Békés Megyei Hírlap, 1999. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-01 / 125. szám
1999. június 1., kedd GAZDASÁG Az uniós csatlakozás radikális váltást követel a szakmától Keserédes látlelet a méhészetről A magyar méhészek tavaly jelentős gondokkal küszködtek, mert a tavaszi fagyok több éven át nagy károkat okoztak az akácvirágban. Az évi 13—14 ezer tonnás mézexport négyötöde ugyanis akácméz, amely így a nyugati piacon elvesztette korábbi pozícióját. A régebbi, megközelítőleg 12 százalékos magyar részesedés a felére csökkent. Ugyanakkor a vegyes virágmézekkel, illetve más, úgynevezett „fajtamézekkel” nehezen lehet betörni a világpiacra. Száz éve és most... Száz év alatt a méztermelés megtízszereződött, miközben a méhcsaládok száma mindössze hatvan százalékkal növekedett. Ez a vándorméhészet a negyvenes évek közepén kezdődő és egyre szélesedő térhódításával, valamint a technológiai fejlődéssel magyarázható. A viasztermeléssel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy annak volumene nem függ a fenti tényezőktől, a méhcsaládok viasztermelése hozzávetőleg azonosnak tekinthető. (Forrás: Békés Megyei Közlöny, 1899. június 11.) — Mit kívánnak tenni a piaci szerepkör visszanyerésére? — kérdeztük Sajermann Gézát, a Magyar Méhészek Egyesülete elnökét. — A dél-amerikai méhészek az igazi versenytársaink az európai piacon, akik nagy tömegben olcsó virágmézeket tudnak előállítani. A hazai piacon is kívánatos lenne az akácméz mellett a vegyes virágmézek fogyasztásának a növekedése. Ehhez jobban meg kell ismertetni a fogyasztókat a mézfajták beltartalmi értékével, az ízzel, a zamattal, s azzal, hogy a gyógynövényekből — például menta, ökörfarkkóró — a nektáron keresztül hogyan jut a mézbe a gyógyító hatású anyag, mi az, ami a méz élettani hatását fokozza. — Az EU illetékesei a magyar méhészet fejlesztésére 15 millió ECU-t hagytak jóvá. Nagy szerencsénk, hogy az EU országok nem önellátók a mézből. Milyen intézkedések megtétele szükséges a belépés előtt? — Az EU-ban használatos méhészeti eszközök és a hazaiak minősége között óriási a különbség. Például ott mindent rozsdamentes acélból készítenek, nálunk horganyzott lemezből. Az egészséges méhcsaládok fenntartása érdekében az állategészségügyi szolgálatot meg kell erősíteni. A méh- egészségügyi felelősök kiöregedtek, a fiatalok, mivel nem fizetnek érte, nem szívesen vállalják. Ugyanakkor nagy szükség van képzésükre, meg akarjuk oldani, hogy minden megyének legyen egy főállású méhegészségügyi felelőse, aki irányítja és ellenőrzi a többi szakembert. — Hogyan áll a méhészképzés hazánkban? — Az EU majdnem minden országában egyetemi tanszékeken foglalkoznak a méhészet szakmai kérdéseivel. Itthon a régi értelemben vett szakmunkásképzés folyik, magasabb szinten csak öntevékenyen, egy-egy agrármérnök vagy állatorvos végzi ezt a munkát. A hazai felsőfokú oktatás megteremtése által Magyarország méhészeti oktatási centrum lehetne Közép-Európában. — Az átalakuláshoz milyen támogatást kapnak a méhészek? — Gyógyszertámogatásra méhcsaládonként 500 forintot kap minden szervezett méhész (ez 1997-ben még ezer forint volt). Emellett a tavaly megvizsgált és regisztrált minden méhcsalád után 1000 forint normatív támogatást