Békés Megyei Hírlap, 1999. május (54. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-07 / 105. szám
1999. május 7„ péntek VILÁGTÜKÖR Clinton üdvözölné az orosz részvételt a nemzetközi erők soraiban Elvi megállapodás Bonnban A „nyolcak” elvi megállapodásra jutottak, hogy Koszovóban hatékony polgári és biztonsági nemzetközi erőket kell felállítani az ENSZ égisze alatt. -Az orosz külügyminiszter szóvivője bejelentette: „Megegyeztünk egy közös stratégiában.” A hét ipari hatalom és Oroszország külügyminisztereinek, valamint az Európai Unió külügyi biztosának tanácskozásán az volt a cél, hogy lerakják egy ENSZ-határozatra támaszkodó koszovói béketerv alapjait. Igor Ivanov orosz és Madeleine Albright amerikai külügyminiszter külön is megbeszélést folytatott a koszovói konfliktus politikai megoldásáról. A Németországban tartózkodó amerikai elnök csütörtökön úgy nyilatkozott: üdvözölné az orosz részvételt a Koszovóba küldendő nemzetközi erőben. Bili Clinton, aki az Európában állomásozó, a jugoszláviai bevetésekben részt vevő amerikai csapatokat szemléli meg, Gerhard Schröder kancellárral folytatott megbeszéléseit követően Frankfurtba érkezett. A gépből kiszállva az amerikai elnök azt hangoztatta, hogy a nemzetközi erőknek az északatlanti szövetségre kell épülniük. „Ha azonban ez olyan nemzetközi erő, amelynek magját a NATO adja, de más országok is részt vesznek benne, akkor üdvözölném abban Oroszország jelenlétét" -jelentette ki az elnök a nagy rádió- és tévé- társaságok tudósítói előtt. A külügyminiszterek és a brüsszeli biztos TOTÓ: FEB/REUTERS A B2-es hadászati bombázók bevetéseinek mérlege A NATO-légitámadásokban bevetett hat B2-es „Lopakodó” hudászati bombázó mintegy 500 tonna műholdvezérlésű bombát dobott le jugoszláv célpontokra, példátlan pontossággal. A denevérszámyú B2-esek, amelyek a jugoszláviai hadműveletben estek át a tűzkeresztségen, szinte naponta indulnak bevetésre a Missouri államban fekvő Whiteman légi támaszpontról, és jnár több mint ötszáz 907 kilogrammos bombát dobtak le, elenyésző hibaszázalékkal. A Lopakodók mindegyike 16 pontosan célba találó, úgynevezett JDAM (Joint Direct Attack Munitions) bombát visz, amely egy műholdas navigációs rendszer jelzései segítségével éjjel-nappal, bármilyen időjárási viszonyok között célra vezethető, akkor is, amikor a lézervezérlésű bombák már nem használhatók. A B2-es egyesíti az észrevétlen suhanást, a nagy hatótávolságot, a nagy hasznosteherszállítást és a lövedékek pontos célba találását. A 2,2 milliárd dolláros gépek az amerikai hadsereg legdrágább „fegyverei", amelyekből csak 21-et vásároltak, és eddig mindössze kilencet állított rendszerbe. A jugoszláviai bevetésekben részt vevő Lopakodók összesen 33 órát repülnek oda-vissza, üzemanyag-feltöltésüket a levegőben végzik. A Pentagon bejelentette: B52-es nehézbombázók szerdára virradóra jugoszláv csapatokat támadtak Koszovóban. A gépek már a második egymást követő napon vettek részt bevetésben, előző éjszaka egy repülőteret bombáztak. Washingtonban a támadások részleteit nem hozták nyilvánosságra. Tegnapra virradóra több mint hétszáz légi támadást irányoztak elő, de a rossz időjárás miatt számukat csökkenteni kellett. Európa Budapesten ünnepel Ötvenesztendős földrészünk legrégibb integrációs szervezete Az Európa Tanács parlamenti közgyűlése irodájának zárt ülésével csütörtök délután megkezdődött a szervezet fennállásának 50. évfordulója alkalmából megrendezett kétnapos budapesti rendezvénysorozat. A zárt ülést követően Göncz Árpád köztársasági elnök fogadta a delegációvezetőket, majd ünnepi ülésre került sor a Parlament Kongresszusi termében. Az ünnepi ülés megnyitóbeszédét Áder János házelnök tartotta. Az Európa Tanács soros elnöki tisztét adó Magyarország nevében Orbán Viktor miniszterelnök köszöntötte az ünnepség résztvevőit, majd felszólalt Lord Russell-Johnston, a földrész legrégebbi integrációs szervezete parlamenti közgyűlésének elnöke, Knut Vollebaek norvég külügyminiszter, az EBESZ soros elnöke, valamint Dániel Tarschys, a nemrégiben fölvett Grúziával együtt immár 41 tagországot számláló Európa Tanács főtitkára. * Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának budapesti ülése előtt Knut Vollebaek norvég külügyminiszter, az EBESZ soros elnöke nyilatkozatban üdvözölte az ötvenedik évfordulóját ünneplő Európa Tanácsot - közölte Horváth Gábor külügyi szóvivő. Nyilatkozatában Knut Vollebaek hangsúlyozza, hogy a szervezet a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartása terén tett erőfeszítéseivel komoly mértékben járult hozzá a ma Európájának létrejöttéhez. A szervezet tíz éve megkezdődött keleti bővítése pedig, amelynek nyitányaként hazánkat vették fel először új tagnak, elősegítette a kontinens megosztottságának felszámolását.- Az EBESZ által is elsődlegesnek tartott alapértékek Koszovóban bekövetkezett durva megsértése még fontosabbá teszi a két szervezet közös fellépését - áll a nyilatkozatban, amely külön hangsúlyozza annak fontosságát, hogy létrejön az emberi jogok biztosának intézménye. Horváth Gábor ehhez hozzáfűzte, hogy a most záruló soros magyar elnökség eredményesnek és fontosnak tartja a két szervezet együttműködését. A parlamenti közgyűlés irodájának vezérkara FOTÓ: FEB/DIÓ8I IMRE Délkelet-Ázsia ékköve, Thaiföld — 5. rész Háborús emlékek, háborús hírek Vajon épségben leteszi? Néhány lenyűgöző bangkoki nevezetesség (a Nagy Palota, a nagyobb templomok, Jim Tompson háza) megtekintése után számos kirándulást tettünk a környéken. Jártunk nemzeti parkban, kígyófarmon, rózsakertben, hajóztunk csatornákon és folyókon, megtekintettünk több, turistáknak szóló kulturális bemutatót és elefánt- show-t, megcsodálhattuk a khmer és thai építészet monumentális alkotásait. (Az előbbiek esetében, Lop Buriban inkább csak azok romokban is impozáns maradványait.) Élményeim közül hadd idézzek föl egy olyat, amely talán emlékeket ébreszt az olvasóban is. Ez Kanchanaburihoz kötődik. A várost I. Ráma király alapította a Három Pagoda-hágón keresztül várható burmai betörés megfékezésére. A II. világháború idején a japánok Kanchanaburin keresztül igyekeztek ellátni a Burmában lévő csapataikat. Pierre Boulle regényéből és a belőle készült filmből (Híd a Kwai folyón) ismert, hogy a 250 mérföldes halálvasút építésén 61 ezer hadifogoly és sok ezer „napszámos" dolgozott, embertelen körülmények között. Az angol, ausztrál, új- zélandi, amerikai, holland és indiai foglyokat a szingapúri táborokból szállították ide. De dolgoztak itt maláj, tamil, burmai és kínai építömunkások is. A kegyetlen munka, a trópusi éghajlat, az orvosi ellátás hiánya és az éhezés következtében ötödük sohasem térhetett haza. A háború végéig 16 ezer hadifogoly és föltehetően ötször annyi munkára kényszerített külföldi „napszámos” életét követelte a ma is működő vasút. Tizenkétezren ismert sírokban nyugszanak a környék három, csodálatosan rendben tartott katonai temetőjében, A halálvasút építését a japánok 1942 nyarán határozták el. Burmában és Thaiföldön egyszerre kezdték el a munkát. A sínpárok 1943. október 25-én értek össze. Ezt követően sok hadifoglyot visszaszállítottak Szingapúrba, de hat tábor továbbra is a vasutat, pontosabban annak fenntartását szolgálta. A híres-hírhedtté vált híd a városközponttól 5 km-re található, mi a JEATH Múzeum megtekintése után, onnan elindulva, bérelt motorcsónakkal közelítettük meg. (A JEATH Japánt és a szövetségeseket reprezentáló betűszó.) A háború és a munkatábor borzalmait felidéző tárgyi emlékeket egy olyan bambuszkunyhóban helyezték el, amely hasonlít az egykori hadifogoly- tábor kunyhóihoz. A katonai eszközök mellett számos eredeti fénykép, festmény és újságcikk dokumentálja a japánok kegyetlenkedéseit, a táborlakók szenvedéseit. Ezek közül kiemelkedik Leo Rawlings 105 db-ból álló festménysorozata. De beszéljünk vidámabb dolgokról! Az ember egy ilyen külföldi útról természetesen ezernyi élménnyel tér haza. Talán kitetszik az eddigiekből, hogy számomra a thai emberek jelentették a legtöbbet. Hát hogyne, amikor az elhagyott útlevelem is megkerült! Az eset úgy történt, hogy egy fotólaborban előhívattam a képeimet, a pénztárcaként használt útlevélből fizettem, a visszajáró pénzt gondosan megszámoltam, zsebre tettem. Innen a piacra indultam, bolyongtam vagy két órát az egzotikus vásári forgatagban. Visszafelé a Fuji- labor előtt a szívemhez kaptam: ott kellett volna lenni az útlevélnek, az ingem zsebében. De nem volt ott! Mielőtt azonban infarktust kaphattam volna, kinyílt az ajtó, és egy tündéri thai nő, széles mosollyal átnyújtotta az okmányomat. Mint kiderült, fizetéskor a pulton felejtettem. A nagy izgalom után — megvallom — már nem volt sok kedvem a sétára. Másnap indult a repülőm, ezért elhatároztam, utánanézek, miről írnak a helyi újságok, miről tudósítanak a televíziós csatornák. Thaiföldön az utazó elsősorban angol nyelvű hírforrásokból tájékozódhat. Az egyik szenzációt az jelentette, hogy lebukott egy csempészbanda, amely 1994-től 1996-ig összesen körülbelül 60 thai nőt juttatott Japánba egy ottani „prostitúciós szindikátus”, (magyarul: egy stricihálózat) megrendelésére. Az érintettek 3,8 millió jent fizettek az útért. A banda emberei bőröndökbe bújtatták a lányokat, mindegyiknek adtak egy-egy oxigénpalackot, majd csomagként repülőre rakták őket. A japánokból és thaiokból álló tíztagú banda főnökét és a banda öt tagját április 10-én vették őrizetbe. A főnök korábban szexboltot üzemeltetett Japánban, 1994-ben tette át a székhelyét Thaiföldre. A The Nation április 13-ai, keddi száma a dél-ázsiai tengerek sötét színeit ecseteli egész oldalas cikkében. Az írás arról szól, hogy az indonéz hatóságok kalózkodásért letartóztattak egy feltételezhetően kínai nemzetiségű Wong nevű, szingapúri állampolgárságú urat. Egy másik maláj vonatkozású híradás a sertések által terjesztett vírusos agy- velőgyulladással összefüggésben cáfolja, hogy a maláj hatóságok kevesebb halálesetet vallanának be, mint amennyi valójában bekövetkezett. Hivatalosan 91, később pedig 96 elhunytról és több mint 600 ezer kiirtott sertésről beszéltek, ugyanakkor az amerikai járványügyi szakemberek 116 elhunyt és 236 megbetegedett személyről tudtak. Tudósítottak az újságok a kelet-timori fölkelésről, és lehetett olvasni az indiai rakétakísérletekről, a maláj főváros repülőterének működését megzavaró számítógéphibáról, kommunista vezető letartóztatásáról a Fülöp-szigeteken, továbbá a dalai láma javaslatáról, melyben azt tanácsolja a chileieknek, hogy bocsássanak meg az egykori diktátornak. A sok komoly írás között üdítően hatott az a kishír, mely szerint Peking- ben egy tanár leharapta egyik diákjának a fülét. Az egyetlen bennünket is érintő összeállítás a koszovói helyzetet taglalta. Ennek szerzői megemlítették az orosz-fehérorosz humanitárius konvoj körüli magyarországi bonyodalmakat, valamint Szabadka bombázását. Szorongva ültem fel a gépre, nem tudván, milyen „meglepetésekben” lesz részem itthon. Ménesi György (Vége) A szerző köszönetét mond vendéglátóinak és a bangkoki magyar nagykövetség ideiglenes ügyvivőjének, Kuti Lászlónak a sorozat elkészítéséhez nyújtott segítségért. Híd a Kwai folyón
