Békés Megyei Hírlap, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-10-11 / 159. szám
1999. július 10-11., szombat-vasárnap Dévényi a szakma elnehezüléséről „A művész dolga a működő élet, a jó és rossz harcának a bemutatása” A Békés Megyei Hírlap Melléklete A chilei sivatag titkai 6 Ősöknek készült üzenetek voltak az Atacama-sivatag óriásrajzai? 6 A CSILLOGÓ MANÉZS FÉNY-ÁRNYÉKÁBAN Vannak emberek, akiknek már a születéssel eldől a sorsuk, így volt ez Richter József esetében is. A Richter cirkuszról már 1820-ból is vannak feljegyzések. A világ nagy cirkuszporondjain folyamatosan felléptek családtagjaikkal, elefánt és lovas akrobatikus egyedi produkciókat hoztak létre, melyek később vüágszámok lettek. Négy éve Magyar Nemzeti Cirkusz néven léteznek. Anyagi talpon maradásról és a cirkuszi életformáról Richter József igazgatóval beszélgettünk, akinek művészetét Magyarországon Jászai Mari-díjjal ismerték el. — Mennyire támogatja Önöket a Magyar Nemzeti Kulturális Alap? — Tavaly másfél millió forintot kaptunk. Tavalyelőtt két és fél milliót. Remélem az idén legalább ennyit kapunk. — Mire elég másfél millió forint? — Csak három-négyszázezer forintba kerül, ha megtankoljuk a tizenkét kamionunkat. — Legutóbb amikor felhívtam, tárgyalt, szervezett. Sok energiát vesz el a szakmától? — Mint igazgatónak ez a dolgom, másképp nem lehet eredményesen működni. Hajtani kell az üzletet. Én amellett, hogy negyvennyolc évesen cirkuszigazgató vagyok, kisebb feladatokban artistaként, de zenészként, és ha kell, sofőrként is részt veszek produk- ^ ciónk sikeressé tételében. — Azt tapasztaltam, hogy minden művészüknek van lakókocsija. Összejárnak? Milyen gyakran ülik körül a nagyasztalt? — Kéthetente az egész társulat együtt grillezik. Egy csónakban evezünk. Ha egyvalaki elsüllyed, elsüly- lyedt mindenki. Fontos a problémák, esetleges feszültségek kibeszélése. Viták a legjobb családban is vannak. Kemény munka ez. Nem mindig csak a csillogó-villogó manézs látványa vesz körül bennünket. Városonként építünk, lebontunk; gyakran zuhogó esőben kell továbbmennünk. A társulatban mindenki profi, s tudja, mit vállalt. Időre kell megérkezni embernek, állatnak, kelléknek. Kötelességtudat nélkül ez nem megy. Művészeink számára természetes, hogy menynyit pihennek, mikor fogyaszthatnak alkoholt. Itt senkinek nem kell szólni, hogy ne igyál. Úgy nem lehet tripla szaltót ugrani, hogy a délutánt végigsörözte az artista. Amit a produkció kíván, azt be kell tartani. Á művész produkciója által létezik. — Ha már itt tartunk, Ön és felesége meglehetős világhírre tettek szert produkciójuk által. Városonként építünk, lebontunk; gyakran zuhogó esőben kell továbbmennünk. — 1965 és 1993 között a világ legjobb artistái között tartottak számon bennünket. Budapesti házamban a vitrin tele van serleggel, kitüntetéssel. A számomat — Jubile az elefánt egy lábon áll egy kis dobogón, én meg egy kézzel a fején — a világon rajtam kívül senki nem csinálta meg. — Egy világszám mennyire van „levédve” ? Ellesheti más? — Persze. Bárki, ha beül, és végignézi az előadást. Csak épp indiai elefántot — azok taníthatók a legjobban — az egész világon nem lehet venni. — Fénykorában filmet forgatott Roger Moore-ral... — Egy James Bond-filmben vettünk részt. Egy várat ostromoltunk meg az elefántokkal. — Hol ismerkedtek meg a feleségével? — Nyugat-Németországban, ugyanannál a cirkusznál voltunk artisták. Huszonhét éve vagyunk házasok. Kiegyensúlyozott, boldog házasságban élünk. — Előírás az Önök köreiben, hogy artista csak artistával házasodhat? — Ilyen előírás nincs. Mindenki szabadon választhat. — Ha mondjuk a fia, pár éve, amikor még magánzó volt, egyik turnéjük alkalmával egy vidéki városban, ahol több hetet tartózkodtak a cirkusszal, megismerkedik egy odavaló lánnyal, és „kiszáll", hogy letelepedjen vele, elengedte volna? — El, persze, hogy el. A szerelmet nem lehet meggátolni. Az jó nekem, ha utóbb megszökik a gyerek? Nézze, nincs kényszer. A cirkuszi gyerekek szülei természetesen artisták. Telente, amikor három-négy hónapos pihenőt tartunk, megfigyeljük, hogy a kicsik már várják, hogy induljon a cirkusz. A gyerekek általában azok akarnak lenni, ami az apjuk. Itt semmiféle kényszer nincs, egyszerűen csak utánozzák a nagyokat. Az örökség így száll apáról fiúra. Legkisebb fiam, Jocika hétévesen már velünk dolgozik. A lovas számban debütált. A fiaim tovább viszik a tradíciót. — A ,,cirkuszgyerekek” hol járnak iskolába? Mindig abban a városban keresnek iskolát néhány hétre, ahol fellépnek? Következő város, következő iskola és így tovább? — Külföldi útjainkon ezt nem tudnánk megoldani. Jocikával magántanár foglalkozik. A nagyobbik fiam, Flórián is így tanult. O már a diplomadolgozatát is megírta. — Miről? — A Rencz és Richter dinasztiáról. A cirkuszban felnövő gyerekek, annak ellenére, hogy a cirkusz világa Végh Antal 48. regénye Élmény és az olvasóinak talán segít egy tévhittet eloszlatni — mondja könyről Muzsnay Árpád. rj £ ifi wMtmíxs; Richter József elégedett apa lehet, fiai tovább viszik a családi örökséget FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER zárt közösség, világlátottak, széles összehasonlítási alappal rendelkeznek, akik tudják mit vár el tőlük, az utazótól Japán, Irán vagy Franciaország. Tudják, hol, hogyan kell viselkedni. — Amíg itt beszélgettünk, Ön állandóan az óráját nézte. Ennyire unalmasak voltak a kérdéseim? — Nem, csak a legnagyobb olasz sátorgyár igazgatójának a telefonját várom. Pánics Szabó Ferenc Angol kapd elő Itt a nyár! Jönnek a turisták, s persze megyünk mi is, ha telik rá. A szomszéd faluba, a Balatonra, a hegyekbe, a kedves pesti rokonhoz (bár inkább fordítva: „olyan szép helyen laktok”) vagy külföldre. Ha kimozdul innen az ember, már idegenbe botlik. Kedvesbe, elegánsba, finomba, úriba, tehát nyugatiba (egyszer majd mi is olyanok leszünk, ha bevesznek bennünket). Ha megszólítanak bennünket, ha nem tud visszakérdezni, válaszolni, útbaigazítani, csak restelkedünk. Ugyanennyire blama, ha az ember áll kukán az idegen ország panziójának ajtajában és nem tudja mondjuk elújságolni az épp akkor érkező szomszédnak: Yesterday I went to the market and bought a pineapple, vagyis tegnap kimentem a piacra és vettem egy ananászt. Szóval blama lenne. Ezért betér hát a magamfajta a boltba, s vásárol egy szótárt. Kicsit, kedveset, zsebbe valót, hogy bármikor elő lehessen kapni. Már a címe is csábító: Angol kapd elő. Németből fordították, miért ne, echte európai, ha valakinek baja lenne vele, az kapja — ne elő, hanem — be. Kicsit durvul a dolog, ne vegyék rossz néven, csak az ember követi a módit: tanulja a könyvet. Fellapozza például az „Érzések” fejezetet, mert hát sose lehet tudni... Ott a pontos recept, mit Ott a pontos recept, mit kell válaszolni, ha AZT mondja egy hölgy. kell válaszolni, ha AZT mondja egy hölgy, s ahhoz is találunk mankót, hogyan kell levenni őnagyságát a lábáról. Feltéve ha hagyja magát. De miért ne hagyná, amikor a Kapd elő mindenről felvilágosít bennünket. Például arról, hogyan is mondják angolul a hölgyét és hogyan a miénket. A könyv megtanulása után akkor sem jövünk zavarba, ha újdonsült kedvesünkkel tisztázni akarjuk — ha nem veszi észre a hülyéje —, hogy make love-ni (szeretkezni) akarunk vele, mi több knock a girl up (gyereket akarunk csinálni) neki. Sőt ha nagyot alakított szívünk új választottja az ágyban, azt is a fülébe tudjuk súgni: This is fucking good (kb.ott jó volt). Az ember szinte otthon érzi magát a szép kifejezések olvastán, hallatán. Annyira magyarosak. Gondolom, a hölgyek, a finomak, az elegánsak, az illatosak, az úriak is elolvadnak majd ennyi kedves szó hallatán. Csak arra ügyeljünk, hogy legyen mindig kéznél a Kapd elő. A kezünkben, a zsebünkben, a hónunk alatt, vagy ágyba készülődés közben a párnánk mellett, esetleg — jobb híján — bottom-unkban (fenekünkben). Biztosak lehetünk benne, a dicséret sem marad el szerelmünk részéről: This is fucking good az Angol kapd elő. Árpási Zoltán Gyula, 1919. Az egykori József főherceg laktanya (ma szociális otthon). Földúttal, kockalapos járdával, piacozó parasztokkal, s a háttérben a már akkor is álló tűzoltólaktanyával. Mit változott a világ nyolcvan év alatt!
