Békés Megyei Hírlap, 1999. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-14 / 214. szám

CSALÁDI OLDAL 1999. szeptember 14., kedd További információért hívja a 06 80 660 660-as zöld számot! www.0660.hu OOQO Perléék és a csodalámpa A június 18-i, pénteki szá­munkban Lacika egyszer jár­ni fog? című cikkünkben egy körösladányi kisfiú szokatlan, de reméljük a későbbiekben gyógyítható betegségéről ír­tunk. Lacikának gerincvelő- izom-sorvadása van. Az írás nem maradt visszhangtalan. Megjelenésének napján szer­kesztőségünket is sok segítő­kész telefonáló hívta fel. Perléék sem maradtak vendég nélkül, még aznap felkereste őket egy Zepter-ügynök. — Mindjárt a cikk megjelené­sének napján meglátogatott bennünket. Mondta, hogy ol­vasta az újságot, és azért jött, mert segíteni akar rajtunk — emlékszik vissza Periéné. — Azzal kezdte, hogy jó hírt kö­zöl, van megoldás a kisfiú be­tegségére. Mutatta a cég kataló­gusát, és abban egy bizonyos lámpát, amelyet kizárólag a Zepter forgalmaz. Én húzódoztam az egésztől, hiszen annyi utat, annyi orvost, kórházat, laboratóriumot és ren­delőintézetet felkerestünk már, annyi vizsgálaton esett át a kis­gyerek is, hogy elképzelhetet­lennek tűnt, hogy pont egy konyhai lábasokkal és fazekak­kal házaló cég csodalámpája gyógyítaná meg az unokámat. Nem beszélve arról, hogy annyi pénzt nem is tudtunk volna kifi­zetni, hiszen a lámpa ára mint­egy 200 000 forint volt. Ekkor az ügynök azt mondta, ha kell, ő kifizeti előre a pénzt, mi meg majd valahogy megadjuk neki, hiszen csak a kisfiú gyógyulása a fontos. Mondtam neki, hogy nem tudjuk a lámpát megvenni. Legközelebb ismét jött, és elvitt bennünket a menyemmel a cég békéscsabai bemutatójára. A lá­nyom vett rajta részt, én kinn maradtam az épület előtt a kisunokámmal. Annyi nyugati kocsit, mint ott akkor, azóta se láttam. Elgondolkodtam, hogy vajon mit keresünk mi ezen a helyen? Amikor hazavitt ben­nünket, megköszöntem az utat, és mondtam, ne fáradjon többet, mert nincs szándékunkban ek­kora anyagi terhet a nyakunkba venni. Az ügynök azt mondta, neki ez nem fáradság. A menyem sem volt elragad­tatva a bemutatótól. Csupa öltö­nyös felnőtt volt ott, akik a szín­padon állva bizonygatták, mennyire megváltoztatta életü­ket az, hogy a cég termékét vá­sárolták, vásárolják. Gyerekes anya vagy kisgyerek, akire mi kíváncsiak lettünk volna, egy sem mondta el a tapasztalatát. Az ügynök legközelebb egy péntek délutáni napon keresett fel, hozta a szerződéseket, pe­dig én nem mondtam neki, hogy beleegyezem. — Végül mégis csak aláírta a szerződést. — Mert azt mondta, hogy fel­kereste Önt, aki rólunk a cikket írta a Békés Megyei Hírlapba. Azt állítottam, hogy Ön meg­ígérte, hogy tudósít majd arról, hogy megvettük a lámpát, és a cikk végén kéri majd az olvasó­kat, hogy támogassanak bennün­ket, s a Vonalban vagyunk ro­vatban is fórumot ad a dolognak. (Ilyen ígéretet nem tettem, azt azonban igen, hogy a lámpa ajándékba vagy kölcsönbe adá­sáról szóló cikk jó reklám lenne a Zeptemek, ezért arra buzdítot­tam az ügynököt, próbálja elér­ni a cégnél az általam javasolta­kat — a szerző.) De hallgassuk ismét Periénét. — Aláírtam tehát a papírt. Csak azután gondolkodtam el, hogy mit is vállaltam ezzel. Rögtön felhívtam a Zepter bu­dapesti központját. Csak a biz­tonsági őrrel sikerült beszél­nem, aki elmondta, hogy péntek délután már senki sincs benn náluk. Akkor gondolkodtam, hogy a pénteki napot is beleszá­molva három nap is eltelik majd, mire fel tudom hívni a központot. És az ügynök azt mondta, nyolc napon belül megkapom a lámpát. Közben beszéltem a szegedi orvosnőnk­kel is, aki felvilágosított, hogy ilyen lámpájuk nekik is van az osztályon, felírhat Lacikának egy három hónapos kezelést. Segíteni segíthet, de nem cso­daszer. Az ára pedig csupán ki­lencvenezer forint... * Engem, a cikk szerzőjét akkor ért a meglepetés, amikor — szerződésekkel és azzal az örömhírrel, hogy sínen van az ügy — újra beállított hozzám az ügynök. Arra kért, írjam alá a papírt, melyen elfogadom a Zepter cégtől kapható, KÖZ­VETÍTŐNEK járó ajándékot; most már csak a reklámcikket kell megírni, hiszen Perlénéék is aláírták a szerződést. Nos e sorok írója nem írt alá semmit. Ehelyett arra kérte az ügynököt, azonnal tegye sem­missé a Perléékkel kötött meg­állapodást, amit kiravaszkodott. * — Lámpa még nem jött, de egy kettőszázezer forintos csekk igen. Most az ügynök azt mondja, hogy önnek, az újság­írónak is mondta, hogy beszólt a Zepter budapesti központjába, és az ügylet semmisnek tekint­hető, a fizetési felszólítást akár el is téphetem. Nem tudom, hogy azok után, ahogyan rásze­dett az ügyletre, hihetek-e neki? —- tájékoztatott a család. * A Zepter titkárságán semmi kivetnivalót nem találtak az ügynök magatartásában. Arra a kérdésemre, hogy valóban sem­misnek tekintik-e a Perlénéék- nek küldött számlát, az adatvé­delmi törvényre, valamint a cég belső szabályzatára hivatkozva nem adtak felvilágosítást... Pánics Szabó Ferenc Ki van zárva, hogy 0660-as telefonja cserben hagyja Önt! Ezzel a Hatvan család tagjai is tisztában vannak, hiszen mobiltelefon nélkül sohasem tudhatnák egymást tökéletes biztonságban. Szeretnek mindig elérhető közelségben lenni, hogy bármilyen ügyes-bajos dolgukat rög­tön meg tudják beszélni. Ráadásul, a 0660 legkedvezőbb percdíjainak köszön­hetően telefonszámlájuk sem borítja fel a családi költségvetést. Ha Önnek is fontos a biztonság, hívja ügyfélszolgálatunkat, ahol munkatársaink készséggel adnak felvilágosítást a 0660 termékeiről és szolgáltatásairól! Figyelje az országos tévécsatornákat, és kövesse a szórakozott család szórakoztató kalandjait! Az iskolaigazgatónak a tartal­mi munka mellett legalább ak­kora ügyeimet kell fordítani a tanintézet menedzselésére, a pályázatírásra. Ez nemcsak az intézmény fenntartása miatt fontos, de a növendékek szere­peltetése szempontjából is. A gyerekek számára a bemutat­kozási lehetőség, a fesztiválo­kon való megméretés nagyon sokat számít — vallja Lehoczkyné Wolf Tünde, a gyomaendrődi Városi Zene- és Művészeti Iskola nemrég kine­vezett igazgatója. Lehoczkyné Wolf Tünde hat­éves korában szerette meg a nép­táncot. A Körösmenti Tánc- együttes tagja volt. A táncegyüt­tes később nemcsak mint táncos­ra, hanem mint oktatóra is szá­mított rá. Óvóképző főiskolás­ként óvodás és kisiskolás cso­portot kapott. Az óvodapedagó­gusi diploma után C kategóriás néptáncoktatói oklevelet szer­zett. Békéscsabán, a Bartók Béla Zeneiskolában Mlinár Pál veze­tése alatt oktatott. 1996-tól szü­lővárosában, Gyomaendrődön is Tünde elképzelései határo­zottak beindult a zeneiskolai néptánc­oktatás. A gyomai zeneiskolá­nak oktatója, majd kilencvenhét- től igazgatóhelyettese lett. Ugyanebben az évben vették fel a Magyar Táncművészeti Főis­kolára, ahol idén diplomázott. Diplomamunkája, a gyerekek­nek szóló néptánc tankönyv ter­vezete kitűnő bírálatot kapott, várhatóan nyomtatásban is meg­jelenik. Lehoczkyné Wolf Tün­dét idén augusztus elsejétől öt esztendőre a zeneiskola igazga­tójává nevezték ki. — Nem titok, huszonnyolc éves vagyok — mosolyodon el. — Ám az eddigiek során nem­csak a szakmai képzettséget si­került megszereznem, hanem a tapasztalatot is. Erős bennem a bizonyítási vágy, az erőm, az időm és a kedvem is megvan eh­hez a munkához. Azt már a veze­tői programomban is leírtam, az iskolaigazgatónak a tartalmi munka mellett legalább akkora figyelmet kell szentelni a taninté­zet menedzselésére. Azt szeret­ném, hogy a növendékeink minél több bemutatkozási lehetőséget kapjanak, minél több fesztiválon szerepeljenek. Szorosabbra kell fonni az országban és a megyén belül működő zene- és művésze­ti iskolákkal a kapcsolatot. A te­hetséges növendékeket csak úgy tudjuk megtartani, ha minden se­gítséget megadunk a fejlődésük­höz. A kollégáim eddig is sok időt fordítottak a maguk szakmai képzésére. Ez nem volt hiábava­ló: három növendékünket vették fel táncművészeti szakközépis­kolába és zenei tehetségeink is vannak. — Változik-e az oktatói gár­da? — Néptánctagozaton igen. A korábbi oktató helyébe Vaíjú Ti­bor lép. Gyomaendrődi pedagó­gus, korábban az Állami Népiegyüttes tagja volt. Ettől a tanévtől indul a képzőművészeti oktatás, három új óraadó munka­társsal. — Elárulhatjuk, nemcsak a hivatásában, de a magánéletében is változást hoz a következő idő­szak: babát vár. Hogyan tudja majd összeegyeztetni az anyai és az igazgatói szerepet? — Úgy tervezem, idén de­cemberig dolgozok. Jövő janu­ártól Holubné Hunya Anikó ze- netanámő veszi át a vezetői fel­adatot. Az iskola életében ez nem jelent törést, rá szakmailag mindenben számíthatok. Két­ezer szeptemberétől pedig a nagyszülők segítségével már új­ra dolgozom. Cs. R. Diabetes fesztivál Budapesten Az egész országból várják a cukorbetegeket és gondozó­ikat, Budapesten a Petőfi Csarnokba szeptember 25- én a „10 éves a Diabetes” programsorozatra. Tizedik éve jelenik meg az Alapítvány a Cukorbetege­kért ingyenes lapja, a Diabetes. Ebből az alkalom­ból a lap egész napos prog­ramsorozatot szervez szak­mai és szórakoztató progra­mokkal, a cukorbetegek és gondozóik számára. Közvet­lenül a reggel 10 órai meg­nyitó után az első előadás „Mit hoz a jövő a cukorbete­geknek” címmel indul, majd Erdős Antónia, Hevesi Ta­más, Joós László, valamint Pécsi Ildikó ad rövid műsort. Fél 12-től négy helyszínen kezdődnek meg a Petőfi Csarnokban a szakmai prog­ramok, melyek a cukorbete­gek speciális problémáival foglakoznak, mint például a terhesség diabetesben, a fo­gamzásgátlás, a lábápolás je­lentősége, a serdülőkor sajá­tosságai, illetve a korszerű inzulinkezelés. A rendezvény ideje alatt ingyenes szakta­nácsadás, vérnyomás-, és vércukormérés, valamint lipidszint meghatározás ve­hető igénybe. A diabetes nap látogatása ingyenes, belépő­jegyek a Tudomány Kiadónál (tel.: 251-7440, 343-4475) igényelhetőek. A rendez­vényre érkezők számára a MÁV 50%-os kedvezményt biztosít. (fm) Erős bennem a bizonyítási vágy Babavárás, szakmai színvonalteremtés, női karrier

Next

/
Oldalképek
Tartalom