Békés Megyei Hírlap, 1999. október (54. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-30-31 / 253. szám

1999. október 30-31., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9 Dr. Dómján László az elme működésének kevéssé ismert területeiről Almainkban választ kaphatunk kérdéseinkre Megtalálható-e az agykontroll módszerével eltűnt személy? — tettük fel a kér­dést dr. Dómján László orvoskandidátusnak, belgyógyász és reumatológus szakorvosnak, aki a közelmúltban Békéscsabán járt. A magyar agykontroll­szervezet vezetője szerint lehetséges, és átvette Szathmáry Nikolett arcképét, a kislányét, aki hétévesen, 1998. január 14-én nyomtalanul eltűnt Gyulán. Dómján László a stresszkezelő és el­mefejlesztő módszer egyik oktatója. Gábor bátyja is tanítja országszerte a módszer használatát, s kiképeztek húsz gyermekoktatót, akik 6—14 éves gyer­mekeket tanítanak kis csoportokban. — Pontosan mire használható a módszer? — Nagyon sok mindenre. Részben arra, hogy a feszültséget, a stresszt leve­zesse, oldja. A stressz természetes és igazán hatékony ellenszere a lazítás. Meg kell tanulnunk, noha eleve adott képességünk. Ellazult állapotban na­gyon jól tudunk hatni agyunkra. A meg­tanult problémamegoldó technikák pél­dául lehetővé teszik, hogy bármikor, al­tató nélkül, gyorsan elaludjunk, hogy ébresztőóra nélkül percre pontosan ak­kor ébredjünk, amikor akarunk, vagy ha elálmosodunk autóvezetés, tanulás köz­ben este, három perc alatt felfrissüljünk — kávé nélkül. A fejfájást 90, a migré­nest pedig száz százalékban gyógyszer nélkül is meg tudjuk szüntetni. A me­móriánkat is jobbá tehetjük. Megtanul­ható, hogyan lehet igazán hatékonyan tanulni, problémát megoldani és szinte bármilyen célt elérni az életben! A cé­lok közé tartozhat az is, hogy meg­gyógyuljunk valamilyen betegségből. Hangsúlyozom, az agykontroll nem he­lyettesíti az orvosi kezelést, de kiegészí­ti, mert a szervezet belső gyógyító ere­jét tudjuk felerősíteni és irányítani. So­kan gyógyíthatatlan betegségből, rák­ból, sclerosis multiplexből meggyógy­ultak, rendbe jöttek. Volt olyan is, aid megnövesztette a rövidebb lábát. — Már ennyi a módszer dicséretére vall... — Van más is! Megtanulunk példá­ul gondolati úton, szavak nélkül üzenni a gyermekeinknek. Egy hét alatt le le­het szoktatni a legtöbb gyermeket az éj­szakai bepisilésről, rá lehet venni, hogy nagyobb kedvvel tanuljon vagy ne fél­jen az iskolában, óvodában. Megtanul­juk, hogyan lehet megalapozott, jó dön­téseket hozni, hogyan lehet fájdalmat, vérzést másodpercek alatt megszüntet­ni, elállítani. Megtanuljuk, hogy szoká­sainkat miként lehet akaraterő, erőfe­szítés nélkül megváltoztatni, hogyan lehet leszokni cigarettáról, kábítószer­ről, alkoholról, lefogyni kínlódás nél­kül, hogyan lehet új, jó szokásokat ki­alakítani. Nem utolsó sorban kifejleszt­jük a hatodik érzék, az intuíció képes­ségét. Például kitalálható, kinek az is­merőse milyen betegségben szenved, sőt távolról segíteni lehet őt a gyógy­ulásban. Megtanulható az is, hogyan le­het gondolati úton állatokra, növények­re hatni. Például a zöldség-, gyümölcs- termesztő egy fillér befektetés nélkül több és jobb termést produkálhat. —Miért kezd egy orvos ilyen miszti­kumba hajló dolgokkal foglalkozni? — Annyira meglepett az agykontroU- ban rejlő lehetőség, hogy teljesen fellel­kesültem. Amikor elolvastam az angol nyelvű agykontroll-könyvet, nem hittem el, hogy a leírtak működnek. Felénél ab­ba akartam hagyni és csak azért olvastam végig, mert matematikus nővérem, aki Ausztráliából küldte, azt írta: Lacikám, tudom hogy hihetetlen, mégis igaz. Ki­nyomoztam, hogy Genfben, az ottani or­vosi egyetemen évente kétszer tartanak ilyen tanfolyamot meghívott amerikai oktatóval. Elvégeztem és megtudtam, hogy minden úgy van, ahogyan leírták. — Hol az agykontroll módszer hatá­ra? — Nem tudom, de a jelek szerint elég messze. Az élet minden területén segít a problémákat jobban megoldani. Problémáik az agykontrollt használók­nak is lesznek, csak hatékonyabban oldják meg. A világhírű amerikai or­vos, Clancy McKenzie írja: ha valaki megtapasztalja azokat az eredménye­ket, amelyeket ezen a tudatszinten el le­het érni, a jövőben már meg sem kísé­rel ennek használata nélkül problémá­kat megoldani, döntéseket hozni. Aki be tudja vonni elméjének kevéssé hasz­nált részét, úgynevezett tudatalattiját, rászokik a használatára. Könyve azóta tankönyv az amerikai egyetemeken. — Mondana példát? Aki nem tud el­aludni, mit kell tennie? — Tanítjuk az alvástechnikát. Be kell hunyni a szemet, „alfába menni”, ami egyfajta agyhullámot jelent. Agyunk mindig termel gyenge elektromos ára­mot, ébrenlétben magasabb a frekven­cia, alváskor alacsonyabb. Ébrenlét és alvás határán elég sok, úgynevezett alfa- agyhullám termelődik. Ilyenkor gondo­latainkkal, szavainkkal, gondolati képe­inkkel jobban tudunk hatni agyunk mé­lyére. Az alvástechnikát alkalmazva, gyorsan elalszunk. A Balaton mellett él egy bácsi, aki 17 évig képtelen volt alta­tó nélkül elaludni. Marokszám szedte a gyógyszert, hogy álom jöjjön a szemére. A technika megtanulásával néhány na­pos gyakorlás után, pirulák nélkül úgy alszik, mint a bunda. — Egy Gyulán élő fiatalember úgy gondolja, talán a nemzetek közötti fe­szültségeket is lehetne csökkenteni általa. — Lehetséges. Amikor ellazulunk, sokkal megértőbbek, türelmesebbek vagyunk. Kiegyensúlyozottabbak, stresszmentesebbek, jobban megértjük a másikat. Összesen 103 országban ta­nítják már ezt a módszert. Minél több nyugodt ember lesz az országokban, annál jobban kijövünk egymással, ja­vul a népek közötti megértés. — Talán először akarat kell ehhez. — Nem szükséges. Nagy valószínű­séggel állíthatom, a módszer ismerője jobban megérti a másságot. Használata belső változást hoz létre. Annak vagyok a híve, hogy mindenki maga változzon meg, ne egy népet próbáljunk megvál­toztatni. Ha egyenként jobbá válunk, egész Magyarország jobbá válik. Az agykontroll praktikus módszer, meglepő van benne, de misztikus nem. Innen nem messze valaki abból élt, hogy lopott. A kurzus elvégzésekor megfogadta: többé nem teszi. Eltelt egy év, s tudatta, vi­szonylag jól megél, de nem lopásból. Ugyanez történt a Dunántúlon is. Még egy tanulságos eset: a salgótarjáni tanfo­lyam után egy hónappal közös beszélge­tésre visszamentem. Egy fiatal rendőr elmondta, főnöke hitetlenkedve tapasz­talta, hogy egy bűntény sem történt sem a városban, sem a környékén a tanfo­lyam alatt. Ennek magyarázata, hogy az emberi elmék, tudatalattik között látha­tatlan szálakkal, mint rádió-adóvevők között, kapcsolat van. A néhány száz megoldáscentrikusan gondolkodó laza, optimista ember pozitivitása hatott a többiekre is. Az izgága emberek azon a két hétvégén nyugodtabbak voltak. —Lehetséges-e eltűnt személyek fel­kutatása agykontroll segítségével? — Igen, az emberi elmék közötti kapcsolat révén. Az ébrenlét—álom határán felfokozódik az érzékenység, a „vevőképesség”. Ha valakinek edzett az elméje, van esély, hogy ráérez az il­lető hollétére. — Volt rá példa, hogy a