Békés Megyei Hírlap, 1999. május (54. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-29-30 / 123. szám
1999. május 29-30., szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete A svájci példa Egy ország, ahol figyelembe veszik a kisebbségek véleményét 8 \ Rejtvény h| n* Interjú Kozák Andrással Klfc\ A héten arra keresünk választ, A színház nem tud emeszpésen \ hogy ki volt a szabadságharc vagy emdéefesen játszani, ^ ezermester ágyúöntője? ^ csak saját törvényei szerint Q Nem tudtam, hogy ő John Lennon... Yoko Ono évek óta jár Magyarországra, galériát is vett nálunk, hiszen élettársa magyar származású. Ideje javát egyébként ma is meggyilkolt férje, John Lennon műveinek gondozására áldozza. Munkatársunkat Londonban fogadta. — Lennon számára az ön személyiségében mi volt a legvonzóbb? — Ezt a kérdést neki kellett volna feltennie harminc évvel ezelőtt. Igazából nem tudom mi az, ami őt a legjobban vonzotta hozzám. Talán az, hogy sohasem próbáltam más lenni. — Ezt igen furcsa hallani éppen öntől, aki mindig kitűnt a különcségeivel. — Pedig őszintén mondom, nincs bennem állandó bizonyítási kényszer, vágy az önkifejezésre, az önmegvalósításra. Valószínűleg azért vonzódtunk annyira egymáshoz, mert róla is el lehetett mondani ugyanezt. John a hatvanas évek végén a világ legnépszerűbb embere volt. A népszerűség pedig hatalom. Ennek ellenére nagyon csöndes volt. Csönd volt benne és körülötte. Persze ez a csönd hangosan beszélt, hangosabban mindennél. — Hogyan ismerkedtek meg? — Volt egy kiállításom, pontosabban egy galériabemutatóm 1966-ban. A megnyitót november 8-ára hirdették meg, de nem készültünk el a nyitásra, ezért azt egy nappal elhalasztottuk. A galéria tulajdonosának azt mondtam, senkit ne engedjen be, mielőtt szólnék, hogy kész vagyunk. Aztán egy órával a megnyitó előtt láttam egy fickót bejönni, és ettől kissé felháborodtam. Arra gondoltam, biztosan a tulajdonos jó barátja lehet. Nem tudtam, hogy ő John Lennon. Végignézte a képeket, beszélgetni kezdtünk. A folytatást már ismeri. —; Sokat dolgozik azért, hogy a Lennon-legenda életben maradjon. — Gazdag vagyok, tehát nem a pénzért teszem. Rengeteg célom van, és az idő is nagyon értékes számomra, de a saját időmből veszek el John munkájának ápolására. Ez fontos döntés, amelyet csupán a rajongók kérésére nem tennék meg, de még a zenei világ kedvéért sem. Csak azért teszem, mert John felesége voltam, és magam is művész vagyok. Értem, hogy milyen fontos John munkája az emberek számára. Bizton tudom: ő azt szeremé, ha ezek az értékek mindenki számára hozzáférhetők lennének. Felelősséget érzek, hogy ezt megtegyem, és ez abból a sze- retetből és szerelemből fakad, amelyet John személye és munkája iránt érzek. Még ma is. iiaiiiii iilIÉli Le fogjuk győzni a szegénységet, le fogjuk győzni az öregedést és a betegségeket. És végül legyőzzük a halált is! HHHHHHNHRHHHBHHHH — Nagyvonalú adakozó, többnyire mégis titokban maradnak a jótéteményei. — Mindig megkérdezik tőlem, adományozásaimat nyilvánosságra hozhatják-e. Amikor igennel válaszolok, azért teszem, mert úgy gondolom, ha megtudják, hogy adtam, akkor mások is felbuzdulnak. De van, amikor úgy látom, jobb, ha hallgatok, mert nagy összegről van szó. Az emberek azt gondolnák: ha Yokótól ilyen sok pénzt kapott egy szervezet, akkor az már elég, tehát nekik nem kell adniuk. — Mi köti Magyarországhoz? — Magyarország gyönyörű. Szeretem Magyarországot! Az is széppé teszi, hogy ami a hetvenes-nyolcvanas években a világ más részein történt, az nem volt hatással az országra, és nem tette tönkre. A túlzott kereskedelmi láz sem érte el. Ez áldás, mert megkímélő- dött a túlmodemizáltságtól. — Egyetlen fiuk, Sean mondta tavaly, hogy Budapest az egyik legszebb város, ahol valaha megfordult. — Én is így gondolom. Érzem a távol-keleti „ízt” Magyarországon. Például a családi nevet írják először, a keresztnevet utána. Japán vagyok, tehát én mondhatom, hogy valószínűleg csak mi vagyunk az a két kultúra, amelyik ezt a módszert követi: az ázsiai és a magyar. Hasonlóság, hogy mind a két országot tönk- ^ retette a második világháború. Érezhető a fájdalom, irtott még mindig látványosak a sebek Budapesten és Tokióban is. Két olyan ország vagyunk, amely túlélte ugyan a második világháborút, de önvizsgálatot kellett tartanunk, és a nagyvilág kritikáját is el kellett tűrnünk. De túléltük, és megtartottuk kultúránk egyediségét. — Magyar művészeket is említ, ha a barátait sorolja... — Koncz Zsuzsát nagyon tisztelem, értékelem azt a hatást, amelyet ebben az országban az ő művészete jelent. Barátként is megértjük egymást. Aztán itt van a Kály Jág, a romaegyüttes. Amikor őket látom vagy hallgatom, olyan érzésem támad, mintha meleg fényben fürödnék. Persze sok más barátom is él Budapesten. — Vannak kedvenc éttermei vagy kávézói? — Szeretem a Szindbádot. Aztán van egy nagyszerű koreai étterem a Fő utcában. Az is különleges hely. És hát a Gundel... Az gyöngyszem! Maga a hely egy „műalkotás” a Városliget közepén, és remeklés az is, ahogyan az ételeket elkészítik, feltálalják. Fantasztikus érzés a kerthelyiségben üldögélni, ebédelni és beszélgetni. Sokan azt mondják, hogy a magyar étel túl nehéz, de én azok közé tartozom, akiknek ezzel nincs problémája. Sőt... —Hogy néz az ezredforduló elé, mit vár tőle? — Úgy gondolom, a hatvanas évek óta nagyot léptünk előre. Most a világ kilencvenkilenc százalékának fontos a béke. Úgy érzem, kezdünk belépni a Rengeteg célom van, és az idő is nagyon értékes számomra, de a saját időmből veszek el John munkájának ápolására bölcsesség korába. Véleményem szerint a világban létező hatalomnak három szintje van: a pénz, az erőszak és a bölcsesség hatalma. A pénz valójában nem hatalom, csak ha bölcsen bánik vele az ember. Az agyunknak csupán a tíz százalékát használjuk, mindössze ennyivel teremtettük meg azt a fantasztikus kultúrát, amely a miénk. Mi lenne, ha ötven-hat- van-kilencven vagy akár a száz százalékát használnánk. El tudja képzelni? — Ezek szerint derűlátó? — Úgy vélem, előbb-utóbb más bolygókat is be fogunk népesíteni. Egyesek persze itt akarnak majd maradni, én is ezek közé tartozom. Mások egyszer csak elkerülnek a Földről. És le fogjuk győzni a szegénységet, le fogjuk győzni az öregedést és a betegségeket. És végül legyőzzük a halált is! Tihanyi Péter ........................................... ■ HMM mmmmi ■ m m Szent István Békéscsabán Mondjunk egyszer szépet is magunkról! Annyi megaláztatás, kirekesztettség után végre valami igazán jót — ha lehet. Most lehet! Mert történt valami. Valami nagyon fontos: megérkezett Békés megyébe Szent István! Békéscsaba vasútállomásán a héten mutatták be az államalapító szent királyunkról elnevezett InterCity szerelvényt. A csapott orrú és hátú, egységes arculatú, négy kocsiból álló villamos motorvonatot. A legszebbet, a legkorszerűbbet, az egyetlen ilyet az országban. Kinézetre majdnem olyan, mint nagy testvérei, a francia TGV és a japán Hikari gyorsvasúti szerelvények. Sebessége és motorja ugyan alatta marad azokénak, de más a pálya — no meg az ország, különösen annak gazdasága. A Szent István ötéves, ötszázezer kilométert futott, előbb Szeged és Budapest, majd Eger és Budapest között. Szeged kinőtte, ezért vitték Dobó városába, onnan pedig — mert az egrieknek nagynak bizonyult — került hozzánk, hogy vasárnaptól Békéscsaba és Budapest között intercityzzen. A szegediek megsiratták, amikor elvitték tőlük, az egrieknek nemigen volt más választásuk. Most itt van nálunk, a miénk. Öt esztendeje tinédzser komák számít, jó esetben még 10-15 évet is elszaladhat az óránként 160 kilométeres sebességre hitelesített szerelvény. A szegedi vasutasok szerint a Tisza-partiak nem csak szerették Szent Istvánt, de vigyáztak is rá, a kor nem látszik rajta. Úgy vélik, a legkulturáltabb utasok Szeged és Budapest között közlekednek — InterCityvel. Jó lenne hinni, hogy tévedtek, hogy keveset utaztak a Békéscsaba és Budapest közötti szuperszerelvényen. Majd öt év múlva meglátjuk, amikor majd Szent Istvánt elviszik innen... Reméljük, addig a miénk. Addig érezhetjük, hogy mi, itt élők valakiknek — a MÁV-nak — fontosak vagyunk. A legfontosabbak az országban. Különben miért kaptuk volna meg épp mi a legszebbet? Mellesleg azért, mert az itteni utasforgalomhoz ez a 246 férőhelyes szerelvény a legoptimálisabb. Másutt ez kicsi, megint másutt nagy. Különben kit érdekel? Olyan jó elhinni, hogy valakiknek még fontosak vagyunk ebben az országban. Tényleg olyan jó elhinni.... Arpási Zoltán Érezhetjük, hogy mi, itt élők valakiknek — a MÁV- nak — fontosak vagyunk. Nagyszénás, 1918. Az evangélikus templom a Templom utcával és a községháza az utcával. Hozzájuk „díszítésként” földút, szekér, deszkakerítés, parasztok és egy üzlet (vagy műhely) — Nagyszénás több, mint nyolcvan évvel ezelőtt Ev. templom a Templom-utcával Üdvözlet nagyszénásról Községháza az «teával