nyújtanak, amit a méhészek saját belátásuk szerint használhatnak fel számlaigazolás nélkül. Végül egy méhanya vásárlását 850 forinttal támogatja a minisztérium, hiszen a mostani 600 ezer méhcsaládot meg kellene — meg is lehetne — duplázni. Ezenkívül a méhészek igénybe vehetnek minden általános agrársegítséget, például kamattámogatást, a termékek kiszerelésére, feldolgozására, az eszközök megvásárlására 25 százalék vissza nem térítendő támogatás jár. A rozsdamentes pergetőgépek vásárlására kiemelten kapnak még 25 százalékos állami támogatást. —A hazai piacon is változtatásra lenne szükség... — Igen, rendet kell teremteni a minőség kérdésében. Az EU- csatlakozás után ugyanis bármelyik külföldi cég behozhatja az országba az olcsó argentin vagy mexikói mézet. Szerintünk magyar mézzel kell ellátni a magyar piacot, ezért keressük a piacvédelem eszközeit. A hazai piacon való bentmaradásunk egyik nagyon fontos feltétele a hazai mézfogyasztás növelése. Az egy főre eső évi 50—60 dekagramm (Németországban 2,5—2,6 kiló, s hasonló a helyzet Svájcban és Olaszországban is — a szerk.) messze van a szakmailag és élet- tanilag is szükségesnek ítélt mennyiségtől. Profi szintre emelkedni Az országos kép után kíváncsiak voltunk a Békés megyei méhészet helyzetére is, ezért megkerestük Haász Ferencet, a méhészek megyei szövetségének vezetőségi tagját. A gyulai méhész 150 méhcsaládot nevel és Németországban szerzett tapasztalatai alapján már egy kicsit messzebbre tekint, kérésünkre az Európai Unióhoz való csatlakozás utáni kilátásainkat is kész latolgatni. — Hány méhész van Békés megyében? — A megyei szervezetnek 263 tagja van, de működnek önálló — vagy közvetlenül az országos méhészegyesülethez tartozó — egyesületek Békéscsabán, Békésen, Orosházán, Mezőhegyesen. A megyében — a szervezeten kívüli méhészeket is ideértve — mintegy 430-an méhészkednek, s összesen 20— 21 ezer méhcsaládot tarthatnak. Az egy méhészre jutó méhcsaládok száma ötven körüli. A megye teljes méztermelése 800 tonna lehet, méhviaszból 2 tonnát állíthatunk elő. — Mindenki maga adja el a megtermelt mézet? Régen az Áfészek keretében működtek méhész szakcsoportok, amelyeket a MESZÖV-ök fogtak össze. A megtermelt mézet az általuk létrehozott Hun- garonektár vásárolta fel és értékesítette. Ma 22—24 mézforgalmazó cég működik az országban, zömük hordós mézet vásárol fel és értékesít, miközben nagyobb haszonnal lehetne eladni a kiszerelt mézet. A nyugati piacnak ugyanis garantált minőségre van igénye. — Mit jelent ez, mennyire versenyképes a magyar méz? — A világban igen keresett a magyar akácméz. Bár termelnek akácmézet Dél-Ameriká- ban és nagyobb mennyiségben Kínában is, de azok minősége elmarad a kedvező Kárpát-medencei klimatikus viszonyok között termelt magyarétól. Ezért egyes nyugati kereskedők a mi akácmézünkkel javítják fel a kínait és úgy adják el. Az üveges mézzel ezt már nem kifizetődő megtenni. Más a helyzet a méhészetben használt eszközökkel. Nyugaton igen szigorúak az élelmiszerhigiéniai előírások. Ahhoz, hogy versenyképességünket megőrizzük, korszerű eszközökkel kell ellátni a méhészeteket. A hobbi szintről profi szintre kell felemelkedni. Ezt sokan megértették, míg korábban főleg vasutasok és iparosok mé- hészkedtek általában hobbiból, mára túlsúlyba kerültek közöttünk a diplomások. Mind többen látják be: hagyományos eszközökkel nem lehet minőséget előállítani. — Mit jelent ez a gyakorlatban? — Például azt, hogy az általánosan elterjedt fekvő kaptá- rakban nem lehet elkülöníteni az egyes mézfajtákat. Ehhez tudni kell, hogy a méhek minden virágról gyűjtenek, de a tiszta, egyfajta virágból készült méz értékesebb, mint a kevert. Ezt az elkülönítést csak a korszerű rakodókaptárakkal lehet elérni. A kaptárak kérdése más problémát is felvet. A pergetést zárt térben, higiénikus körülmények között kell végezni, a hagyományos, fekvőkaptáraknál ez általában területen, a vándortanyákon történik. Iparszerűen mézet előállítani tehát hagyományos kaptárakkal nem lehet, ezért nálunk is megkezdődött az átállás a rakodókaptárakra. — A rakodókaptárak elterjedésével feltételezhetően nő a hatékonyság is. — Pontosan. Az egy méhészre jutó kaptárak száma — épp a fekvő kaptárak sokasága miatt — Magyarországon mindössze negyven, Nyugaton viszont ennek két-háromszoro- sa, hiszen a rakodókaptárakból akár 150-et is el tud látni egy A parfüm, illatszer felbosszantja őket Amikor az ember orra előtt méhecske kezd zümmögni, a „vész” elhárításának nem a hangos kiabálás és a gesz- tikulálás a módja — világosít fel bennünket Bótyik András, ötven kaptáros békéscsabai méhészgazda. —Hányszor pergetnek egy évben? — Többnyire háromszor- négyszer, de gyenge években előfordult már, hogy csak egyszer. A hetvenes évek elején — talán hetvenháromban — esett meg, hogy a méhek annyit sem tudtak gyűjteni, ami a kitelelésükhöz szükséges lett volna, ezért cukorral kellett etetni őket. —A méhek nem csak virágporon élnek? — Dehogy. Ahhoz, hogy szaporulat is legyen a kaptárban, kétnaponként sziruppal etetjük őket. Ha rosszra fordul az idő, 30 kiló cukrot is megeszik őszig egy család. Viszont néha az ellenkezője is előfordul, amit csúcshordásnak nevezünk. — Hogyan tudja elkerülni a méhcsípést? — Aki nem fél tőlük, azt nem bántják. Megérzik, ha valaki izzadni kezd a félelemtől és egyből megtámadják. Felbosszantja őket a különböző pipereszappanok, illatszerek, parfümök illata is. Nyáron egy kiadós tusolás után félmeztelenül ténykedhetek a kaptárak között, nem bántanak. Azt is megkergetik, aki csapkodni, hessegetni próbálja őket, mert támadásnak értelmezik a viselkedését. A méhek nem csípnek ok nélkül, hiszen a szúrásba maguk is belepusztulnak. —Mekkora veszélyt jelent a méhekre a szeszélyes tavaszi időjárás? — Amikor a napsütéses idő hirtelen hidegre fordul, megesik, hogy ledermednek a korán előbújt dolgozók, ami komoly károkat okozhat a méhészeteknek. Ezért a korai repce virágzásakor a kaptárakat 500—600 méterre célszerű lerakni a táblától, hogy ne csalja ki a méheket rögtön az első napsugár. — Hogyan telelnek a méhek? — Amikor a hőmérséklet ősszel 5—6 fokra esik vissza, elvonulnak a kaptárakba, összehúzódnak, lelassulnak az életfolyamataik és azt eszegetik, amit nyáron összegyűjtöttek. Elő sem bújnak, amíg a hőmérő higanyszála újra el nem éri a plusz tíz fokot. Frankó Marianna Haász Ferenc gyulai méhész a Németországban szerzett tapasztalatai alapján már egy kicsit messzebbre tekint, az Európai Unióhoz való csatlakozás utáni kilátásainkat is latolgatta méhész, ami azt is jelenti, hogy olcsóbban állítja elő a mézet, mint mi. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ott az egy méhcsaládra jutó méztermelés is magasabb, akkor fel van adva a lecke számunkra. Az Európai Unióhoz csatlakozásunk a méhészetben is megköveteli, illetve felgyorsítja a technológiai és a minőségi váltást. Mélypont: a június — És akkor hol van még az értékesítés? — Valóban, a hazai méhészet csak akkor tud talpon maradni, ha kisüzemek jönnek létre, amelyekben kis tömegben fajtamézeket csomagolnak. Az üveges mézet jelenleg 27 százalékos beviteli vám terheli, ha uniós országokban akarjuk értékesíteni. A csatlakozás után, a vám megszűnésével a magyar csomagolt méz is versenyképes lesz Nyugaton. Egy kilogramm üveges akácmézet ma 9,5—11 márkáért (2000—2500 forinMi — mennyi? 1 kg akácméz a piacon 700 forint; 1 kg vegyes virágméz a piacon 500 forint; 1 méhcsalád ára 12—13 ezer forint; 1 méhcsalád kaptárral 20—21 ezer forint; 1 méhanya 1600 forint; legelőbér 100—500 forint családonként; ötven kaptár szállítása a nyírségi akácosokba 60 ezer forint; 1 kg méhtakar- mány (10—15 kg/év/méh- család) 115 forint; keret (kaptáranként) 1500—1800 forint; műlép (méhcsaládonként) 1500—1600 forint; gyógyszer (méhcsaládonként) 1500 forint (70 százaléka az államtól visszaigényelhető) Kiegészítő eszközök az állományhoz 2 fedelezővilla a lép előkészítéséhez 4200 forint; 2 hálós kalap 4000 forint; 1 pergető gép 50—60 ezer forint tért) lehet eladni Németországban, s kereslet van iránta. Ezzel szemben a hordós akácmézet idehaza 480—520 forintért vásárolják fel, s piacot kell rá szerezni. — Vagyis mézkiszerelő üzemeket kell építeni. — Igen, a cél olyan kisüzemek létesítése, amelyek képesek 24 óra alatt 15—20 mázsa mézet üvegbe tölteni. Nyugaton már sokfelé működnek ilyenek, igen eredményesen. Ezek mintegy száz négyzetméter alapterü- letűek, csempézett helyiségekből állnak, rozsdamentes berendezésekkel vannak ellátva, megfelelő fűtés gondoskodik a méz melegítéséről és természetesen zárt rendszerben történik a feldolgozás. Az épület négyzetméterenként 40—50 ezer forintból hozható ki, s nagyjából ugyanennyibe kerül a technológia. Tehát a kiszerelő üzem mintegy 8—10 millióból építhető fel. —Mennyi idő alatt térül meg a befektetés? — A jelenlegi viszonyok között 25—30 év, az uniós csatlakozás után viszont 15 évre is leeshet. — Hosszú idő. — Igen, és akkor ehhez vegye még hozzá a feldolgozás óriási forgóeszköz igényét. Egy teherautónyi, vagyis 100 mázsa méz felvásárlása 5 millió forint. Ha hetente csak 150 mázsát dolgozunk fel, már akkor 7.5 millió forintot kell befektetni. Ráadásul a mézfogyasztás igen ingadozó az év során. A mézértékesítési szezon októbertől májusig tart, palackozni is ezekben a hónapokban érdemes. A legtöbb mézet november és március között fogyasztják, az influenza-veszélyes téli hónapokban. A mélypontnak a június számít. Jellemző egyébként, hogy míg nálunk januárban hétszer annyi méz fogy, mint júniusban, a németeknél mindössze kétszer annyi, ami jelzi, hogy ott sokkal kiegyensúlyozottabb a mézfogyasztás és hozzátartozik a napi étrendhez, nem úgy, mint Magyarországon. Arpási Zoltán— Ruzsicska Mária
