Békés Megyei Hírlap, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-24-25 / 171. szám
14 ★ HÁTSHOW ★ 1999. Július 25. Csonka András nem is nagyon bánja a beskatulyázást — Mindig vidám szerepeket játszik? — Azt hiszem, ezt nem tőlem kellene megkérdezni. Mivel elvégeztem a színművészeti főiskolát, elvileg nemcsak musicalekre és vígjátékokra van jogosítványom, de a Família Kft.-beli szerepem után erősen beskatulyáztak. Ezt nem is bánom igazán, hiszen nem vagyok egy rómeói alkat, tipikus szépfiú. Valójában a karakterszerepeket jobban is szeretem, és ez leginkább a vígjátékokra jellemző. A két lemezemről nem is beszélve. Prózaszakon végeztem, de sokkal több musicalben játszottam eddig. Magyarországon ez az a két műfaj, ami jól eladható. — Miért hagyta ott a Kifutó című műsort? — Sokaknak talán úgy tűnt, hogy én léptem ki, de valójában a tv2 nél történt koncepcióváltás. Havonta egyszer ez már nem nagy hor derejű műsor. Egészen más volt heti kilencven percben, mert az em berek hasonlítani tudták az előző hetihez. — A színház vagy a televíziózás áll közelebb önhöz? — Mindkettő a színészethez tartozik, de egy színésznek mégis csak a színpad az elsődleges szerelme, attól függetlenül, hogy a televíziózás nagyhatalom, és az ember ismeretségre tehet szert általa. A terveim között szerepel egy lemezkiadás 2000- ben, amelyen olyan dalok szerepelnek, amit csak nekem írtak, csak rólam szólnak. A magánéletemben is szeretnék kicsit sikeresebb lenni. Vágyam, hogy egyszer egy zenés vagy akár egy megható, romantikus filmben szerepelhessek, melyet nem 20- an néznek meg... Kriskó Edina A Városházi Esték egyikén a Hatan pizsamában című darabban „tűnt fel” Csonka András. A komédiában a férj legjobb barátját, a feleség szeretőjét játszotta. Ismét egy vidám szerep. Az előadás előtt beszélgettünk vele. Rejtélyes fénygömb az éjszakában Kaszaper is az UFÓ-látó falvak között De szép holdvilág van ma este! — nézett az égre szerdán éjjel 2 óra 43 perckor a Békés Megyei Hírlapot szállító kollégánk, amikor Nagybánhe- gyesről jövet a kaszaperi kereszteződésnél gépkocsijával befordult a mezőkovácsházi útra, és hirtelen erős fény világított elé. Máig se tudott szabadulni az élmény hatásától. — Felnéztem az égre és visz- szafelé tekintve, úgy Magyar- bánhegyes—Medgyesegyháza vonalában, a Holdhoz hasonló, hatalmas gömböt pillantottam meg — emlékezett a látótlagszórószerűen szikrázó, hol kislibazöld, hol lila színű göm- böcskék csóvaként a nagy kíséretéül szegődtek. Egy pillanat múlva mintha egyszerre kikapcsolták volna, minden sötét lett. Az egész jelenség alig 2 másodpercig tartott, de ma sem tudom elképzelni, mi lehetett. Először nem mertem elmondani senkinek, de másnap, amint Bánkúira vittem a lapot, a csemetekert melletti dinnyecsőszök hasonló élményről meséltek. Később a magyarbánhe- y e s i takra. — Még fényudvara is volt. Igen furcsállottam, hogy rettenetes sebességgel jött lefelé. Fényesen vakított, majd halk pukkanás után apró színes gömböket lövellt ki magából. A kis pontok gyönyörű színekben pompáztak. A csiltárban őrködök is megerősítették, így nem egyedül voltam tanúja a szikrázó égi jelenségnek. Este bekapcsoltam a rádiót, hátha máshol is láttak hasonlót, és felhívták az éjszakai műsort. Ismerőseimmel azóta is találgatjuk: talárt valami égi jel volt, vagy a Holdról jött a furcsa jelenés? H. M. Minimátof Egyedülálló produkciót láthattak a színház előtt a békéscsabaiak. Lénáit András egyszemélyes családi bábszínházával, a Mikropó- dlummal járja Európa fesztiváljait, mutafja be különleges tudományát: aprócska színpadon manónyl figurákkal játszik.- Meddig kellett gyakorolni, hogy ilyen ügyesen mozgassa ezeket az pici bábokat? — Mikor elkezdtem, még napi két órát gyakoroltam, úgy egy éven át. Most heti négy óra elegendő. Pesten egy négyzetméterre közterülethasználati engedélyt kaptam, hogy játszhassak, mert egy bizonyos szint elérése után az ember már szívesebben gyakorol közönség előtt. — Ezek szerint főállásban bábozik? — Nem. Főállásban a Budapest Bábszínház szcenikusa vagyok, szóval egyfajta tanácsadó, aki az előadások létrejöttét végigkíséri. — Mi volt a legkiemelkedőbb sikere, amire visszaemlékszik? — Egy rangos belgiumi bábfesztiválon 1997-ben megkaptam a legjobb mozgatónak járó díjat, ami a bábosok Oscarjának felel meg. A legemlékezetesebb játékom pedig az erlangeni volt Németországban, mikor egy fesztivál megnyitóján a polgármester kezén báboztam. — Nem fel a konkurenciától? — Egyelőre én vagyok az egyetlen művelője ennek a stílusnak. Ha valaki mégis veszi magának a fáradságot, és évek alatt begyakorolja a játékot, akkor csak tessék. Egyébként úgy sincs két egyforma produkció — még ugyanattól a bábostól sem: a Mikropódium egyedi marad. — Frankó — H
