Békés Megyei Hírlap, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-01 / 151. szám

RIPORT 1999. július 1., csütörtök Csapot kellene szerelni a tehenekre? Egy dombegyházi gazda dühében az árokba borította a tejet Akadozik a tejfelvásárlás — jelez­ték olvasóink a megye különböző településeiről. A termelők helyze­tét Dombegyházon igyekeztünk feltérképezni, de megszólaltattuk a Hajdútej Rt. termelési igazgató­ját és a Földművelésügyi és Vidék­fejlesztési Minisztérium helyettes államtitkárát is. Mindenkitől ke­rek és meggyőző válaszokat kap­tunk. Ezekre mondta az egyik gaz­da, hogy szép, szép, csak valami kimaradt a számításból: a tehénen nincs csap, hogy elzárja! Az előzményekhez tartozik, hogy a Hajdútej Rt. tavaly au­gusztusban elkezdett egy minő­ségjavító programot, ennek eredményeként Bucsától Me­zőhegyesig III., illetve II. osz­tályúra javult az átvett tej mi­nősége. — Sajnos néhány csarnok esetében egy-két termelő tönk­reteszi a többi erőfeszítését: vi­zezett vagy gátló anyagokat tartalmazó, azaz antibiotikum­okkal kezelt tehéntől származó tejjel jelennek meg az átvevő­helyen — hallottuk többször is. Bonyolítja a helyzetet, hogy a terméktanács küldöttgyűlésé­nek döntése értelmében 5 szá­zalékkal csökkenteni kell a ter­melést. Ez az 5 százalék a való­ságban többet jelent, hiszen vannak olyan termelők, akik nem kötöttek szerződést, ám ők is szeretnének értékesíteni. A dombegyházi Stuber Sán­dor és családja több mint 20 éve foglalkozik szarvasmarhá­val. Volt, amikor elsősorban hízómarhákat tartottak, most azonban csak teheneik és után­pótlásnak szánt üszőik vannak, javarészben FI-esek; általában 15—20 tehenet fejnek. — Idáig sohasem fordult elő olyan eset, hogy ne vették vol­na át a tejet. Most meg vissza­küldenek bennünket a csarnok­ból azzal, hogy rossz a tejünk. Külön-külön vizsgálták min­denkiét, kannánként. Nem az ellenőrzés ellen tiltakozom, ha­nem az ellen, hogy bolondját járatják velünk. Legjobb lenne fölszámolni az állományt. De hát nem veszik a vágómarhát sem, legföljebb kilogrammon­ként 140 forintot ajánlanak ér­te. így, ennyiért még selejtezni sem tudunk. De egyébként sem tartanám szerencsés megoldás­nak, ha kisöpömék a marhákat Dombegyházáról. Sok család­nak a tehén jelenti az egyetlen jövedelemforrást. — Önök naponta hány litert visznek a csarnokba? — Reggel-este száz-száz li­tert. A mienkből egyszer 20 li­tert, egyszer pedig 50 litert küldtek vissza. Volt egy érde­kes eset: négy tehén tejét egy kis és egy nagy kannába töltöt­tem. A kicsiben lévőnek meg­felelő volt a minősége, a nagy­ban lévőé azonban nem. Gon­dolom, hasonló történt azzal a termelőtársammal is, aki dühé­ben a csarnok előtt az árokba borított 50 liter át nem vett te­jet. — Nyilván a dombegyháziak is tudják, hogy a terméktanács döntése értelmében csökkenteni kell a tejtermelést. — Tudomásom szerint ezt más falvakban úgy oldották meg, hogy név szerint közölték a termelőkkel, ki mennyit vi­het. Az odaszállítom-vissza- szállítom cirkusz azonban nem hiányzik senkinek. Ha nem ve­szik át a 200 literünket, mit csi­nálunk vele!? Megjegyzem, hogy a mi tejcsamokunk beren­dezése legalább 30—40 éves, nem is nagyon hiszem, hogy ilyen körülmények között a mi­nősítés, a tejkezelés megfelelő lehet. Ezzel nem a tejcsamo- kost akarom bántani, hiszen ne­ki kiadták parancsba, hogy mit kell tennie. — Mi lenne hát a megoldás? — Nézze, én nem vitatom, hogy egyre jobb minőségű tejre van szükség. Voltak itt olyan esetek, amikor mosogatóron­gyot, gyermekzoknit, néhány hete meg egy nagy zöld kuka­cot találtak a bevitt tejben. A vizezést sem zárnám ki, én ma­gam is láttam egészen kékes színű tejet. Akik ilyet visznek a csanomokba, azokat zárják ki a felvásárlásból, ne rontsák a többi esélyeit! Hiába van ne­kem négyes vagy három és fe­les tejem, ha összeöntik a töb­bivel. A minősítés — leszámít­va a már említett közelmúltbeli kéthetes ellenőrzést — ezt kö­vetően történik. Tudomásom szerint a „közös” tejből havon­ta háromszor veszek mintát. Utoljára a legrosszabb, „K”-s minősítést kaptuk. Ez alapján fizetnek nekem is, meg a többi becsületes termelőnek is. Az az érzésem, hogy igazából nincs szüksége az országnak erre a tejre. Csak akkor azt magyaráz­za meg nekem valaki, hogy az állam miért ad darabonként 20 ezer forint támogatást a ma­gyartarka beállítására?! — adott hangot értetlenségének Stuber Sándor. A Hajdútej Rt. termelési igazgatója, Béres Ferenc emlé­keztet a terméktanács küldött- gyűlésének önkorlátozó dönté­sére. Ennek értelmében éves szinten a szerződött mennyi­ségnél 5 százalékkal kevesebb tejet kell termelni. — A tejtanács kiadott egy listát, amelyen pontosan rajta volt, hogy melyik tejgyűjtő mennyit szállíthat a tejiparnak augusztus 31-éig, illetve azt követően december 31-éig. A tejgyűjtők — szerintem na­gyon helyesen — arra törek­szenek, a rossz tejet előállító­kat zárják ki a felvásárlásból, így egyrészt elérhető az 5 szá­zalékos csökkentés, másrészt pedig javítható a felvásárolt tej minősége. Ha valahol az azo­nos minőségű tej egyik felét át­vették, a másik felét meg nem, ennek egyedüli motivációja az lehetett, hogy a felvásárlónak tartania kellett magát az előírt 5 százalékos csökkentéshez. Ez a korlátozás nagyon sok kis- és nagytermelőt érint hát­rányosan. információink sze­rint a Földművelésügyi és Vi­dékfejlesztési Minisztérium­ban tervek készülnek a tejter­melők megsegítésére. Ugyan­akkor azt is el kell mondanom, hogy a tejtanács feldolgozói és termelői oldala egyaránt tilta­kozott az FVM üszőbeállítási támogatása ellen. Egybehang­zóan azt mondták: ha van pénz támogatásra, azt a jelenlegi tej­értékesítési gondok enyhítésé­re kell fordítani. Magyarorszá­gon a megtermelt tej 15—20 százaléka nem fogy el. Ennek alapvetően két oka van: nem emelkedett számottevően a belső fogyasztás, ugyanakkor az édesipar kb. 50 millió liter tejnek megfelelő tejport impor­tál kedvezményes vámmal, fő­Hiába van egyeseknek négyes vagy három és feles teje — állítják sokan —, ha azt összeöntik a többivel fotó: lehoczky Péter A tej útja a csarnokig... Az odaszállítom-visszaszállítom cirkusz azonban nem hiányzik sen­kinek... leg Lengyelországból. Amikor viszont a lengyelek védővámot vezettek be többek között a tej­termékekre, a magyar kormány válaszlépése sajnálatos módon elmaradt — mondotta Béres Ferenc, a Hajdútej Rt. termelé­si igazgatója. Dombegyház polgármesteré­től, Gyarmati Jánosnétól meg­tudtuk, hogy a településen mintegy 60 család él tejterme­lésből. ^ — Ok azok az iparkodó családok, akik igyekeznek sa­ját maguknak munkahelyet te­remteni. Nehogy már ők is a 141 jövedelempótlós sorsára jussanak! Ez katasztrófa len­ne. Áldoztak takarmányter­mesztésre, istállóépítésre, a szükséges felszerelések be­szerzésére, és ezenfelül is ke­ményen megdolgoztak azért, hogy boldoguljanak — bo­csátja előre a polgármester asszony. — Ami pedig a mi­nősítést illeti: a Hajdútej Rt. joggal ragaszkodik ahhoz, hogy a termelők tiszta, higié­nikus körülmények között elő­állított tejet adjanak át. Ezt az érintettek el is fogadják, ám az 5 százalékos csökkentés már érzékenyen érinti őket. A pol­gármesteri hivatal és a képvi­selő-testület átérzi a gondokat, és a maga szerény eszközeivel segíti is a gazdákat. Azt azon­ban mi sem tudtuk elmagya­rázni az embereknek, hogy miért ad az állam tehénbeállí­tásra 20 ezer forintot, amikor csökkenteni kell a tejterme­lést. A kérdést föltettük a Föld­művelésügyi és Vidékfejleszté­si Minisztérium helyettes ál­lamtitkárának, dr. Kosa Fe­rencnek is. — A kettő között nincs el­lentmondás — kezdte vála­szát. — Az üszőbeállítási tá­mogatás a minőségi cserére vonatkozik. Ami pedig az öt százalékos csökkentést illeti, az valóban fájdalmas önkorlá­tozás. Sajnos a termelők egy része nem jelezte termelési szándékát. Sokan úgy gondol­ják, ha van két-három vagy öt tehenük, akkor kvóta nélkül is értékesíthetnek tejet. A néhány tíz- vagy százezer literes ter­melést meg kell szorozni öt­száz, ezer vagy kétezer gazdá­val, s máris megoldhatatlan ér­tékesítési gondok előtt állunk. A folyó tej nem exportálható, tehát át kell alakítanunk tárol­A minősítés eszközeit többen vitatják. Korszerűtlennek, elavultnak tartják... ható termékké, azaz vajjá vagy tejporrá. Csakhogy a korábbi 1640 dolláros ár zsíros tejpor esetében visszaesett 1250— 1300 dollárra, sovány tejpor esetében pedig 1000 dollárra. Csak hatalmas veszteséggel le­hetséges az értékesítés. De le­hetséges: ilyen áron már van vevő, ezért ezt az utat szeret­nénk járni. Reménykedjünk a belső fogyasztás növekedésé­ben, abban, hogy az iskolatej­akció kormányprogrammá vá­lik. Azokban a megyékben, ahol már elkezdődött az akció, látványosan megnőtt a fo­gyasztás — hangzott dr. Kosa Ferenc válasza. A lengyelor­szági tejporimportunkról kifej­tette: a két ország kereskedel­mi kapcsolataiban időnként törvényszerűen keletkeznek feszültségek. Ez esetben — megítélése szerint — jelenték­telen mennyiségről, összesen 6 ezer tonna tejporról van szó. Hát... végül is nem lettünk okosabbak. A dombegyházi tej­termelők (szerencsés esetben) 39 forintot kapnak a tej literé­ért. A bolti ár 100 és 120 forint között változik. Józan paraszti ésszel az ember úgy gondolja, hogy az árkülönbözettel vala­kik nagyon jól járnak. Mások meg csak sóvárognak a szá­mukra megfizethetetlen ital és a belőle készített termékek után. A dombegyháziak most háztól viszik a tejet, nagyjából a bolti ár feléért. — Nagy tejivó község let­tünk — mondja dr. Szabó And­rás körzeti orvos. — Csecse­mőknek és pici gyermekeknek nem ajánlom a tehéntejet, mert túl erős. A 6—14 évesek szá­mára viszont már kifejezetten indokolt a napi rendszeresség­gel történő fogyasztása. Ugyancsak kívánatos 40 év fe­lett, főleg nőknél, megelőzendő a csontritkulást. Jómagam a so­vány tej fogyasztását szorgal­maznám. Azonban sokan csak azt engedhetik meg maguknak, hogy háztól vegyenek jó minő­ségű, ámbár zsíros tejet. Má­soknak pedig még erre sem fut­ja... Ménesi György émm

Next

/
Oldalképek
Tartalom