Békés Megyei Hírlap, 1999. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-25-26 / 224. szám

12 HÁTSHOW 1999. szeptember 26. Norvég anzix Nem sokan dicsekedhetnek azzal ismeretségi körünkből, hogy Norvégiában töltötték szabadságukat. Annál az egy­szerű oknál fogva, hogy a skandináv ország csupán a földrajzkönyvekben és legfel­jebb a hírekben szerepel, a ter­vezett úti célok között viszont nem. Az okokat keresni feles­leges, mert az, hogy Magyaror­szágról kevesen utaznak északra, egyfajta „történelmi tény”. Természetesen közre­játszhat, hogy Európa egyik legdrágább országa, az érem másik oldala viszont, hogy az egyik legszebb is. A Skandináv országok közül Norvégia viszi a prímet az „egy főre eső természeti csodák” ka­tegóriájában. Ha térképen néz­zük, a tengerpart olyan, mint valami neoavantgárd csipketerí­tő szegélye. Életnagyságban azonban a fjordok felejthetetlen benyomást tesznek az arra járó­ra. Több száz méteres, szinte merőleges sziklákról zubog le a számtalan vízesés, a világos ég, a tintakék tenger pedig alul- ról-felülről keretezi a zöldes­szürke hegyoldalakat. A nyár jóval elviselhetőbb, mint Ma­gyarországon: a nagyobb váro­sokban — Lillehammer, Trond­heim, Oslo — huszonöt fokig melegszik az idő, és a hómező­kön sem megy fagypont alá a hőmérséklet. Kellemesen hűs ország, látnivalókkal telezsúfol­va. Az ország lakói azonban nem élnek túl zsúfoltan. A főváros is mintegy félmilliós lélekszámú, és sokkal jobban jellemző Nor­végiára, hogy ki­sebb tele­püléseken laknak az emberek, mint város­ban. A turizmus fejlett: németek járják tömött bu­szokkal keresztbe- kasul Norvégiát, de sok az angol, néha pedig felbukkan egy-két francia Magyar nem. — Itt még soha .nem láttunk magyar vendéget rajtatok kívül — mondja Attle Hovi, a norvég síparadicsom, Beitostolen egyik szállodájának menedzsere, mi­közben eltüntet egy szelet rén­szarvassültet. — Egyetlen fickó van, aki ta­lán nyelvrokon lehet. A bárze­nészünk finn. Hosszú, feketé­re festett haját hátrafésüli, az arca fehér, a vonásai szigorú­ak. A konyhán csak úgy hív­ják: Drakula. Tessék, kellett emlegetni: megjelenik az étte­rem bejáratánál a derék ze­nész. A mellettünk levő asztal­hoz ül. — Tényleg elképesztő feje van a fazonnak — mondom ma­gyarul az egyik újságíró kol­légának. — Bármelyik hor­rorfilm főszerepét rábíznám. Mo­zivászonra va­ló a manus, nem bárze­nésznek. Drakula ránk emeli baljós té­tét, is. aztán szemében az öröm fényei gyúlnak: — Áh! Önök beszélnek ma­gyarul? Varga János vagyok. Öt­venhat óta élek Finnországban. Remélem, ízlik a vacsora. ízlik hát. Csak épp most a torkunkon akadt, és diszkrétnek nem ne­vezhető köhögési roham után tudjuk csupán lenyelni. A fe­jünk viszont nem ettől rákvö­rös. •• ­999. szeptember 30-án ünnepelünk. Kérjük ünnepeljen velün 14-22 óráig, Várkonyi Attilával és Kikivel! Lurdy Ház ajándékai: Csütörtök 12. ❖ Péter-X ❖ Beethoven * V-Tech ❖ Black Riders és együttese Bébipapi S. Dance C. ♦> Western kaszkadőr show - Piroch Gábor ❖ Sirtos együttes ❖ Görög táncház Lurdy toto ❖ Meglepetés ♦> 3. nyereményautó átadása ♦> Tűzijáték PA-DÖ-DŐ evásárió- és Szórakoztatóközpont 1097 Budapest, Könyves Kálmán krt. 12-14. FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER

Next

/
Oldalképek
Tartalom