Békés Megyei Hírlap, 1999. október (54. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-16-17 / 242. szám

FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER I zzadságszagú győzelem 1999. október 17. ★ SPORT ★ 9 Előre FC Békéscsaba—Érdi Sport 1—0 (0—0) Egy pillanat alatt kapujához szögezte a Békéscsaba a sereg­hajtók közé tartozó érdi gárdát a szombati bajnoki találkozón. Sőt, nem egy helyzet góllal ke­csegtetett,, így például a kilen­cedikben, amikor egy előrevá­gott labdát Szabados a 16-os- ról, a kissé kint álló kapus lá­bába lőtt. Tíz perccel később viszont Nikolov jobb oldali be­adását Czifrák tűzte kapura, de Fülöp a helyén volt. Aztán a 27. percben Majchrovics szabad­rúgásból beemelt a 11-es tájé­kára, ám Szabados Elbert ka­pus kezébe fejelt. A legna­gyobb helyzet a 38. perchez fűződik, amikor egy hatalmas partdobást a kapus kifutva ki­öklözött a mezőnybe, Majchrovics jól látta meg a le­hetőséget, azonnal visszaemelt a kapura, de a vert Elbert mö­gött a gólvonalon álló Hosnyánszky kifejelte a gólba tartó labdát. A fordulás után bemelegítés­képpen Valentényi lőtt centik­kel a bal kapufa mellé, majd Negrau percei következtek, aki először mellé fejelt, majd néhány perccel később egy nagy lövését Elbert szögletre tolta. A 74. percben Czipó Zol­tán csúsztatott fejjel kapura, de ezt is hárította az érdi ka­pus. Már mindenki elkönyvelte a pontosztozkodást, csak Kovács Krisztián és Negrau nem. Az előbbi sokadik hatalmas part­dobást hajtott végre, amit Negrau mintegy 7 méterről a kapuba fejelt, Elbert már csak a gólvonalon túl tudott rácsapni a labdára, 0—1. A békéscsabaiak végig óriási fölényben játszottak, ám ren­geteget hibáztak. Ha viszont ziccerhelyzetbe kerültek, az apró termetű Elbert kapus mindannyiszor hárított — kivé­ve a 92. percben. A békéscsa­baiak mellett szól, hogy a mér­kőzés nagyobb részében az ér­di térfélen pattogott a labda, ám győzelmük így is izzadság­szagú. Pásztor József: — Éreztem a mérkőzés előtt, hogy borzasztóan ne­héz találkozó előtt állunk, mi­vel a csapat gödörben van, s három játékosát nélkülözte. Görcsösen játszottunk, hét­nyolc ziccert kihagytunk, és a hosszabbításban egy szeren­csésnek mondható góllal nyertünk. Negrau mellett még Kovács hozta magát legin­kább, és a beállítása után egy negyedóráig Pozsár is jói tel­jesített, ám ezután meglát­szott, hogy fizikálisán nagy lemaradása. Kozma Mihály: — Nehéz helyzetben vagyunk, sérülések, eltiltások miatt hét embert nélkülöztem. A gólt hosszabbítás­ban kaptuk, s úgy ér­zem, a lelkesedés alap­ján legalább egy pon­tot megérdemeltünk volna. NB I-es labdarúgó­mérkőzés, Békéscsa­ba, 1000 néző. V.: Sápi (Nagypál, dr. Hegyi). Békéscsaba: Fülöp — Sándor — Czipó Z., Valentényi — Balog, Simon (Czipó P.), Kovács K., Negrau, Szabó Cs. (Kasik) — Szaba­dos (Pozsár), Maj­chrovics. Edző: Pásztor József. Érd: Elbert — Hosnyánsz­ky — Nokia, Filó — Ócsai, Kult, Gyur- csányi (Nagy P.), Nikolov, Gyura, Né­meth — Czifrák (Hoffmann). Edző: Kozma Mihály. (jávor) M ottó: „A konferen­cia olyan fontos emberek gyüleke­zete, akik külön-külön sem­mit sem tudnak elintézni, de együtt elhatározhatják, hogy semmit sem tehetnek...” Eme, talán nem betű szerint idézett, de gondolatilag min­denképp helyénvaló Idézet­tel kezdte a hagyományos, többnapos összejövetelt Novotny Zoltán a hót köze­pén, Tápiószentmártonban a sportújságírók szövetségé­nek elnökeként. A konferen­ciát a toll- és mikrofonforga­tók szokták összedobolni, rendszerint ilyenkor, kora­ősszel. Hogy például szóra bírják Igaly Dianát, Kolonlcs Györgyöt és Vereczkei Ákost — a legfajsúlyosabb tíz hazai sportág vezetőit, az ők mun­kájukat segítőket, nem fe­ledkezve meg magukról sem: megkockáztatva, egy­formán látják-e, hogy jól, vagy maszatosan forgatják tollúkat, vagy éppen megmu­tassák, ki a legény... Rendet vágni ennyi fontos és kevésbé fontos gondolat között egyáltalán nem könnyű, jólle­het, akik szólották valamilyen minőségben — lásd a mottót! — őszintén úgy gondolták: hittel érezték, segítik a magyar sport, meg a futball jövőjét. Ha egy idő múltán, mondjuk a Sydney- i olimpia után (esetleg a labda­rúgás okán, öt év múlva) elő­vesszük majd ezeket a sorokat, nagyjából kiderül. Focink Magyarországtól is lemaradt Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter alighanem elő­ször nyilatkozott futballügyben anélkül, hogy bántotta volna Kovács Attilát, még arról sem esett szó, hogy az exelnök az oka, hogy Portugália lett a biz­Deutsch tanult? tos befutó az Európa-bajnok- ságra. Viszont! Alighanem előbbre rukkol a politikusi nép­szerűségi listán, ha még többen megismerik, amit mondott a mi focinkról, annak viszonyulásá­ról a társadalomhoz, története­sen egy kérdésre, amit Füleky András, a pillanatnyi legsikere­sebb sportág, a kajak-kenusok szövetségi igazgatója tett fel. A válasz előtt a kérdés is érdekes: miért akarunk mi kontinens- bajnokságot rendezni 2008-ban is, ha itthoni viszonyaink erre messze nem predesztinálnak bennünket? Deutsch szerint ezért: a magyar futball mély ká­tyúban tapicskol, és ha nem se­gítünk neki, magával húzza a hínárba az egész magyar spor­tot is. Túl ezen, most ugyan le­lassítjuk a stadionépítési akci­ót, de csak felépítjük azokat — és az közös haszon! Ha Ausztri­ában és Svájcban néhány év alatt üzleti alapon rendbe tud­ták tenni ezt a játékot, akkor mi is képesek vagyunk rá, mert az ország társadalmilag sokkal előbb áll, mint a foci, amelynek előbb a nemzethez, annak gaz­daságához kell felzárkóznia. Nem csak a játékosoknak, az edzőknek és a vezetőknek is! Még valami! A 60 millió lako­sú Németországban csak a kor­mány 5 millió márkát áldoz 480 olimpikonjuk sikeres felkészí­tésére, mi, ugye 10 millióan va­gyunk, 7 milliót. Azért ez nem rossz arány. Valaki — tekintélyes, nagy ta­pasztalaid sportvezető — meg­jegyezte: ,,Oda akartam mon­dogatni Tompák, de rá sem is­merek ahho£ képest, amit és ahogy egy éve itt beszélt Tápiószentmártonban. Úgy néz ki, kezd rájönni, mi is ugyanazt akarjuk...” Schmitt és a magasugró csúcs Ez idő szerint dr. Schmitt Pál a magyar sport legtekintélyesebb nagykövete a világban. Jó esé­lye van rá, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 12. elnöke legyen. Schmitt: „Ne várja sen­ki tőlünk, hogy harcos szak- szervezetként követelődz­dzünk, és kapásból szembehe­lyezkedjünk az állammal, miért nem ad több pénzt a sportra. Kétség sem férhet hozzá, hogy rendkívül nehéz helyzetben vannak a klubok, de amikor ka­punk 100 milliót, mindenki lát­hatja, nem visszük haza vagy bankba, hanem azonnal „leadjuk”, oda, ahol a legna­gyobb haszonnal tudják értéke­síteni, annak érdekében, hogy a magyar sport Sydneyben is be tudjon kerülni a világ 15 legsi­keresebb nemzete közé. Bi­zony, mára irreális 200—220 olimpiai indulóval számolni. Tegnapig 66-an vívták ki a rész­vételt, s most már legfeljebb 170—180 sportolónk lehet ott. A reálisan kalkulálható 20 érem mellett, a nemzetek versenyé­ben akkor lehetünk az első húsz között, ha még százan be­kerülnek a nagy elitbe. Döntő a sporttudományos munka, mi­ként az egyéni műhelyek mene­dzselése, a légkör javítása. Igen, ebbe az is beletartozik, hogy mi lesz az egyesületek sorsa? Bárcsak a Magyar Olim­piai Bizottság tudná megjavíta­ni a honi magasugró csúcsot... Egy mondatban... Kolonics György világ- és olim­piai bajnok kenus: „Sérelme­zem, hogy aki a Gerevich sport­alapítvány kedvezményezettje, az nem kereshet főállásban töb­bet a magyar minimálbér (24 ezer forint — a szerk.) duplájá­nál.” Nagy József, a Magyar Sza­badidő Sportszövetség elnöke: „Óriási előrelépés lesz, ha ér­vényt is lehet szerezni annak, amit a miniszter úr mondott, vagyis jövőre 1300 forint jár di­ákonként minden iskolának sportcélokra, amelyet úgymond fejvesztés terhe mellett, értsd: elvonják és vissza kell fizetni az előző támogatást, szó szerint a diáksportra kell fordítani. In­nen logikusan már csak egy lé­pés, hogy ugyanez az egyete­meken, főiskolákon is érvénye­süljön.” Sinka László, a Magyar Kézi­labda Szövetség főtitkára: „Igen, a Dunafermek az ismert Prokop-ügy miatt 170 kilomé­terre Dunaújvárostól kell leját­szania legközelebbi nemzetkö­zi kupamérkőzését. A dunaúj­városiak választása Orosházá­ra esett, november 7-én, vasár­nap 15 órakor lesz a meccsük, minden bizonnyal zsúfolt ház előtt, hiszen a közismerten „kézis megyében” a világ jelen­legi legjobb női csapatát láthat­ják a szurkolók. Fábián István Atlanta aranyérmesei, sportvezetők társaságban. Balról: dr. Schmitt Pál, a MOB elnöke, Kolonics György, Kovács István, Horváth Csaba, Egerszegi Krisztina, Rózsa Norbert, Kőbán Rita, Czene Attila, Gallov Rezső államtitkár, Kiss Balázs és dr. Aján Tamás, a M0B főtitkára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom