Békés Megyei Hírlap, 1999. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-11-12 / 212. szám
1999. szeptember 11-12., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9 ________________________Negyven év után újra találkoztak a szarvasi néptanítók________________________ Lá mpások voltak egykor a békési tanyavilágban A hagyományos tanítóképzők 1956-ban indítottak utoljára első osztályokat. A várható tanítóhiány megelőzésére 1957-ben és 58-ban a gimnáziumban érettségizettek számára egyéves átképző osztályt nyitottak. Tanulói újabb érettségi és egyéves gyakorlat után tehettek tanítói képesítő vizsgát. Az 1958/59-es tanév szarvasi átképző osztályában 36-an vágtak neki a néptanítói pályának. Békés megye különböző településeiről érkeztek, tíz hónapot töltöttek együtt, aztán szétszéledtek a szélrózsa minden irányába. Negyven év után először találkozott a közelmúltban elhunyt Megyeri György osztályának 18 tagja, valamint két volt tanáruk, Kunos Andrásné és Cs. Pataj Mihály. Az emlékezők egyöntetűen arról vallottak, hogy egész pályájukat meghatározták a szarvasi tanítóképzőben tanultak. Egy év alatt kellett pótolniuk a négy év pedagógiai tantárgyainak ismeretanyagát — ez 16 (!) tantárgy volt. Olyan magas szintű módszertani képzést kaptak, amilyet későbbi tanulmányaik során soha. — A főiskolán, egyetemen tudást lehetett szerezni, a tanítás módszereit azonban itt tanultuk — erősítette meg Z. — A kollégium szörnyű volt — vallották egyöntetűen a lányok. — A felügyelő tanárnő nem vette figyelembe, hogy itt már nők vannak, udvarlóval, vőlegénnyel. Voltak, akik előtte már éveket dolgoztak valamilyen munkahelyen. A napirend szigorú volt, kimenő kevés, szilencium sok. Fiúk a kollégium közelében sem mutatkozhattak. A dús és pajzán fantáziájú udvarlók a „Likőr” gúnynevet ragasztották a tanárnőre. — Akkor mi már tudtuk, hogy egymásnak vagyunk rendelve — meséli J. — Naponta írtam levelet a mostani férjemnek, ő is nekem. Ezeket egyszerre, a pénteki levél- osztáskor kaptam meg. Ezután béreltünk egy postafiókot, és fütyültünk a levélosztásra. — R. bepanaszolt bennünket az osztályfőnöknél. Azt mondta, hogy ennek az osztálynak az ajtaja fölé ki lehetne tenni a piros lámpát. Osztályfőnökünk beszélgetett velünk. Szemüvege fölött huncut mosollyal fenyegetett meg bennünket a piros lámpát illetően. Ettől kezdve kevesebb szorongással hallgattuk a feddéseket. — En be sem költözhettem a kollégiumba, hiszen már férjnél voltam, és rontottam volna a lányok erkölcseit — meséli K. Mindezektől függetlenül szép volt ez az egy év, hiszen akkor még mindenki nagyon fiatal volt, mondták a megszólalók. * A szocialista oktatáspolitika — mint a bevezetőből is kiderült —, tervszerű volt és merev. Kiforrott módszerekkel dolgozott, és egyetlen célt szolgált, a „szocialista embertípus” kinevelését. Ma már mulatságosnak hat, pedig inkább tragikus volt. Ez az embertípus papíron született meg, és nem számolt a gyarló emberi tulajdonságokkal. A képzés meghirdetett célját nagyon komolyan vették. Állás — természetesen — mindenkinek jutott, de kizárólag tanyán vagy falusi kisiskolákban. A tanítók akkor is minimális bérért dolgoztak. A gyakorlóéves tanító fizetése 880 forint volt, a tanyasiak 340 forint külterületi pótlékot kaptak. Akik családot alapítottak, 140 000 forint kamatmentes pedagógus építési kölcsönt vehettek fel, 15—20 évi törlesztéssel. Ebből az összegből — minimális saját erő hozzáadásával — fel lehetett építeni egy családi házat. — Húgommal együtt végeztünk. Mindketten úgy tudtuk, hogy az orosházi 1-es számú általános iskolába kerülünk, hiszen volt hely, és ezt kértük. Aztán amikor bementünk Csabára az eskütételre, a nevünk után azt olvasták: Gádorosi Általános Iskola. így hát mentünk Gádorosra — idézi fel M. — Kitűnően érettségiztem, Szarvas közelébe kértem magam. Egy általam soha nem hallott, Isten háta mögötti tanyasi iskola nevét olvasták a nevem után. Döbbenten álltam, nem tudtam, miért. 1990 után került elő egy ’56-os dosszié, benne egy „bűnömet” dokumentáló irattal. Lehet, hogy ez volt a magyarázata. De az is lehet, hogy más. Senki nem láthatott bele a kartotékokba — emlékezik F. * Lámpások — Gárdonyi Géza szava tökéletesen fedi a felidézett pályákat. Mindenki szeretettel beszél pályafutásáról, amely kinek simábbra, kinek rögösebbre sikerült. Egyetlen „pályaelhagyó” lett a csoportban. — Olyan igazgatóm volt, aki zsebében tartotta a települést, kiskirály volt az iskolában. Nem tudtam vele kijönni, ezért tízévi tanítás után a pártapparátusba mentem át nőfelelősnek. Nagyon tetszett a feladat. Naponta jártam a településeket, lányokkal, asszonyokkal, a problémáikkal találkoztam, ahol tudtam, segítettem. Aztán jött a rendszer- váltás. Az apparátus feloszlott, én munka nélkül maradtam. Úgy voltam vele, hogy arra a pályára nem megyek vissza, amit elhagytam, máshol meg nem kapkodtak rajtam. így korkedvezménnyel elmentem nyugdíjba akkor, amikor úgy éreztem, erőm teljében vagyok még. Nagyon nehezen éltem meg, hogy én, akinek minden napra megvolt a feszített programja, egyszer csak feleslegessé váltam. Azóta már a férjem is nyugdíjas. Otthon vagyunk, és nézzük egymást — hangzik nem kis keserűséggel B. szájából. Szinte mindenki 40—50 fős osztályokkal kezdett, akkor ez volt a „természetes” osztálylétszám. — Mindketten második osztályt kaptunk, de a húgom hamarosan megbetegedett. Ekkor megkaptam az ő osztályát is. Délelőtt az én osztályomban tanítottam, délben bekaptam az ebédet, átrohantam a másik iskolába, és tanítottam a húgom osztályát. A következő héten megcseréltem. Egy éven át tanítottam így. Akkor még bírtam — számol be a kezdésről M. — Szombaton kettőkor fejeztem be a tanítást. Kigyalogoltam az öt kilométerre lévő kisvasút megállójához. Bedöcögtünk Békésre, aztán kétszeri átszállással este hétre már otthon is voltam. Vasárnap este 11-kor vonatra szálltam, iskolakezdésre éppen beértem az iskolába, ahol összevont 1—4. osztályban 54 gyerek várt rám. Csodálatos élmény volt viszont, hogy azok a tanyasi gyerekek, akik alacsony igényekkel, előképzés nélkül érkeztek az iskolába, év végére írtak- olvastak, tudtak köszönni, jelentkezni, uzsonna előtt kezet mostak, szalvétáról uzsonnáztak. Soha később nem éreztem nevelő munkám ilyen konkrét eredményét — vallja F. * Életpályák. A megjelent 18 pedagógus közül már csak ketten aktívak, egyikük is az utolsó félévét kezdi. Hatan mentek nyugdíjba tanítóként, mindannyian hölgyek. Négyen végezték el az egyetemet, közülük ketten középiskolai tanárként dolgoztak, egy főiskolai adjunktusként tevékenykedett (most vállalkozóként egészíti ki „kegydíját”), a többiek főiskolát végeztek, és általános iskolában tanítottak. Ketten voltak igazgatók, mindketten maguk váltak meg posztjuktól, többen igazgatóhelyettesek. Ketten publikáltak, illetve publikálnak a szakirodalomban és a sajtóban. Ketten töltöttek, illetve töltenek be középiskolai szaktanácsadói szerepet. Hárman szereztek egyetemi doktori címet. Az életutak többsége sikeresnek tűnik. A nyugdíjat annyiféleképp élték meg, ahányan vannak. Többeknek üres az életük, amióta nincsenek gyerekközeiben, mások találtak maguknak elfoglaltságot.-— A férjem korán meghalt. Három gyermeket neveltem fel, gyönyörű unokáim vannak — teregeti ki fényképeit E. — Sokat foglalkozom velük. — Vejem meghalt egy balesetben, a lányom is súlyos sérüléseket szenvedett. Fizikailag már rendbejött, de lelkileg még most sem tudta kiheverni. Az unokám hihetetlen szerencsével maradt meg — meséli könnyezve J. K. pályája nem mindennapi. — Parasztgyerekként nőttem fel, és a mezőgazdaságban dolgoztam 31 éves koromig. Közben — nagy nehézségek árán — levelező tagozaton leérettségiztem. Az akkori mezőkovácsházi igazgató biztatására jelentkeztem ebbe az osztályba, ő segített, hogy a korom ellenére felvegyenek. így is hívtatok: Öreg. — Fel is álltunk, amikor bejöttél, mert azt hittük, hogy te vagy a tanár — szól közbe valaki. — Harminc esztendőt két helyen tanítottam végig. Jártam kis- vasúton, motorral, kerékpárral, ha nagy volt a hó, 12 kilométert gyalog. Aztán nyugdíjba mentem, és azóta megint gazdálkodom. Még bírom. Az „Öreg” 71 éves. Szikár, néger- barna, cserzett arcú, mint amikor betoppant az osztályba, csak a ráncai szaporodtak meg. * Elszálltak az évek. Egy napra visszafiatalodtak az egykori képzősök. De azért a negyven év csak nyomot hagyott mindenkin. Kinek a lépcsőjárás esik nehezére, ki a látását veszítette el egyik szemére, ki a hallásának romlásáról panaszkodik. Van, akinek szívműtétre kellene menni, de nem mer, van, aki „időzített bombát” hordoz a fejében. Van, akinek bár nem mondja, az idegei gyöngültek meg, beszámolójakor sírással küszködik. Nem csoda, két férjet is elveszített. A magas vérnyomással, a rendszeres gyógyszerszedéssel már elő sem hozakodnak. * Tizennyolc ember, 18 pedagógus, egy letűnt korszak robotosai. Egy fura nemzedék, amelynek tagjait a véletlen sodorta erre a pályára. Mégis „ittragadtak”, és munkájukat hivatásnak tekintve dolgozták végig életüket. Az évek során eltűnt ifjúságukat sokszorozták meg tanítványok százaiban. Kutas Ferenc Ajánló Videofilm-sikerlista 1. Good Will Hunting 2. Dolc$i vita 3. A szerelem hálójában 4. Egetverő szenzáció 5. Mulan 6. Rejtélyes alkony 7. Katona 8. Vámpírok 9. Ryan közlegény megmentése 10. Az ítélet napja + 1. Sikoly 2. (Fanfár Videotéka) Film Good Will Hunting Will Hunting (Matt Damon) ugyanúgy szédíti a csajokat és lerészege- dik hétvégenként a haverokkal, akárcsak valamennyi korabeli srác Dél-Boston munkásnegyedében. Egyedül Nobel-díjasokat megszégyenítő matematikai tudása különbözteti meg társaitól. Az őt felfedező professzor hozza ki a börtönből Willt, a rendőrség csupán egyetlen feltételt szab meg: a fiúnak rendszeresen el kell járni egy pszichológushoz (Robin Williams). Könyv Középkori anekdoták Akik szeretik az anekdotákat, azokra most jó idők járnak. Egyszerre két kötettel is kedvükre szolgál a Palatínus- Könyvek Kft. A címben is jelzett Középkori anekdoták az egyik, az Antik anekdoták a másik. Takaros kis könyv mindkettő. Műbőr kötésük és zsebkönyv méretük arra ösztönzi az embert, hogy útiholmijai közé bevágja és vonaton, buszon jó társul válassza őket. Persze csak azok tegyék, akik szeretik a kalandozást az ókor és a középkor színes világában, akik kedvelik a tanulságos és tréfás epizódokat híres és hírhedt történelmi alakok életéből, akik szívesen olvasnak jeleneteket az egyszerű emberek mindennapjaiból. A bölcsesség és a humor egyszerre jellemzi az évszázadokat átfogó, egyedülálló anekdota-gyűjtemény történeteit. A könyveket Szabó György állította össze a romániai magyar Kriterion Könyvkiadó Téka sorozatában megjelent azonos című kötetek alapján. A gyűjteményeket névmutató és az anek: doták betűrendes mutatója egészíti ki. | 'V Siflis fffS ■ BaTTONYAI HONVÉDEK EMLÉKEZETE Petőfi koponyája Battonyán befejeződött az 1848—1849. munkacsoport (Fejes István, Kúj Barna, ifj. Palkó Lajos, SUló József, dr. Takács László) tényfeltáró munkája. Több ízben kutatásokat végeztek a Békés és a Csongrád megyei levéltárakban. Gyulán az egykori Csanád megye főszolgabíró iratait nézték át, Szegeden a volt Csanád megye alispán irataiban tájékozódtak. Kutatásaikat Gyulán dr. Erdmann Gyula, Szegeden dr. Blazovics László levéltár igazgatók illetve a levéltárosok mindenben támogatták, hasonlóan a battonyai polgármesteri hivatal is. Úgy gondolom, az 1848—49-es munkacsoport eredményes tényfeltáró munkát végzett. Kutatásuk eredményeként mintegy 180 battonyai név került elő, akik ténylegesen részt vettek a polgári demokratikus forradalomban és a szabadságharcban. Eredetileg egy szobor felállításával akartunk emlékezni rájuk, végül Szőke Sándor köte- gyáni szobrászművész készített egy Kossuth domborművet, s emléktáblát a részvevőknek. Ez a munka is hozzávetőlegesen 7 millió forintba került, s elhelyezésére a közeljövőben a Kossuth utcában, a volt II. Sz. Általános Iskola felújított épületének falán kerül sor. Áz emlékkiállítás részben a város pénzéből, részben pedig közadakozásból készült el. A harcokban nemzetiségi hovatartozásra tekintet nélkül vettek részt a battonyaiak, s nem számított az osztály helyzetük sem. A kutatások során kiderült, hogy számps egykori harcosnak leszármazottja ma is Battonyán él, akik büszkék lehetnek elődeikre. Szimbolikusnak tekintjük, hogy ezen hagyományok ápolását az iskoláskorú fiatalokra bízzuk. Csak így élhet tovább a forradalom és szabadságharc emléke. Dr. Takács László A Petőfi haláláról szóló legendák nagyjából egyidősek a költő utóéletével. Már segesvári eltűnésének másnapján számos történet kelt szárnyra róla. Egy kevéssé ismertre kedves békéscsabai olvasónk, Gergely János hívta fel a figyelmünket. Az 1903-ban, Budapesten megjelent Petőfi naptárban bukkant rá. Alább a korabeli helyesírással fogalmazott szöveget olvashatják. Néhai való Reichenberger Bemát, a ki a szabadságharczban az első román határőrezrednél mint fősebész szolgált, a segesvári csata után arra menve, az országút mellett levő tarlón Petőfi holttestére akadt. Személyesen ismervén a költőt, fejét levágta, táskájába tette, kifőzte s később a balázsfalvi gimnázium múzeumának ajándékozta. Elhallgatta azonban, hogy mily drága nemzeti ereklyét adott ki a kezéből. Lehet, tréfából beszélt arról szűk családi körben, hogy az Petőfi koponyája lehet, de a nemzet előtt hallgatott, mert érezte, hogy annak nem mese, hanem döntő bizonyíték kell. Mivel a koponya-kérdés nagy izgalomban tartotta a közönséget jó hosszú ideig, a közoktatásügyi miniszter elhatározta, hogy az állítólagos koponyát hozzák föl Budapestre szakszerű megvizsgálás végett. Január havában a balázsfalvi gimnázium két tanára föl is hozta azt a koponyát s az embertani intézetbe vitték megvizsgálás czéljából. Török Aurél egyetemi tanár, az embertani intézet igazgatója, rögtön alapos vizsgálat alá vette a koponyát. Megállapította, hogy az teljes szakértelemmel készített koponya, a mely Petőfi leghitelesebb képével összehasonlítva, kicsiny; az arczké- pen látható, fölfelé szélesedő erős homlok helyett keskeny, alacsony homlokkal; Petőfi arczához nem illő széles arczcsontokkal. A’ mi pedig a leglényegesebb sajátosságát képezte Petőfinek s a koponya azonosságának megállapításánál is lényeges szerepet játszott volna; a kiálló felső bal szemfog, ennek a koponyán nyoma sincsen. Ez a koponya minden tekintetben rendes fogazatu emberé volt. Szóval, nem Petőfié, hanem ránk nézve legalább teljesen értéktelen koponya. Kár is volt képtelen és kegyeletsértő mesékkel megbolygatni a költő siri álmát.
