Békés Megyei Hírlap, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-03-04 / 153. szám
1999. Július 4. ★ A HÉT SZTÁRJA ★ 3 Naplórészlet 1975. októberéből: ,,Magyar vagyok, ennek a furcsa népnek minden jellemző jegyével Fogékony vagyok, minden újra gyorsan reagáló, ugyanakkor könnyen sérthető, fellobbanó és gyáva egyben, alapjában jó kedélyű de kislányom egy szomorú szavától (és mennyi van ilyen mostanában) napokig depressziós, patrióta az elfogultság rózsaszínű szemüvegével szememen és européer, szóval egy ember, aki néha simogatni szeretné a világot, néha köpni sem tud rá. Ezt a sokféleséget jómodorba bújtatott mosoly-máz fogja egybe, valami olyan diszciplínáit állapot, mint amivel a színpadon él az ember, és csak ritkán adatik meg az őszinteség nagy luxusa. Igen, magam és mások által felállított önfegyelmezések vesszőfutása ez, mindig megfelelni mások elképzeléseinek, katonás rendben élni, lemondani sok mindenről, ami másnak természetes! A tömény szeszek és a cigaretta ízét sem ismerem, nem leszoktam, nem szoktam rá! A mély álomban hiszek, a gyógyteákban és a meditációkban. A víz földöntúli erejében, ahog^' nyugtat, ahogy a szó szoros értelmében kimossa a problémákat belőlem, a rendszeres futásban és a rendszertelen sétákban, tehát mindenben, amit a természet nyújt nekem. ’’ Igazi nőcsábász, skalpvadász. Sármos, jóképű, gazdag férfi. Eljuthatott a világ leggyönyörűbb helyeire. Meztelen modelleket fotózott. Viharos magánéletétől visszhangzott a sajtó. A vasfüggöny mögül érkező „superstar ungherese", aki meghódította a Nyugatot. Ezek a sztereotípiák élnek Ernyey Béláról a köztudatban. De milyen is ő valójában? Új lemezének megjelenése kapcsán ültünk le vele beszélgetni Békéscsabán. Csevegünk mindenféléről, de elsősorban nem a csillogásról, nem a nőkről, nem a fergeteges sikerekről. Hanem a megfeszített munkáról, a könnyekről, a sajtó által lefestett, helyenként elferdített színészportréról. — 1973—ban mentem el Magyarországról. Hírzárlat lett belőle. Azt mondták, hogy Princ, a katona, a szocializmus pozitív hőse nem mehet el, mert hogy néz az ki? Tizenhárom—tizennégy évig semmi nem szűrődhetett be Magyarországra. Ez azt eredményezte, hogy van egy fehér folt az életemben. Itthon nem tudták, hogy én külföldön mit csináltam, csak mendemondák, legendák születtek rólam, ami nem történhetett volna meg, ha a közönséget korrektül tájékoztatják. Ez hiányzott. Ezért az 1987—ben megjelent könyvemet információ—pótlásnak szántam. Ekkor már lehetett rólam beszélni, és hirtelen annyi Ernyey—szakértő született, hogy gondoltam, én is beállók a sorba, írok néhány szót, mert a téma elég közel áll hozzám. A könyv óriási siker lett, 146 ezer példányban fogyott el. — Önnek az esett rosszul, hogy nem a tehetségéről, az elért eredményeiről kérdezték, hanem playboynak beállítva a nőkről és az anyagiakról érdeklődtek. Nem lehet, hogy ez azért van, mert a magyar közönség nem láthatta a külföldi szerepeiben? Hiszen hozzánk csak az jutott el, hogy a „superstar ungherese" fényes karriert csinált, olyan helyekre juthatott el, melyekről az itthon maradtak még csak nem is álmodozhattak. — Ez mind igaz, de tőlem senki meg nem kérdezte, hogy nehéz volt—e. Csak azt, hogy mennyi pénzt kerestem, hova jutottam el, milyen csajokkal feküdtem milyen ágyakban. De lehet, hogy ez a természetes? Hogy a sok könny, fáradozás, harc, reménytelenség és az az iszonyatosan nehéz munka, ami a siker mögött áll, senkit nem érdekel? — Akkor most mi erről beszéljünk! — Nagyon nehéz volt! Nekünk, akik az ismeretlenségből jöttünk, ráadásul a vasfüggöny mögül, sokszorosan bizonyítanunk kellett. A vasfüggöny szó egyébként is fontos nekem, mert egy színész életében kettős jelentéssel bír: a színházi és a politikai vasfüggönyt egyaránt jelenti. Én a színpadon, a tapsrend alatt a színházi vasfüggönyt rendszeresen átléptem Budapesten. De a politikai vasfüggönyön is át kellett hatolnom ahhoz, hogy ismételten egy vasfüggöny előtt állhassak a bécsi színpadon és a vastapsra várjak. Biztos, hogy maradtak itthon nálam sokkal tehetségesebb színészek, de úgy éreztem, hogy Magyarországon nekem szűk lett a kabát. És különben is, akiben nincs meg az elvágyódás, attól ne várjuk, hogy elmenjen! Ne küldjünk el embereket, akik még attól is remegnek, hogy el kell menni Kecskemétre! Én például most itt ülök Békéscsabán, és élmény számomra az, hogy eljutottam egy pontra, ahol még soha nem jártam. Háromszor voltam Hawaiiban, de itt most vagyok először, amit szégyellek is, mert ez egy furcsa helyzet. — A jóképűség előnyeit ismerjük. De ez mennyiben hátrány? — Ha az emberek ránéznek egy jóképű férfira vagy egy csinos nőre, gyakran mondják: biztosan nem jó a szakmájában. Ez egy olyan bélyeg, amitől úgy tudja a színész megvédeni önmagát, ha lehetősé ge adódik ennek cáfolatára. Producerként azért álltam át a másik oldalra, hogy tudjak másoknak is olyan szerepeket adni, amelyekben bizonyíthatnak. Életünk a tehetség és a szerencse különös ötvözetén múlik. Ezen kívül meg kell lennie az elvágyódás és a mindig újat tanulás készségének is. Mert az élet ilyen: azoké, akik mindent mernek. — Lemezének címe: Ernyey 25 év. Tekintsük ezt leltárnak? — Kényszer van bennem arra, hogy időnként egyenleget húzzak, amiben a jó és a rossz is benne foglaltaik. így legalább nem tudom átverni magam. Fontos, hogy az ember állandóan elszámoltatható legyen azzal, ami vele történik. Egyrészt kötelezett engem a huszonöt év arra, hogy „leltározzak" — hiszen huszonöt éve mentem el — , másrészt: azt akartam, hogy a közönség ismerje meg életem eddig fel nem fedett fehér foltjait. A zene számomra nem any- nyira meglepetés, mint a magyar közönségnek, hiszen engem a pályám során a muzsika folyamatosan elkísért. A dalok azoknak az érzelmeknek az összegzése, melyeket az évek nem mostak el. A mindennapok során annyi mindennel foglalkozunk. Ma ez a fontos, holnapután az. Vannak viszont olyan problémák, érzelmek, melyek vissza—vissza térnek hozzánk. A lemezen található számok erről szólnak, teljesen önálló indíttatásúak. Gondolataim alapján Szabó Ági írta a dalszövegeket. — Anyai nagyapjára úgy emlékszik, mint egy elegáns pedáns úrra, aki feleségfogyasztó, igazi magyar dzsentri hírében állt. Azért Ön is örökölt valamit e jegyekből... — Remélem!!! Az életemben nagyon fontos a tradíció. Annyira reneszánsz és barokk embernek érzem magam, hogy azt hiszem, abban a korban lett volna a helyem. A gyökereim Magyarországhoz kötnek, ezért érdekel, hogy ez az ország hol tart, hogyan illeszkedik be abba az Európába, amelyet én már a személyemre megálmodva megvalósítottam. Én vagyok az a magyar darab, vagy darab magyar, akinek a személyében az a bizonyos „Egyesült Európa" létrejött. Nyelveket beszélek, teljesen mindegy, hol tesznek le, megértetem magam, dolgozni tudok. A hetvenes években ezzel a szemléletemmel itthon csodabogárnak számítottam. Jelenleg is párhuzamosan három helyszínen élek: Bécsben, a Balatonfelvidéken és Budapesten. A szabadság alfája és ómegája az életemnek. Ez a legnagyobb dolog a világon. A szabadság mindenhol megtalálható, csak késznek kell rá lenni. Váradi Krisztina A sármos mozdulat a régi, csupán negyed évszázad telt el a két kép elkészítése között Ernyey Béla — átvilágítva Született: 1942. június 10-én Budapesten Iskolai végzettsége: Toldy Gimnázium, majd Színház- és Filmművészeti Főiskola (1965) Nyelvek: német, angol Színház: 1966-73 Vígszínház (Budapest), 1973-77 Theater an der Wien (Ausztria, Bécs), Theater an der Josefstadt (Bécs, Ausztria), 1977-1990 Theater am Gärtnerplatz (München, Németország) Film: 22 játékfilm Tv: 118 tévéfilm, tévéjáték, show Lemez: Qualition Records, Budapest: 1 LP, 9 kislemez. Phonogram Philips, Hamburg: 1 LP, 5 kislemez Könyv: Az álmok veszélyes dolgok (1987) - magyarul és németül Díjak: „Az év legnépszerűbb fiatal színésze" (1967, Budapest), „Popfesztivál" (2 aranylemez, Budapest), „Az év sztárja" (német sajtókitüntetés 1976 legjobb német nyelvű musicalszínészének), „Az ideális férfi" (1996, közönségdíj, Budapest), „Arany Pillangó" (Magyar Filmesek Világtalálkozója, Budapest) Saját televíziós műsorok: Maszk nélkül (MTV), Caroussel (ORF), Sztárleltár (MTV), Hölgyválasz (MTV).
