Békés Megyei Hírlap, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-03-04 / 153. szám

FOTÓ: SUCH TAMÁS _______ __________________________ FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET 1 4 » SZÍNES 1999. július 4. Monaco születésénél ott volt a jóisten. Si­került az álma, a földi paradicsom a tenger­part fölötti tenyérnyi hegyoldalon. S hogy a helybéli halandó se unalomtól egykedvűvé válva pörgesse a napjait, feltaláltatott a jacht a csuda kis öblökbe, évente itt vendé­geskedik a legnagyobb autós világverseny, fesztiválok jönnek-mennek, no és persze: „izmos" patakokban csordogál a pénz. A dr. Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek szánt pörkölt. A kisebb képen: Szatmári Attila dombegyházi vállalkozó, akit a megyei agrárdemonstrációs bizottság elnökévé választottak Battonyán kedveli-e a szaftos disznóságot, az megint rejtély.) Ellentétben a fentiekkel, a fó­rum tanulsága nagyon is egyér­telmű: a gazdák gyomrát meg­ülte a magyar vidéken kifejlő­dött bolondgomba, az ellen pe­dig foggal-körömmel tiltakoz­nak, hogy nadragulyával is megétessék őket. Az a kény­szerképzetük, hogy szüksége van még rájuk a hazának; ezért lettek magyarpörkölt-, magyar­tej- és magyarkenyér-pártiak. Az iratos tállal is ezt üzenték a miniszternek. Élőszóban pedig azt, hogy miképpen hidat sem hosszában szokás építeni a fo­lyón, azonképpen az utakat sem félpályán és hosszában fogják lezárni, hanem kereszt­ben. Nem kapkodják el a dol­got, előbb learatnak. Addig pe­dig Torgyán miniszter, sőt a kormány is beiktathatja étrend­jébe a battonyai pörköltet. Nyu­godtan megehetik, nincs benne nadragulya. Legfeljebb egy ici­picit sósabb a kelleténél... a be­lefőtt könnyektől. Ménesi György Ha bele akarsz szagolni Monaco éjszakai levegőjébe, előbb cse­réld le a melegítőd és az edzőci­pőd, amely legalább egy napja igyekszik felvenni tested változó formáját a buszon, s a magya­rokra jellemző laza eleganciával lépj az utcára. Szippants mélye­ket a levegőbe, s eredj az illatok nyomába. S ott találod magad végül, ahová indultál, Monte- Carlo híres, nevezetes kaszinója előtt. Ott, ahol a pénznek tény­leg illata van, mely bódítóan ter­jeng a gyanútlan emberfia orra előtt. Három, egymás mellett vára­kozó ezüstmetál Lamborghini segíti átértékelni a vagyoni hely­zetedet. Aki eddig azt hitte, vitte valamire szerény kenyérkerese­tével, most a templom egerének érzi magát. Sejtetni persze en­Iratos tál Békésből ,Ki az urát nem szereti, / Nadragulyát főzzön ne­ki! “ — dünnyögte az üstök között ténfergő atya­fi. Hogy miért éppen ez a dal jutott eszébe a me­zőgazdasági termelők pénteken megtartott battonyai nagygyűlésén, örök rejtély. Ellentétben a férjüket elemésztő menyecskék­kel, a sertés-, tej- és gabonaválság kárvallottjai még mindig szeretik urukat: egy teljes tálat tele­mertek neki az öt mázsa színhúsból készített ser­téspörköltből. (Hogy aztán Torgyán miniszter A PÉNZ ILLATA Schütz Da meg a Százéves ged valamit a látvány, a Casino Monte-Carlo, a mellette magaso­dó Hotel de Paris, s a másik ol­dalon vendéget csalogató kávé­ház által övezett téren. Ha csak nem tolul a szemünk elé a Lamborghini ajtaja, mely hang­talanul nyílva, földhözragadt képzeletünket becsapva nem ol­dalra, hanem az égbolt felé in­dulva ad utat gazdájának a be­szálláshoz. Este tíz után szaporodik Mo­naco ütőerének pulzusa. Hatal­mas Mercedesek állnak sorban a bevezető utcán. Ez még nem a fényes gazdagság, csupán a ta­xik várakoznak fuvarra éhesen, öltönyös, nyakkendős sofőrök­kel. A kaszinó előtti világ min­denkié, de főleg a nagyon gazda­goké. A turistáknak is megvan a maguk helye, a szembeni plac­con mereszt- gethetik a sze­müket, hátha meglátnak egy-két híres­séget. Lessük meg nagy-nagy élve­zettel, milyen aranyszabályok mozgatják az életet a szerencse barlangjának árnyékában. Szé­les folyamban érkeznek a jármű­vek. A kaszinó kinti személyze­te az íratlan törvények szerint szorgoskodik. Érkezik a vendég, széles a mosoly, oda-vissza, a szürke BMW-ből kilibbenő aranyifjú hátba veregeti az egyenruhást, baráti csevegésbe kezd, bár mindketten tisztában vannak azzal, ki kiért is van ott a flaszteron, minden más csak illő formaság. A kulcs átvándorol a személyzet tenyerébe, pattanás a kocsiba, és már illan is el az autócsoda a parkolóba. A gazdi pedig a felsőbb körök kihívó vo- naglásával siklik felfelé a lépcső­kön. Apropó! A jattolás láthatat­lan, a pénz sosem cserél gazdát mások szeme előtt a kaszinó te­rén. Csakis a sejtelmes illat érzé­kelteti jelenlétét. Kondenzcsíkot húz maga mögött egy fekete cicababa, amint tűsarkával és szintén fe­kete ruhás élete párjával átvo­nul a szállodából a kávéházba. Nem kezdők. Mindenki őket nézi. Azért igaz, ami igaz: egy milliomos is lehet csámpás, bár ez láthatóan csöppet sem za­varja az ifjú hölgyet. Röpke óra múlva a kávéházból a vissza- csámpázás is megtörténik, csak gyorsabban. Hűvösre fordult az idő. Mindent feledtet a négy keré­ken guruló csoda, a brit státusz­szimbólum: a Rolls Royce. Nem öregedő, inkább vénülő uraság lép ki belőle, begyakorlott moz­dulattal pottyantva a kulcsot a személyzet markába. Kortalan nejére természetesen nem mondhatjuk, hogy öreg, ámde legnagyobb igyekezete ellenére sem tud egyedül kiszállni az au­tóból. Egy egyenruhás bíbelődik vele hosszasan. Maci a lépes mézre nem bu­kik oly' hevesen, mint a gazda­gok a játéktermekre Monte-Car- lóban. Mindegy, hogy fiatalok, öregek, kövérek vagy nádszál vékonyak, jólöltözöttek vagy slamposak, csakis a tömött er­szény határoz meg minden lé­pést. „Úgysem vihetik magukkal a sírjukba” — fintorog a gyűrött magyar turista. S Monte-Carlo visszakérdez: „Ki beszél itt ha­lálról?” L. E. A közelmúltban Gyulán az Erkel művelődési házban lépett fel Schütz 11a, Déryné díjas színművész nő Kishon: A há­zasságlevél vígjá­tékában. Sajnos az a színész, aki­vel évtizedek óta sikert sikerre hal­moz — többek között ebben a darabban is — megbetegedett, így más ugrott be Sztankay István he lyébe. — Mivel foglalkozik szívesen szabadidejében? — kérdeztük a művésznőt. — Sok hobbim van és minden korszakomban más veszi át a vezető szerepet . Most éppen könyveket olvasok, méghozzá irtózatos mennyiségben. Kiló­számra vásárolok az antikváriu­mokban, és az ismerőseimtől is kölcsönzők. — Milyen témájú könyv ér­dekli elsősorban? — Mindenevő vagyok, mint a medve. A rotterdami Erazmus- tól Rejtő Jenőig bármit a ke­zembe veszek. Igazi kedven­cem Jack London Éneklő ku­tyája, amelyet már több tucat­szor olvastam. A közelmúltban a Fehér agyart néztem meg a te­levízióban, mondanom sem kell, hogy végigzokogtam az egészet, annyira megha­tott. — Az rendjén van, Ija a ter- de szíve­sen foglalkozik kerti munkákkal is? — Néha órákat kaparászgatok a kertben, máskor az égig érő gaz sem zavar. Válto­zó és szeszélyes vagyok, mint min­denben. Illetve ki­véve egy dolgot. A színház az egyetlen, amit mindig komolyan veszek, amire mindig össz­pontosítok. — Se szeri se száma annak a rengeteg szerepnek, amely­ben láthattuk. Melyik a ked­vence? — Bernarda szerepe Garcia Lorca darabjában. Ehhez nem kellett semmit hozzátennem,, csak eljátszanom. — Többször megfordult Gyu­lán. Mi fogta meg legjobban ebben az alföldi fürdőváros­ban? — A Százéves Cukrászda. Egyébként egyik alkalommal, amikor szálláshelyünkre, a Hő­forrás üdülőhöz baktattunk, úgy eltévedtünk, hogy már pitymallott, mire „hazata­láltunk"... Borsos Gabriella Adózási lehetőségek a jövő évben A hét év után ismét „összeállt” LGT - a program megkoronázásaként - óriási tömeg előtt koncertezett vasárnap este a budapesi Felvonulási téren. A műsort megyénk szülötte, Hevesi Tamás (a kis képen) vezette FOTÓ: LÁSZLÓ ERZSÉBET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom