Békés Megyei Hírlap, 1999. május (54. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-29-30 / 123. szám

Másfél évtizeddel ezelőtti felvetel: sörhalászat Dánfokon, az építők napján «mm Szélnek eresztetek Tíz esztendő nem nagy idő a történelemben, egy em­ber életében viszont már számottevő. Éppen tíz éve zárta be kapuit a Kiváló címmel többször kitüntetett békési költségvetési üzem. A rendszerváltást követő­en szétszóródtak az egykori munkatársak. Van, aki vállalkozó lett, mások más cégnél találtak boldogu­lást, akadt, aki nyugdíjba vonult, s bizony van, aki az élet peremére sodródott. Egy hete az egykori üzem egykori dolgozói a felszámolás tizedik évfordulóján, amolyan múltat idéző találkozót rendeztek a Dübögő Étteremben. Régi kollégák, barátok, ismerő­sök üdvözölték egymást. Szép számmal akadtak olyanok, akik egy évtizede nem találkoztak. Az ötlet Nagy Mihálynétól, a valamikori üzem csoportveze­tőjétől indult, aki nyugdíjas éveit éli. Száználé többen vet­tek részt a találkán. — Egyszerű emberek dolgoz­tak a keze alatt, mégis kézben A bográcsos is része volt a jónak tartotta őket - jegyezte meg va­laki. S amíg a társaság gyüleke­zett, az egyik asztalon a múltat idéző fotók, a munkaverseny- mozgalom jelvényei közül válo­gathatott ki-ki a kedvére. Aki akarta, még a szakszervezeti tagkönyvét is elvihette emlék­be. Egy-egy fotó erejég összeállt a brigád. A fotók nézegetéséhez észrevétlenül előkerültek az okulárék. Vannak akik megko­paszodtak, mások megterebé­lyesedtek az évek során. Egy­ben viszont nem változtak: sze­retettel és tisztelettel viseltet­nek egymás iránt. Oláh Lajos — 62 éves, nyugdí­jas, a fiával együtt vállalkozó — 12 évig volt a cég igazgatója. Utolsóként lépett le a „hajóról”. — Amikor átvettem az üze­met, létszáma alig érte el a nyolcvanat, felszámoláskor kö­zel kétszázan voltunk, nagyon sok férj és feleség dolgozott a költségvetésnél. A ‘80-as évek­től önelszámoló egységekké szerveztük a részlegeket, aki eredményesen dolgozott, az tarthatta a markát, aki nem, an­nak üres maradt a zsebe. Mi együtt dolgoztunk, együtt ün­nepeltünk, együtt szomorkod- tunk — emlékszik az egykori igazgató. Ilyés Gábor — 51 éves, vállal­kozó — a szolgáltatásban dolgo­zott. — Nem repestem az örömtől, amikor szélnek eresztettek ben­nünket, végkielégítést senki sem kapott, mindekinek min­dent elölről, szinte a nulláról kellett kezdenie. Számomra a 1999. május 30. rendelő azért, ha nem, akkor meg azért — hogy holnap is, meg holnapután is legyen mun­kám. Szerettem őket, az évtize­dek alatt barátokká lettünk, a kapcsolatokat ma is sokukkal ápolom — int a többiek felé. Varga Lajos - a Vektor Kft. ügyvezető igazgatója — építő­ipari ágazatvezető, majd az üzem főmérnöke volt. — Az üzem a felújításban je­leskedett, a gyulai könyvtár munkálataiért építési nívódíjat kaptunk. Aztán — még a felszá­molás előtt — kiváltunk az üzemből, ketten megalapítot­tuk cégünk elődjét, amely ki- lencvenben kft.-vé alakult át. Az akkori munkatársak közül hatan vagy heten most is együttdolgozunk. Horváth József — 65 éves, építésztechnikus, Tatabányán él, ott lett nyugdíjas - műsza­tunk, elmentünk a gyerek után, s a Dunántúlon majdnem új életet kezdtünk a feleségem­mel. Évente kétszer jövünk ha­za Békésre, ilyenkor egyikkel- másikkal összefutok, s elbe- szélgetetünk. Ide a feleségem­mel együtt örömmel jöttem, na­gyon jólesett a meghívás. Püski Sándor grafikusmű­vész felesége révén kötődött a költségvetési üzemhez. — Nagyon jó társaság dolgo­zott együtt, minden bulin ott voltunk. Az itteni emberek se­gítőkészek voltak, pályakezdő­ként engem is támogattak — emlékszik Püski Sándor. Repül­tek a percek, a társaság kitartott, észrevétlenül „bele­húzott” az éjszakába, miköz­ben életük egy lezárult korsza­kának emlékei között lapozgat­tak.-szekeres­hat szakmám adott reményt, bíztam benne, hogy valame­lyikben csak el tudok majd he­lyezkedni. Akkor vettem egy billenő platós IFÁ-t, s besegítő családtagként betársultam vele feleségem vállalkozásába. — Milyen a vállalkozó élete?- Kemény... Becsületesnek kell lenni. Ha ismerős a meg­ki előkészítőként tevékenyke­dett. — Az akkori békési tanácsnál 1954. július elseje óta dolgoz­tam, átéltem belvizet, árvizet, földrengést... Aztán átkerültem a Költségvetési Üzemhez, ahol huszonegy, nagyon szép évet dolgoztam le. S amikor meg­szűnt az üzem, mindent elad­A vihar lecsendesedett, az emlékek megszépültek, a tisztánlátás(uk)hoz előkerültek a szemüvegek is Sárréti óvszerkalandok Az egyik hím tag a bíróság elé áll, a másik egy rusnya pincérnő igényét elégítette ki A gumióvszer „köti össze” alábbi két történetünket. A fiatalabbik férfi jelentős mennyiségű óvszert lopott a közelmúltban Szeghalmon, ám nász helyett bünte­tőeljárás várta. Az idősebb férfi viszont megvásárolta a gumikat, de ő sem franciaágyi „hangtompítására” használta azokat. A Hajdú-Bihar megyei illetősé­gű fiatalember még 1997 vége felé a szeghalmi Delta ABC-ből BÉKÉSCSABAI ÜGYFELÜNK SZÁMÁRA rendszergazdát keresünk az alábbi feltételekkel: ❖ szakirányú végzettség ❖ szakmai gyakorlat ❖ Novell-, Windows-, Excel- gyakorlat ❖ német nyelvtudás, jogosítvány előnyt jelent. Jelentkezni lehet: HUNOKC KFT., » (66) 321-455-ös telefonszÁmon Dobra: ölsz ki Anikónál. (32989) 24 csomag (csomagonként mindegyikben három-három volt) óvszert emelt el. Az akci­ót követően azonnal lebukott. A szajréval még a boltot sem tudta elhagyni. Mivel a lopási érték meghaladta az ötezer fo­rintot, az eset büntetőeljárással folytatódott. A Szeghalmi Városi Bíróság még tavaly néhány tárgyalást megtartott, ám azokon a vád­lott egyszer sem jelent meg. A bíróság megunta a férfi távol- maradását, s mindaddig elna­polta a tárgyalást, amíg a vád­lott elő nem kerül. A férfit az eltelt újabb egy év alatt sem a rendőrség, sem a bíróság nem találta meg. Az előbbi esetnél sokkal kellemesebb történet tárgya volt az a tíz csomag óvszer, melyet jópár évvel ezelőtt egy szeghalmi öregúr vásárolt. A ma már hetvenhét éves bácsi a Ceausescu-rezsim virágko­rában tizennégy napot töltött a román tengerparton. Min­dennap nagy adag ételt ka­pott, de a kétheti ennivalóért nem pénzzel, hanem a Romá­niában akkor komoly valutá­nak számító tíz csomag (szo­rozva hárommal) óvszerrel fi­zetett. Abban az időben Ceausescu hiába ösztönözte alattvalóit a mind nagyobb gyermekáldás­ra. Persze, aki csak tehette, igyekezett óvatosan bánni a násszal. Hiszen a kicsinyekre nem várt valami megnyugtató jövő. A fogamzásgátló-tabletta otthoni tárolását törvények til­tották, az abortusz pedig egye­nesen bűncselekménynek szá­mított. A román óvszerek meg szinte teljesen használhatatla­nok voltak... Tudta ezt a szeghalmi férfi is, aki a tíz csomag óvszert nem önzőén, saját használatra, hanem üzlet reményében ci­pelte Mamaiáig. Egy csúnya, vörös hajú, túlsúlyos pincérnő­nek adta oda valamennyi pót­gumiját. A turnus végén üdülő­társai kérdezgették is a szeg­halmi urat: hogyan lehetséges, hogy — miközben szinte teljes kültőpénzét megspórolta — mindig olyan nagy adag ételt kapott... Magyari Barna FOTÓ: SZEKERES ANDRÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom