Békés Megyei Hírlap, 1999. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-13 / 213. szám
tKÉKÉS MEGYEI Hl jMEGYEI KÖRKÉP 1999. szeptember 13., hétfő Körös-vidéki Zsaru A dinnyetolvaj elhagyta utasát „Ha átcsempészed, megveheted!” A kötegyáni P. Sándor platós Wartburgjából árult dinnyét Sarkadon augusztus 24-én este fél nyolc körül. Vele volt a gyermekkorú B. László is, aki az autó platóján pakolászott. A békés dinnyeárusítást egy férfi zavarta meg, aki se szó, se beszéd, hirtelen a Wartburgba vágta magát és elhajtott a helyszínről — a kocsin tartózkodó fiúval együtt. A száguldozó sofőr végül az egyik kanyarban „elhagyta” meglepett utasát, ugyanis a lendülettől a fiú leesett — ám szerencsére nem sérült meg — a platóról. A tolvaj aztán megunta a lopott autóval való utazgatást, kiszállt a volán mögül és az egyik utcában hagyta a Wartburgot, melyből 15-20 dinnye és 9400 forint hiányzott. A tanúvallomások alapján a sarkadi L. Attila gyanúsítható a fentiek elkövetésével, aki állítólag korábban összetűzésbe került a „megutaztatott” gyulai B. László apjának egyik rokonával. A bosszúállás furcsa módját választó L. Attila jármű önkényes elvétele bűntettének és lopás vétségének alapos gyanújával felel a törvény előtt, (w) Olasz rendszámú Renault típusú személygépkocsival jelentkezett kilépésre szeptember 1-jén a méhkeréki határátkelőhelyen egy román és egy magyar férfi. Az útlevélkezelő kérte tőlük a gépjármű okmányait, de csak egy fénymásolt adásvételi szerződést tudtak felmutatni. A határőrök fölvették a kapcsolatot az olasz hatóságokkal, akik közölték, hogy az Opelt lopott autóként körözik. Az Orosházi Határőr Igazgatóság bűnügyi felderítő szolgálata kihallgatta a két férfit. Elmondásuk szerint a román utas B. Z. magyar állampolgártól vásárolta volna meg az Opelt 6 ezer márkáért, már amennyiben sikerült volna Romániába csempészni a járművet. B. Z. és magyar állampolgárságú társa a „senki földjén” lévő shopnál várta őket. B. Z. már korábban is a felderítő szolgálat látókörébe került embercsempészés, közokirat-hamisítás és egyéb bűncselekmények miatt. Az Opel-ügy kapcsán ellene is, és a társa ellen is határkörözést adtak ki, melynek eredményeképpen szeptember 2-án a déli órákban mindkettőjüket elfogták; feltételezhetően ők kötötték el az olasz honosságú személygépkocsit. Az ügyet a Sarkadi Rendőrkapitányság vizsgálja. M. Gy. A kovácsházi „Vadvirág” a népdalfesztivál győztese Örömkönny csillogott a szemükben Tíz éve működik Mezőkovácsházán a nyugdíjasklub tagjaiból alakult Vadvirág népdalkor, amely az évek során több megyei, területi és országos rendezvényen mutatkozott be szép sikerekkel. Legutóbb a Nyugdíjasklubok és Idősek „Eletet az éveknek” Országos Szövetsége által rendezett III. Országos Tisza-tavi Nyugdíjas Művészeti Fesztiválon 15 megye 700 fellépője közül az első helyezést érték el. A dalkör munkájáról és a sikeres fellépésről Maczkainé Tóth Anna Piroskával, a népdalkor és a helyi Barátság nyugdíjasklub vezetőjével beszélgettünk. — A Vadvirág népdalkor 20 lelkes tagból áll, akik 10 éve énekelnek különböző vezetőkkel. A nyár elején úgy tűnt, befejeződik a szép pályafutás, mivel Gerely Erika zenetanár, aki ezt megelőzően lelkes vezetője volt a csoportnak, más településre költözött — mondta Maczkainé. — Úgy döntöttem, nem engedhető meg, hogy eny- nyi év után széthulljon a csapat, ezért rendeztük a sorainkat, és tovább gyakoroltunk, énekeltünk, amikor csak lehetett. Idén tavasszal hoztunk egy III. helyezést Orosházáról, de a most elnyert első helyezés a dalkör életének eddigi legnagyobb eseménye. — Hogyan került a csoport a tiszafüredi országos rendezvényre? — A versenyre 15 megyéből az eddig legjobb eredményeket elért művészeti együtteseket (kórusokat, tánckarokat, zenekarokat, dalköröket) hívták meg. A kétnapos Tisza-tavi fesztiválon 700 fellépő mutatkozott be és azt az érzést elmondani sem tudom, amikor a kovácsházi „Vadvirágokat” tapsolta és éljenezte a közönség. Második nap utaztunk a fesztiválra, mert előtte a mezőkovácsházi napokat nyitottuk meg. Nagy izgalommal, várakozással készültünk a fellépésre. Megérkezve a buszban öltöztünk át és viccesen megjegyeztük: „az első helyezésért indulunk”. Senki nem gondolta, hogy valóra is válik. Ebéd előtt léptünk színpadra, és az összeállításunk végén a budapesti neves művészekből álló zsűri is velünk együtt énekelt, tapsolt. A díj átvételekor nem tudom, hogyan kerültem fel a színpadra, de láttam, hogy mindannyiunk szemében az öröm könnye csillogott. Hazafelé a nagyla- posi birkacsárdában ünnepeltük meg az eredményt, és „pihentük” ki az izgalmakat. — Hogyan mutatná be a társulat eddigi életét? — A népdalkor önkéntes alapon és a tagok igényeit figyelembe véve jött létre. Mindenki nyugdíjas, sokuknak emellett részidőben munkahelye van, mások mezőgazdálkodnak, unokákra vigyáznak, mégis lelkesek és kitartóak. Az ének szeretetét és az összetartozást jelzi, hogy van, aki 1,5 km-t is képes hetente kétszer kerékpározni azért, hogy ne szalassza el a gyakorlást. A szeretet, a szorgalom, egymás megbecsülése — mint egy nagy család — összefogja az idős embereket. Szeretünk együtt lenni, mert az éneklés, az érzelmekkel teli, csodálatos népdalok megszépítik a hétköznapjainkat. A tíz év alatt többször értünk el dobogós helyezést, sőt 1994-ben Kaposváron, az I. Nyugdíjas Országos Ki mit tud?-on a Békés megye legjobb együttese különdíjat kaptuk. Sok meghívás érkezik fellépésre, így legközelebb Dánfokra és Füzesgyarmatra megyünk. Vannak szólóénekeseink, akik szívvel-lélekkel készülnek minden fellépésre. A közelmúltban Nagyszénáson Kúrái Béláné II. helyezést ért el. A csoportból magánénekesként Jámbor Sándorné nevét ismerhette meg a közönség, illetve sokoldalú ember Pintér Ferenc, aki szájharmonikán és hegedűn is játszik. Máté László és felesége ugyancsak szólóénekükkel tűnnek ki és igyekeznek eredményeket elérni. A szólisták általában otthoni felkészüléssel, nagy szorgalommal csiszolják az énektudásukat. Úgy gondolom, hogy az országos fesztivál nagydíja és a vele járó jutalom jól megérdemelt és méltó elismerése a Vadvirág népdalkor eddigi munkájának, amelyet szinten kell tartani, és további gyakorlással erősíteni. (Halasi) A népdalkor önkéntes alapon és a tagok igényeit figyelembe véve jött létre (archív felvétel) Lírai kötet — a Lipták-album Különlegesen szép könyvre hívom fel a képzőművészet iránt érdeklődők és a békéscsabai patrióták figyelmét. A Szemimpex Kiadó gondozásában nemrégiben jelent meg a Lipták Pál 45 éves munkásságát 114 festménnyel reprezentáló nagy méretű album. A szerkesztő Szemenkár Mátyás, a kiadó igazgatója volt. A kiváló minőségű fotókat Bakos Zoltán készítette, a köszöntő sorokat Bereczky Loránd, a bemutató beszélgetést Kratochwill Mimi írta. Lipták Pál festészetét az irodalommal mindvégig párhuzamban érezzük. A látványélmény lírai tolmácsolása mellett kifejező címek erősítik a költői hangulatot. Éppen ettől különleges ez az album, hogy az egyébként nagy méretű alkotáA hetvennégy éves — magát „bigott lokálpatriótának” valló — Dúló György élete folyamán szinte mindennel foglalkozott. A tősgyökeres méhkeréki nyugdíjas tevékenységi körét még felsorolni is nehéz: volt ő köztisztviselő, tanító, kultúrcsoport-vezető, sportegyesületi elnök, párttitkár, jelenleg aktív méhész, helytörténet-kutató, a meteorológiai szolgálat külső munkatársa. — Mindig és mindenhol megvolt a saját véleményem! — mondja ellentmondást nem túróén Gyuri bácsi. — Gyermekkoromban öt évig járóképtelen voltam, ezért nehéz fizikai munkát nem végezhettem. A II. világháború után a méhkeréki községházához kerültem, a köz- igazgatás helyreállításánál ugyanis nagy szükség volt ími- olvasni tudó emberekre. így lettem községi írnok, tehát én voltam a falu „gépíró kisasszonya” — kacsint cinkosan. — Időközben megalapítottuk a Méhkeréki Román Népi Együttest román és magyar fiatalokkal, mert mindig is azt vallottam, hogy a nemzetiségi tudatot legjobban a zene és a tánc segítségével lehet megőrizni. Az adóügyi hivatal vezetői posztja nem nekem való munka volt, és mivel a helyi két tannyelvű iskolában pedagógushiánnyal küszködtek, hát odamentem. Kedden még az irodában dolgoztam, szerdán már az osztályteremben tanítottam. — Milyen érzés volt a hivatal után gyerekek közé kerülni? — Imádtam tanítani! Harmincnégy évet töltöttem tanítóként, de közben rengeteg mást is csináltam. Faluszerte „kultúr- Gyurkának” neveztek. Tíz évig még párttitkár is voltam, de mivel nem csináltam semmit — sok itt lekicsinyítve látni engedik a címeket és újabb tartalommal töltődnek a találó szavaktól. Ha a képjegyzéket böngész- szük, akár verseskötetet olvasnánk: „Fogyó csöndjét az est befonja”, „Rozsdás levélként ejt el az emlékezet”, „Hátrafelé jár az örökkévalóság”, „Fénykörbe burkol a józan jóság”. Sajnos, könyvesbolti forgalomba nem kerül ez a rangos kiadvány, csak terjesztő útján juthatunk hozzá. De aki eljön Lipták Pál rendhagyó, egynapos „Képek a kerítésen” címmel nevezett kiállítására, amit 1999. szeptember 16-án 11 és 18 óra között a Munkácsy Mihály Emlékház (Békéscsaba, Gyulai út 5.) udvarán rendeznek meg alkalmas időjárás esetén, az megvásárolhatja és dedikáltathatja is az albumot. M. Zs. azaz nem írtam jelentéseket —, örülhettem, hogy fegyelmi nélkül abbahagyhattam. — A méhészkedést mikor kezdte? — Gyerekkoromban nagyapámtól láttam, a saját portámon 1958-ban kezdtem el. Minden osztályomat meghívtam mézkóstolóra, a lurkók közös tányérból kanalaztak. Most meg már a méhek között úgy érzem magam, mint egykor a gyerekek között. Kikapcsolódom társaságukban — mondja, miközben büszkén mutatja a kaptárakban tüsténkedő, duruzsoló méheket. — Ön az utolsó méhész a településen... — Pedig a korabeli feljegyzések szerint az itteni lakosok méhészkedéssel foglalkoztak. Méhkerék nevének eredetéről kétféleképpen vélekednek: az egyik szerint errefelé bozótos, vizenyős térség volt hajdanán, és a kaptárak elhelyezésére kerek formájú irtást vágtak az erdőben. A méh és a kerek szavak összevonásával keletkezhetett a település neve. Beszélgetésünk közben Gyuri bácsi vendégkönyvet mutat, amelyben Belgiumból, Argentínából, Japánból, Németországból és számtalan más helyről érkezők bejegyzései állnak, de hagyott pár sort a népzene és néptánc művelői közül többek között Tímár Sándor, Sebő Ferenc, Sebestyén Márta is. — Negyven éve az Országos Meteorológiai Szolgálat külső munkatársa vagyok, havonta küldöm nekik a csapadékértékeket. A helyi újságban pedig folytatásokban közlöm a népi együttes ötvenéves történetéről szóló írásaimat — toldja meg mondandóját Dúló György, miközben a körülötte felhalmozódó írásait és olvasmányait rendezgeti. Váradi Krisztina Méhkerék utolsó méhésze Nem árt az óvatosság! Kardoskút és vonzáskörzetében vállal szolgálatot a helyi bűnmegelőzési és önvédelmi egyesület. Az elnök, Téren József a legutóbbi testületi ülésen számolt be munkájukról. Igaz, az elmúlt évekhez képest javult a településen a köz- biztonság helyzete, ám nem árt az óvatosság! Ezért a polgárőrök főként éjszakánként, heti négy-öt alkalommal látnak el járőrszolgálatot. Elsősorban a bűnügyi- leg fertőzött, illetve veszélyeztetett ingó és ingatlan vagyontárgyak védelmében. — Értesüléseink szerint a polgárőrök jogköre bővül, ennek kapcsán szeretnénk egy- egy jelvényt, mellényt vagy széldzsekit a „Polgárőrség Kardoskút” felirattal egyenöl- tözékként megvalósítani. A jobb kapcsolat és az elérhetőség miatt Kunos Zoltán adományozott egyesületünknek rádiót, amit a fél éve vásárolt Lada Niva terepjáróba szeretnénk beüzemelni — így a szolgálat alatt a segélykérés és a kapcsolattartás megoldódna — fogalmazott a parancsnok, aki a munkafeltételekről elmondta, hogy a gépkocsis járőrözés mellett gyalog, kerékpárral, segédmotorral is közlekednek. (Csete)
