Békés Megyei Hírlap, 1999. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-26-27 / 147. szám
Békési hét * Hatodik oldat * Busás fogás Vegyék komolyan az itt álló horgászkalandot!- Csak pislogtunk meredten és megszólalni sem tudtunk a meglepetéstől, amikor felbukkant a vízben a hatalmas hal feje — emlékezett a végegyházi Király Sándor a közelmúltban átélt horgászélményére. Mint mondta, a vadászat mellett kedvenc időtöltése a horgászat, és — ha ideje engedi — legszívesebben a mezőkovácsházi bányatónál hódol ebbéli szenvedélyének. Az említett napon is a megszokott pontyozásra készült, ám Varga Zoltán horgászbarátjával egyszer csak észrevették, hogy valami hatalmas erővel húzza a da- milt. Gondolták, az átlagosnál nagyobbacska hal lehet, de hogy mekkora, azt még álmukban sem hitték. Leginkább akkor jöttek lázba, amikor a hal felcsapott a víz tetejére, és meglátták a busa hatalmas testét, amely termetéhez méltó erővel igyekezett szabadulni a nyakába és uszonyába akadt horgoktól. Közös erővel próbálták a part felé irányítani a véletlen zsákmányt, ami azonban csak egyórás fárasztás után sikerült. A mellig érő vízbe gázolva megszákolták a szép példányt. Súlya 30,5 kilogramm volt. A horgászok visszaemlékezése szerint ekkora halat még soha nem fogtak a kovácsházi bányatóban. H. M. Kutyaság Kutya sorsuk van manapság már a kutyáknak is. Különösen, ha kivertek. Békéscsabán, a vá- rosnyi nagyságú Lencsési úti lakótelepen a minap elütöttek egy óriás terriert. Nyilván valamiféle négykerekűvel. A buszmegállónál, ahol rengetegen álltak, csak bámulták a cserbenhagyott, földön fekvő szenvedőt. Egy hölgy vesekövét rendeztetni indult a kórházba. Ő vette végre gondjaiba az állatot. Egy másik hölgy az új kocsiját ajánlotta fel plédjével együtt. Állatkórházba vitték a derék ebet, ahol (sérülései súlyosságára tekintettel) el kellett altatni — örökre. De ki vagy mi altatta el a sok bámészkodó lelkiismeretét? (k) akadályokkal tűzdelt pálya lefutásától eltorzult arcú csapattársainak Hortobágyi. Aztán marad a „szép volt fiúk”, s a beígért üdítő (sör). — A fegyelem, az ösz- szetartás, és a kitartás a lényeg az egészben — tudom meg Szekeres hadnagytól. — Az éles bevetéseken nem borulhat el az ember agya. A „szanazugi izomagy” már nem működik, a technika ismerete, használata elengedhetetlen a beavatkozók számára is — kapom a választ, amikor a közhiedelemben aktívan élő kommandósképről érdeklődöm. Both Imre Az ORFK Készenléti Rendőrség Különleges Szolgálata Szakfelügyeleti és Terrorelhárítási Szolgálatának szakmai irányítása mellett megrendezett Vili. Nemzetközi Rendőrkommandós Verseny házigazdája idén a Bács- Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság, azon belül is a Hírős Beavatkozó Alosztály volt. A nemzetközi megmérettetésen, a hírős városban huszonhét csapat állt rajthoz. Megyénket — Hortobágyi János vezetésével — a Szekeres Ferenc, Vidovenyecz Attila, Zahorán Csaba, Kékegyi Zsolt által alkotott négyes képviselte. A köztudatban „Körös kommandóként” ismert csapat (rész)legénysége derekasan helytállt. A beavatkozó alosztályok versenyében a Csongrád megyei Boszorkány és a Fejér megyei Álba mögött harmadik, összetettben a hatodik helyen végzett. A kommandósok fizikai állóképességét, pszichikai rátermettségét egyaránt tesztelő versenysorozat országos főkapitányi intézkedés eredményeként született meg — még 1992-ben. 1996-ig a főváros adott otthont a rangos versenynek, azóta a nógrádi, szolnoki és veszprémi főkapitányságok rendezték meg a versenyt — világítja meg a hátteret Veres József alezredes, versenybíró, a Készenléti Rendőrség Szakfelügyeleti és Terrorelhárító Szolgálata Kiképzési Alosztályának vezetője. Meghívottként mérettetik meg az ausztriai Cobra, Szlovákia Különleges Szolgálata, a németországi baden-württembergi SEK (Terrorelhárító Szolgálat), a belga terrorelhárítók, a gödöllői kapitányság akciócsoportja, a szervező Készenléti Rendőrség Terrorelhárítási Szolgálatának legénysége, a Tolna megyét képviselő, de a paksi atomerőmű védelmét is ellátó Neutron, a honvédség Bercsényi Felderítő Zászlóalja, a határőrség akcióalosztálya és a VPOP Merkur akciósai is — teszi hozzá Veres alezredes. — Gyerekek, nincs valakinek egy cigije? — teszi fel a kérdést a rajtnál a szabolcsi Jonathan csapatának tagja. A válasz harsány hahota. — Meglátod, példás a csapatmunka. A srácok egymást húzzák be a célba. Egymásnak drukkolnak. A Vas megyei Claudius csapatában az egyik fekete csuklyásnak a tegnapi akadálypályán levált egy porc a térdéről, a másik három srác tegnap ugyanúgy, mint ma, végig küzdött. Vasból faragták őket, jegyezték meg többen. Náluk két évvel ezelőtt is bokatörést szenvedett ez egyik srác, de akkor is — annak ellenére, hogy tisztában voltak, utolsó helyezést érnek el — vállalták az emberpróbáló hajrát — fűzi a beszélgetés fonalát Veres alezredes. A hőmérő legalább huszonötöt mutat árnyékban. A vízben, vagy sörrel hűtve a napozóparton még elmegy, de ilyenkor futni?! Az maga a kínszenvedés! — Nem tudjátok lefutni? Mi csináljuk meg helyettetek? Békés a király! — buzdítják a szolnoki Pelikánok a Körös tagjait még a rajtnál. Aztán futás a házigazda Hírős vezetője — Héjjas hadnagy — által csak a szabadidőközpont vízműdombjának nevezett magas dombhoz, hadd lássuk a „mieinket!” — Csak öt ven méter, tartsatok ki! — üvölti a nyolc és fél kilométeres ip—I Túl diszkrétek Előző számunk hatodik oldalán megjelent (In) diszkréció című írásunk a tervezettnél „diszkrétebbre” sikerült. Technikai okokból az írás két részlete az olvasó számára észlelhetetlen maradt. Most pótoljuk az akkor elmaradtakat. A hibáért olvasóink és az érintettek elnézését kérjük! A szerkesztőség — S elérkezett az érettségi, a pályaválasztás. Gondolom, újságíró akart lenni... — A csudát! Tovább akartam tanulni, mesterségesen lettem jogász is, újságíró is. Az idő tájt indult Magyarországon az igazi közgazdászképzés, oda jelentkeztem: ötezeregyszáz pályázóból 480 első éves hallgatót vettek fel, köztük engem is. Jelessel érettségiztem, a kemény felvételivel is megbirkóztam, de gyűlöltem a matematikát. A féléves vizsgáimon a matek kivételével már túl voltam, ezt viszont csak húztam, halasztottam... Egyik jó barátom, akivel összejártunk, látva tépelődésemet, átcsalt a jogi karra. Azaz csak csalt volna, mert nem volt olyan egyszerű... Végülis elintézte: ha január utolsó napjáig a kar minden vizsgáját leteszem, átvesznek. Letettem, igaz római jogból csak kettest kaptam, de a fene bánta... Megszabadultam a matematikától. Innen egy nagyon szép időszaka kezdődött életemnek, ugyanis mellettünk volt a színészjelöltek főiskolai kollégiuma, itt lakott többek között Galambos Erzsi, Szirtes Ádám, Szemes Mari, Gyurkovics Zsuzsa, Soós Imre és Horváth Teri, hogy csak néhányat említsek közülük. Együtt járvoltunk... tunk, s nagyon jól elszórakoztattak bennünket. — Oknyomozó riportjairól vált híressé, kicsit hírhedtté. — Ötvenhárom és ötvenhat között ötször akartam elmenni a Szabad Néptől, de nem engedtek. Volt olyan tízegynéhány évem a Népszabadságnál, amikor szinte minden hétvégén megjelent az újságban egy leleplező riportom. Községi tanácselnöktől a miniszterig. Aztán hatvankettőtől jött a tévézés, a Kék Fény, meg a többi műsor. Ott is a visszaéléseket igyekeztem bemutatni. Legfőbb törekvésem az volt a Kék Fényben, hogy erősítsem a nézők, az emberek önvédelmi reflexeit a bűnözőkkel szemben. — Sokszor megfenyegették, de meg is védték... — Kaptam telefonokat, leveleket, magas helyekről, bűnözőktől, valamint a nézőktől és az olvasóktól egyaránt. Soha senki nem bántott. Tituláltak engem rendőr őrmestertől tábornokig mindennek. A rendőrséghez munkakapcsolat fűzött, se soha sem voltam rendőr. A menedzserbetegség diagnózisa \1 mmmmm
