Békés Megyei Hírlap, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-12 / 160. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1999. július 12., hétfő Ha most vásárol mobilt előfizetéssel a Westel 900-nál, készülékéhez már az üj, 16 kllobájtos MenüÁSZ kártyát kapja. ' Nem kell fejben tartania telefonszámokat, kódokat, mert menüből küldhet GSM­táviratban e-mallt, és közvetlenül hívhatja a MEGAPRESS 900 szolgáltatást Is (közlekedés, időjárás, foci, Westel 900 akciók, vicc, horoszkóp).- Például az Alcatel View/SLT W**" - menüből. Sőt más mo­bilokból is, amelyek kártyával együtt már bruttó 9000 Ft-tól" kaphatók. Bruttó lOOO Ft kedvezményt kap, ha bankjának megbízást ad mobilszámlája lakossági folyószámláról történő rendszeres kiegyenlítésére. Büszkék vagyunk arra. hogy Westel egy újabb világszínvonalú szolgáltatást tesz elérhetővé az ön számára. WESTEL 700 mintatwtt. BékéKutu. Mxlnyinuky u. á. *L, 06-44/M7-014. 04-30/700-7016 HhrttaU» tolrtkátánk, 04-30/730-5257.04-30/730-5372 Ofotért: Békéscsaba. Andrássy úl 10. • Tele mobil 96 Kft.; Békéscsaba. Gyóni Géza u. 21. • HeHingar Bt: Gyula. Béke sugárút 9-11. • LA Computer; Orosháza. Táncsics M u. 11. * Puszta Híradástechnikai Szaküztel Mazéhagyas, Zala György ttp. 7. • ViUtach Műszaki Bolt; Gyomaandrőd. Fő út 149. A. th 111/10. ♦ B 6» T Irodatachnika Bt.; Békéacsaba. Petőfi út 2. • Szarvas. Kossuth tér 1. ♦ Pharmadant Kft.* Orosháza. Vörösmarty u. 2, • Deba-Print Kft.; Gyula. Béke sugárút 4. • Kovács Veronika; Szeghalom, THdy Z. u, 13. * A készülék csak Westel 900 ei*ttze!6i kártyával használható* ** Csak ái Wwdel 900 «lőflxeléssel. kél éve* szerzödéssirt. amíg a készlet tart. A MenüÁSZ szotgéttatés csak a kezelésére alkalmas készülékekkel vehető igénybe. További fettételek és kedvezménye* ajánlatok az üzletekben. Információ és hézhozszétUtée. 265-9210.06-30/930-30-30 vagy 184 (csak a Westel 900 hálózatéból hívható - díjmentesen) http.// www.wtstal900.hu Ttrttk Keravill ofotért Worn Ar ÓltMm fHäjfhrtJnoktöß A világon ír/ elsők között kínáljuk az új MenüÁSZ kártyát A KAPCSOLAT Véradás. Mezőberény- ben a művelődési központ­ban július 16-án véradást szerveznek 8-tól 11 óráig. Nem tagja, (b) Hétvégi lapszámunkban Békéscsabán „kivégzett” aradi tizenhárom címmel írtunk a megyeszék­helyen történt műalkotás- rombolásról. Cikkünkben Takács Péter városi képvise­lőt — pontatlanul — az Er­délyi Kör Egyesület elnöksé­gi tagjaként említettük. Nos, a városatya korábban látta el e tisztséget, a tévedésért az olvasóktól és az érintettől egyaránt elnézést kérünk. Balesetek, (y) Szabályta­lan előzés okozott súlyos bal­esetet szombaton Kamut kül­területén, ahol két személy- gépkocsi ütközött. Békés és Gerla között egy segédmotor­kerékpáros szaladt fel az út­padkára, elesett és súlyos sérü­lést szenvedett. Vasárnap haj­nalban kivilágítatlan lovas ko­csinak ütközött egy Trabant. A sofőr könnyebben megsérült. Feltörték, (y) Gépko­csi-feltörésekben gazdag va­sárnap volt Békéscsabán. A Kastély utcában két Volks­wagent, a Dózsa utcában egy Suzukit nyitottak fel a tulajdonosok tudta nélkül. Minden esetben a rádiós magnóra fájt a foguk a tol­vajoknak. Kétegyházán zsűrizték az idei halászati, vadászati vándorkiállítás képanyagát Az első állomás: Csorvás Munka közben a zsűri tagjai: (balról jobbra) Ungvári Mihály, Dénes István és Molnár József FOTÓ: SUCH TAMÁS KORUNKAT A TÖKÉ­LETES ESZKÖZÖK ÉS ZAVAROS CÉLOK JEL­LEMZIK. (Albert Einstein) Az eddigi hagyományokhoz hí­ven, az idén is a Békés Megyei Képzőművészeti Szabadiskola Egyesület kétegyházi alkotótá­borában dőlt el, kiknek a mun­kái alkotják majd az országos halászati, vadászati és termé­szetvédelmi képzőművészeti vándorkiállítás képanyagát. A szombati értékelésen Molnár József budapesti festőművész (a zsűri elnöke) és Dénes István, a Nimród vadászújság és a Nim­ród Alapítvány képviselője (a zsűri egyik tagja) így nyilatko­zott az 1999. évi felhozatalról: — Olyan képeket igyekez­tünk beválogatni (húsz kiállító negyven művét — a szerk.), amelyek mind képzőművészeti, mind pedig vadászati és halá­szati szempontból megfelelnek a szakmai elvárásoknak. Időn­ként kis vita is kialakult emiatt, hiszen voltak alkotók, akik ra­gyogóan megfeleltek az egyik szempontnak, ám munkáik a másik irányban kívánnivalót hagytak maguk után. Hosszas mérlegelés után megszületett az idei díjazottak névsora is. A Nimród-díjat eb­ben az évben Rékasi Csaba öt- vösi hivatásos vadász nyerte. A gyulai Hőforrás Üdülőszövetke­zet díjával Valackai Erzsébet orosházi származású tanárnő büszkélkedhet, míg Csorvás nagyközség ajándékát Bánfi Barnabás gyulai fotóművész ér­demelte ki „Egy nap vadászat” című képsorozatával. A zsűrizé­sen megtudhattuk, hogy a Nim­ród Alapítvány idei életműdíja is itt talált gazdára. Ezt az elis­merést szintén Valackai Erzsé­bet veheti majd át ez év novem­berében az érdi Országos Föld­rajzi Múzeumban, ahol eddigi munkáiból kiállítást nyitnak. Mint Ungvári Mihálytól, a kétegyházi alkotótábor vezető­jétől megtudtuk, a vándorkiállí­tás első állomása Csorvás lesz, ahol július 15-én 16 órakor Szilágyi Menyhért polgármes­ter „indítja országos kőrútjára” az idei vadászati és halászati művészeti alkotásokat. Magyar Mária Sörfesztivál Mezőhegyesen az esős időjárás ellenére is jó hangulatban zajlott a hét végén megrendezett ne­gyedik sörfesztivál. A háromna- pos rendezvénysorozat pénteki megnyitóján a művészeti iskola fúvós zenekarának és ma- z.Norettcsoportjának, illetve a Crazy Theatrumnak tapsolhatott a közönség. A szervezők rend­kívül gazdag programmal (Éles Isiván, Karda Beáta műsora, ut­cabál, diszkó, néptáncbemutató, játszóház, sportvetélkedők és - bemutatók, tinifrizura-készítés) várták a több ezer helybelit. Soós Attila, a sörfesztiválnak helyet adó József Attila Általá­nos Művelődési Központ igaz­gatója elmondta: az intézmény lehetőségei csupán a szervezés­re korlátozódtak, a fesztivál si­kere a támogatók anyagi támo­gatásának köszönhető. M. Gy. VÉLEMÉNYEK Elveszett emlékek A Marvin szobája című film egyik jelenetében a főhősnő beteg, szellemileg újra gyermekké vált édesapja ágya mellett apró tükröcskével csal fénynyalábokat a falra, s a csillogó pontokkal mo­solyt a már keveset értő, motyogó öregember ar­cára. Elkerülhetetlenül fognak ki az évek a halan­dók testén és agyán. A szerencsésebbeket álom­ban éri az elmúlás, másokat a vég előtt évekig ágyhoz köt a baj. Emlékeink hatalmas tárházát kétségbeesetten dugdossuk a fenyegetően leselkedő Alzheimer-kór árnyéka elől. Vanda néni, a régi világ tanult asszonya utolsó, öregek otthoná­ban töltött napjain már csak töltelékszavakat ömlesztett hallgatójá­ra. Temérdek tulajdonképpen, természetesen és úgymond alkotta szókincsét, s az elé rakott újságcikk betűi rébuszokká váltak szá­mára. Láttam a félelmet az arcán, néha pontosan értette, mi történt öreg agyával, csak a megfelelő szót nem lelte. Ronggyá szakadt papucsában csoszogott a folyosókon, este ágyába tette, derengett benne, hogy lánya küldte pár éve Angliából. Éjjelente saját kiabá­lására ébredt, zavarodott memóriája ilyenkor rég halott családtag­jai keresésére küldte. Bolyongott a sötét szobában, reggelente kék­zöld foltok jelezték testén a hiábavaló kóborlást. Olykor még le­gyintett, s azt mondta: mindegy... Maradt életéből két sötétbarna koffer, egy ládika megsárgult fotó és egy pár angbai mamusz. Örökké életvidám nagyanyám utolsó éveiben két Dallas-rész között egyre gyakrabban fogadta a postást a Hajmási Péter dal­lamait trillázva, fonott kalappal fején. Szívszorító táncot lejtett a harmadik emeleti nagyszobában, s csak mindezek után érde­kelte őt az aznapi levélcsomag. Tiszta pillanataiban minden házbéli gyereknek csokit hozatott, s Dianába mártogatta délutá­nonként kockacukrát. Utolsó fotóján kis vájdlingot egyensú­lyoz ölében, zöldborsót válogatva pillant a lencsébe. Huszonnégy órát feküdt az egyszer egy méteres lakótelepi fülkében, a negyvenes égő derengő fényében, magára hagyot­tam míg rátaláltunk. A kórházban a kicsi madárcsontú test zihá­lásánál zakatolt a lelkiismeret: mi járhatott zavart fejében a hosszú órák alatt, s hová tűnt minden emléke az utolsó napok­ban. Vajon ki gyűjti össze az idősek elveszett emlékeit? B. Párkányi Adrienn A hat és félmilliomodik A rendszerváltozás időszakában óriási felháboro­dást váltott ki, amikor nyilvánosságra került egy olyan (ha jól emlékszem, tudós embertől szárma­zó) vélekedés, hogy Magyarországnak — korlá­tozott eltartóképessége miatt — nincs szüksége ____ 10 millió lakosra. Mindjárt a kevermesi születésű ■ Takács Máriára gondoltam: valamikor a ’60-as évek első felében olvastam, hogy ő a tízmilliomo­dik magyar állampolgár. Egy darabig nagy volt körülötte a föl­hajtás, majd —jó magyar szokás szerint — teljesen elfelejtettük. Most azt olvasom, hogy 2000-re tízmillió alá csökken az or­szág népessége; ötveri évvel később pedig nyolcmillióra, de az is lehet, hogy hat és félre! Mintha visszafelé utaznánk áz időben, lesz tehát egy kilenc-, egy nyolc-, egy hét-, továbbá egy hat és fél­milliomodik magyarunk. Figyelembe véve a népesség elöregedé­sét is, Takács Máriának elvileg esélye van arra, hogy matróna ko­rában mind a négyükkel megismerkedjék. Jómagam nem szeret­ném megélni e „milliomos” magyarok randevúját: mit válaszol­nék 99 évesen, ha valaki megkérdezné, hogy milyen okai voltak a tatárjárás és a törökdúlás időszakát idéző emberveszteségnek?! Az, hogy egy ország eltartóképessége időről időre változik, nyilvánvaló. Magyarországé most elsősorban a mezőgazdaság és a mezőgazdasági feldolgozóipar válsága miatt csökken. De tör­vényszerű volt-e ekkora leépülés? És mint megváltoztathatatlanba bele kell-e ebbe törődnünk? Valahogy másképpen és főleg mások­kal kellene keresnünk a kiutat, mint az elmúlt tíz évben. Ismerő­sömnek van is egy tippje arra, hogy kikkel. Szava járása, ha meg­lát a képernyőn egy számára ellenszenves, korosodó politikust, hogy ez is jobban tenné, ha az unokáját lovagoltatná a térdén. Ugyanez az ismerősöm a tejfölös szájú fiatal nemzetmentőket sem szenvedheti. Általában fuj a szerinte nagyon öregekre és nagyon fiatalokra. Először bizonyítsanak, akkor majd hiszek nekik, ismé­telgeti refrénszerűen. Egyszer leintettem, hogy a politika meg a gazdaság nem generációs kérdés. Elkerekedett a szeme, és kifa­kadt: már hogyne lenne az, amikor a középkorosztályt ebmdalják ki mindenhonnan. És ekkor megint eszembe jutott Takács Mária. Vajon van-e munkája a tízmilliomodiknak? És ha netalántán tény­leg találkozik a hat és félmilliomodikkal, vajon mit mond neki? Ménesi György Keresztre feszített Magyarország? ,,A parlamentben fizetett ügynökök és árulók ülnek...” — Ha nincs erő és akár a végsőkig elmenő elszántság, el fogunk pusztulni. Nem mint emberek, mert már emberhez méltatlan körülmények között élünk, hanem mint magyarok — mondta előadásában Siklósi András költő, a Turul Szövetség elnöke, a MIÉP tagja, aki szombaton a Magyar Igazság és Élet Pártja vá­rosi szervezetének meghívására „Ä keresztre feszített Magyar- ország — Sorskérdések az ezredfordulón” címmel tartott elő­adást a Magyar Ébredés elnevezésű programsorozat keretében. —A rendszerváltás után ön egy szükséges forradalomról beszél és a magyarság pusztulásáról. Nem túl borúlátó? — kérdeztük Siklósi Andrástól. — Annak csúfolják, de az, hogy a hatalmat átfestik, még nem jelent rendszerváltást. Ez alatt én erköl­csi, anyagi, társadalmi igazságtételt értek, ami nem valósult meg. —Annak ellenére, hogy most a jobboldal kormányoz? — Nem nevezném őket jobb­oldalinak, mert, szó sincs arról, hogy a magyarság érdekeit kép­viselnék. Csak stílusbeli eltéré­sek vannak, de az előző kor­mánytól a mostani semmiben sem különbözik. — Előadásában kemény kri­tikával, ,.puhasággal" illette Csurka Istvánt, a MIÉP elnökét. — A jelenlegi pohtikai struktú­rában a MIÉP a legelfogadhatóbb és legszimpatikusabb párt szá­momra. Nem elég azonban csak a szószékről prédikálni, annak meg­felelően is kell cselekedni. Nem az elvekkel van baj, de nem látom, hogy Csutka István tettekkel is va­lóra váltaná azt, amit mond. — A parlamentben ülő kép­viselőket fizetett ügynököknek és árulóknak nevezte. — A MIÉP kivételével a vi­lághatalmak kiszolgálói, nevez­hetjük lakájoknak őket. Ez a par­lament úgy rossz, ahogy van. Nem muszáj nekünk parlamen- tesdit játszani. Szükséghelyzet­ben becsületes vezetőkre, nem­zeti kormányra van szükség. Ez fontosabb, mint a parlament. — Szükséghelyzet van az or­szágban? — Ebben az országban káosz van és anarchia. Kenyértörésre kell vinni a dolgot. Aki nem tud áldozatot hozni a jövőjéért, nem érdemli meg, hogy éljen. K. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom