Békés Megyei Hírlap, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-19 / 166. szám

1999. július 19., hétfő GAZDASÁG Alig lesz termelő, aki az idén veszteség nélkül készítheti el gabonamérlegét Válságban a magyar mezőgazdaság? Mibe kerül nekünk a betegség? Egyre inkább nő az öngondoskodás szerepe A mezőgazdasági termelők helyzete egyre kilátástala­nabb. A nyári betakarítási munkálatok a kedvezőtlen időjárás ellenére is teljes in­tenzitással folynak, noha a sem a gabona mennyisége, sem várható ára nem kecseg­tet sok jóval. A nyári betakarítási időszak el­ső látásra és a felületes szemlé­lő számára az előző időszak (ta­valyi és idei) munkaeredményé­nek a megszerzéséről szól. A termés és leginkább az árak nem sok jóval kecsegtet­nek. Annak is jelzésértéke van, hogy a Földművelésügyi és Vi­dékfejlesztési Minisztérium (FVM) által az idei évre meg­hirdetett 18 ezer forintos garan­tált árra a lehetséges mennyi­ségnek csak a felét jelentették be a termelők. Ennek a költsé­gekhez és a munka megbecsülé­séhez mérten méltánytalanul alacsony összeg az oka. Előrevetíthető, hogy alig lesz termelő, aki veszteség nélkül készíti el a gabonamérleget, és a magtárban lévő terméshez is csak azon bizakodás köti, hogy jobb lesz a következő hónapok­ban az ára. A termelő számára a betaka­rítás rendkívül nehéz döntést is jelent. Ez akkor is nehéz lenne, ha a kevéske bevételt kellene felosztania a fontos és a sürgős kiadások között, feltéve, hogy megkapják a termés árát. Még nagyobb fejtörést okozhat az a probléma, hogy ebben az évben mennyi gabona vetésére készül­jenek a termelők. Az idén körülbelül 600 ezer hektárnyi betakarításával lehet számolni, szemben a korábbi évek egymillió hektár feletti mennyiségével. Bár Magyarország természe­Aratási idill — még az esőzések előtti napokban — Mezőkovácsháza térségében FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET ti adottságai a gabonára nézve rendkívül kedvezőek, nagy problémát jelent az a tény, hogy az agrárrendtartás nem készült fel az exportra való termelésre. Pedig ha tartósan ez a célja a magyar nemzetgazdaságnak, akkor tudomásul kell vennie, hogy az exportban nem kizáró­lag a termelő versenyképessége fontos, hanem ugyanilyen (ha­csak nem fontosabb) a pénz­ügyminiszter, azaz az agrártá­mogatás versenyképessége. Ha nem születik a problémá­ra mielőbb megfelelő megol­dás, a magyar gabonatermelő (de a sertés- és tejtermelő is), csak a kínálati piacra fog ter­melni, márpedig a kínálati pozí­cióban nem lehet megfelelő árat elérni. Ha erre a helyzetre érdemi, koncepcionális döntés nem szü­letik, az export árualapok ha­marosan el fognak tűnni. Vagy úgy, hogy a termelők az önkor­látozás eszközéhez folyamod­nak, vagy pedig úgy, hogy meg­buknak. A fő feladat tehát az ál­lamé, bár ettől a termelő gondja marad, hogy hány hektárnyi ga­bonát vessen... Amíg a termelő ezen gondol­kodik, az államnak meg kellene hoznia néhány intézkedést, pél­dául vetőmagot kellene rendel­ni, meg kellene vásárolni a mű­trágyát, és természetesen a be­takarítással egyidejűleg folytat­ni kellene a talajmunkát, amit a mostani csapadékos időjárás különösen szükségessé tesz. Annak az agrárvívmánynak a lebomlása zajlik most napjaink­ban, amely az elmúlt évek ag­rárrendtartásának egyetlen vív­mánya volt. A garantált árak színvonaláról van szó, amelyek a termelői költségek jelentős ré­szét fedezték. Mindenekelőtt meg kellene hirdetni egy reális garantált árat. Az a 16 ezer forint/tonnás javaslat, amelyet az FVM beter­jesztett, elfogadhatatlan, hiszen ez 18 ezer forint volt már 1998- ban is. (Ez 1999-ben nem emel­kedett, 2000-re pedig csökken­teni kívánják.) A tavaszi műtrágyázásig az­zal kapcsolatban sem történt in­tézkedés, amit a Mezőgazdasá­gi Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) a Parasztszövetség támogatásával már kért az FVM-től azzal kap­csolatban, hogy töröljék el a műtrágyákra kivetett tonnán­kénti 5200 forintos vámot. Horváth Gábor, a MOSZ fő­titkára azt is elmondta, hogy új­ra meg kívánják ismételni kez­deményezésüket, mert tarthatat­lannak vélik, hogy figyelmen kívül hagyják a műtrágya-fel­használás magyarországi ten­denciáit, és költségvetési bevé­telt képezve, megdrágítják a műtrágyát a termelők számára. A kórházzal kapcsolatos költségek átlagos mértéke (a kórházi tapasztalattal rendelkezők körében) hálapénzek utazás élelmiszer és egyéb tárgyak gyógyszerek egyéb kiadások A Szonda Ipsos felmérése alapján 0 200 400 600 800 1000 1200 1400 1600 M aktiv korú beteg Q összesen Magyarországon évente min­den negyedik ember kórház­ba kerül, és a munkavállalók minden 48. munkanapjukat betegen töltik. Nem elhanya­golható tehát a kérdés, mek­kora anyagi veszteség érheti a beteget kórházban vagy ott­hon töltött lábadozása alatt. Tudjuk, hogy az egészségügyi ellátás minden magyar állam­polgár számára alanyi jogon in­gyen jár, de akárcsak az isko­láztatás, ez a szolgáltatás is je­lentős többletkiadást jelent az igénybe vevő és családja szá­mára. Egy hosszan tartó beteg­ség során nemcsak a gyógyulás járulékos költségeinek megfize­tésével, hanem jelentős jövede­lem-kieséssel, sőt az életszínvo­nal csökkenésével is számolni kell a családnak. Az egészségügyben egyre in­kább nő az öngondoskodás sze­repe, ami azt jelenti, hogy az alapellátáson túl felmerülő költ­ségek fedezetét mindinkább maguknak a betegeknek kell előteremteni. Természetesen ez csak az úgynevezett kényelmi szolgáltatásokra vonatkozik, az egészségügyi ellátást és diag­nosztikát mindenki azonos szín­vonalon kapja. A Hungária Biz­tosító Rt. megbízásából idén készült el az a felmérés, mely ezer fős minta megkérdezése alapján mutatja ki a betegségek­kel kapcsolatos költségeket és jövedelem-kiesést. A felmérés során megkere­settek közel felének feküdt az elmúlt év során valamelyik köz­vetlen hozzátartozója kórház­ban, ahol átlagosan 18 napot töltöttek. A kórházba kerülők 50 százaléka jellemzően az ak­tív, 18-60 közötti korosztályból származik. A vizsgálat eredmé­nyei azt mutatják, hogy egy ak­tív korú beteg kórházi tartózko­dása naponta átlagosan 2714 fo­rintjába kerül a családnak. En­nek az összegnek mintegy felét az orvosoknak, nővéreknek adott hálapénz teszi ki, a többit gyógyszerre, utazásra, a beteg­nek bevitt élelmiszerekre és egyéb tárgyakra költik a hozzá­tartozók és a gyógyulásra vá­gyók. Mindez a nem aktív bete­gek esetében „csupán” átlago­san 1971 forint naponta. A kórházi kezelés időszaká­ban azonban nemcsak a többlet- kiadások, hanem a bevételek ■csökkenése is sújtja a háztartá­sokat. A kórházban fekvő aktív korú betegek 50 százaléka ka­pott fizetés helyett táppénzt, az ebből származó jövedelem-ki­esés a tapasztalatok szerint 1700 forint naponta. Tehát a vizsgálatok szerint a tavaly kórházban fekvők negye­de, aktív kora ellenére még táp­pénzben sem részesült: a beteg vállalkozónál állt alkalmazásban, be nem jelentetten foglalkoztat­ták, esetleg munkanélküli... A kutatásokba bevont mint­egy 1000 megkérdezett 24 szá­zaléka nyilatkozott úgy, hogy ő maga vagy valamelyik hozzá­tartozója otthon betegeskedett, táppénz folyósítása mellett az elmúlt egy év során. Tapasztala­tuk szerint az otthoni betegeske­dés átlagosan „csak” napi 800 forint jövedelem-kieséssel jár a család számára, plusz a gyógy­szerekre és egyéb gyógyhatású készítményekre fordított összeg, aminek mértéke egyénenként változik. — Frankó — Az őstermelőnek nem jár szociális ellátás Alkotmánysértő módosítás? A napokban jelent meg az 1993. évi, a szociális igazgatás­ról és szociális ellátásokról szó­ló III. törvény módosítása, amely kategorikusan kimond­ja, hogy az őstermelői tevé­kenység keresőtevékenységnek minősül. Az értelmezés szerint — mondta Nagy Béla med- gyesegyházi polgármester —, függetlenül attól, hogy valaki­nek valóban van-e ebből a te­vékenységből jövedelme, nem jogosult például a jövedelem- pótló támogatásra. A polgár- mester szerint ez a rendelkezés nem helytálló, sőt alkotmány- ellenes. Mi áll a rendelkezés hátterében? — kérdeztük. — Attól még senkinek sem lesz jövedelme, hogy kiváltotta az őstermelői igazolványát. Ezt kénytelen megtenni mindenki, aki a saját szükségletén felül mezőgazdasági terméket akar értékesíteni — mondta a polgár- mester. — Példaként említhe­tem az éppen aktuális sertésgon­dokat. Ha a polgárnak csak egy olyan sertése van, amit nem sa­ját maga akar levágni, elfo­gyasztani, akkor kénytelen ős­termelői igazolványt igényelni. Ezzel máris olyan helyzetbe ke­rül (a törvénymódosítás szerint), hogy törlik a jövedelempótló tá­mogatásból, így ellátás nélkül marad. Ugyanakkor ténylegesen nem hogy jövedelme, de veszte­sége keletkezik, mert a mai net­tó kifizetett sertésfelvásárlási árak mélyen az önköltség alatt maradnak. Ugyanezt mondhat­nám a növénytermesztésre. Bánkúton például akinek elverte a jég a dinnyéjét, azon termelők nagy része őstermelői igazol­vánnyal rendelkezik, bár a tevé­kenysége idei eredménye mí­nusz 300-400 ezer forint. Erről senki nem tehet. A törvénymó­dosítás őstermelői tevékenység­re vonatkozó paragrafusa sze­rintem alkotmányellenes, mert egy jövedelemhez kötött ellátást nem lehet egy bizonyos státusra hivatkozva megszüntetni. Java­solni fogom a soron következő képviselő-testületi ülésen, hogy ezt a kérdést a testület tárgyalja meg, valamint elemezze a Med- gyesegyházán várható hatásait. Szerintem súlyos következmé­nyei lesznek az itt élő polgárok szociális helyzetére vonatkozó­an, illetve az önkormányzat egyéb szociális terhei várhatóan többszörösére nőnek. A segély- formák esetében közismert, hogy normatív alapon működ­nek, amelyek szintén alulmarad­nak a tényleges szükségleteknek és nem differenciál. Ez azt je­lenti, hogy az amúgy is alulfi­nanszírozott szociális védelem még súlyosabb helyzetbe kerül. Arra hivatkozva, miszerint al­kotmányt sért a rendelkezés tör­vénybe iktatása, javaslom, hogy ez ügyben forduljunk az Alkot­mánybírósághoz. (Halasi) Jégverés Medgyesegyházán A közelmúltban adtunk hírt a Medgyesegyháza és környé­két ért jégverésről, melynek következtében a termelők kártérítési igényt nyújtottak be az FVM-hez. Többen szóvá tették, a visszajelzések sze­rint, kevés esélye van, hogy elemi kárként fogadják el a termés pusztulását. Az ok: a jégverés ellen központi támo­gatást élvező terménybiztosí­tás köthető. Sokan mégsem él­nek ezzel a lehetőséggel. Va­jon miért? — kérdeztük Nagy Béla polgármestert, aki maga is dinnyetermelő. — A mezőgazdasági termelők jelentős forrást fordítanak a ter­melésre, miközben az elemi ká­rokra nem szívesen kötnek biz­tosítást. Ennek egyik oka, hogy a biztosítótársaságok a korábbi, termelőkre nézve kedvezőtlen intézkedéseikkel elvesztették a gazdák bizalmát. Persze akad kivétel, ám ezeket nem eléggé ismerik az emberek. Példaként említhetem (név nélkül) az egyik biztosító ajánlatát, amely szerint az egy hektár dinnyére 30 ezer forintos biztosítást aján­lott. Ebből 40 százalékot az ál­lam visszatérít. Ha belegondo­lunk, a 400-450 ezer forintos önköltség mellett ez nem tétel, hisz szinte kétszeri permetezés árából kifizethető. Az ajánlat szerint erre a biztosításra akár 700 ezer forintot is kaphat az érintett, mellyel nemcsak a be­fektetése, hanem az elmaradt jövedelme is megtérülne. A tá­jékoztatás érdekében és a helyi gyakorlat szerint összehívtuk a termelőket, meghívtunk több biztosítótársaságot, de mégsem volt tömeges az érdeklődés. A minisztérium mereven elzárkó­zik a jégverés kártérítése ellen, hisz részéről célszerűbb a bizto­sításra adni kamattámogatást. A korábbi biztosítói magatartásról kialakult jogos ellenérzéseket sajnos nagyon nehéz leküzdeni, másrészt érthető, hogy a terme­lőnek amúgy is feszített pénz­ügyi kereteiből a legegyszerűbb ezt a költségtételt kihagyni. Vé­gül igazat kell adnunk azon fel­vetéseknek is, hogy nem min­den biztosító foglalkozik szíve­sen a növénybiztosításokkal. Csak remélni lehet, hogy a ter­melők és a biztosítók, ha lassan is, de a jövőben kölcsönös meg­elégedésre kerülhetnek köze­lebb egymáshoz. H. M. Euró ezüstérme Magyarország európai integ­rációs törekvéseit kívánja ki­fejezni az eurósorozat, amely a Magyar Nemzeti Bank Ér- mekereskedelmi Rt. által ki­adott harmadik emlékérem. A leírás alapján a megjelentetett emlékérme 925 ezrelék finom­ságú ezüstből készült, a széle recés, súlya 31,46 gramm, át­mérője pedig 38,61 milliméter. Az érme előlapjának szélén fél­körívben a „Magyar Köztársa­ság" felirat olvasható. A közép­mezőben fent az állami címer látható, amely alatt négy sorban a „3000" értékjelzés, a „forint" felirat, az „1999" v'erési évszám és a „BP." verdejel található. A verési évszámtól jobbra Gáti Gábor, a „3000 forintos" terve­zőművészének mesterjegye lát­ható. Az érme hátlapjának szé­lén fent félkörívben az „Integ­ráció az Európai Unióba" szö­veg olvasható. Az érme köze­pén a Szent Gellért-emlékmű kolonnádjának részlete látható, a jobb oldalán Szent Gellért szobrával, melyen a püspök fel­emelt jobb kezében tartja a ke­resztet. A középmezőben balra fent a 12 csillaggal körülvett euró pénznem jele található. Az ezüst emlékpénzből 20 ezer darab készíthető összesen, melyből 17 ezer darabot különle­ges, úgynevezett prooftechno- lógiával vernek. (Ezek elsősor­ban a gyűjtők számára értéke­sek.) Az érme Budapesten az MNB Érmekereskedelmi Rt. iro­dájában, vidéken a Magyar Kül­kereskedelmi Bank fiókjaiban kapható — tájékoztatott Pethő Il­dikó, az MNB Érmekereskedel­mi Rt. irodavezetője. (fm)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom