Békés Megyei Hírlap, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-17-18 / 165. szám
3 ★ KÖZELRŐL ★ 1999. Július 18. Popescu úr két dolgot tekint szívügyének: 1. a Maros—Tisza—Duna-vidéki hajózást (beleértve a Száraz-érit is), 2. a Bánát és Erdély önállóságát. A nyugalmazott hajózási szakember szerint a Bánátnak egyértelműen Temesvár lenne a fővárosa, Erdély esetében viszont Kolozsvár és Marosvásárhely egyaránt számításba jöhet. — A szülőföldjén, Mehedint- ben is jókat hallott a magyarokról? — Gyermekkoromban se jót, se rosszat. De Giurgiuban úgy néztek rájuk, mint most a szer- bek az amerikaiakra. Én is csak Temesváron jöttem rá, plafonon vannak, hogy mit akarok ezzel a semmirevaló néppel. Hiába magyarázom nekik, hogy 50-100 évvel előbb tartanak, mint mi. — Gondolom, a temesvári forradalom tovább erősítette a magyarok iránti szimpátiáját. Egyszemélyes deklaráció Romániát a hazugságok, a rablások és a kommunista maffia országaként jellemzi Popescu úr. De sebaj, mert vannak népek, és ilyen a mi (!) magyar népünk is, amely több mint ezer éve él a Bánát és Erdély szent földjén, s a lelkében hordozza a gyűlöletet és a haragot, melyet csak igazságos és szent harccal tudna lecsillapítani, ha visszanyerné azokat a területeket, amelyeket a Kárpátokon túlról jött kommunista és valah maffia rabolt el tőle — írja, és totális harcot hirdet (elölről, hátulról, vízről, szárazföldről, levegőből) a kommunizmus és az utóbbi 55 év minden más szerencsétlensége ellen. Popescu szerint Ion Iliescu és Emil Constantinescu, a volt és a jelenlegit!) államelnök - együtt a többi maffiózó típusú kommunista vezérrel - semmit sem tanult az 1989-es forradalomból: a nomenklatúra ugyanúgy vezeti és uralja az országot, mint 1989 előtt. A jelenlegi bajok okát Popescu abban látja, hogy ezeket az emberedet nem ítélték el gaztetteikért. Miután mindezt kifejtette, már csak annyi fért a lap aljára, hogy „Isten minket úgy segéljen!” Meg az aláírás: Stefan Popescu, a polgári hajózás kapitánya. Stefan Popescu két köteg papírt vesz elő a táskájából: egy térképnek és egy kézzel írt nyilatkozatnak a fénymásolatait. A kapitányi szóróanyagból jutott már Bukarestbe, Nagyváradra, Szegedre... és ki tudja, még hová? — A polgári hajózás 66 éves, nyugalmazott kapitánya vagyok, Temesváron élek a feleségemmel. Egyik lányunk 31, a másik 29 éves. A nagyobbik az Arad megyei vámnál dolgozik a férjével együtt. A kisebbik titkárnő a rendőrségen, a férje ugyanott tiszthelyettes. A feleségem bölcsődei dajkaként ment nyugdíjba 1994- ben. — Ön született bánáti? — Nem, dehogy. Mehedint megyéből, egy Gogos nevű faluból származom. Tizenhét-tizennyolc éves koromban Giur- giuba mentem, mert vonzott a tengerészet. Elvégeztem az iskolát, és a polgári hajózás tisztje lettem. — Gondolom, bejárta a világot? — 1968-ig szolgáltam hajókon, akkor kineveztek Giurgiuban a kikötő parancsnokának. Ebben a minőségemben alaposan megismertem más országok hajósait. Az itt szerzett élmények hatására érlelődött bennem a kommunizmus elleni harc gondolata. Különböző külföldi hajózási társaságok képviselőivel léptem kapcsolatba... — Meddig volt tagja a Román Kommunista Pártnak? — Tagja voltam a pártnak... 1983-ig. Világosan láttam Erdély és a Bánát helyzetét, s végleg elköteleztem magamat a kommunizmus elleni harc mellett. El akartam hagyni Romániát, de Temesvárra helyeztek, az ottani kikötőbe. Tizennégy megye vizei, tavak, folyók, homokbányák tartoztak hozzám, inspektorként gyakorlatilag mindenütt magyarokkal dolgoztam, és mivel támogattak, letettem a kivándorlásról. hogy a politika mennyire hamis képet festett a magyarokról. Gyakran megfordulok a közlekedési minisztériumban Bukarestben, és ha megemlítem a magyarokat, rögtön a — 1989-ben mint a forradalom egyik vezetőjét, behívattak a belügyminisztériumba, felmentettek állásomból, és egy tábornokot, Popescu Gheorg- hét tették a helyemre. Kértem magamat egy tengerjáró hajóra, kormányosnak. Valószínűleg azért teljesítették a kérésemet, mert — tudván, hogy együtt működöm Tőkés Lászlóval — így kívántak megszabadulni tőlem. A hajót Szingapúrban felgyújtották egy mostani miniszter parancsára. Az egészet jelentettem, sőt a helyi újságban, a Timisoarában meg is írtam. A miniszter és a Szekuritáté megfenyegetett, rá akartak venni a feljelentés visz- szavonására — meséli Popescu úr, majd hirtelen felpattan, Szegedre kell utaznia az önkormányzathoz és a tévéhez, további hívek toborzása végett. Megköszönjük neki a látogatást, a térképet és a deklarációt, s akkor döbbenünk rá, hogy elfelejtettük feltenni neki a számunkra legfontosabb kérdést, nevezetesen azt, hogy a Száraz-éren érkező óceánjáró hajók miképpen juthatnának el Battonyáról a tótkomlósi szabadkikötőbe. Ménesi György Mi tartozott mihez? „Az Osztrák—Magyar Birodalom mindig Magyarországé volt, és nem Romániáé, mert Romániában mindig hamisították az igazi történelmet” — jegyezte a térképre Popescu úr Eltűnik a Nap, és lehullanak a csillagok? Ne higgyetek a jóslatokban, nem lesz világvége! — áll egy nemrégen megjelent tájékoztatóban. Ebben a nyárvége két égi jelenségére hívják fel a figyelmet. Augusztus 11-én, a teljes napfogyatkozás során 2 perc 22 másodpercig valóban csökkent mértékben süt ránk a Nap, másnap éjszaka pedig a Perseida elnevezésű meteorrajnak köszönhetően óránként 70—80 fényes csík is feltűnhet az égbolton. A Föld felső légkörébe nagy sebességgel kis anyagdarabkák csapódnak be, melyek a súrlódástól felizzanak, elégnek. (Ezt „csillaghullásnak” is mondják). A jelenségekhez sok hiedelem kötődik, és rengetegen a világvége eljövetelét sejtik mögötte. Szepes Mária Kossuth-díjas írónőt, az ezotéria közismert művelőjét — nagyasszonyát — az esedékes napfogyatkozásról kérdeztük. — Az Oroszlán jelben az ország keleti részére vonatkozóan lesz ez a bizonyos napfogyatkozás, amikor a Hold eltakarja a Napot — mondta Szepes Mária. — Megjelent egy könyv Az apokalipszis keresztje címmel. Ha megnézik a kötet fedelét, látható: tele van Oroszlán-jelekkel, együttállással, különféle bolygókkal. Ezek mindig a világ hatalmait jelentik, az uralkodókat. Az Oroszlánban benne a Nap. (Az augusztus hónap az „Oroszlán” asztrológiai jegyében áll — a szerk.) Bizony, baljós bolygók gyűlnek egybe. Ami különös: csak egy vezet, ezen túl az országok csillagai válságban lévőnek tűnnek. De láthatjuk is, hogy a világ súlyos válságokkal küzd. Egy trigon látszik, ez jó sugárzás a Jupiter és a Mars között. A Jupiter Magyarország bolygója. Ez azért érdekes, mert furcsa módon éppen mi vagyunk határosak Szerbiával, és most volt kint az elnökünk Ame rikában. Az mondják nagy feladat várhat Magyarországra a rendezésben. Nekünk érdekes szellemi feladatunk lehet Kelet és Nyugat kapujában a koszovói üggyel kapcsolatban. Az egyetlen jó sugárzása Magyarországnak van. Ez nem azt jelenti, hogy a magyarság nem a világhoz tartozik, és hogy annak válságait nem érzi meg! Magyarországnak a Földön megvan a szerepe. A nemzetek legfőbb hibája és szörnyűsége, hogy a világ javainak 82 százaléka egy szűk elit kezében van. Az is baj, hogy a bankok - akár a svájciak, akár az itteniek — tele vannak korrupcióval, s a pénzzel, a profittal való visszaéléssel. A szentélyek tetejére pedig nem az igazi szellemet ültették, hanem a Mam- mont. A Mammon tulajdonsága, hogy felfalja gyermekeit. Adott az örökkévalóság, az örök szellem, a láthatatlan szellemiség, az idea. A mozgó, változó energia mögött ott van a szellem tanúsága, melyhez nekünk is törekednünk kell. Tükrei vagyunk a világnak. Bennünk is megvan az örök parázs, az öröklét parazsa, és ezt valahol tudjuk. Hogy ez hit vagy tudás? Ma már inkább tudás, ezért kell ezzel foglalkoznunk. Feltámad, ami örök, elvész, ami múlandó. Hát kapcsolódjatok inkább a „Fényhez”, ami örök, és ha menekül az ember, meneküljön a Fény felé. Ne a pokol felé, mert az csak árnyék. A zeniten levő Nap, az árnyas nap, mindig felszívja az árnyat... (Halasi) Szepes Mária író, Budapesten született 1908. december 14-én. Balogh Béla filmrendező nevelt lánya. Az érettségi után művészet- történetet, irodalmat, pszichológiát tanult Budapesten, majd 1931—33-ban Berlinben mélylélektannal, vallásfilozófiával, karak- terológiával foglalkozott, később visszatért Magyarországra. 1935- től a Budapester Rundschau munkatársa és az Erdélyi-film Kft., majd a Balogh-film Kft. dramaturgja. 1941-től írásaiból él. A Vörös Oroszlán (1946) című misztikus regénye a megjelenés után zúzdába került, ám külföldön több nyelven kiadták. Gyermekkönyvei közül a Pöttyös Panni sorozat népszerű, sok nyelvre lefordították. Tudományos fantasztikus regényeiben a keleti filozófiák hatása mutatkozik. Legutóbbi könyveiben az okkult tudományokkal, a reinkarnációval, a karma-tannal foglalkozik. Munkásságáért több elismerést kapott, köztük a Kossuth-díjat, valamint tavaly októberben Göncz Árpád köztársasági elnöktől átvehette az egyik legmagasabb állami díjat, a középkereszt érdemrendet. (hm)