Békés Megyei Hírlap, 1999. május (54. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-29-30 / 123. szám
Másfél évtizeddel ezelőtti felvetel: sörhalászat Dánfokon, az építők napján «mm Szélnek eresztetek Tíz esztendő nem nagy idő a történelemben, egy ember életében viszont már számottevő. Éppen tíz éve zárta be kapuit a Kiváló címmel többször kitüntetett békési költségvetési üzem. A rendszerváltást követően szétszóródtak az egykori munkatársak. Van, aki vállalkozó lett, mások más cégnél találtak boldogulást, akadt, aki nyugdíjba vonult, s bizony van, aki az élet peremére sodródott. Egy hete az egykori üzem egykori dolgozói a felszámolás tizedik évfordulóján, amolyan múltat idéző találkozót rendeztek a Dübögő Étteremben. Régi kollégák, barátok, ismerősök üdvözölték egymást. Szép számmal akadtak olyanok, akik egy évtizede nem találkoztak. Az ötlet Nagy Mihálynétól, a valamikori üzem csoportvezetőjétől indult, aki nyugdíjas éveit éli. Száználé többen vettek részt a találkán. — Egyszerű emberek dolgoztak a keze alatt, mégis kézben A bográcsos is része volt a jónak tartotta őket - jegyezte meg valaki. S amíg a társaság gyülekezett, az egyik asztalon a múltat idéző fotók, a munkaverseny- mozgalom jelvényei közül válogathatott ki-ki a kedvére. Aki akarta, még a szakszervezeti tagkönyvét is elvihette emlékbe. Egy-egy fotó erejég összeállt a brigád. A fotók nézegetéséhez észrevétlenül előkerültek az okulárék. Vannak akik megkopaszodtak, mások megterebélyesedtek az évek során. Egyben viszont nem változtak: szeretettel és tisztelettel viseltetnek egymás iránt. Oláh Lajos — 62 éves, nyugdíjas, a fiával együtt vállalkozó — 12 évig volt a cég igazgatója. Utolsóként lépett le a „hajóról”. — Amikor átvettem az üzemet, létszáma alig érte el a nyolcvanat, felszámoláskor közel kétszázan voltunk, nagyon sok férj és feleség dolgozott a költségvetésnél. A ‘80-as évektől önelszámoló egységekké szerveztük a részlegeket, aki eredményesen dolgozott, az tarthatta a markát, aki nem, annak üres maradt a zsebe. Mi együtt dolgoztunk, együtt ünnepeltünk, együtt szomorkod- tunk — emlékszik az egykori igazgató. Ilyés Gábor — 51 éves, vállalkozó — a szolgáltatásban dolgozott. — Nem repestem az örömtől, amikor szélnek eresztettek bennünket, végkielégítést senki sem kapott, mindekinek mindent elölről, szinte a nulláról kellett kezdenie. Számomra a 1999. május 30. rendelő azért, ha nem, akkor meg azért — hogy holnap is, meg holnapután is legyen munkám. Szerettem őket, az évtizedek alatt barátokká lettünk, a kapcsolatokat ma is sokukkal ápolom — int a többiek felé. Varga Lajos - a Vektor Kft. ügyvezető igazgatója — építőipari ágazatvezető, majd az üzem főmérnöke volt. — Az üzem a felújításban jeleskedett, a gyulai könyvtár munkálataiért építési nívódíjat kaptunk. Aztán — még a felszámolás előtt — kiváltunk az üzemből, ketten megalapítottuk cégünk elődjét, amely ki- lencvenben kft.-vé alakult át. Az akkori munkatársak közül hatan vagy heten most is együttdolgozunk. Horváth József — 65 éves, építésztechnikus, Tatabányán él, ott lett nyugdíjas - műszatunk, elmentünk a gyerek után, s a Dunántúlon majdnem új életet kezdtünk a feleségemmel. Évente kétszer jövünk haza Békésre, ilyenkor egyikkel- másikkal összefutok, s elbe- szélgetetünk. Ide a feleségemmel együtt örömmel jöttem, nagyon jólesett a meghívás. Püski Sándor grafikusművész felesége révén kötődött a költségvetési üzemhez. — Nagyon jó társaság dolgozott együtt, minden bulin ott voltunk. Az itteni emberek segítőkészek voltak, pályakezdőként engem is támogattak — emlékszik Püski Sándor. Repültek a percek, a társaság kitartott, észrevétlenül „belehúzott” az éjszakába, miközben életük egy lezárult korszakának emlékei között lapozgattak.-szekereshat szakmám adott reményt, bíztam benne, hogy valamelyikben csak el tudok majd helyezkedni. Akkor vettem egy billenő platós IFÁ-t, s besegítő családtagként betársultam vele feleségem vállalkozásába. — Milyen a vállalkozó élete?- Kemény... Becsületesnek kell lenni. Ha ismerős a megki előkészítőként tevékenykedett. — Az akkori békési tanácsnál 1954. július elseje óta dolgoztam, átéltem belvizet, árvizet, földrengést... Aztán átkerültem a Költségvetési Üzemhez, ahol huszonegy, nagyon szép évet dolgoztam le. S amikor megszűnt az üzem, mindent eladA vihar lecsendesedett, az emlékek megszépültek, a tisztánlátás(uk)hoz előkerültek a szemüvegek is Sárréti óvszerkalandok Az egyik hím tag a bíróság elé áll, a másik egy rusnya pincérnő igényét elégítette ki A gumióvszer „köti össze” alábbi két történetünket. A fiatalabbik férfi jelentős mennyiségű óvszert lopott a közelmúltban Szeghalmon, ám nász helyett büntetőeljárás várta. Az idősebb férfi viszont megvásárolta a gumikat, de ő sem franciaágyi „hangtompítására” használta azokat. A Hajdú-Bihar megyei illetőségű fiatalember még 1997 vége felé a szeghalmi Delta ABC-ből BÉKÉSCSABAI ÜGYFELÜNK SZÁMÁRA rendszergazdát keresünk az alábbi feltételekkel: ❖ szakirányú végzettség ❖ szakmai gyakorlat ❖ Novell-, Windows-, Excel- gyakorlat ❖ német nyelvtudás, jogosítvány előnyt jelent. Jelentkezni lehet: HUNOKC KFT., » (66) 321-455-ös telefonszÁmon Dobra: ölsz ki Anikónál. (32989) 24 csomag (csomagonként mindegyikben három-három volt) óvszert emelt el. Az akciót követően azonnal lebukott. A szajréval még a boltot sem tudta elhagyni. Mivel a lopási érték meghaladta az ötezer forintot, az eset büntetőeljárással folytatódott. A Szeghalmi Városi Bíróság még tavaly néhány tárgyalást megtartott, ám azokon a vádlott egyszer sem jelent meg. A bíróság megunta a férfi távol- maradását, s mindaddig elnapolta a tárgyalást, amíg a vádlott elő nem kerül. A férfit az eltelt újabb egy év alatt sem a rendőrség, sem a bíróság nem találta meg. Az előbbi esetnél sokkal kellemesebb történet tárgya volt az a tíz csomag óvszer, melyet jópár évvel ezelőtt egy szeghalmi öregúr vásárolt. A ma már hetvenhét éves bácsi a Ceausescu-rezsim virágkorában tizennégy napot töltött a román tengerparton. Mindennap nagy adag ételt kapott, de a kétheti ennivalóért nem pénzzel, hanem a Romániában akkor komoly valutának számító tíz csomag (szorozva hárommal) óvszerrel fizetett. Abban az időben Ceausescu hiába ösztönözte alattvalóit a mind nagyobb gyermekáldásra. Persze, aki csak tehette, igyekezett óvatosan bánni a násszal. Hiszen a kicsinyekre nem várt valami megnyugtató jövő. A fogamzásgátló-tabletta otthoni tárolását törvények tiltották, az abortusz pedig egyenesen bűncselekménynek számított. A román óvszerek meg szinte teljesen használhatatlanok voltak... Tudta ezt a szeghalmi férfi is, aki a tíz csomag óvszert nem önzőén, saját használatra, hanem üzlet reményében cipelte Mamaiáig. Egy csúnya, vörös hajú, túlsúlyos pincérnőnek adta oda valamennyi pótgumiját. A turnus végén üdülőtársai kérdezgették is a szeghalmi urat: hogyan lehetséges, hogy — miközben szinte teljes kültőpénzét megspórolta — mindig olyan nagy adag ételt kapott... Magyari Barna FOTÓ: SZEKERES ANDRÁS
