Békés Megyei Hírlap, 1999. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-03 / 205. szám
0 1999. szeptember 3., péntek KÖRKÉP ffil |----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1 | KRKRS MEGYEI HÍRLAP E gy éven belül harmadszor látogatott Békés megyébe dr. Gyúrkovics Sándor, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára, legutóbb azért, hogy a megyei közlekedési felügyelet új vizsga- és közlekedésbiztonsági pályája eló'tt átvágja a nemzeti színű szalagot. Gyúrkovics államtitkár azon szakemberek közé tartozott, aki megtiszteltetésnek érezte, ha hívták megyénkbe, s mindig jött is, hogy világos, átlátható, alapos értékelést adjon, s figyelmeztessen, e szegényebb vidék is gyarapszik, az értékeket pedig sosem szabad lebecsülni. A közigazgatási államtitkárok közül Gyúrkovics Sándor az egyedüli hazánkban, aki a rendszerváltás, azaz kilenc és fél év után betölti ezt a funkciót. A békéscsabai ünnepségen nem titkolta el, államtitkári beosztásában az utolsó szalagátvágásra jött: szeptember végén nyugállományba vonul. A pályaavatás után az államtitkár — aki egyben a Közlekedéstudományi Egyesület elnöke is — exkluzív interjút adott lapunknak. — Államtitkár úr! Visszatekintve az elmúlt majd' tíz esztendőre, véleménye szerint miként maradhatott meg egyedüliként ilyen hosszú ideig közigazgatási államtitkárnak, illetve most miért kell mennie? Könnyű eskü — Azért tettem esküt 1990. július elsején, hogy a mindenkori politikától függetlenül a szakmát szolgáljam. Nem volt túl nehéz az eskü, világ életemben kívül álltam a politikán, és szeretném hinni, hogy mindig ott maradtam nemcsak az utolsó kilenc és fél, hanem az utolsó harminc évben. Mindig ennél a tárcánál voltam közszolgálatban; Az utóbbi 9 és; A politika sokszor dörömbölt az ajtajan „Csodálatos kilenc év” után nyugállományba vonul dr. Gyúrkovics Sándor fél évben én egyedül az országban folyamatosan töltöm be a közigazgatási államtitkári pozíciót, az idén szeptember 30-áig. Sok oka van e pálya lezárásának, de nagyon nem szeretném, ha bárki úgy érezné, hogy hűtlen vagyok ahhoz, ami az életem. Tudni kell, körülbelül heti százórás a munkaidőm a negyven- kettő helyett, a kivett szabadságom 1993 körül tart. Ez a hivatás valóban egész embert kíván. A szívemnek legalább a fele itt marad. Az idő eltelt, kell, hogy jöjjenek a fiatalabbak, az energi- kusabbak. Van egy kiszemelt vagy kijelölt utódom. Úgy gondolom, talán most jött el az utolsó pillanat ahhoz, hogy megpróbáljam magam olyan területen, ahol még egy évtizedet aktívan tevékenykedhetem. Másrészt — a közt is szolgálva -— meg akarok maradni KTE-elnöknek addig, ameddig a választás alapján betöltött megbízatásom szól, azaz 2003-ig. S még egy sor választott helyet betöltők, ahová nem mint államtitkárt, hanem személyemet szavazták meg, úgyhogy nem akarok teljesen eltűnni. — Ez utóbbi feladatok töltik ki tehát a következő tíz évet az Ön életében? — Nem, szeretnék dolgozni, pénzkereső munkát végezni, de nem döntöttem el még pontosan, hogy mit. Azt döntöttem el, hogy elmegyek, ebben egyet is értünk a minisztérium vezetésével. Miniszter úr mondta, hogy igényt tart majd a javaslataimra. Azt válaszoltam, hogy ez természetesen kívülről is megoldható. Gondolom, vagy az ügyvédi pályán vagy szakértőként dolgozom tovább. Ügyvédi, jogtanácsosi végzettséggel, bírói vizsgával is rendelkezem, sőt, a jogi szakvizsgabizottságnak — nem néztem ilyen adatot — talán a legrégebbi tagja vagyok Magyarországon 1974 óta. S persze a közlekedésben dolgozom — ha a közlekedési minisztériumnál eltöltött 30 évhez további 9 esztendő gyakorlati munkát is hozzászámítom, mely szintén ehhez az ágazathoz kötött — majdnem negyven éve. Innen nem lehet elszakadni. Bár tudomásul kell venni, hogy az ember 62 éves, de nem nagyon érzem magam ennyinek, úgy gondolom, van még egy jó tízesem. — Az Ön szemszögéből hogyan szól a kilenc és fél év summázata? Fordítottunk a világ felé — Csodálatos volt ez a kilenc és fél'év. Sok mindent megmor- gunk Magyarországon, s persze államtitkárként is az ember sok mindent megmorog. Összességében azért hihetetlenül sok mindenben fordítottunk a világ felé, a továbbfejlődés, a tovább- létezés esélyei irányába, és teremtettük meg az alapokat. Nagyon remélem, hogy rövid időn belül beérik a gyümölcs. Fejlődik, megy előre az ország. Időnként kell egy kis szigor, a 2000- es költségvetés elég szigorú lesz. Úgy érzem, a 2001-esnek már nem kell ilyen szigorúnak lennie. 1990-ben egy épülethez hasonlítottam azt a munkát, amit elkezdtünk. Először ki kell ásni az alapot, amely nem emelkedik, hanem mélyebbre megy. Azt hiszem, most már leraktuk az alapot, építkezhetünk, mely reményeim szerint sikeres és jó lesz. A saját területemen viszonylag látványos volt a fejlődés. Nagyon fontosnak tartom a közlekedésbiztonság alakulását. Dr. Gyúrkovics Sándort szeptember 30-a után váltja fel kiszemelt vagy kijelölt utódja Élénken él bennem egy ’90 őszén rendezett konferencia, ahol elég drámai módon szembesültünk és szembesítettünk bölcs, okos és munkára készen álló szakmai közönséget azzal, hogy rettenetesen állunk. Ma a számok jeleznek: a közlekedési balesetekben alig több, mint fele a halott egy évben, mint ’90-ben volt, egyharmaddal csökkent a sérültek száma. Akárhogy is nézzük, de jelentősen cserélődött a gépjárműpark, sok minden kulturáltabbá vált a közlekedés feltételeiben. Egy valami maradt, amin sokat kell javítani: az ember. A közlekedési fegyelem nem vált jobbá. A másik látványos dolog: ma az unió országainak közepe táján vagyunk a közlekedésbiztonságot tekintve. ’90-ben ott tartottunk, hogy valószínűleg az unió fel sem vesz bennünket. „Gyere Magyarországra meghalni” — voltak ilyen külföldi plakátok. Ma nincsenek, bár az emberek olykor fegyelmezetlenek, és néha hajmeresztő dolgokat csinálnak. A telefónia a másik nagy pozitívum. A telefonellátottság 9,6 volt 100 főre 1989-ben. Amikor államtitkár lettem, majdnem 10, tehát borzasztóan kevés. Azok között az országok között, melyek adatot szolgáltattak, Albánia állt egyedül mögöttünk. Ma 37—38 körül tartunk, ez európai uniós átlag, s négyszerese a kilenc évvel ezelőttinek. S akkor még nem is beszéltünk a mobil- telefóniáról, ami nulla volt ’90- ben, ma körülbelül másfél millió, és ez a fejlődési ütem világméretekben — majdnem azt mondhatom — egyedülálló, két- három ország mutathat fel ilyen változást. Nyugodtan mondhatom, hogy történelmi időket élünk az Európába beilleszkedésünk kapcsán. Nagyon sok európai, külföldi tárgyaláson csodálkoznak, amikor részleteket hallanak, sőt, tőlünk is vesznek át ötleteket. Az a csodálatos a közlekedésben, hogy nem területi. Úgy fordítják le, hogy a központ diktál, a területek ezt csak színesítik. Én meg azt mondanám, hogy a terület is diktálhat országos és európai méretekben, és ehhez kívánok Békés megyének nagyon sok aktivitást, erőt. Más ágazatban, az ivóvíz-ellátottságban az én kilenc évem alatt született meg a gyakorlatilag száz százalékos érték. Hozzáteszem, egészséges ivóvíz-ellátottságban ez távolról sem száz százalék, de javul. Csatornázottságban különösen nem az, de azért ott is érezhető fejlődés, mint ahogyan a szennyvíztisztításban. A történelem eddigi legmagasabb vizét védtük ki kétszer. Ezek jó dolgok! És hadd mondjam államtitkárként búcsúzóul, az is jó dolog, hogy olyan társakat találtam az országban, akik minden tiszteletet, elismerést megérdemelnek. Kiváló volt ebben a közösségben, csapatban dolgozni, a Békés megyeieket is ide értve. Itt dolgozik az egyik legkiválóbb közlekedési felügyelet, az egyik legnehezebb körülmények között dolgozó vízügyi igazgatóság, és folytathatnám a sort. Nem mozdult el — Ki volt a legjobb főnöke, a legjobb minisztere az elmúlt kilenc és fél évben? — Erről nagyon nehéz nyilatkozni, mert még aktív államtitkár vagyok, ezt majd a memoárjaimban írom meg. Engedje meg, hogy erre a kérdésre ne válaszoljak, csak annyit mondok: négyen szerepelnek ebben az összehasonlíthatóságban. Minthogy harminc éve és néhány hónapja dolgozom a minisztériumban, nem államtitkárként is ösz- szesen kilenc minisztert láttam közelebbről-távolabbról. — A politika soha nem dörömbölt az ajtaján? — A politika nagyon sokszor dörömbölt az ajtómon, én azonban úgy gondoltam, hogy nekem adott esetben lehet egyik politika szimpatikusabb, mint a másik, de ez nem tartozik a munkámra. Amennyiben a munkámat teljes emberként akarom végezni, akkor ezt abszolút magamba zárva kell kezelnem. Még egyszer mondom, nagyon remélem, hogy a harminc és fél év alatt, de talán a 62 évem alatt is nemigen mozdultam el a helyemről, pedig a szelek hol innen, hol onnan fújtak. Kompromisszumokat kötöttem, persze, de mindig az ügy érdekében. Az egyébként elég jelentős kompromisszumkészségemnek természetesen nagyon szigorú a határa. Ezt szem előtt tartva dolgoztam le három évtizedet, s tevékenykedtem államtitkárként is mindvégig. — Államtitkár úr, köszönjük, hogy megtisztelt a beszélgetéssel! Sok sikert a következő, dolgos tíz esztendőre is! László Erzsébet Párizs igézetében egy Virág Virág Éva festőművész a budapesti kiállításra szánt képei között FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Csütörtökön este fél hatkor a budapesti EL-Kalászi Galériában nyílt meg Virág Éva, békéscsabai festőművész kiállítása. Az alkotóval még a megnyitó eló'tt beszélgettünk otthonában. — Nem könnyű vidéken élő festőnek kiállítani a fővárosban. — Évek óta jó kapcsolatom van több pesti galériával. Az EL- Kalászi Galéria már tavasszal jelezte, szívesen várnak egy nagyobb szabású kiállítással. Ékkora képcsoportot felölelő kiállításom még nem volt, ez jó alkalom bemutatkozni a pesti közönségnek. Ha meghívnak valahova kiállítani, sosem mondok nemet. Ősszel a gyulai kórház aulájában nyílt egy tárlatom, amely nagy sikert aratott. Szükségem van a közönség véleményére. — A kiállításon elkelt képek számából tudja, mennyire tetszenek a közönségnek? — A kiállításon nem árusítom a képeimet, azzal a galériák foglalkoznak. Még azt sem tudom, mennyiért árulják őket. — Mennyire tartja a kapcsolatot a többi Békés megyei festőművésszel? — Ismerem őket, de nem tartozom egyetlen alkotóközösséghez sem. Az alkotótáborok nem nyújtottak számomra többlet ihletet. — Nem zavarja a festői munkásságában, hogy közben általános iskolásokat oktat rajzra? — Egyáltalán nem. Lehet, kicsit festészet-orientált vagyok a rajzóráimon, de egy gyereket tanítani mindig nagy élmény. Már többen jutottak be közülük középiskolai tanulmányaik után az Iparművészeti Főiskolára. Békéscsabán, a Belvárosi Általános Iskola és Gimnáziumban pedig csak hétfőn és kedden tanítok, a többi napon a festészetnek szentelhetem az időmet. — Csak akkor fest, ha éppen ihlete támad, vagy mondjuk minden nap kettőtől kilencig akár esik, akár fúj? — A festés nálam egy folyamat, mindig van hozzá kedvem, ünnepnapon, hétvégén... mindegy mit mutat a naptár. — Milyen technikával dolgozik? — Olajjal, de újabban próbálkozom a vászon képekkel is. Persze, amíg a gyerekeim kisebbek voltak csak akvarell képek festésére jutott időm. — Mi az oka, hogy elsősorban tájképeket, csendéleteket fest? A portré nem érdekli? — Régebben festettem portrékat is, de ahhoz a modell folyamatos jelenléte szükséges számomra. Fénykép alapján nem tudnám elképzelni a portréfestést. Mostanában szívesen festek utcarészleteket, főként a párizsi nyaralásunk emlékeit dolgozom föl. Lenyűgöztek a szűk utcák, sarokházak és a rengeteg ember. Megnéztem az összes útba eső múzeumot, képtárat, lenyűgözőnek találtam több népszerű festő kevéssé ismert alkotásait például Cézanne aktjait. — Frankó — mmmm egyik legnagyobb bankja, a közel húszéves múlttal rendelkező CIB Bank ált. CIB CIB ÉRTÉKPAPÍR RT. LAKOSSÁGi ÉRTÉKPAPÍR ; v :v. .; m mim • m m m mm m »» felvétele és teljesítése negbízások folyamatos : állampapír-forgalmazás (napi árjegyzés, Kamatozó Kincstárjegy és Kincstári Takarékkötvény jegyzés) portfoliókezelés tőkepiaci tanacsadas, piaci elemzesek 5600 Békéscsaba, Szent István tér 2. Telefon: (66) 454-293 5900 Orosháza, Széchenyi tér 1. Telefon: (68) 510-240 a CIB-KINCSEM Nyíltvégű Befektetést Alap, a CIB Részvény Alap, a CIB Nemzetközi Értékpapír Alap befektetetésí jegyeinek forgalmazása CIB^\o6 40 242 242 WWW.08.HU A BANCA COMMERCIALS ITALIANA-CSOPORT TAGJA
