Békés Megyei Hírlap, 1999. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-09 / 132. szám

Krisna völgye Somogyorszá Jel van a homlokukon, egzotikusán keleties zené­re táncolnak, narancssárga és más rikítóan színes ruhákban járnak, és egyistenhitiikre emlékeztető hajtincset hordanak kopaszra nyírt fejükön. Hare Krisna maha-mantrát mormolnak, miközben japaláncukat morzsolgatják révedten. Mindenütt feltűnést keltenek. Egy apró somogyi faluban - Somogyvámoson - azonban természetesek, hozzá­tartoznak a mindennapokhoz. Úgy, ahogy van­nak. Egzotikusán, rikítóba öltözve és fiatalon. Három éve annak, hogy az európai szellemiségű keresz­tény miliő kellős közepén - egy Árpád-kori romtemplom szom­szédságában - egy ötezer évnél is ősibb ázsiai kultúra Krisna temploma megnyitotta kapuit a magyar illetve a szerte Európá­ból érkező szerzetesek és a lá­togatók előtt. 1993-ban még fel­töretlen ugar volt azon a he­lyen, ahol ma a kontinens leg­szebb védikus temploma szólít­ja a hagyományos kultusz sze­rinti szertartásra Krisna híveit. A Krisna-völgy igazi európai kuriózum: ISO hektár hamisí­tatlan India. A magyarországi Krisnatudat szellemi központ­ja. Ezen kívül Szolnokon, Deb­recenben és Budapesten van templomuk és a megyeszékhe­lyeken prédikációközpontjuk. Somogyvámos azonban más. A legtöbb krisnás álma, hogy ilyen körülmények között telje­síthessen szolgálatot. Bori és Mónika is szerencsés­nek érzik magukat ezért. Mielőtt idekerültek, mindketten temp­lomban laktak. Bori Budapes­ten, Mónika pedig Szolnokon. Mindketten egy ehhez képest kényelmes életet hagytak el Krisnáért, de azóta sem bánják, hogy reggel fél ötkor kell kelni. Szigorú a napirend, nincs tévé és szórakozás, az pedig csak ele­inte lepte meg őket, hogy este fél kilenckor elcsöndesedik a völgy. Addigra ugyanis az ember, azaz esetünkben a krisnás úgy elfá­rad, hogy büntetés is lenne to­vább ébren maradni.- Mindketten fiatalok vagy­tok, a hitgyakorlás pedig sok le­mondással jár. Miért, hogyan lettetek Krisna követői?- Nálam a vegetarianizmussal kezdődött, sosem szerettem iga­zán a húst, de érdekelt a lélek­vándorlás és találkoztam szerze­tesekkel is az utcán - meséli Bo­ri. - Eleinte, jó tíz évvel ezelőtt, csak hétvégi programokon vet­tem részt, aztán egyre többször látogattam a templomot is. (Folytatás a 2. oldalon) Éjszakai baglyok a Danubiusnál „Rádióznak” otthon, s bevásárlás közben is - Úgy kezdődött, hogy iskolatáskát vettek Geszti Péternek lejár a szer­ződése a Danubius Rádióval, s Boros Lajos is „vágja már a centit”, idő kérdése, hogy mikor követi a nem rég eltá­vozott Bochkor Gábort. Csizinszky Éva és Iller Bálint árulja el ezeket a kulisszatitko­kat: mindkét siófoki fiatal mű­sorvezetőként dolgozik a Danu­bius Rádióban, immár fél éve. Nem csak kollégák, hanem ba­rátok is. Négy éve együtt élnek. Siófokon ismerkedtek meg a rá­diózással, ám amikor arra került a sor, hogy jelentkezzenek a „nagy pesti rádióba”, akkor ott - Iller Bálint megfogalmazása szerint - egy fanyar félmosollyal vették tudomásul a tényt, hogy ők bizony vidéki rádiósként már éveket lehúztak a mikrofon mögött.- Bedobtak bennünket a mély vízbe - folytatta a 22 éves Iller Bálint. - Szerencsére nem merültünk el, s mindketten önálló műsort kaptunk. Tudo­másomra jutott: a Danubius Rá­dió műsorvezetőket keres: kü­lönben is szűknek éreztem már a siófoki Balaton Rádió adta ke­reteket. Gondoltam, megpróbá­lom. Bár Éva óvott attól, hogy túlzottan beleéljem magam ab­ba, hogy föl is vesznek. Küldtem kazettát a műsora­imról, s néhány hét után Rókusfalvy Pál hí­vott föl telefonon, s próbafelvételre in­vitált. Azt mondta: nagyon tet­szik neki a hangom. Persze, hogy Éva is elkísért, s ott mond­ták neki: női hangra is szüksé­gük lenne. Nagy szerencse, hogy őt is alkalmasnak találták. Abból a felvételi rostálásból egyébként csak kettőnknek ada­tott meg a lehetőség, hogy a Da­nubius munkatársai lehettünk.- Munkahelyi szerelem a mi­enk - árulja el a Bálintnál né­hány évvel idősebb Csizinszky Éva. - Négy éve kezdte működé­sét a siófoki City Rádió, ott dol­goztunk, s már a kezdetekben is szimpatizáltunk egymással. Bá­lint akkor még gimnáziumba járt. Emlékszem, először iskola­Mindketten azt valljuk: a rádiózás nem normális szakma, itt sokkal több pofon, kudarc éri az embert, mint máshol. A dicséret ritka, mint a fehér holló. táskát mentünk el közösen ven­ni. Jó tehát, ha akad egy olyan társ, aki átérzi a másik gondját. Az is igaz, hogy szinte mindig a rádióról beszélünk odahaza, de még bevásárlás közben is. Bálint műsorában - este hat­tól tízig - egy óra alatt tizenhét percet beszélhet: kevesebbet nem, ez megszabott. Azt mond­ja: az Országos Rádió és Televí­zió Testület több tucat nyugdí­jast alkalmaz, hogy a rádiómű­sorok felvételeit ebből a szem­pontból kontrollálja. Éva leg­többször hajnalban ül a mikro­fon mögé. Ők ketten az éjszakai baglyok: hiába, a Danubiusban még kezdőnek számítanak. - A fizetésünk is ennek megfelelő, de leg­alább a kettőnké pontosan ugyanany- nyi - magyarázta Bá­lint. - Majd ha nö­vekszik a rádió hall­gatottsága a mi ked­vünkért, akkor mi is több pénzt keresünk. Albérletre azért futja, s nagyon fontos, hogy a Dunára néz. Víz közelében vagyunk te­hát a fővárosban is... Mindketten állítják: felemelő érzés azt tudni, hogy évente nyolc és fél millió ember hallgat bele a Danubiusba. Siófokon legfeljebb ezrekben számolhat­ták a hallgatóságot, s ráadásul - legalábbis így mondják - sztá­rok is csak egy ilyen nagy rádió­nál lehetnek. Csak a hangjukat ismerik a hallgatók: azt, hogy milyenek is valójában, csak el tudják képzelni. Éváról egyéb­ként a hallgatók többsége - a hangja alapján - azt gondolja: hosszú szőke haja van. A legna­gyobb dicséret számára az volt, amikor egy hallgató betelefo­nált, s azt mondta: — Kedves­kém, maga már úgy vezet mű­sort, mint egy férfi... Fónai Imre A TARTALOMBÓL Ugródeszka a sikerhez (3. oldal) Testékszerek orrba, szájba (5. oldal) A véletlen gyermekei (7. oldal) Wettéátet fasuKűtc alatti &l<MLáó6*ta6 111 \m S okat gondolkod­tunk, „filóztunk” azon, hogyan szó­lítsunk meg ben­neteket. A mi kor­osztályunk tagjait - mi, fiatal újságírók. Helló, Lányok, Srácok! Sziasztok! Figyelj! Sasolj! Te, Haver! Mizujs? „Hellózzunk” - angolul1 „Szevasztok”-ózzunk - latinul? Mindegy. Félsza­vakból is értjük egymást. Olykor meg hosszú kör­mondatokból sem derül ki, mit akarnak mások mondani nekünk. A lé­nyeg, hogy van mondani­valónk a számotokra, és Ti is üzentek nekünk. Félszavakkal, gesztusok­kal, elhallgatásokkal, ta­lán még ordítozással is. Ismerjük egymást is­meretlenül is. Talál­kozunk az utcán, a disz­kóban, a játékteremben, rockkoncerten, a mozi­ban, a presszóban, a sportpályán, az iskolá­ban, a munkahelyen, a templomban is. Helyeteket keresitek a világban? Mi is keressük a szavakat, a gondolato­kat, a témákat, hogy va­lami okosat, megszívle­lendőt kínáljunk - az el­igazodáshoz. Reméljük, találunk elgondolkodtató üzeneteket számotokra, és várjuk, Ti is keressé­tek a kapcsolatot velünk. Szeretnénk rendszeresen találkozni veletek ezeken a hasábokon, a fiatalok számára készült oldala­kon. Helló! Sziasztok, Lá­nyok, Srácok. Pályakez­dők. Bizonytalanul indu­lók. Sikeresek. Pechesek és szerencsések. Meny­asszonyok és vőlegények. Társat keresők. Munká­ra, feladatra, karrierre vá- * rók. Boldo­gok és bol- dogtala- '■ nők...

Next

/
Oldalképek
Tartalom