Békés Megyei Hírlap, 1999. október (54. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-22-24 / 247. szám
1999. október 24. ★ SPORT ★ 9 Győztünk végül, de nem a végén Előre FC Békéscsaba—Százhalombatta 2—1 (1—1) A mérkőzés kezdőrúgását Deutsch Tamás ifjúsági- és sportminiszter hajtotta végre. Persze, nem csak ez lesz a „feladata” hosszú hétvégi békéscsabai kirándulása idején, hiszen újabb „megmérettetés” vár rá vasárnap, amikor a kolbászfesztiválon (Pásztor Józseffel, az Előre FC Békéscsaba vezető edzőjével és Végh László alpolgármesterrel, országgyűlési képviselővel csapatot alkotva) beszáll a kolbászhúsgyártásba. Villámgyors góllal nyitott a lila-fehér csapat, amikor Simon Attilát a kezénél fogva lerántotta Csák a 16-os előtt egy lépéssel. A megítélt szabadrúgást Csipkar remekül elcsavarta a sorfal mellett, és a labdá a jobb felső sarokban kötött ki, 1—0. Nem sokkal ezt követően Majchrovics közeli lövését Nagy Endre kapus nagy reflexszel kiütötte. A 20. percben aztán egyenlített a mind jobban magára találó Százhalombatta, amikor Serfőző bal oldalról egy szabadrúgást lőtt be, Tolnai pedig közelről a jobb alsó sarokba pörgette a labdát, 1—1. Ismét csak percek teltek el ezt követően, amikor Negrau harcosan megszerzett egy labdát a vendégek alapvonalának közelében. Jól is lőtt be, Nagy Endre magasra nyújtózkodva szerette volna megszerezni a labdát, ami a kezéből kipör- dült Szabados elé, ám a csabaiak támadója meglepetésében a kapusba lőtte a labdát. A 40. percben ismét Szabados kapott jó labdát, de két lépés után elvesztette egyensúlyát a kaputól hét méterre, így estében csak gyengén tudta megrúgni, amit a százhalombattai portás köny- nyen hárított. A fordulás után, a 60. percben Móra alaposan felvágta Futakit a büntetőterületen belül, a 11-est azonban Majchrovics rosszul rúgta, így a kapus hárított. Két perccel később azonban Negrau labdájával Szabados lépett ki, aki a kifutó kapus mellett is elhúzta a játékszert, végül nyolc méterről az üres kapuba gurított, 2—1. A 89. percben Móra beadását Simon Lajos pörgette kapura, Fülöp rávetődött a labdára, miközben a vendégjátékosok gólt reklamáltak, ám a játékvezető kifelé intett. Simon Lajos két percen át mondta a magáét, amit elunt Makai játékvezető, és kiállította a százhalombattai játékost. Négy perccel később hasonló sorsra jutott Csipkar, aki egy szabálytalanság után a második sárga lapot, ezzel együtt a pirosat is megkapta. Az első húsz percben remekül játszott a Békéscsaba, de amint kiegyenlített a vendégcsapat, mintha begyulladtak volna, és egyre visszafogottabbakká váltak. Azt követően meg végképp beszorultak, amikor egy óra után ismét megszerezték a vezetést. A csabai középpályás sor halvány teljesítményének köszönhetően csaknem kiegyenlített a Százhalombatta. Végül is a békéscsabaiak csak annak örülhettek, hogy ismét itthon tartották a három pontot. Pásztor József: — A mérkőzés úgy kezdődött, ahogy szerettem volna, gyorsan vezetést szereztünk, majd négy ziccert kihagytunk. Sajnos, nagy védelmi hibából egyenlítettek a vendégek, s ezután görcsössé vált a csapat. A második félidőben a kihagyott büntető után gyorsan megszereztük a vezetést, ám Negrau kényszerű cseréjét követően teljesen visszaesett a csapat. így levegőben lógott a vendégek egyenlítése. Gálvölgyi István: - A látottak alapján az eredmény nem valós. Sajnos sokadik mérkőzésünk hasonló körülmények között fejeződik be, ha gólt rúgunk, azt nem adják meg...- Felvonulás a pályára. 1 A minisztert Jhivatalosék'' úgy várták a meccs előtt, mintha májuselse- jézni jött volna NB I-es labdarúgó-mérkőzés, Békéscsaba, 2500 néző. V.: Makai (Balajti, Georgiu). Békéscsaba: Fülöp — Czipó Z. — Futaki, Valentényi — Balog, Csipkar, Negrau (Pozsár), Kovács K., Simon A. (Czipó P.) — Szabados, Majchrovics (Kasik). Edző: Pásztor József. Százhalombatta: Nagy E. — Jakab — Tolnai, Móra — Simon L., Csák (Tóth Cs.), Sztanó, Szeitl (Reichenbach), Serfőző (Varró) — Károlyi, Romanek. Edző: Gálvölgyi István. . .. , 4 ,. í i'íy : ' . Sk v ■ Békéscsabán Deutsch Tamás is labdába (kezdő) rúgott. Volt akinek tetszett, többen kifütyülték •A*.’. ißS ■ ■ ■■ ■ v .v DIANKA ALMAI (avagy a sportlövőnek saját gyengéit kell legyűrnie) Eddig hét magyar sportlövő vívta ki a részvételi jogot a Sydney-i olimpiára. Köztük a 34 éves, tavaly világbajnoki címet nyert Igaly Diana, aki az ötkarikás játékok műsorán először szereplő skeetlövé- szetben áll lőállásba. „Dianka a Játékokra érmes esélyekkel készül, s ez lehet akár arany is” — mondta Hammeri László szövetségi kapitány. Az „Év legjobb sportolója” választáson tavaly második helyen végzett sportlövővel a sportújságírók közelmúltban, Tápiószent- mártonban rendezett országos találkozóján beszélgettünk, ezúttal kevesebb szót ejtve a korongokról... Igaly Diana az egyik legsikeresebb magyar sportág, a sportlövészet legújabb csillaga — Diana a latinok szerint a vadállatok és erdők istennője. Lehet, hogy gyönyörű neve és a sportága közt szoros összefüggés van? — Okvetlenül, hiszen a szüleim, nagyszüleim is vadászdinasztiából származnak, ráadásul, mikor számomra a Dianát kiválasztották, még nem is szerepelt a névnaptárban. Én is szép névnek érzem, bár gyerekkoromban elég sokat csúfoltak miatta. — Ebben a sportágban akár öt-hat olimpiai „fellépést” is lehet tervezni, mégis csak kettőt emleget. — Én is bízom a hosszabb távú lehetőségben, de erről, ugye jobb lesz majd Athén, vagyis a 2004. évi Játékok után beszélni. — Hammeri kapitány az újságíróknak mindig hangsúlyozza, hogy a lövészek nem elsősorban a mellettük lőállásbán lévő rivális ellen versenyeznek, hanem inkább önmagukkal. — Egy találatot, hibát mindenképpen befolyásolhat, hogy éppen milyen a pillanatnyi érzelmi világunk verseny közben. Két esztendeje elvesztettem az édesapámat, aki egyben edzőm is volt 18 éven át, s ez bizony nagyon megviselt. Szerencsémre édesanyám is sokáig magas szinten űzte a sportágat, most vele dolgozom, és nagyon bízom benne is. — A sportág széles arzenáljában annak idején miért éppen a skeetre esett a választása? — A lőtéren nőttem fel, szerettem a korongot, segítettem lőszert cipelni, s ha már ott voltam, lőttem egy párat. A szüleim először ellenezték, de aztán láüák, hogy ügyes vagyok és hagyták... — A skeet nem éppen tömegsport... — Különösen a nők közül űzik nagyon kevesen, de egy- egy világverseny után azért mindig jelentkeznek néhá- nyan, hogy megpróbálnák. — No és a családon belüli utánpótlás? — Van egy 13 éves nagy fiam, éppen pályaválasztás előtt áll. A jelek szerint egyelőre ő sem követi a példámat, mert látja a sok kínlódást, ami nem is elsősorban a versenyzésre vonatkozik, hanem a körülményekre. Magamnak kell biztosítanom a korongokat, néha a lőszereket is, a lőteret bérbe kaptam az egyesületemtől, a Budapesti Polgári Lövész Egyesülettől, ahol a munkám egybe esik a sporttal, hiszen leendő vadászokat készítek fel a vizsgára. — Ezek után óriási lesz, ha Sydneyben az élmezőnybe tud kerülni. — Van egy tízes mag a világon, ebbe én is beletartozom. Bárki megnyerheti közülünk az olimpiai bajnoki címet, de lehet tizedik is. Az álmom, hogy bekerüljek a hatos döntőbe, ahol már „minden” megtörténhet. Azt hiszem, ezzel már az édesapám is elégedett lenne, odafönn, hiszen tudom és érzem, továbbra is figyelemmel kíséri a pályafutásomat. Fábián István Skeetlövészet A koronglövészet négy versenyágának egyike. Leghasonlatosabb a koronglövészethez. Itt a versenyzők hat lőállásból, 5x25 lövést adnak le, a csésze alakú korongok két oldalról keresztben érkeznek, a középső lőál- lástól 19,21 méterre.