rendőrség kérte a segítségüket? — Volt. Kicsit más példát monda­nék. Egy budapesti rendőr, aki elvégez­te a tanfolyamot és gyakorolta az intuí­ciót, egy hajnalban ügyeletet látott el. Rémülten ment be hozzá egy férfi, hogy ellopták a teherautóját. Almát ho­zott a vásárba, de az autó tíz kilométe­renként leállt, majd negyedóra várako­zás után újra elindult. így, araszolgatva jött fel Pestre. A város határában aztán lezárta a kocsit és szerelőért telefonált. Mire visszaért, hűlt helyét találta az au­tónak, a kesztyűtartóban hagyott 300 ezer forinttal együtt. A rendőr agykont­rollal próbálta megkeresni a kocsit. Fel­tette a kérdést magában és azt a választ kapta, hogy a Szekfű utcában van. Oda- küldte a férfit, aki néhány óra múlva egy láda ajándék almával tért vissza. A Szekfű utcában megtalálta a teherautót (benne a pénzt is) — ott robbant le ve­le a tolvaj. Az edzett elméjű ember ké­pes megtalálni tárgyakat, személyeket. Nem mondom, hogy mindig, de van rá esély, de aki többet gyakorol, annak na­gyobb az esélye a megtalálásra. — A gyulai Szathmáry Nikolett ta­valy január 14-én nyomtalanul eltűnt. — Elviszem Niki fényképét, és megkérem agykontrollos ismerősömet, hogy segítsen. — Miért kell a fénykép? — Általában elég a név, a lakcím, de még jobban rá tudunk hangolódni a keresett személyre ezen a „csatornán”. Dr. Dómján Lászlótól nemsokára faxot kaptunk. Az intuitív vizsgálat szerint Ni­ki nem él, teste a horvátországi Varas- dinban nyugszik. Nem sokkal később a Kiskegyed című lapban arról olvashat­tunk, hogy munkatársuk elkísért egy in­gával vizsgálódó hölgyet éppen Varas- dinba. A városban pontos helyet már nem mutatott az inga. Szűke Margit Ajánló Videofilm-sikerlista 1. Patch Adamas 2. Pleasantville 3. Az őrület határán 4. Éjjeliőr a hullaházban 5. Átkozott boszorkák 6. 8 mm 7. Babe — malac a városban 8. Egy bogár élete 9. Jackie Brown 10. Halloween 20 év múlva +1. Az élet szép (Fanfár Videotéka) Filmajánló Zavaros vizeken A film a 80-as években lezajlott, nagyszabású bírósági per hiteles kró­nikája. A massachusettsi Woburban meg-halt nyolc gyermek leukémiában, mire a családok pert indítottak Ameri­ka két legnagyobb vállalata ellen. Ügyvédjük, Jan Schlichtmann (John Travolta) mottója: „Legyek gazdag és híres azzal, hogy jót teszek”. Könyv A rózsa és a tiszafa Itt egy igazi regény, egy nem krimi, egy igaz krimiírótól, a legjobbtól, Mary Westmacott-tól. Hogy Agatha Christie a legjobb? Mindkettő igaz. Ugyanis Mary Westmacott nem más, mint a vi­lághírű brit, Agatha Christie. Taláp ke­vesen tudják, hogy Agatha Christie nemcsak krimiket, hanem igazi regé­nyeket is írt. Mary Westmacott álnéven adta ki őket, s a titok csak a harmadik regény után derült ki. A regények témá­it saját életéből merítette és éppoly ér­dekfeszítő olvasmányok, mint krimijei. A Westmacott—Christie könyveket a HungaLibri kiadó jelenteti meg, s a na­pokban került a boltokba a sorozat har­madik darabja. A kötet főhőse, Hugh Norreyst élete legboldogabb napján au­tóbalesetet szenved és haláláig toló­székbe kényszerül. Élete ettől kezdve gyökeresen megváltozik, mindenki ki­tárulkozik előtte, beavatja titkolt terve­ibe, és köntörfalazás nélkül elmondja véleményét a többiekről. Ezáltal Hugh Norreyst korántsem passzív részesévé válik a eseményeknek... c 1I11BI11 —I ■ ' Egy ifjú élet törött derékba. Ősz volt, hanyatló, avarzörgető, a természet álomba szenderülésének ideje. Hogy október elejét vagy derekát írtunk-e, én arra pontosan már nem emlékszem. Csak azt tudom, napközben még ing­ujjban szedtük a krumplit. Csípős volt a hajnal, s reggelente dér borította a mezőt. A ködruhás magasból szarvas- bőgés búgott a völgybe le, s a patakok felett fátyolszerű, fehér pára libegett. A falu feletti dombok nyíresei, bükkösei óriás vörös folttá mosódtak össze a ve­rőfényes déli napsütésben. Krumpli­illat ölelkezett a sarjú bódító szagával, darvak V alakja szántotta az eget. Es­ténként a tarló felett ökömyál úszott a levegőben, s a télre készülődő tölgyek ruházata rozsdavörösen izzott a le­nyugvó Nap sugarainál. Hazafelé, a szekéren zötykölődve a jól végzett munka utáni kellemes fáradtság bizser- gett tagjainkban. A lovak békessége- sen poroszkáltak az út porában, a nap­lementében. Csak a szekér zaja és a né­ha elhangzott félmondatok törték meg a csendet, amikor hirtelen mellettünk termett Máté. Anyai ágon unokatestvérek voltunk. Ők hárman voltak testvérek, ketten ikrek. Óvodásko­runktól együtt ker­gettük a lab­dát, együtt koptattuk a padokat. Velük nem bánt kesztyűs kézzel az élet. Tizenkét, ti­zenhárom évesek lehettünk, amikor egy Szentestén örökre elszenderedett kereszt­apám — apa nélkül maradtak Mátéék — , s az amúgy is gyenge idegzetű anya ak­kor végképp összeroppant. Az árvaházi éveket, a szakmatanulást követően tértek vissza a faluba. A há­rom árva együtt birkózott a mindennap­ok könnyűnek cseppet sem mondható gondjaival. Látástól vakulásig dolgoz­tak, kuporgatták pénzüket, hogy szeke­ret, lovat, jószágot vegyenek. — A semmiből vergődtek valamire — mondogatták az elismerés hangján a falubeliek. Már mellettem ült a bakon, csak ak­kor vettem észre, hogy sápadt, remeg és a szeme alatt egy hatalmas lila folt éktelenkedik. A vasárnapi szóváltás végett aznap kihallgatták a rendőrsé­gen. Amikor afelől kérdezősködtem, hogy mi történt, annyit mondott: „Elegem van az életből. Úgy érzem, nem bírom tovább, már azon is gon­dolkodtam, hogy az éjszaka felakasz­tom magam.” Nem hittem ugyan sza­vainak, mégis jóra intettem, amikor el­váltunk. Másnap a lomha, őszi délutáni nap­sütésben hazafelé baktattam. Szembe­jövő gyermekkori barátom arcáról döbbenet tükröző­dött. — Máté felakasz­totta ma­gát! — nyögte oda falfehéren, köszönés nélkül. — Nem lehet! Nem tehette! — sza­ladt ki a számon. Következő, egyben utolsó találkozá­som Mátéval örökre emlékezetes ma­rad. A boncasztalon feküdt, fiatal — mindig nevető — arca viaszsárga volt, s ujjai meredten markolták a levegőt. „A halál beálltát fulladás okozta, ide­genkezűség kizárt...” — indokolt a bon­colási jegyzőkönyvben az orvosszakértő. A koporsót mi, a kortársai vittük a sírig. A barnára pácolt deszkanyughely oldalára mindössze ennyit festett az asztalos: „L. M. K. — élt 18. évet. Bé­ke poraira!”. Az egyidősek nevében én búcsúztat­tam. „Az ősz beálltával sóhaj száll az égre, / egy fiatal kortársunk költözött az anyaföld ölére...” — verseltem szaggatottan. Aztán a nyers rögök tom­pa puffanással hullottak a korán ki­aludt, fiatal életre. A sírgödör sötétsége keblére ölelte az örök nyugovóra he­lyezett holttestet. Ahányszor otthon járok, az utam a te­metőbe is elvezet. Mindig elmondok egy kegyeletes miatyánkot a fejfájánál. Külö­nösképpen ilyenkor, halottak napja körül, ha krizantémot nem is, de emlékvirág­csokrot teszek a távolban lévő, s hozzám mégis oly közel álló, frissen gyomlált, gyertyafény-koszorúval ölelt sírhantra. Both Imre Emlékvirág-csokor Máté sírjára Dr. Dómján László szerint az agykontroll alapvetően megváltoztatja életünket

Next

/
Oldalképek
Tartalom