Békés Megyei Hírlap, 1999. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-05-06 / 129. szám

1999. június 5-6., szombat-vasárnap Hétvégi magazin 7 ____________________________„A MIKROFONNÁL ÉS A LEMEZJÁTSZÓNÁL CSEKE LÁSZLÓ”____________ Vo lt egyszer egy Teenager party... „Itt a Szabad Európa Rádió a 19, a 25, a 31, a 41 és a 49 méteres rövidhullá­mon! A mikrofonnál és a lemezjátszónál Cseke László. Kellemes, jó szórako­zást kívánok a Teenager Party mai kívánságműsorához.” A hang és a jelleg­zetes hanghordozás összetéveszthetetlen. Több generációba ivódott be kitö­rölhetetlenül, pedig a hallgatásáért, a SZER-nek küldött zenei kívánságokért régen meghurcolás is járhatott. A Teenager Party negyven éve, 1959. május 31-én indult. Ezt a napot a foga­lommá vált műsorvarázslóval közösen kell megünnepelni, vélekedett Komjá­thy György, aki évtizedekig a Csak fi­ataloknak! kívánságműsorban a mi „Csekénk” volt. Nem kellett hosszas rábeszélés, Cseke László Budaörsön termett. Az évforduló alkalmából a Sláger Rádió interjút sugárzott vele. Cseke László, vagyis Ekecs Géza, a hetvenkét esztendős világpolgár, az Astoria Szálló halijában sietett elém. „Jöjjön, igyunk meg valahol egy dup­lát!” — mondta. Nem tudtam nevetés nélkül megállni, mire őszintén rám­csodálkozott. — Ha nem tudnám, hogy már ötven éve elment itthonról, a „duplából” azonnal rájönnék — magyaráztam meg derültségem okát. — Nincs szimpla vagy dupla, mi már csak azt mondjuk: igyunk egy kávét... — Köszönöm a nyelvleckét, majd elmesélem otthon! — nevetett. — Mi­lyen érdekes a szavak játéka... Hegyes­halomtól nyugatra „Cseke úr” nem is létezik, és ha a müncheni ismerőseim­nek ezt a nevet mondanám, azt hinnék, Herr Ekecs megbolondult. 1949 őszén gyalogoltam át a szlovák zöldhatáron, és itthon maradt szüleim védelmére vá­lasztottam az új nevet. Éltem mene­külttáborban, és kalandos utazás után érkeztem meg álmaim városába, Pá­rizsba. Kiszálltam a Gare de L’Esten, és a csepergő esőben egy utcatáblát pillantottam meg: „Boulevard de Sebastopol”. Mérgesen felkiáltottam: a fene egye meg, hiszen onnan jöttem! * A gyerekkora átlagos volt. Színész szülei a vidéket járták, édesanyja a há- i ború után a Déryné Színház súgója lett. A Budán nevelkedett fiút az irodalom és a nyelvek érdekelték, a grund meg a Fradi, és minden pénzét mozira költöt­te. Soha nem bánta meg, hogy elment, csak amiatt van a lelkében örök kese­rűség, hogy nem láthatta többé a szüle­it. Édesapja ’72-ben, édesanyja ’76- ban halt meg. A temetésükre sem jöhe­tett haza. — Pedig a sok munkám mellett mindig azzal nyugtatgattam a lelke- met: a lányomat, két fiamat, majdan az unokáimat — akikből már kettő van — , édesanyám fogja megtanítani a szép magyar beszédre, és az ő csodás szop­ránján hallják majd először Lehár Fe­renc és Kálmán Imre operettmeló­diáit... * A háború után leérettségizett, sokáig új­ságíró-gyakornok volt, több lapban megjelentek a cikkei, de kiderítették, hogy egy színészgyerek „kispolgári csö- kevény”, akinek nincs helye a sajtóban. — El kellett mennem, mert itt nem teljesülhetett be újságírói álmom... So­ha nem éheztem annyit, mint Párizs­ban, de boldog voltam, amikor csapott tetejű kis manzárdszobámból hajnal­ban lementem a Pigalle-ra, és a pék még kemencemelegen nyújtotta át a bagettet. A francia rádió magyar nyelvű adá­sába kezdtem bedolgozni, onnan veze­tett az utam Münchenbe. 1951 decem­berében, Mikulás napján, lyukas cipő­ben és lyukas nadrágban, kis kézitás­kával érkeztem a nemrég alakult Sza­bad Európa Rádióhoz, amely most már Prágában működik. Annyira nem vol­tam biztos a dolgomban, hogy párizsi szobácskámat még sokáig fenntartot­tam. Egérútnak... * 1956 után a SZER-nél a teljes döbbe­net uralkodott. Úgy érezték, a nyugati hatalmak cserben hagyták a magyar forradalmat. Valamit tenni kell, ami felrázza a hazaiakat. De mit tegyenek? Úgy gondolták, szórakoztatni kell! Az akkor Amerikában már tomboló rock and roll-számokkal próbáltak kapcso­latba kerülni az otthoni lázadó, ifjú nemzedékkel. — A Teenager Partyt egy atyai po­fon indította el. 1959-ben a magyar osztály helyettes vezetőjének feltűnt: csitri lánya reggel karikás szemmel megy az iskolába. Rájött, hogy a gye­rek egész éjjel a müncheni amerikai ka­tonai rádión a rock and rollt hallgatja, és az apukájával ellentétben tudja, ki az az Elvis Presley. Elcsattant a pofon, a lány mégsem hagyta abba a titkos zene- hallgatást, és a papa gondolkodóba esett: milyen erő az, amely ilyen enge­detlenséget válthat ki a lányából? És el­indították a Teenager Partyt. * Az új műsorhoz ömlött a levéláradat, egyik jelige kacifántosabb volt a má­siknál, de még így is csak a kérések egy része érkezett meg Csekéhez. Aki­nek sikerült Nyugatra utaznia, és volt hozzá bátorsága, az magával vitte, és kint feladta a levélkupacot. Ez volt az akkori magyarok — fiatalok és idősek — „tiltott gyümölcse”. Cseke csak egy hang volt. Az első hónapokban, sőt, években egy sötét szobában érezte magát, mert nem volt ablaka Magyarország felé. Nem ismer­te az igényeket, de feltételezte, hogy otthon is felnőtt az új generáció. És vasfüggöny ide vagy oda, egy fiatal épp úgy érez a Tisza partján, mint Milwaukeeban vagy Münchenben. Elvis, Rolling Stones, Beatles, Animals és a többiek után hamarosan eljutott hozzá az első 45-ös fordulat- számú, kékpapír-borítójú Qualiton- lemez. — Aki elhozta, nagy kockázatot vállalt, de jó üzletet csinált: márkát ka­pott érte. Az is előfordult, hogy a Teenager Partyban hamarabb lehetett hallani egy-egy magyar sikerszámot, mint otthon. * Rengeteg levélre emlékszik. Az egyi­ket most is nevetve említi: — Amikor a hatvanas évek elején a színes bőrű Chubby Cheeckerrel jött a twist-őrület, kaptam egy ákombáko- mos levelet: Tessék megmondani, az a Csabi Cseke a műsorvezető fia? * 1965-ben végre elindult Komjáthy mű­sora: a Csak fiataloknak! — Nem volt kétséges, hogy honnan a példa, de én másért morogtam. Ne­kem az állandóan zavart rövidhullám jutott, miközben a Komjáthy Gyurinak pompás középhullámja volt! Sebaj, voltaképpen örültem, hogy otthon is „felébredtek”, és a levelek-kérések már nemcsak hozzám, hanem Gyuri­hoz is ömlöttek. Persze azt is jól tud­tam, hogy ő milyen nehezen jut azok­hoz a zenékhez, amelyekben én dús­kálhattam. 1989-ben jöttén haza először. Meg­érkeztem Ferihegyre. Ha valaki akkor azt mondja, hogy tíz év múlva ameri­kai tankerek fognak itt „parkolni”, biz­tosan a szemébe nevetek... A taxis rög­tön kiszúrta, hogy magyarul beszélek, de nyugati vagyok, és miközben én Budapestet bámultam, ő híres autó­márkákról kezdett kérdezősködni. Fé­kekről, kardántengelyekről, fényszó­rókról papolt, én meg a fehér Erzsébet hidat néztem, amely az emlékeimben aranysárga volt, és a Dunában úszkál­tak a darabjai... Mérges voltam a taxis­ra, de ma már hálás vagyok neki: átse­gített azon a ponton, hogy megindult- ságomban elbőgjem magam. * Ekecs-Cseke azóta ingajáratban közle­kedik. Sopronban vezetett műsort, a Danubius Rádióban hallhattuk, most pedig a Sláger Rádióban — Komjáthy kívánságműsorában — ontja bőven gazdag pályája sztorijait. — Megszerettem a Sláger Rádiós társaságot. Ügyesek, korszerűek. Arról nem is beszélve, milyen pompás ebé­det kaptam tőlük tegnap! Képzelje el, paradicsomos káposztát! Fenséges volt! Németországban nincs főzelék — nagyot nyelt, majd jószerével levegőt sem véve, sorolta álmai étlapját: tökfő­zelék, káposztás cvekedli, gesztenye­püré, mákos tészta, pörkölt, többeme­letes rakott tészta... * Sokáig beszélgettünk. Elmesélte, hogy a lánya — aki két unokát szült neki — a Süddeutsche Zeitungnál dolgozik. Két fia közül az egyik biokémikus, a másik fotós, Los Angelesben élnek. Felesége távoli rokona az olasz film­sztárnak, Monica Vittinek. Ő 1992-ben ment nyugdíjba, a SZER magyar adása 1993-ban megszűnt, persze nem az ő távozása miatt. Amikor már azt hittem, hogy végleg elbúcsúztunk, félrehúzott: — Javítson ki, ha esetleg rosszul emlékszem! — súgta halkan. — A ka­por, ugye, a tökfőzelékbe kell? Somos Ágnes Ajánló CD-Slágerlista 1. Mike Oldfield: Guitars 2. Ámokfutók: Ezüst eső 3. Dope man: Magyarország rémálma 4. Ganxsta Zolee és a Kartell: Helldoraldo 5. Ally McBeal (filmzene) 6. Beackstreet boys: Millenneum 7. Ricky Martin: Livin La Vida Loca 8. Ákos: Ismeij fel 9. Offspring: Americana 10. DJ Junior and Ju-tasi: Place Club mix (Musicland Hanglemezbolt) Filmajánló Éjjeliőr a hullaházban Martin (Ewan McGregor) szorító adósságai miatt éjjeliőrnek áll be a közeli hullaházba. A teremben hi­deg van, az áram ki-kimaradozik, az órák lassan vánszorognak... a soro­zatgyilkos áldozatai pedig szépen gyűlnek az acéltepsikben. Martin, hogy unalmát elűzze nyomozni kezd a rejtélyes gyilkos után. Könyv Egy város regénye Különleges könyvcse­megével lep­te meg az irodalomba­rátokat a Palatínus Ki­adó. Ismét megjelentet­te — 62 év után először újra cenzúrá- zatlanul — Nagy Endre író, kabaré­szerző, konferansz híres könyvét a Holnap városáról. Arról a Nagyvárad­ról, ahol a századfordulón, majd a tízes és húszas években, de még a két hábo­rú közötti időszakban is pezsgett a szellemi élet és irigylésre méltó kávé­házak működtek, ahol feledhetetlen hangulatot teremtettek az írók, költők, újságírók, és színészek. Igaz, kellett hozzá egy olyan polgári város, mint Nagyvárad és valamiféle léhaság, utca­lányok, dohányfüstös, italszagú kávé­házak és mindezek tetejébe egy máig ismert nevekben mérhető értelmiség. A Palatínus a Várad, villanyváros cím­mel indított könyvsorozat első darabjá­nak szánta Nagy Endre remek, anekdo- tázó, a kor hangulatát és alakjait meg­idéző könyvét. A szerző Ady és Krúdy baráti köréhez tartozott, könyve lapja­in mellettük még sokan mások — is­mert személyek — jelennek meg, hát­térnek pedig a város szerkesztőségei, kocsmái és vívótermei szolgálnak. Aki elolvassa az Egy város regényét, az bi­zonyosan várni fogja a folytatást, a so­rozat többi darabjait. Egy atyai pofon indította el a legendás műsort IllOllALOÍVI .............................. R ozó, Hegyesi János és Kanizsa József asztalánál Áprilisban, a Kispesti Kaszinó­ban Otthonra találva címmel szerzői estet rendeztek, Kanizsa József szerzői estjét. (A szerző­nek eddig 14 kötete jelent meg.) A házigazda Linka Ágnes szer­kesztő előadóművész volt, olyan előadóművészek társasá­gában, mint a Kossuth-díjas Keres Emil és a szintén jól is­mert Sellei Zoltán. Linka Ágnes megnyitója, be­vezető beszéde után valami sej­telmes csend suhant át a zsúfo­lásig megtelt termen. Keres Emil szikár alakja állt előttünk. Állt, de még szó nélkül. (Itt megerősödött bennem az a meg­győződés, hogy a vers előadása nem akkor kezdődik, amikor az előadó megszólal, hanem már előtte, mint ahogy nem is az utolsó hanggal fejeződik be.) Amikor megszólalt, valami különös va­rázslat kerített ha­talmába. A te­remben pedig néma templomi csend, majd vas­taps váltogatta egymást. Az­tán Sellei Zol­tán vitte to­vább, forrósí- totta az ünne­pi hangulatot. Utána Linka Ágnes vette át a „varázspálcát”. Egymást váltogat­va, egymásnak ado­gatva a szót „ízlelget­ték” keltették életre Kanizsa József gondola­tait. Már-már nem is mi voltunk a te­remben, annyira be­töltötte azt a kis szülőfa­lu. Zajk, meg a zalai dombok és völgyek! Meg­jelentek a min­dennapi munká­tól darabos moz- dulatú. szeretni tu­dó, szeretni való tisztaszívű zalai em­„Látni véltem, hogy az édesanyja köny- nyes-boldogan, büszkén, meg­simogatja József fe­jét” berek. Iskolatársak, barátok, édesanyák, apák. (Látni véltem, hogy az édesanyja könnyes-bol- dogan, büszkén, megsimogatja József fejét.) Ezen az estén a költészet és előadóművészet vendégei voltunk. A végén jól­eső érzéssel, bódultán ballagtam kifelé a teremből. Nem tudtam „átállni”. Szólni sem tudtam, így, hát most mondom: köszö­nöm. (Józsefet sok évvel ezelőtt ismertem meg. Koszta Rozó mutatott be egymásnak egy Köröstáj napon. Egy asztalnál ettük a túrós csuszát Rozó, Jó­zsef, Hegyesi János és én. A Köröstáj napok szervezete meg­szűnt. Megszűntek a baráti talál­kozások, jóízű beszélgetések. Barátságunkkal, hitünkkel, sze- retetünkkel együtt — százfelé szóródtunk.) Szénási Mihály A* **8? szövés ^8? m <22 <z sJe aides - Készítés ^8? fafarciyás Népművészeti tábor öl megye legjoSSanfelszereli népművészeti míheíyeihen, Syuíán, a Qöiuföcs [Benedei SzaJáépző 9áoídian eauíeles tdSort szeroezüni: ^ bg* ügyes /ezc/ ^8? JázeKas *i8? tűzzománc népi dorös *i8? cs u/léfon ás *i8? gyöngyfűzés *í8? CT^atcKajorÁfoltmoza. urmnás szaKmáKdczn. (71 fádor reggel8-16 óráig fart' meígSen tízórai\ e6édés uzsonna is fesz. ^Részvételi dij: 3200 (7t/fS. 0% fádor ideje: 1999. július 12-16-a Jtözöff. (71 fádor oezefSje Széli(János fanár, népi iparművész. (JelenfJtezni ledet:július J-éig. ( ’///? (~7öndöcs .Táeneded Szaddépzo (7sdofa, ddyufci, JCossutd/2. u. 26. Del: (66J 463-123, (66) 463-540.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom