Békés Megyei Hírlap, 1999. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-19-20 / 193. szám

1999. augusztus 19-20., csütörtök-péntek ÉVFORDULÓ Az orosz és a magyar honvédek megbarátkoztak, ám nem szívesen fogadták az osztrák tisztek szalutálását Gyula: fegyverletétel a vár és a kastély között Csigerszőló'sön 1849. augusztus 13-án a magyar hadsereg egy része letette a fegyvert az orosz cári csapatok előtt. Késő délután ért véget a fegyverletétel, és a honvédtiszte­ket — fegyverük, személyes holmijuk és lovuk megtartá­sa mellett — összegyűjtötték, és orosz katonai kísérettel Kisjenőre vitték (körülbelül 2 ezren voltak). Kisjenőn, il­letve a zarándi orosz katonai táborban éjszakáztak. Nagyváradra kellett volna kísérni őket az orosz főpa­rancsnokságra. A menet Nagyszalontáig jutott el. Itt kap­tak parancsot, hogy a tiszti állomány nem megy Görgei után Nagyváradra, hanem Gyulára kell őket irányítani. Kétfelé osztották a tiszti állományt, így az egyik csoport Illyén át Sarkadra, a másik egység Varsandon át Gyulára menetelt. Mind a két csoport augusztus 19-én érkezett Gyulára, elbeszélések szerint három orosz lovasezred kí­séretében. A százötven évvel ezelőtti gyulai eseményeket idézzük fel ezúttal írásunkban. Az orosz tisztikar a Wenckheim grófi kastélyban szállt meg, míg a többiek a vár környékén ütöt­tek tábort. Másnap, augusztus 20-án Howiger tábornok pa­rancsnokságával egy osztrák ezred is bevonult Gyulára, és a vásártéren telepedett le. Howiger is a Wenckheim- családnál vendégeskedett. Meg­érkezése után megdöbbenve lát­ta, hogy az orosz és a magyar honvédtisztek megbarátkoztak, az utcákon együtt sétáltak sza­tetlen volt, hiszen az orosz és a magyar hadifogoly tisztek az utcán karonfogva sétáltak, és mélységesen lenézték az oszt­rákokat. Egy incidenst is feljegyzett a krónika. A Korona vendég­lőben együtt poharazgattak az orosz és a magyar tisztek, amikor belépett két osztrák fő­tiszt. Két fiatal főhadnagy ép­pen biliárdozott. Egyikőjük véletlenül meglökte dákójával a mögötte álló osztrákot. A honvédtisztek 1849. augusztus 19-én érkeztek meg Gyulára, három orosz lovasezred kíséretében. (A korabeli rajz a gyulai óvárat és a kastélyt ábrázolja 1849-ből) Kegyelem Görgeinek Görgei Artúrt 1849-ből örökítette meg az egykori kőnyomat Görgei Artúr tá­bornokot augusz­tus 13-ról 14-ére virradó éjjel a Zaránd melletti katonai táborba vitték, majd 15-én Kisjenőn át egy orosz törzstiszt kí­séretében Nagy­váradra. Kihall­gatták, és közöl­ték vele, hogy ki­zárólag az ő részé­re kegyelemért fo­lyamodnak a csá­szárhoz, utána Oroszországba vi­szik. Paskievics tábornok utasítá­sára Görgei kard­ját elvették, és ar­ra utasították, hogy vesse le ka­tonai egyenruhá­ját, és a további­akban polgári ru­hában járjon. Andrássy Nor­bert osztrák őr­nagy — Haynau szárnysegéde — néhány nap múlva meghozta a követ­kező parancsot: ,.Görgei Artúr úrnak A cs. királyi hadsereg főparancsnoksága 186/titkos Őfelsége, legkegyelmesebb uram és császárom vele született legfelsőbb kegyességből bocsánatot ad Önnek. Magyarországon tartózkodnia azonban nem szabad, hanem erre a célra más koronaországot, mégpedig egyelőre Karintiát jelöli ki, és Ön Andrássy cs. kir. őrnagy úr kíséretében haladék­talanul oda fog utazni. Családját és poggyászát magával viheti. Aradi főhadiszálláson, 1849. augusztus 26. Haynau táborszernagy” Görgeit ezután Andrássy őrnagy kíséretében Nagyváradról Krakkón és Bécsen át Klagenfurtba kísérték. Gyulán kapott szállást Szende Béla százados is, aki a ki­egyezés után honvédelmi miniszterként jelentős szerepet töl­tött be a magyar közéletben badon, szórakoztak a kávéhá­zakban, sőt, nem szívesen fo­gadták az osztrák tisztek szalu­tálását. Győzelem dákókkal Howiger tábornok nemtetszését fejezte ki, és Anrep orosz ve­zérőrnaggyal vitába keveredett. Howiger kijelentette, hogy ő az úr, és ő parancsol. Anrep azt válaszolta: a honvédtisztekért ő a felelős, és nem hajlandó en­gedelmeskedni. Nyomban a kastélyhoz vezényelt egy szá­zad kozákot. Az osztrákok ol­dalán továbbra is minden érthe­Nyomban elnézést kért, de az osztrákok azonnal kikapták a kardjukat (a két főhadnagynál nem volt fegyver), majd az oroszok is felugráltak az asz­talok mellől, kardjuk markola­tát szorongatva. A két magyar tiszt nyugalomra intette a je­lenlévőket francia nyelven, azután dákóikkal mind a két osztrák tisztet a sarokba szorí­tották, sőt az egyik osztrák fő­tiszt kezéből a kardot is ki­ütötték. Végül az osztrákok lesütött szemmel elhagyták a kávéházat, a jelenlévők nagy derültségére. Laza őrizet Ebben az időben Gyulán 12 ezer ember élt. Anrep tábornok megengedte, hogy a tisztek ma­gánházakban, családoknál szál­lásoljanak el, ilyen módon szin­te valamennyi háznak volt ven­dége. Az előkelőbb parancsno­kok, tábornokok a belvárosban kaptak szállást. Knézic Károly a Jókai utca 8. szám alatt, Török Ignác a református lelkész ven­dége volt, a közelükben lakott Kiss Ernő, Leiningen- Westerburg Károly, Aulich La­jos. Damjanich tábornokot a vár kapuja melletti helyiségbe zár­ták éjszakára, nappal pedig a Wenckheim-családnál vendé­geskedő feleségével volt (Wenckheim József felesége és Damjanichné unokatestvérek voltak). Gyulán tartózkodott báró Podmaniczki Frigyes kapi­tány, báró Lippai Béla, gróf Te­leki Sándor százados (kohói kastélyában töltötte mézesheteit Petőfi Sándor Szendrei Júliá­val), Szende Béla százados, aki a kiegyezés után honvédelmi miniszter volt, és sokan mások, akik később a magyar közélet­ben jelentős szerepet töltöttek be. Az oroszok a magyar hon­védtiszteket meglehetősen la­zán őrizték, sőt, néhol kapukat is hagytak, így segítve elő a szökésüket. Augusztus 20-án az orosz és az osztrák tisztek együtt vacsoráztak a Korona szálló emeleti éttermében. A honvédtisztek a földszinti sön- tésben tartózkodtak. A Wenckheim-kastély személyze­te volt a felszolgáló az emele­ten, ahonnan a főkomomyik hordta le a híreket a magyarok­hoz. így derült ki az is, hogy az oroszok hamarosan átadják a honvédtiszteket az osztrákok­nak. A hír futótűzként terjedt, és sokan azonnal megszöktek Gyuláról. Vécsey tábornok tisz­tikara szinte teljes létszámmal, polgári ruhába öltözve szökött Doboz irányába. A másnap visszaérő kísérők jelentették, hogy a szökés sikeres volt. Ettől többen felbátorodtak, s a reme­tei, vári erdőkbe bujdostak. Osztrák fogcsikorgatás Augusztus 21-én megérkezett a parancs Nagyváradról, misze­rint valamennyi honvédtiszt másnap reggel 6 órakor köteles megjelenni a vár és a kastély közötti téren, a lefegyverezé- sen. Augusztus 22-én (más for­rások szerint 23-án) kora haj­nalban megnyílt a várkert kapu­ja, és a még ma is meglévő vár- hídon bevonultak a tisztek. Az osztrákokat az orosz őrség nem engedte be, melyből természe­tesen ismét fogcsikorgatás lett. A tisztek felsorakoztak a ki­lenc tábornok mögé. A táborno­kokhoz egy-egy orosz őrnagy lépett, egymásnak szalutáltak. Elkérték a kardjaikat. A többi tiszt egy kijelölt helyre rakta fegyverét, de volt, aki a kardot a Körösbe hajította vagy eltörte. Czégényi úr feljegyzéséből tudjuk — ő adott szállást Kné­zic tábornoknak —, hogy egy orosz főtiszt Knézic kardját kér­te. Knézic csapatával a Wénckheim-kastély közelébe sorakozott fel. A kastély mellett egy szekér állt lovakkal befog­va, és a kocsiról hordókból bort fejtettek le a pincébe. Az ese­mények idejére a munkát fel­függesztették. Knézic nem adta át a kardot az orosz főtisztnek, hanem a szekér kereke alá dob­ta. Rászólt a kocsisra, hogy „Indíts!”. A kocsi elindult, a kard pedig eltört a kerék alatt. Az orosz tiszt egy darabig nézte a kardot, majd ledobta a földre. Czégényi a kardot markolat nél­kül magához vette, több éven át a lakásán rejtegette, végül az 1860-as években átadta a múze­umnak, ahol ma is féltett erek­lyeként őrzik. iur^.H A Dél-Magyarországi MÉH Rt. Szeghalmi átvevőhelye, Szeghalom, Nádasdi u. 64. Tel.: 66/371-871 Békési átvevőhelye, Békés, Szarvasi út 64/1., Tel.: 66/341-759 Szarvas, Csaba út 222. Ny.: H-P: 8-16, Szó.: 8-12 Tel.: 66/313-261 VÁLTOZATLANUL ÁTVESZ papír-, agrofólia-, színesfém és vashulladékot, valamint akkumulátort! Damjanich és a katonabecsület A lefegyverzés helyszínére 200 szekeret rendeltek ki. Letételük után a fegyvereket a kastélyhoz tartozó egyik üres cselédházba hordták. Az orosz őrség a vár- híd kapuját megnyitotta az oszt­rák katonák előtt. Az osztrákok néhány tisztet rögtön vasba ver­tek, s elkobozták személyes holmijukat, lovaikat. Egyedül Damjanich hintóját hagyták meg a tábornok törött lába mi­att. Feljegyzések szerint Wenckheimné és Damjanichné kérte a tábornokot, hogy. szök­jön meg, de ezt nem engedte a katonabecsület. A déli, délutáni órákban a lefegyverzett, meg­alázott tiszteket szekerekre ül­tették. A jelenlévők, a kísérők könnyes szemmel köszöntek el a vendégeiktől. Damjanich tá­bornokot felesége, Emilia asz- szony és a grófné felsegítette a hintóra. A menet a Bárdos-hí- don át Gyuláról Aradra indult, a hozzátartozók és az ismerősök Farkashalomig kísérték. Arad előtt letáborozták a fog­lyokat, és az osztrákok a volt korábbi honvédtiszteket (oszt­rák) kiválogatták, s azokat az aradi várba kísérték. A többiek helyben maradtak, s őket közle­gényként besorozták, majd kü­lönböző helyekre kísérték. Hankó József ivr^ti A Dél-Magyarországi MÉH Rt. Békéscsabai telepe, Békéscsaba, Kétegyházi út 24. Tel.: 66/322-654 Orosházi telepe, Orosháza, Makói út 41., Tel.: 68/412-386 VÁLTOZATLANUL ÁTVESZ papír-, agrofólia-, színesfém és vashulladékot, valamint akkumulátort!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom