Békés Megyei Hírlap, 1999. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-25-26 / 224. szám

8 Hétvégi magazin 1999. szeptember 25-26., szombat-vasárnap Verselő Gellert püspök Pogányok közt töltött éjét, napot, A farkasok közt járt Gell ért, a pásztor És kimerülve harctól, virrasztástól. Pihenni tért tornyos Csanádba most. A Megfeszített képén elborong És a zsolozsmát egyhangún mor­molja. Az alkonyat gyászleple száll a dómra, Künn vakkantanak a komondorok. De ím a mélyből hangos nóta szól, Egy szolgálólány malmot hajt s dalol. Valami pogány nóta, de mi szép! Gellért dobogni érzi nagy szivét: Tüzes varázzsal, bűvös áradattal Vérét pezsdíti a szilaj magyar dal! Juhász Gyula szép versével Szent Gellértre emlékezünk, aki 980-ban született Velencében és 1046. szep­tember 24-én hunyt el Budán. Az olasz származású szerzetest 1020 táján hívták Magyarországra. Szé­kesfehérváron közeli kapcsolatba került Szent István királlyal és fiá­val, Imrével, akinek a nevelője lett. 1030-ban rábízták a Csanádi püs­pökség megszervezését, s ő lett az egyházmegye első püspöke. Egész életében az istváni életmű megszi­lárdításán és továbbvitelén dolgo­zott. A lázadó pogánysághoz húzó magyarok több társával együtt a Ke­lenföldi-hegyről (ma: Gellért-hegy) egy taligán a mélybe taszították. Keresztet magasba tartó alakját áb­rázoló szobra ott áll a Gellért-hegy oldalában, az Erzsébet-híd felett. IfSlP | (Békéscsaba, Munkácsy M.u. 4. szám) | hirdetésfelvételi irodájának I telefonszáma: (66) 446*552} i telefaxszáma: (66) 441*311* Öröm, ha a lenvászon a bőrünkhöz simul! Mariann népies, de hordható ruhákat tervez A 21 éves fiatal lány valamikor a ba­báit öltöztette előszeretettel, ahogy szinte minden kislány gyermekkorá­ban. Ruhákat tervezett kedvencei­nek, később azonban már magára is gondolt. Békés megyében, Csorvá- son él Hudák Mariann, aki általános iskolás volt, amikor önállóan meg­varrta első kabátját. Senki nem akarta elhinni, hogy ő már ilyesmire képes. Felnőttként sem hagyott fel kedvenc időtöltésével, szenvedély, sőt hivatás lett a szórakozásból. Elvégezte a Müller Akadémiát ruhaszerkesztés és divattervezés szakon, majd viszatért szülőfalujába, ahol szüleivel és testvé­reivel családi vállalkozás keretében dolgozik a szövőműhelyben. — Mindent tervezek, ami nőies, ami természetes alapanyagból készül és hordható. Legyen az fürdőköntös, há­lóing, vagy alkalmi ruha. Egy valamire ügyelek: egyedi legyen minden dara­bom és lenvászonból készüljön. Van­nak egyszerű len-, kender- és pamutvá­szon modelljeim. A nőies ruhákat ter­mészetesen nem csak tervezni, de vi­selni is szeretem. Egyébként vannak Amit elké­szít., az min­dig megtet­szik valaki­nek és hamar gazdára ta­lál lőni: LKU0Í7.KV J'KTiai alkalmibb, fűzős ruhák, almás ru­hák (domináns rajtuk a népi jel­leg), amiktől kissé idegenkednek az emberek, de ha di­vatbemutatókon meglátják, vagy még közelebb ke­rülnek a ruhához és megtapintját az anyagot, ez az ér­zés egyre pozití­vabb lesz — mondja a mindig mosolygós fiatal tervező, aki nem egyedül, hanem családja (szülei és két bátyja) segít­ségével aratja si­kereit. — Az egész család kiveszi a részét a munkából — avat be a rész­letekbe Hudákné Julika, az édes­anya, aki a szövő­műhely lelke és motorja. — A nagy­mama a horgolásaival bűvöl el ben­nünket. A két fiam is itt dolgozik, az egyiknek a barátnője modellkedik, a másik szövi a vásznakat. A férjem a nagy kritikus. Adunk is a szavára! Amire ő azt mondja, hogy nagyon szép, annak biztosan sikere lesz! Hudákék műhelyében sok szépség­gel, különleges darabbal találkozhat a nézelődő. Egy valamiben hasonlít egy­másra az alkalmi ruha, a konyhai szal­véta, a függöny: mind természetes anyagból készül. — Öröm, ha az ember bőréhez simul a lenvászon! — tapint végig egy most készült véget házigazdánk. Tőle tudjuk meg azt is, hogy ebből is divatos ruhát készít Mariann, akin eddig hiába keres­tük a saját készítésű darabokat. — Nyáron szívesen hordom a nőies szoknyákat, ruhákat. Általában amit elkészítek, az mindig megtetszik vala­kinek és hamar gazdára talál. Most vi­szont készítettem egy „hófehérke ru­hát”, amitől nem szeretnék megválni. Különleges, egyedi, variálható és ami a lényeg: nagyon jól érzem benne maga­mat! Csete Ilona Filmet forgat Békéscsabáról és Réthy Zsigmondról Mixtay Péter hisz a vidéki értékekben Talán szentségtörésnek tűnik, hogy miközben a fél ország — a kereskedelmi tévéknek hála —, a szappanopera habban pancsikol (és még nem csípi a sze­mét a sok latin-amerikai vacak), mi egy kissé feledésre ítéltetett műfajról, a dokumentumfilm készítéséről beszélgetünk egy fiatal rendezővel. Ráadásul épp a hétvégi, azaz kulturális mellékletben. Mixtay Péter a Duna Televízió számára készít dokumentumfilmeket. Egyiket a jeles békéscsabai természet­kutató, Réthy Zsigmond emlékének szenteli, a másikat Békéscsaba városá­ról, a megyeszékhelyről forgatja, a reformkori gondolat jegyében... De ne szaladjunk ennyire előre... Beszélgető partnerünk, Mixtay Péter Deme Gábor vizsgafilmjében, a Haj­nali balesetben mutatkozott be elő­ször, még 1979—ben, akkor mint a film egyik szereplője. Ezután a Ma­gyar Televízió drámai főosztályán lett asszisztens. Emellett három szín­házban dolgozott, a veszprémi Petőfi­ben, a miskolci és a budapesti Nem­zetiben, három—három évig. Pesten állandó tagként több produkcióban is részt vett, mint játékmester, illetve rendezőasszisztens. (Legutóbb ilyen meghívást, a Békéscsabán is játszott Evita nyíregyházi szabadtéri produk­ciójától fogadott el). 1992-ben visz- szatért az MTV 1-hez, mint gyártásve­zető. A színházi felvételek kapcsán bejárta az összes magyar színházat. Időközben a Magyar Televíziótól is megvált. — Mikor hagyta ott a Magyar Kirá­lyi Televíziót? — Nemcsak a televíziót, magát a fő­várost is otthagytam 1995—ben. Több dolog közrejátszott ebben. A döntő ok, hogy a feltételek folyton változtak a munkámban. Szerintem Hankiss Elem­ér volt az utolsó valamirevaló tévéel­nök. O hozta létre a produkciós irodá­kat azzal, hogy értékes, eladható dol­gokat készítsenek. Utána már egyre in­kább pártpolitikai szempontok érvé­nyesültek. Ekkor úgy láttam, jobb el­jönni. — Itt mit keres? Dokumentumfümet forgat, de miért pont Békéscsabán? — Mert azt vallom, hogy azokban a régiókban, amelyeket a felvilágosodás óta elfelejtettek, de nagyon komoly kulturális értékkel rendelkeznek, azo­kat meg kell mutatni az ország nyilvá­nossága előtt. — Milyen régiókra gondol? — Például a Nyírségre, amelyről a megyeszékhelyen működő táncegyüt­tes bemutatása révén informáltuk az embereket. Ilyen régió számomra Bé­késcsaba és tágabb környéke is. —A város vezetői hogyan fogadták? — Pap János polgármestertől a kö­vetkező ajánlást kaptuk a városról készülő filmhez: „Az X—FILM Filmgyártó és Forgalmazó Közkere­seti Társaság szándékát, mely szerint dokumentumfilmet készít városunk­ról Békéscsaba a 2000. év küszöbén címmel, támogatom. Kérem a békés­csabai vállalatok, vállalkozások ve­zetőit, hogy lehetőségeikhez mérten segítsék e dokumentumfilm megva­lósítását.” — Mikor kezdi a forgatást? — Tavaly szeptember elseje óta dol­gozom. — Könnyen sikerült támogatókat szereznie? — Igen. A támogatás összegszerű­ségében nem magas, de így is jelen­tős. — Mikor fejezi be a fűmet? — A Békéscsabáról szólót decem­berben. így is terveztem. Számítunk a Csaba Televízió archív felvételeire is, ezzel tudjuk érzékeltetni a város arcu­latának folyamatos változását. — Kik a partnerei a munkában? — A gyulai Városi Televízió a part­nerem, ők a technikájukkal segítenek. E mellett több külső munkatársat fog­lalkoztatok. Nem akarok most neveket említeni, a főcímből úgyis minden ki­derül. — Beszéljünk most a Réthy Zsig- mondnak emléket állító filmről! — Egy kisfilmmel szeretném meg­idézni a természetkutató és pedagógus emlékét, aki rendszeresen szervezett gyermektáborokat, hogy a fiatalok megszeressék a természetet. A filmet Fonyban mutatom be először. Évente rendezik meg itt a kisképek feszti­válját, Gubis Mihály főnyi tanyáján. A telep harmadik éve nonprofit jelleggel fogadja a kezdetben Békés megyei, majd ráckevei, szentendrei, budapesti művészeket tömörítő Patak Csoportot, és az egyre bővülő számú külföldi mű­vészeket, hiszen már érkeznek Japán­ból, az Egyesült Államokból, Finnor­szágból, Romániából, Szlovákiából al­kotók. A Duna Televízió szándéknyi­A komoly kulturális értékeket or­szágos nyilvánosság elé kell tárni — vallja Mixtay Péter FOTÓ: SUCH TAMÁS latkozatban erősítette meg, hogy kész sugározni a filmet. —Lassan egy éve él a megyeszékhe­lyen. Milyennek ismerte meg a békés­csabaiakat? — Nyíltnak, segítőkésznek. Nagyon sok segítséget kaptam Vukovich Mik­lós főépítésztől, Kertész Évától a Bé­kés Megyei Munkácsy Mihály Múze­um természettudományi osztályának munkatársától és Jeszenszky Gézától, a megyei közgyűlés alelnökétől. — További tervei? — Szeretném a város tomasportját bemutatni, az olimpiai bajnok Ónodi Henrietta személyén keresztül. Pánics Szabó Ferenc jSSSSSSSSSSSSSSSSSSSL^ „Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag” Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc emlékére indított fejtörő játékunk 43. kérdése: Augusztus 13-án éjjel egy híres magyar író e szavakkal köszönti a vendégszerető' Er­kel Rezső házában összegyűlt rokonságot: „Nincs hazánk!” Ki volt ő? a) Brassay Sámuel b) Jókai Mór c) Petőfi Sándor Ha részt kívánnak venni a já­tékban, legkésőbb kedden egy le­velezőlapon küldjék be a helyes megfejtést vagy annak betűjelét a szerkesztőség címére (5600 Bé­késcsaba, Pf. 111.) A levelező­lapra ne felejtsék el ráírni: Ezer- nyolcszáznegyvennyolc, te csil­lag. A helyes megfejtők között hetente három tollat sorsolunk ki, a rejtvénysorozat végén pedig „ráadás” húzást tartunk, amelyen 1848—49-es témájú könyveket, versesköteteket nyerhetnek. Előző heti feladványunk megfejtése: a) Világos. Egy-egy tollat nyertek: dr. Kis Petemé (Békéscsaba), Sza­bó Mikiósné (Pusztaottlaka), „Nincs hazánk!” — kiáltott fel Szekerczés Ilona (Kamut). a vendégsereg előtt A Magyar Napló októberi számából Katalán irodalmi mo­zaik; Czigány György, Fekete Vince, Jónás Tamás és Monoszlóy Dezső versei; Dóka Pé­ter és Csernák Árpád prózája; Kemsei István portréja Tóth Bálint­ról; Kahler Frigyes: A Földes-per; Néphumor 1956. november 4-e után; Pethő László: El­szakadás, rágalmak és beilleszkedés (56-os emigránsok sorsa Nyu- gat-Európában); Kriti­ka Lorant Gáspár és Pék Zoltán könyvéről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom