Békés Megyei Hírlap, 1999. október (54. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-22-24 / 247. szám
IW). október 22-2 I., pónlek-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete Keleti Éva képei A fotóművész vallomása a színházról és a színészekről 6 fpjá Pribojszky Zsófia elismerése ff A forradalom lejaratasa ÁNjlk Csabai származású festő képei JyAÄ, a párizsi világkiállításon m 6 Miért tiltották be a hatalomnak tetsző karikatúrakönyvet? 7 Megőrül, ha nem hal meg Segesváron Dr. Czeizel Endre orvos-genetikus sziszifuszi munkája négy hosszú évig tartott. Ha könyv alakban megjelenik, hétköznapi csemegének éppúgy megfelel, mint irodalmi-tudományos szenzációnak. A magyar irodalom költőfejedelmeiből tizenhatot kiemelni olyan, mintha nem tudnánk, melyik ujjúnkat harapjuk meg. Mind kedves, és mind fáj, aki kimarad! nészként is többször ágynak dőlt. 1849- ben őrnagyi rangjáról is megromlott egészségére hivatkozva mondott le, de Klapka ezt nem fogadta el. Petőfi a tőle megszokott hevességgel követelte: küldA névsor 400 évet ölel át: Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály, Arany János, Petőfi Sándor, Madách Imre, Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, József Attila, Radnóti Miklós, Weöres Sándor, Pilinszky János és Nagy László. Családfájuk, életútjuk, munkásságuk feltérképezése során jutott el dr. Czeizel Endre arra a megállapításra, hogy költőgéniuszaink úgy törtek fel a semmiből az égre, mint egy-egy magányos gejzír. A hatalmas anyagból legfeljebb néhány villanást tudunk felmutatni. Néhány összehasonlító adat mellett ezúttal Pétőfiről olvashatnak. Petőfiről kortársa, Szemere Pál is úgy vélte: ritka tünemény, de minden raCSODAGYEREKEK Csokonai, Arany, Ady és Babits csodagyereknek számított. Weöres Sándor már hároméves korában rigmusokban gagyogott. Arany János hatévesen verselt. József Attila hétéves korában írta legzsengébb zsengéit, és tizenegy éves volt, amikor papírra vetette: „De szeretnék gazdag lenni, egyszer libasültet enni...” Senki nem tanította őket erre, nem is buzdította, sőt! Petőfit az apja „hülyére” verte a birkaostorral. Berzsenyi gyerekként minden kiolvasott könyvet elégetett vagy darabokra tépett, nehogy nemességére büszke apja megtudja: a fia ilyen haszontalan dolgot művel. Egy-két kivételtől eltekintve (Kosztolányi, Weöres) valamennyiüknek meg kell küzdeniük a családi ellenállással. Elvesztett évek A szülők életkorából kiszámítható gyermekeik várható élethossza. A tizenhat költő közül némelyik szinte emberöltővel rövidebb ideig élt. Igaz, Petőfi a csatában halt meg, József Attila öngyilkos lett, Radnótit megölte a fasizmus... Petőfi Sándor: 26 évet élt (61 helyett), veszteség: 35 év Csokonai Vitéz Mihály: 31 évet élt (50 helyett), veszteség: 19 év Balassi Bálint: 40 évet élt (56,5 helyett), veszteség: 16,5 év József Attila: 32 évet élt (58 helyett), veszteség: 26 év Madách Imre: 41 évet élt (77,5 helyett), veszteség: 36,5 év Ady Endre: 42 évet élt (81,5 helyett), veszteség: 39,5 év Kosztolányi Dezső: 51 évet élt (77,5 helyett), veszteség: 26,5 év Nagy László: 53 évet élt (88 helyett), veszteség: 35 év jongásunk ellenére sem szabad szó nélkül elmennünk, sorstragédiája mellett. Ma már tudjuk, hogy ritka személyiségének legmélyén a mániás depresszió egyik fajtája húzódott, ami kis túlzással a költőgéniuszok „foglalkozási betegségének” számít. A látszatra gyenge Petőfi kivételes fizikai erővel rendelkezett. Bizonyára annak köszönhetően, hogy mészáros apja mellett korán megszokta a nehéz munkát. A karja fejlett, mozgása ügyes volt, az iskolai sportjátékokban, főként a dobásban kitűnt, de a tanárai vereke- dős gyerekként emlékeztek rá, aki sokat hiányzott az iskolából Aszódon is, láza és gyengesége miatt. Tizenhat éves korában beállt a honvédekhez, és a későbbi katonai iratok szerint 1840 nyarán ideglázban szenvedett. Az őszi nagy hadgyakorlat után vérköpése, szívdobogása miatt kórházban kezelték. Vándorszíje el szabadságra, mert nem akar végképp elpusztulni. Petőfi túlfűtöttségét sokan pajzsmirigyének fokozott működésére vezetik vissza. Az ilyenek nehezen tűrik a szoros gallért, és a költő télen is kihajtott nyakú inget viselt. Mindig melege volt, izzadt, villogó fekete szeme fehérén véreres csíkok futottak, mozgása hirtelen volt, az ajkát rángatta, Nőfalók A szerelem a szemérmes Arany és Weöres Sándor kivételével a költők életében meghatározó szerepet játszott, de a kapcsolatteremtés sokuknak (például Csokonainak, Ma- dáchnak, Babitsnak) gondot jelentett. A végvári vitéz Balassi Bálint sokszor leegyszerűsítette a dolgot: ha az utcán megtetszett neki egy fehérszemély, ott helyben megerőszakolta, nemesi jogával élve. Ady Endre életében a „nőfalás” az ih- letcsiholás eszköze volt, Szabó Lőrinc még tetézte azzal, hogy a feleségének is büszkének kellett lennie a hódításaira. forrongó természetét sokszor alig tudta megfékezni. (Egyébként bor dalai ellenére alig ivott, de erősen dohányzott, ennek tulajdonították hangja tompaságát.) Gyakran önként elvonult, bezárkózott. Szobája mélyén kemény léptekkel járkált, ilyenkor születtek legszebb versei — amelyeket bal kézzel írt... A mániás depresszió általában harmincéves kor körül szokott je lentkezni, de Petőfinél az első súlyos jelek már huszonkét éves korában mutatkoztak. 1845-46 fordulóján nyolc-ki- lenc hónapig tartó világgyűlölő korszaka „előszele” volt későbbi depressziójának. Verseiben tetten érhetők a mániás tünetek: felfokozott energia és lecsökkent alvásigény, túlzott önbecsülés, állandó szexuális vágy, nyugtalan viselkedés, ingerlékenységéből adódó konfliktusai. Depressziójára utal viszont a visszatérő levertség, reménytelenség, fáradtság és üresség érzése, étvágytalanság, a tehetetlenség és a haszontalanság érzése, amely bűntudatba és végül halálvágyba is torkollhat... Életkora előrehaladtával állapota rohamosan súlyosbodott volna, mert betegsége gyógyítására abban a korban még nem volt mód. A következtetés Nem tudni, korai halála tragédia volt vagy szerencse? mellbevágó: Petőfinek szerencséje volt, hogy huszonhat évesen elesett — eltűnt — a segesvári csatában! Ha túléli a csatát és a szabadság- harc bukását, el tud bújni üldözői elől, a betegség néhány év után elhatalmasodik rajta. Valószínűleg egy elmegyógyintézet zárt osztályán fejezi be — harmincvalahány évesen — az életét. Somos Ágnes ITíMÍTI IIHÉHIN \WO Akarunk-e hiteles és erős rendőrséget? A volt megyei rendőr-főkapitány munkatársunknak elismerte, hogy két városi kapitányának bizony jelentős vállalkozása van. Az egyik szereti a földet, a gazdálkodás a vérében van, hajnalban kel, műveli a földet, eteti az állatokat. Évente száznál is több disznót ad le, ősei hetedíziglen a földből éltek, hogyne vonzódna ekéhez, ólhoz, traktorhoz. Amíg más szórakozik vagy henyél, ő dolgozik, kérgesre töri a kezét. A másik kapitány lovakat tart, egyesek szerint ménese van. Neki már akkor jól ment — mondta a volt főkapitány —, amikor mások még Trabanttal jártak. Tanyákat, lovakat vett, gazdálkodott ahogy tudott. Neki is a „vérével” van baj. A volt főkapitány persze azt is mondta, ők voltak a legstabilabb városi kapitányai, mert nekik nem voltak filléres napi gondjaik, nem kellett azon meditálniuk, lefeküdjenek-e bárkinek is azért, hogy párizsi helyett esetleg gépsonkát rakjanak a gyerek kenyerére vagy megengedje az asszony magának, hogy divatos göncöt vegyen a sarki butikban. Ami itt történik, pontosan erről szól. Csak erről. Az immár parlamenti szintre emelt vizsgálat majd tisztáz mindent. (A tippem, hogy se nagy balhék, se leleplező kazetták nincsenek.) És megállapítja, hogy megengedhetetlen a rendőrNe lehessen többé gyanúba hozni senkit. ség anyagi kiszolgáltatottsága. Elfogadhatatlan, hogy gazdasági egységek, vállalkozók vagy magánszemélyek támogatására szoruljanak a rendőrök. Elképesztő, hogy nincs pénz tizenöt trikóra, amiben focizhatnának, nincs pénz rádiótelefonra, amellyel bűnözők után lehetne ugrasztani őket, nincs pénz benzinre, amit a gengsztereket üldöző kocsiba kellene tölteni. És — végére hagytam — nincs pénz tisztes fizetésre. A volt főkapitány megyei szolgálata kilenc éve alatt több mint száz rendőrt küldött el. Nyilván nem mindegyiket korrupció miatt, meg olyan is volt, aki„közös megegyezéssel” távozott, de hogy köztük sok akadt, aki elgyengült a szegénység markának szorításától vagy az asz- szony folytonos panaszkodásától, arra mérget merek venni. Ennek a nagy békési rendőrbotránynak a tisztázása után — akármi is lesz az eredmény — egyetlen kérdést kell majd tehát feltenni: akarunk-e hiteles és erős rendőrséget vagy sem? Ha igen, akkor meg kell teremteni a tisztes működés feltételeit. Még akkor is, ha pénzbe kerül. Sok pénzbe. Megteremteni, hogy ne lehessen többé gyanúba hozni senkit egy vacak trikó, egy vacsora, egy éttermi különasztal vagy egy használatba adott rádiótelefon miatt. Árpási Zoltán Melói . ^ a. ^ ■ ■ Sxáüöasvál! **■•*■• ■* Szarvas, 1902. Egy utcarészlet a közel száz évvel ezelőtti városból. Valószínű, csak a nagyon helyiek ismernek rá, de lehet, hogy már ők sem. Az évszázad alaposan átrajzolhatta az utca arculatát
