Békés Megyei Hírlap, 1999. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-23 / 195. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1999. augusztus 23., hétfő Ikerboijak. (gh) A Mezőhegyesi Állami Mé­nesbirtok Rt. 0434 számú Adél nevű holstein-fríz tehe­ne az idén kategóriájában 5. helyezést ért el a Hódmező­vásárhelyi Állattenyésztési Napokon. A kiemelkedő tel­jesítményt nyújtó tehén eddig négyszer ellett, és a négy lak- táció alatt összesen 58 ezer 240 kg tejet, 2 ezer 33 kg tej- zsírt és 1 ezer 908 kg fehéijét termelt. A napokban hármas ikerborjúval — mindhárom üsző — hálálta meg a te­nyésztők gondoskodását. Tankönyvekre, (gh) A kevermesi önkormányzat szociális, egészségügyi és környezetvédelmi bizottsá­ga — figyelembe véve a he­lyi általános iskola tantestü­letének véleményét — úgy döntött, hogy a nagyközség tanulóifjúságát személyen­ként 4 ezer 500 forintos tan­könyvbeszerzési támogatás­ban részesíti. Makettesek, (c) Nagyon szép sikereket értek el a kö­zelmúltban Nyíregyházán megrendezett országos ma­kettkiállításon és -versenyen a Békéscsabai Helyőrségi Klubban működő KIT Makett Klub tagjai. Fekete László klubvezető örömére Szelezán András a saját építésű hajó, Kerepeczky Attila a 70 milli­méternél kisebb figura, Tóth Andor pedig a lovas figura kategóriában érdemelte ki az első helyet. Egyaránt harma­dik lett Tóth Ándor az ME 109-es repülő, Lality István a gumikerekes harcjármű, Barta Gergely a személyautó és Balda Róbert az 1:48-as méretarányú légcsavaros re­pülő kategóriában. Megtalálták, (y) Szombaton hajnalban ellopták, délután már meg is találták Békéscsabán, azt a Suzuki Swiftet, melyet isme­retlenek loptak el egy Kastély utcai garázsból. A gépkocsiból csak a rádiótelefon hiányzott. Őrizetben, (y) Jármű önké­nyes elvétele közben értek tetten két békéscsabai fiatalembert Mezó1)erényhen. Egy román ál­lampolgárt pedig a megyeszék­helyen füleltek le lopás miatt. Mindhárom személyt a békés­csabai rendőrkapitányság vette őrizetbe vasárnap. „AZOK AZ EMBEREK, AKIK TÖKÉLETESEN HISZNEK MAGUKBAN, MIND AZ ELME­GYÓGYINTÉZETBEN VANNAK.” (G. K. Chesterton) Véget ért a kastélyparty Borkóstolóval ért véget tegnap a szabadkígyósi kastélyparty a helyi Vadász panzióban. A négynapos rendezvényt, melynek programja volt a második Wenckheim-világtalálkozó és az első Wenckheim-bál is, a Szabadkígyósi Idegenforgalomért Köz­hasznú Egyesület, a kastélyban működő mezőgazdasági és élel­miszeripari szakképző intézet, a Csabai Rendezvényiroda és a település önkormányzata szervezte. Nótaszóval várták a vendégeket vasárnap a Séner-tanyán FOTÓ: FAZEKAS LÁSZLÓ Vasárnap délután leginkább német szó ütötte meg a fülét an­nak, aki ellátogatott a szabad­kígyósi kastélypartyra. A Wenckheim-kastély parkjában és a Szabadkígyóshoz közeli Séner-tanyán (várostanya) -szer­vezett záró programokra a szombati Wenckheim-bál részt­vevői is kíváncsiak voltak, így talán elmondható: ennyi főne­mes már elég régen fordult meg Szabadkígyóson és környékén. A 20-án kezdődött rendez­vénysorozat zárásaként hintókon és hátaslovakon lehetett bebaran­golni a kígyósi pusztát, míg a Séner-tanyán pásztormúzeum kí­nált látnivalókat, valamint bog­rácsban főzött gulyás és csikós­bemutató várta az érdeklődőket. A szabadkígyósi kastélyparty al­kalmat adott arra is, hogy a tele­pülést, látnivalóit és a környéken található természeti értékeket is megismerhessék a programon részt vevő vendégek. (y) Báloztak a Wenckheimek Ne tessenek fanyalogva olvasni a címet és az alábbi rövid tudó­sítást, amely az első olyan szabadkígyósi bálról szól, amelyet a legeslegszűkebb pátriájukból egykor kiűzött Wenckheim csa­lád rendezett. Hiszen ha zártkörű is volt, szerényen, tisztelettel várták vendégeiket a házigazdák és senkit sem tanácsoltak el a csodálatos kastély környékéről... ...ahol szombaton estefelé talán száz autó is parkolt a zöldben, hogy gazdáik a család bálján il­lően tegyék tiszteletüket a nagy eseményen. Az érkezők első be­nyomása az lehetett: lám, még­sem kell minden hasonló ren­dezvényhez úgynevezett bizton­sági erőket „megrendelni”, ele­ve rontva a hangulatot. Nem sokkal hét óra után a kastély­parkban gyülekező és beszélge­tő vendégeket a Bonnból érke­zett Fréderich báró köszöntötte szívélyes szavakkal: ,Jgen jeles alkalommal jöttünk össze a csa­lád egykori kastélyában, mivel a háború és az azt követő esemé­nyek folytán a család tagjai a szélrózsa minden irányába szét­szóródtak, Algériától Argentí­náig. Kis híján harminc család­tagot köszönthetek a két évvel ezelőtti első nagy találkozó nyo­mán és ez örömmel tölt el... — mondta többek közt a házigaz­dák képviseletében. A válaszkö­szöntőt mondó dr. Komáromi Sándor, a kastélyban „lakó” szakiskola igazgatója arról be­szélt, hogy a történelmi kastély megmentését is szolgáló, újabb találkozó ismét alkalmat kínál arra, hogy a messziről jött csa­ládtagok elvigyék Szabadkígyós hírét-értékét a nagyvilágba, hogy hazánk nem ér véget Bu­dapestnél... Érzékeltette, hogy a nemes bál meghívottal is sokat tehetnek a közel kétmilliárdos költséggel eredeti pompájába visszaállítható kastélyért, s az est folyamán is nyitott kasszájuk az alapítvány gyarapításában! A nagy tetszéssel fogadott köszön­tők után az ajtók — ha képlete­sen is —, de bezárultak. Termé­szetesen tiszteletben tartottuk a házigazdák óhaját, vagyis hogy ez zártkörű rendezvény, így Ilo­na grófnő által minden meghí­vottnak kellemes estét és jó szó­rakozást kívántunk, nem mond­va le róla, hogy — amennyiben nem titok — majdan megtudjuk, mennyivel gyarapodott az ala­pítvány kasszája. Legközelebb pedig talán majd arról is tudósíthatunk, mi történt az emlékezetesnek ígér­kező bálban. Fábián István Birkaimport geszti módra A román határőrök augusztus 19-én a délutáni órákban figyel­tek fel arra a két magyar állampolgárra, akik Biharugra és Geszt között, az F 16-os határjelnél egy-egy birkával tértek vissza a szomszédos országban tett kiruccanásukról. A román szervek jelzésére az Orosházi Határőr Igazgatóság biharugrai határőrizeti kiren­deltsége azonnal járőröket in­dított a helyszínre. A geszti szőlőskertek térségében lévő kiserdőben négy juhot találtak: egyet zsákban, hármat pedig kikötve. Egy figyelő járőr ku­tyával a helyszínen maradt, számítva arra, hogy előbb- utóbb megjelenik a „tulajdonos”. Jó két óra eltelté­vel azonban nem a pásztor, ha­nem további három birka óva­toskodott elő az erdőből. Ismét eltelt két óra — ekkor már este nyolc körül járt az idő —, ami­kor egy geszti lakos „jelentkezett” az import nyá­jért. A férfi elfogását követően beismerte, hogy öt társával együtt hozta át a hét birkát Ro­mániából. A határőrség bünte­tőfeljelentéssel átadta az ügyet a Békés megyei vámnyomo­zóknak. A gesztiek ellen mint­egy 70 ezer forint értékű vám­áru csempészete miatt indult eljárás. (Ä birkák jól vannak, karanténban várják sorsuk ren­dezését.) A Békés Megyei Hírlap kér­désére Vígh Antal őrnagy, az orosházi bűnügyi és felderítő szolgálat vezetője elmondta, hogy szerencsére ritkán történik hasonló típusú állatcsempészet az államhatáron. Azt azonban nem tartotta kizártnak, hogy a mostani ügy szolgálhat még meglepetésekkel. „Bár a hűtő­ládába került báránynak nem erőssége a bégetés” — tette hozzá, utalva a felderítés nehéz­ségére. M. Gy. VÉLEMÉNYEK Ki nem ért a mezőgazdasághoz? Isten a tanúm, tisztelem Karsai doktort. Sajnálom is kellőképpen, hogy még nem találkoztam vele. De ami késik, nem múlik — tartja a közmondás. Tisztelem azért, mert kiáll az igazuk mellett, a parasztok ügye mellett, pedig tudván tudja, hogy szembeszéllel nem tanácsos... A gerince és a tar­tása egyenes. Hiszek benne, hogy tartja is magát még akkor is, ha megfenyegetik! O aztán azon kevesek közé tartozik, aki joggal hivatkozhat majd arra, hogy „partizánharcot” folytatott ott, ahol alig volt esélye háborút nyerni. Addig legalábbis nem, amíg nagyobb tömegek nem áll­nak a háta mögé. Nem is értem, hol vannak a tömegek? Pár nappal ezelőtt, a sok funkciójának felsorolásához ragaszko­dó miniszter, Fradi-főnök azt mondta az agrárgerilláról (így neve­zi a battonyai gazdát, aki ha másért nem, hát ezért a címkézésért bizton bekerül a történelemkönyvbe), idézem: „Kársainak semmi köze a mezőgazdasághoz!” Puff neki! Tetszenek érteni, ugye? A mezőgazdász, agronómusnak semmi köze, de a budai villában élő, s a mezőgazdaságot, vidéket onnan dirigáló fehér kesztyűs ügyvédnek aztán van köze... Mint nekem, legalább annyi! Mert — szégyellem, nagyon — meg nem tudom különböztetni az árpát a rozstól, a szöcskét a tücsöktől. Beleérző képességgel próbálom felidézni, milyen felszólalásokat hallhatnánk, ha a mostani kor­mánytagok ellenzékben nyilatkoznának. Ugye nem nehéz megjó­solni, hogy Torgyán doktortól naponta hallgathatnánk: „a minisz­ter úr mondjon le!”. Mindegy is, melyik minisztérium élén van és mit akar, no és mit tesz és ki ő! Akkor is mondjon le! Ezzel szem­ben, úgy hiszem, Torgyán Józsefnek esze ágában sincs lemonda­ni még akkor sem, ha rámegy a magyar mezőgazdaság és a vidék- fejlesztés egyaránt. Már azt sem titkolják az érintettek, hogy Torgyán József és Orbán Viktor lepaktált egymással (nem elő­ször, s vélhetően nem is utoljára) az államelnöki pozíciót illetően. A földművelésügyi tárca első embere kéri a maga 413 milliárdját (fogadok, meg is kapja), és ezért a kis szívességért lemond a köz- társasági elnökségről. Hála Istennek, legalább erről. Béla Vali Felfedezendő hagyományaink Gyulán néptáncfesztivál képviselte a hagyo­mányt államalapító királyunk ünnepén. A ren­dezvény hatodik éve telitalálat, sok száz gyulai­nak nyújt szórakozási lehetőséget, akik hozzá­szoktak már, hogy a vigalom felvonulással kez­dődik. Idén sem kevesen kísérték a színes, zenés forgatagot a művelődési háztól egészen a várig. Ott eloszlott a tömeg és mindenki megcélozta az ízlésének megfelelő helyszínt. Némelyeket sült- kolbász-illat csábított be az egyetlen vendéglátó sátorba; máso­kat a szomjúság űzött ugyanoda. Az asszonyok egy-két bizsuárusnál ragadtak le, a gyere­kek legfeljebb török mogyoróval vagy vattacukorral vigasz­talódhattak. A vásári hangulatot néhány széki viseletbe öltö­zött aszszony képviselte, akik hímzett térítőkét kínáltak. Egyikük értékesebb portékával pakolt ki: birkabőrből ké­szült, viseltes mellényekre keresett vevőt. Alkudozás köz­ben nem sajnálta a szót, beszélt a széki hagyományokról, ar­ról a vidékről, ahol a gyerekek még népviseletben ballagnak el az óvodából és édesanyjuk hímezte mellényben feszítenek ünnepnapokon is. Az asszonynak szerencséje volt, már kora délután eladta az egyik mellényt a táncosoknak. Sokat ér — mondta —, hímzését, gyöngyözését egy álló télen át varrta a gazdája. Mostanában nem bíbelődnek ilyesmivel az asszonyok, a fi­atalok diszkóba járnak Széken is, meg itt is. Lassan elfelejtőd­nek a régi szokások. Talán csak ilyenkor, ünnepek táján jutnak eszünkbe eleink. Akkor, ha emlékeztetnek rájuk minket. A szé­ki asszonyok ezt tették. Elfért volna mellettük még néhány ko­vács, cukrász, fafaragó, nemezelő, akik őseink mesterségét űzik. A ritka látványosság leköti a gyerekeket, s ha még részt is vehetnek valamiben — gyöngyfűzésben, pántlikavarrásban —, az nekik elegendő a boldogsághoz. Ha megáll a gyerek, marad a felnőtt is. Észre sem vesszük, s mindannyian tanulunk vala­mit a régiekről. Talán majd jövőre. Baracsi Magdolna Haranggépet szenteltek a dobozi templomban A vármegye legrégibb falujá­nak református templomában egymillió forintot érő kompu­tervezérlésű haranggép vál­totta fel a kimustrált mecha­nikus szerkezetet. A 10 óra­kor kezdődött toronyóra- és haranggép-szentelési isten­tiszteleten igét hirdető mezőberényi lelkipásztor, Szabó Endre, a Békési Refor­mátus Egyházmegye esperese államalapító királyunk örök­ségére, életútjának követésére figyelmeztetett. — Az egymilliót érő haranggép költségeit jórészt az egyház- község állta. A Wenckheim család 300 ezer forinttal segí­tette a felújítást — tudatta Ba­logh Lajos lelkipásztor. Az ün­nepi beszámolót követően le­leplezték a Wenckheimek em­léke előtt tisztelgő emléktáblát. A katolikus templomban 9 óra­kor Szent István-napi misét tar­tottak. „A pécsi sör jegyében” ren­dezett községi kulturális és sportnapot a település első embere, Szatmári János nyi­totta meg. Az ünnepi kenyér- szentelőt az óvodások műsora követte. A sportpályán felnőtt kispályás labdarúgó verse­nyen kergethették a bőrt a fut­ball megszállottjai. Az apró­ságok a játszóházban népi já­tékokkal ismerkedtek. Az erős emberek fekvenyo- másban, hetvenkedő-verse- nyen mérkőztek, a sörizomra gyúrók sörivó versenyen je­leskedtek. B. I. A fesztiváldíjat a Körös-parti Junior Fúvósok szerezték meg fotó: such tamás ZENIT hazai sikerrel A békéscsabai Körös-parti Junior Fúvósok szerezték meg a ZENIT '99 Zenei Ifjúsági Találkozó és Fon-Trade Nemzetközi Fú­vószenekari Verseny első díját. A 12. alka­lommal megrendezett fúvószenekari talál­kozó pénteken zárult Békéscsabán. A fesztivál második díját a Kiskunfélegyházi Koncert Fúvószenekar, míg a harmadik he­lyezést a swarzwald-baar-i (Németország) if­júsági fúvósok szerezték meg. A zsűri — mely kiemelkedően magas színvonalúnak ítélte az idei versenyt — a fesztiváldíjak mel­lett a legjobb tradicionális előadást, egy kor­társ magyar darab legjobb előadását, a ver­seny legjobb karmesterét és hangszeres elő­adóját is díjazta. Á 12. ZÉNIT-en 10 versenyző zenekar vett részt hat országból. A fúvósok nemcsak Bé­késcsabán léptek fel, hanem több megyei te­lepülésre is ellátogattak egy-egy előadás ere­jéig. A fesztivál gálaestjén a legjobb zené­szekből összeálló fesztiválzenekar Lendvay Kamilló Kossuth-díjas zeneszerző Kis szvit című művét adta elő. (y)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom