanuljuk, hogy szokásainkat miként lehet akaraterő, erőfeszítés nélkül megváltoztatni, hogyan lehet leszokni cigarettáról, kábítószerről, alkoholról, lefogyni kínlódás nélkül, hogyan lehet új, jó szokásokat kialakítani. Nem utolsó sorban kifejlesztjük a hatodik érzék, az intuíció képességét. Például kitalálható, kinek az ismerőse milyen betegségben szenved, sőt távolról segíteni lehet őt a gyógyulásban. Megtanulható az is, hogyan lehet gondolati úton állatokra, növényekre hatni. Például a zöldség-, gyümölcs- termesztő egy fillér befektetés nélkül több és jobb termést produkálhat.

—Miért kezd egy orvos ilyen misztikumba hajló dolgokkal foglalkozni?

— Annyira meglepett az agykontroU- ban rejlő lehetőség, hogy teljesen fellelkesültem. Amikor elolvastam az angol nyelvű agykontroll-könyvet, nem hittem el, hogy a leírtak működnek. Felénél abba akartam hagyni és csak azért olvastam végig, mert matematikus nővérem, aki Ausztráliából küldte, azt írta: Lacikám,

tudom hogy hihetetlen, mégis igaz. Kinyomoztam, hogy Genfben, az ottani orvosi egyetemen évente kétszer tartanak ilyen tanfolyamot meghívott amerikai oktatóval. Elvégeztem és megtudtam, hogy minden úgy van, ahogyan leírták.

— Hol az agykontroll módszer határa?

— Nem tudom, de a jelek szerint elég messze. Az élet minden területén segít a problémákat jobban megoldani. Problémáik az agykontrollt használóknak is lesznek, csak hatékonyabban oldják meg. A világhírű amerikai orvos, Clancy McKenzie írja: ha valaki megtapasztalja azokat az eredményeket, amelyeket ezen a tudatszinten el lehet érni, a jövőben már meg sem kísérel ennek használata nélkül problémákat megoldani, döntéseket hozni. Aki be tudja vonni elméjének kevéssé használt részét, úgynevezett tudatalattiját, rászokik a használatára. Könyve azóta tankönyv az amerikai egyetemeken.

— Mondana példát? Aki nem tud elaludni, mit kell tennie?

— Tanítjuk az alvástechnikát. Be kell hunyni a szemet, „alfába menni”, ami egyfajta agyhullámot jelent. Agyunk mindig termel gyenge elektromos áramot, ébrenlétben magasabb a frekvencia, alváskor alacsonyabb. Ébrenlét és alvás határán elég sok, úgynevezett alfa- agyhullám termelődik. Ilyenkor gondolatainkkal, szavainkkal, gondolati képeinkkel jobban tudunk hatni agyunk mélyére. Az alvástechnikát alkalmazva, gyorsan elalszunk. A Balaton mellett él

egy bácsi, aki 17 évig képtelen volt altató nélkül elaludni. Marokszám szedte a gyógyszert, hogy álom jöjjön a szemére. A technika megtanulásával néhány napos gyakorlás után, pirulák nélkül úgy alszik, mint a bunda.

— Egy Gyulán élő fiatalember úgy gondolja, talán a nemzetek közötti feszültségeket is lehetne csökkenteni általa.

— Lehetséges. Amikor ellazulunk, sokkal megértőbbek, türelmesebbek vagyunk. Kiegyensúlyozottabbak, stresszmentesebbek, jobban megértjük a másikat. Összesen 103 országban tanítják már ezt a módszert. Minél több nyugodt ember lesz az országokban, annál jobban kijövünk egymással, javul a népek közötti megértés.

— Talán először akarat kell ehhez.

— Nem szükséges. Nagy valószínűséggel állíthatom, a módszer ismerője jobban megérti a másságot. Használata belső változást hoz létre. Annak vagyok a híve, hogy mindenki maga változzon meg, ne egy népet próbáljunk megváltoztatni. Ha egyenként jobbá válunk,

egész Magyarország jobbá válik. Az agykontroll praktikus módszer, meglepő van benne, de misztikus nem. Innen nem messze valaki abból élt, hogy lopott. A kurzus elvégzésekor megfogadta: többé nem teszi. Eltelt egy év, s tudatta, viszonylag jól megél, de nem lopásból. Ugyanez történt a Dunántúlon is. Még egy tanulságos eset: a salgótarjáni tanfolyam után egy hónappal közös beszélgetésre visszamentem. Egy fiatal rendőr elmondta, főnöke hitetlenkedve tapasztalta, hogy egy bűntény sem történt sem a városban, sem a környékén a tanfolyam alatt. Ennek magyarázata, hogy az emberi elmék, tudatalattik között láthatatlan szálakkal, mint rádió-adóvevők között, kapcsolat van. A néhány száz megoldáscentrikusan gondolkodó laza, optimista ember pozitivitása hatott a többiekre is. Az izgága emberek azon a két hétvégén nyugodtabbak voltak.

—Lehetséges-e eltűnt személyek felkutatása agykontroll segítségével?

— Igen, az emberi elmék közötti kapcsolat révén. Az ébrenlét—álom határán felfokozódik az érzékenység, a „vevőképesség”. Ha valakinek edzett az elméje, van esély, hogy ráérez az illető hollétére.

— Volt rá példa, hogy a rendőrség kérte a segítségüket?

— Volt. Kicsit más példát mondanék. Egy budapesti rendőr, aki elvégezte a tanfolyamot és gyakorolta az intuíciót, egy hajnalban ügyeletet látott el. Rémülten ment be hozzá egy férfi, hogy ellopták a teherautóját. Almát hozott a vásárba, de az autó tíz kilométerenként leállt, majd negyedóra várakozás után újra elindult. így, araszolgatva jött fel Pestre. A város határában aztán lezárta a kocsit és szerelőért telefonált. Mire visszaért, hűlt helyét találta az autónak, a kesztyűtartóban hagyott 300 ezer forinttal együtt. A rendőr agykontrollal próbálta megkeresni a kocsit. Feltette a kérdést magában és azt a választ kapta, hogy a Szekfű utcában van. Oda- küldte a férfit, aki néhány óra múlva egy láda ajándék almával tért vissza. A Szekfű utcában megtalálta a teherautót (benne a pénzt is) — ott robbant le vele a tolvaj. Az edzett elméjű ember képes megtalálni tárgyakat, személyeket. Nem mondom, hogy mindig, de van rá esély, de aki többet gyakorol, annak nagyobb az esélye a megtalálásra.

— A gyulai Szathmáry Nikolett tavaly január 14-én nyomtalanul eltűnt.

— Elviszem Niki fényképét, és megkérem agykontrollos ismerősömet, hogy segítsen.

— Miért kell a fénykép?

— Általában elég a név, a lakcím, de még jobban rá tudunk hangolódni a keresett személyre ezen a „csatornán”.

Dr. Dómján Lászlótól nemsokára faxot kaptunk. Az intuitív vizsgálat szerint Niki nem él, teste a horvátországi Varas- dinban nyugszik. Nem sokkal később a Kiskegyed című lapban arról olvashattunk, hogy munkatársuk elkísért egy ingával vizsgálódó hölgyet éppen Varas- dinba. A városban pontos helyet már nem mutatott az inga. Szűke Margit

Ajánló

Videofilm-sikerlista

1. Patch Adamas

2. Pleasantville

3. Az őrület határán

4. Éjjeliőr a hullaházban

5. Átkozott boszorkák

6. 8 mm

7. Babe — malac a városban

8. Egy bogár élete

9. Jackie Brown

10. Halloween 20 év múlva +1. Az élet szép

(Fanfár Videotéka)

Filmajánló

Zavaros vizeken

A film a 80-as években lezajlott, nagyszabású bírósági per hiteles krónikája. A massachusettsi Woburban meg-halt nyolc gyermek leukémiában, mire a családok pert indítottak Amerika két legnagyobb vállalata ellen. Ügyvédjük, Jan Schlichtmann (John Travolta) mottója: „Legyek gazdag és híres azzal, hogy jót teszek”.

Könyv

A rózsa és a tiszafa

Itt egy igazi regény, egy nem krimi, egy igaz krimiírótól, a legjobbtól, Mary Westmacott-tól. Hogy Agatha Christie a legjobb? Mindkettő igaz. Ugyanis Mary Westmacott nem más, mint a világhírű brit, Agatha Christie. Taláp kevesen tudják, hogy Agatha Christie nemcsak krimiket, hanem igazi regényeket is írt. Mary Westmacott álnéven adta ki őket, s a titok csak a harmadik regény után derült ki. A regények témáit saját életéből merítette és éppoly érdekfeszítő olvasmányok, mint krimijei. A Westmacott—Christie könyveket a HungaLibri kiadó jelenteti meg, s a napokban került a boltokba a sorozat harmadik darabja. A kötet főhőse, Hugh Norreyst élete legboldogabb napján autóbalesetet szenved és haláláig tolószékbe kényszerül. Élete ettől kezdve gyökeresen megváltozik, mindenki kitárulkozik előtte, beavatja titkolt terveibe, és köntörfalazás nélkül elmondja véleményét a többiekről. Ezáltal Hugh Norreyst korántsem passzív részesévé válik a eseményeknek...

c

1I11BI11

—I

■ '

Egy ifjú élet törött derékba. Ősz volt, hanyatló, avarzörgető, a természet álomba szenderülésének ideje. Hogy október elejét vagy derekát írtunk-e, én arra pontosan már nem emlékszem. Csak azt tudom, napközben még ingujjban szedtük a krumplit. Csípős volt a hajnal, s reggelente dér borította a mezőt. A ködruhás magasból szarvas- bőgés búgott a völgybe le, s a patakok felett fátyolszerű, fehér pára libegett. A falu feletti dombok nyíresei, bükkösei óriás vörös folttá mosódtak össze a verőfényes déli napsütésben. Krumpliillat ölelkezett a sarjú bódító szagával, darvak V alakja szántotta az eget. Esténként a tarló felett ökömyál úszott a levegőben, s a télre készülődő tölgyek ruházata rozsdavörösen izzott a lenyugvó Nap sugarainál. Hazafelé, a szekéren zötykölődve a jól végzett munka utáni kellemes fáradtság bizser- gett tagjainkban. A lovak békessége- sen poroszkáltak az út porában, a naplementében. Csak a szekér zaja és a néha elhangzott félmondatok törték meg a csendet, amikor hirtelen mellettünk termett Máté.

Anyai ágon unokatestvérek voltunk. Ők hárman voltak testvérek, ketten ikrek. Óvodáskorunktól együtt kergettük a labdát, együtt koptattuk a padokat.

Velük nem bánt kesztyűs kézzel az élet. Tizenkét, tizenhárom évesek lehettünk, amikor egy Szentestén örökre elszenderedett keresztapám — apa nélkül maradtak Mátéék — , s az amúgy is gyenge idegzetű anya akkor végképp összeroppant.

Az árvaházi éveket, a szakmatanulást követően tértek vissza a faluba. A három árva együtt birkózott a mindennapok könnyűnek cseppet sem mondható

gondjaival. Látástól vakulásig dolgoztak, kuporgatták pénzüket, hogy szekeret, lovat, jószágot vegyenek.

— A semmiből vergődtek valamire — mondogatták az elismerés hangján a falubeliek.

Már mellettem ült a bakon, csak akkor vettem észre, hogy sápadt, remeg és a szeme alatt egy hatalmas lila folt éktelenkedik. A vasárnapi szóváltás végett aznap kihallgatták a rendőrségen. Amikor afelől kérdezősködtem, hogy mi történt, annyit mondott: „Elegem van az életből. Úgy érzem, nem bírom tovább, már azon is gondolkodtam, hogy az éjszaka felakasztom magam.” Nem hittem ugyan szavainak, mégis jóra intettem, amikor elváltunk.

Másnap a lomha, őszi délutáni napsütésben hazafelé baktattam. Szembejövő gyermekkori barátom arcáról döbbenet tükröződött.

— Máté felakasztotta magát! — nyögte oda falfehéren, köszönés nélkül.

— Nem lehet! Nem tehette! — szaladt ki a számon.

Következő, egyben utolsó találkozásom Mátéval örökre emlékezetes marad. A boncasztalon feküdt, fiatal — mindig nevető — arca viaszsárga volt, s ujjai meredten markolták a levegőt.

„A halál beálltát fulladás okozta, idegenkezűség kizárt...” — indokolt a boncolási jegyzőkönyvben az orvosszakértő.

A koporsót mi, a kortársai vittük a sírig. A barnára pácolt deszkanyughely oldalára mindössze ennyit festett az asztalos: „L. M. K. — élt 18. évet. Béke poraira!”.

Az egyidősek nevében én búcsúztattam. „Az ősz beálltával sóhaj száll az égre, / egy fiatal kortársunk költözött az anyaföld ölére...” — verseltem szaggatottan. Aztán a nyers rögök tompa puffanással hullottak a korán kialudt, fiatal életre. A sírgödör sötétsége keblére ölelte az örök nyugovóra helyezett holttestet.

Ahányszor otthon járok, az utam a temetőbe is elvezet. Mindig elmondok egy kegyeletes miatyánkot a fejfájánál. Különösképpen ilyenkor, halottak napja körül, ha krizantémot nem is, de emlékvirágcsokrot teszek a távolban lévő, s hozzám mégis oly közel álló, frissen gyomlált, gyertyafény-koszorúval ölelt sírhantra.

Both Imre

Emlékvirág-csokor Máté sírjára

Dr. Dómján László szerint az agykontroll alapvetően megváltoztatja életünket