Békés Megyei Hírlap, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-03-04 / 153. szám
1999. július 3-4., szombat-vasárnap MEGYEI KÖRKÉP «0,1-----------------------------------------------------------------------------------------------------------Eladhatatlan sertések, reménykedő gazdák Napról napra súlyosabb a gond, nemcsak Kétegyházán „Jó lenne, ha elvinnék a disznókat, mert csak szenvedünk tőlük most már az is megfordult a fejünkben, hogy az összes disznót levágjuk. — Napról napra rosszabb a helyzet — fogad az önkormányzatnál Gulyás György polgár- mester. — Illetékes helyen mindenki csak pénzhiányra hivatkozik, akár sertésről, akár belvízről van szó. A minimumár meghirdetése után a felvásárlók passzívak lettek, és ez passzivitás sajnos egybeesett a belvízzel. így a település most nagyon nehéz helyzetbe került. Egyre többen fakadnak sírásra, mikor elmondják nekem gondjaikat. Az emberek bármi áron szabadulnának már a sertésektől, de ezt éppen a minimumár miatt nem tehetik meg. Nehéz elképzelni, hogy a szaktárcánál nincs pénz a gondok megoldására. Belátom, hogy az országban vannak más bajok is, de azt állítani, hogy a sertésnél minden gondot megoldottak, és csak itt, a térségünkben vannak kisebb problémák, nem szabaij. Két- egybázáü csak az oldaná meg a gondokat, ha valamennyi hízót elszállítanák. Minél hamarabb, hiszen néhány héten belül jön az utánpótlás, és akkor már nem két-, hanem akár négyezer jószággal kell számolni. A Hold utcában Illéséknél két hétig vízben álltak a disznók. A nyolc eladásra váró hízó fele túlsúlyos. — Olyan meleg van, attól félünk, megfulladnak — panaszkodik az unokákkal otthon lévő Éva néni. Az állatok május óta eladók, csak éppen senkinek sem kellenek. — A góréban van még egy kis kukorica, ha elfogyott, utána nem tudom, mit csinálunk — mondja az idős asszony. Illésék 1968 óta mindig tartottak disznókat. Az így megkeresett pénzből építették apránként a házukat öregségükre. — Jó lenne, ha elvinnék már a disznókat, mert csak szenvedünk tőlük — tárja szét karját Éva néni. Illéséknél a belvíz nemcsak az ólakat, hanem a kertet is tönkretette. Ugyanúgy, ahogy Komár Józsefeknél, — Minden kipusztult, pedig itt egy kis éden volt — törölgeti könnyeit Komár Józsefné. — Az állatok sírtak, mikor éjjel hordtuk ki alóluk a vizet. Ez a kis gazdaságunk 12 embert ellátott, az egész családot, most pedig nincs semmink. A szemünk láttán ment tönkre minden. Ko- márék nem tudják, merre induljanak, mit tegyenek. Úgy érzik, bezárult körülöttük minden. A belvíz előtti mintagazdaság fóliasátrából se paprikát, se paradicsomot nem fognak szüretelni. Kétegyházán nemcsak a megszólaltatott családok kerültek nehéz helyzetbe a belvíz okozta károk vagy az eladatlan sertések miatti bevételkiesés miatt. S Békés megyében nemcsak Kétegy- háza az egyetlen település, mely bajba került az elmúlt hetekben, hónapokban, és segítségért kiált. Egyelőre nem tudni, mikor szállítják el, ha egyáltalán elszállítják, Kétegyházáról a sertéseket. A gazdák csak reménykednek: egyszer minden jóra fordul... Kovács Attila legnagyobb, négymázsás disznónak van külön ólja. A többiben a süldők együtt vannak a vágásérett és túlsúlyos hízókkal. Az utánpótlás pedig ki-be szaladgál az ólakból. Tápra már nem futja, saját termésből etetik az állatokat, nem tudják meddig. — Nem itt lent, a gazdálkodóknál kell keresni a bajt — állítja Gécs János. — 20 éve foglalkozom sertésekkel. Régen az előlegből megvettem a malacot, és ugyanabból fel tudtam nevelni félmázsásra. Most jó ha öthat hétre fizetnek, ha egyáltalán elviszi valaki a disznókat. Nincs igazán érdekképviselete a parasztságnak. Tagjai vagyunk a kamarának, a terméktanácsnak, de csak fizetünk, kapni semmit nem kapunk. Jön a meleg, gondok lesznek, pusztulni fognak a jószágok. Ha 190-200 forintért elvinné valaki a disznókat, kilónként 40 forintot fizetnék rá, de már a ráfizetést se bánnám, csak vinnék őket. Mióta azonban kijött a 193 forint, egyszerűen nem veszik a disznót. Gécsék a községben a nagyobb sertéstartók közé tartoznak, de a szerződéshez szükséges, a feldolgozó által idén megemelt kvótaszintet nem tudták teljesíteni. Purpur Péteréknél 40 kész hízó vár sorsára. Purpur Pétemé, Flórika nénit a kapuban csípjük el. — Egy hízónk és három malac már megdöglött. A többinek most viszem a gyógyszert a tanyára — mondja. — Senkinek nem kell a disznó. A takarmányt vesszük, míg van egy kis pénzünk. A vasútra csak nem engedhetem ki a jószágot! Pedig ez nekünk 100 százalékos ráfizetés. Keserves munkával dolgozunk, még betegen is a férjemmel. Tavasszal vettünk egy kant 100 ezer forintért, de Gyuriról elsó' pillantásra nehéz eldönteni, él-e, hal-e. Aztán gazdája nógatására feltápászkodik a négymázsás disznó és tesz egy tiszteletkört a kedvünkért. Gyurinak megszámláltattak már a napjai. Neki és túlsúlyos társainak elég egy melegebb nyári nap, hogy befejezzék földi pályafutásukat. A majd fél tonnás kan disznó a kétegyházi Gécs János sertéstelepén több mint két hónapja vár leadásra. A nagyközségben 2000 vágásérett vagy túlsúlyos disznó röfög az ólakban. A felgyűlt állománnyal nincs egyedül Kétegyháza. Békés megye több településén ugyancsak eladási gondokkal küzdenek a gazdák. A sertésfronton — ha napokon belül nem változik a helyzet — nem Gyuri lesz az egyetlen áldozat. Kétegyházán a belvíz vetette felszínre a gondokat. A júniusi belvíz ideje alatt egyre többen jelezték az önkormányzatnak: a vízben álló ólakból nem tudják hová tenni a disznókat. Az első napon 150 állatot jelentettek, a másodikon már több, mint 200- at. Rövid időn belül azonban kiderült: ez csak a jéghegy csúcsa. Mára már az önkormányzatnál vezetett „disznós-könyvbe” 2000 vágásérett, ám eladatlan állatot vezettek be. A 4400 lelkes nagyközségben közel 400 családot érint a probléma. — Kriminális a helyzet. Idén eddig összesen 45 sertést tudtunk leadni — mondja Gécs János, aki családi vállalkozásban foglalkozik sertéstenyésztéssel. Öt éve vettek meg Kétegyháza mellett egy lerobbant épületegyüttest, melyben korábban tehenészet működött. Saját erőből fejlesztettek, vásároltak, és komolyan vették a kormány tavalyi felhívását: minőséget kell termelni. — Beruháztunk, minőségi állományt vásároltunk — vezet körbe a telepen a családfő. — Hajlandók vagyunk minden áldozatra, munkát, pénzt befektetni, de minek, ha semmi értelme. Már nem is búgatunk, értelmetlen. Nem merünk beruházni, tervezni, akkora a kilátástalan- ság. Már csak reményeink vannak, egyéb semmi — legyint lemondóan. A telepen egyedül a Rekorder is lehetne, de nem annak készült. A négymazsas Gyuri csak a fotó kedvéért tett egy kört Tudjuk, Ön akkor elégedett velünk, ha elektromos berendezései zavartalanul és gazdaságosan működnek. Azért, hogy Ön a legjobbat választhassa, kialakítottuk a DÉMASZ Partneri Hálózatot. Partneri Hálózatunk tagjai kizárólag azok a villanyszerelők, kereskedők, mérnökirodák, szervizhálózatok lehetnek, akik teljesítik az általunk előírt szigorú szakmai követelményeket. Nevünkkel garanciát vállalunk Partnereinkért, hogy Ön elégedett legyen az igénybevett szolgáltatással vagy a vásárolt elektromos berendezéssel. Keresse a Démász Partnereket! Nevünk a védjegyük. Dímfisz PARTNER < NmáSZ RT. Ha kimondanád... Beleszakadnál, ha kimondanád, hogy szeretsz? A fenti mondatot általában nők vágják érthetetlenkedve álló, jámbor férjük fejéhez. „Anyukám, mi a baj, hát itt vagyok” — méltatlankodik a teremtés koronája véletlenül sem mondva ki az áhított szót. Miért is az örök harc, mi eme különbség oka az ember két neme között — erről beszélt tegnap D. Kígyós Éva budapesti pszichológus a TIT Körösök Vidéke Egyesületének a segítőfoglalkozásúaknak szervezett nyári egyetemén. A férfi és nő közötti érzelmigondolkodásbeli eltérésekkel számos kutatás és könyv foglalkozik. D. Kígyós Éva gyermekpszichológusként dolgozva gyakran hallgatta panaszos anyukák jajszavait, történetük befejezése előtt biztosan tudván a végkifejletet. Ennyire egyformán reagálnánk az élet fordulataira? — tette fel a kérdést tegnapi előadásában. A női munkaerő megjelenésével elhalványult a klasszikus szereposztás, felborítva a dolgok rendjét. Az egyre gyakrabban felmerülő konfliktusokat másképpen kezeli férfi és nő, s ennek oka a két agyfélteke eltérő használatában rejlik. Míg az asszony egyszerre ötfelé képes figyelni, s folytonosan döntéseket hoz, ha valami elromlik a házban, azonnal leblokkol. Ilyenkor jön a férfi, aki jobb agyféltekéjét használva kreatív képalkotói gondolkodásával remekül megleli a probléma okát. A nő érzelmi impulzusokkal fel- töltött agyműködésével szeretné elmondani érzéseit, amit párjától ugyanígy elvárna, ám a férfi saját belső ügyének tekintve a „dolgot” inkább csak hallgat. Jobbnak látszik megbékélnünk nekünk nőknek a megváltoztat- hatatlannal, hiszen az olykor bosszantó, máskor áldott különbségek már a magzat méhen belüli fejlődésének szakaszában elkezdődnek... B. P. A. Az utolsó versenynapon A békéscsabai bábfesztivál utolsó „versenynapján” három magyar és egy ukrán együttes mutatkozott be. A Kalamajka Bábszínház hagyományos kesztyűbábokkal játszotta el a Farkas és a kecskegidák történetét. A Mesebolt Bábszínház Táncol a Hold című előadására a szokásosnál is többen jöttek el, majd délután a Kövér Béla Bábszínház Ellopott meséit nézhették meg. A Kijevi Bábszínház élvezetes Piroska és a farkas előadása egyedi humorral és gegekkel megfűszerezve szórakoztatta közönségét. Holnap a bábfesztivál zárásaként még színes műsorok, nép- művészeti kirakodóvásár és szabadtéri játszóház várja a családokat Csabán, a Jókai Színház előtti téren. F. M. INGYEN. ««« »» HIRDETÉS! EZT NEM ÍGÉRJÜK, AZONBAN ha a Békés Megyei Hírlapban július 1. és szeptember 5. között jelenteti meg hirdetését, PLUSZ HIRDETÉSI FELÜLETET KAP.* * A lekötött hirdetés arányában. Érdeklődjön a hirdetésfelvételi irodában. Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Tel.: 446-552, fax: 441-311, e-mail: hird.bekes@axels.hu , vaav hirdetési tanácsadóinknál: Fedor Gábor (66) 442-257, Kmetykóné Molnár Márta (30) 9354-414, Manczúr Zoltán (30) 9651-535, Mengyánné Filyó Katalin (20) 9291-775, Nagy József (30) 9856-624, Őré Mihály (30) 9352-484, í Palotás Zoltánná (30) 9589-478, Tóthné Lengyel Ilona (30) 9983-969.