Békés Megyei Hírlap, 1999. május (54. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-22-24 / 118. szám
1999. május 22-24., szombat-hétfő A Békés Megyei Hírlap Melléklete A belgrádi hatalom hangadója Megtalálta a háborúban az eszményi indokot ideológiai hatalmához Erkel János emlékezete Százötven éve született a gátőrház-hálózat megteremtője Kokóra várva ✓ ígéri, szép emlékkel lepi meg szurkolóit a Budapest Sportcsarnokban „Mindig az én Palikám marad” Május elsején volt huszonöt éve, hogy meghalt Szécsi Pál. Sem addig, sem azóta nem született olyan sztár a magyar könnyűzenében, akit ekkora rajongás vett volna körül. Szécsi Pál tehetséges volt és szép, nagy társasági életet élt, s bolondultak érte a nők. Megszámlálhatatlan slágert hagyott maga után. Azóta is sokan találgatják, mi lehetett a titokzatos öngyilkosság hátterében. Talán Szécsi Katalin, az énekes névére az egyetlen, aki ismerte az igazi Szécsi Pált. Megszámlálhatatlan slágert hagyott maga után — Palival mindig felköszöntöttük egymást a születésnapokon, névnapokon vagy karácsonykor. Talán azért is ragaszkodtunk annyira az ünnepekhez, mert a nevelőotthonban nem volt szokás a születésnapi torta és a meglepetés. Biztosan ezt akartuk bepótolni. Szerettük volna kellemessé tenni egymás életét. Pali már huszonöt éve elment. Bár a szobámban felállított „oltárnál” mindig gyújtok egy gyertyát, egyszer csak úgy éreztem, most adnom is kell valamit. Karácsonykor elvesztettem egyetlen hű társamat, a kutyámat. Bánatomban elővettem Pali lemezeit, amelyek közül sokat évek óta nem hallgattam már. Meglepetésemre több, számomra is ismeretlen felvételt találtam. Elhatároztam, megajándékozom Palit és rajongóit egy lemezzel, amelyen két nótát is énekel. Ez a két dal az én igazi ajándékom, hiszen sokan nem is sejthették, hogy Pali ebben a műfajban is remekelt. Édesapánk író és nyelvész volt. 1945-ben — mint szökött munkaszolgálatost — agyonlőtték. Anyám ott maradt három gyerekkel a romokban álló Budapesten. Marika hét-, én négy-, Pali mindössze egyéves volt. Romániába kerültem a temesvári nagymamámhoz. Egy tehervonat vagonjának tetején jutottam ki az országból. A családdal még levelezni sem volt egyszerű, alig tudtunk egymásról valamit. Kilenc évvel később találkoztunk újra, amikor a budapesti lakásban egy fekete hajú, rövid nadrágos kisfiút mutattak nekem és azt mondták, hogy ő a Palika. Igazából csak ekkor ismertem meg a testvéreimet és az anyámat. Az ’56- os események közepette anyám a nővéremmel együtt disszidált. Amikor rájöttem, hogy egyedül maradtunk, el kellett intéznem, hogy állami gondozásba vegyenek bennünket. Később is sokszor szinte anyaként kellett vigyáznom Palira. Szerelme, Dómján Edit búcsúlevelében rám bízta Palikát. De ekkor már késő volt... A hányatott gyermekévek miatt Szécsi Pál tehetségére sokáig nem derült fény. Amikor már befutott férfimanökenként dolgozott, egyik munkatársa ajánlotta, hogy ne csak dúdolgasson, énekeljen is. Megfogadta a tanácsot, és a Palatínus strand egykori kabinosából hamarosan ünnepelt sztár lett. — A mélyreható beszélgetések ellenére általában elengedtük magunkat, ha együtt voltunk. Állandóak voltak az ugratások és a külső szemlélő számára idétlen jelenetek. Amikor Pali első nagy fellépésére, a ’67-es táncdalfesztiválra készült, hozzám fordult: Szécsi, csinálj már valamit, hogy jól nézzek ki! Vonatra ültünk és Surányban, a Du- na-parton találtuk magunkat. Úgy láttam, hogy itt az igazi lehetőség a gyakorlásra. Pali nehezen állt kötélnek, de azután úgy adta elő a dalt, mintha már a színpadon állna, közönség előtt. Mondanom sem kell, az utolsó hangok után taps fogadta, ugyanis a háta mögött kisebb tömeg gyűlt össze. Szécsi Pál ezer szállal kötődött a Magyar Rádióhoz, ahol a legtöbb felvételét készítette, és ahol szinte családtagnak számított. Az egyik felvétel alatt viszont kényelmetlenül érezte magát a nagy stúdióban. így történhetett meg, hogy a dalt a rádió egyik villanyszekrényében kialakított, szivacsokkal bélelt „mini stúdiójában” énekelte lemezre. A testvért, Szécsi Katit meglepte a történet, amelyet nem is olyan régen hallott először a rádió egyik munkatársától. A két Szécsit nemcsak életfelfogása, hanem ennél prózaibb dolgok is összekötötték, például a krémes. — Pali szinte minden idejét a rádióban töltötte, de ha tudott, felugrott hozzám. Ilyenkor mindig egy tálca kréÖtvenöt lenne Szécsi Pál 1974. május 1-jén vetett véget az életének. A szomorú évfordulóra testvére, Katalin emléklemezt állított össze. A Gedeon bácsi, a Mint a violák és az Egy szál harangvirág előadója március 20-án lett volna ötvenöt éves. messel érkezett. Egyszer viszont köszönés helyett szabadkozott: nem volt ideje beugrani a cukrászdába. Már éppen szomorkodni kezdtem volna, amikor visszaszaladt a lépcsőfordulóba és nevetve hozta a szokásos adagunkat: negyven finom krémest. Kevesen tudják, hogy Szécsi Pál tökéletesen beszélt lengyelül, hiszen élete első nagy szerelme, későbbi és egyetlen felesége lengyel manöken volt, akivel egy budapesti divatbemutatón ismerkedett meg. Grazsina miatt egyszer leugrott a Szabadság hídról, de az öngyilkossági kísérletet szerencsésen túlélte. A nem sokkal később megtartott esküvőn „hivatalos” tolmácsként Kati jelent meg. A nagyvilági hölgy nem bírta a szegényes albérleti körülményeket, hamarosan Lengyelországba utazott. Pali oda is követte. A kapcsolat így sem lett hosszú életű, a modell egykori barátjának fenyegetései miatt Pali hamarosan visszaköltözött Budapestre. Szerepi Hella Sem addig, sem azóta nem született olyan sztár a magyar könnyűzenében, akit ekkora rajongás vett volna körül. Szécsi Pál tehetséges volt és szép, nagy társasági életet élt, s bolondultak érte a nők — m ■ iiiiiiHiai illllpllillil ■»■ill !■■■■ ■»■■Ml H fi pp Madárnak lenni a hazában Az ember megáll az M3-as autópálya gödöllői lehajtójánál és bemosolyog a fizetőkapu ügyeletes pénzszedőjére. Mennyi az annyi — kérdezi, harminc kilométerre Budapesttől. Százhúsz — mosolyog vissza a hölgy, s a magunkfajta, M5-öshöz szokott autós azt hiszi, rosszul hall. Biztosan romlik a hallása, kissé süketül is talán, ne nézze már vén trotlinak a szőke bombázó, kiperkálja hát a hatszázhú- szat. A hölgy azon nyomban visszaad belőle ötszázat, s gondol amit gondol. Pedig csak dél-alföldi az ember, aki magas díjakhoz szokott, s aki valami eszement illúziótól fogva egyenlőségpárti. Abban az értelemben, hogy Magyarország Gödöllő tájékán is éppúgy Magyarország, mint Kecskemétnél. Vagyis, hogy egy kilométer megtétele arra is annyi, mint erre. Mígnem a szerencsétlen rájön: dehogy. Aminek nyilván az az oka, hogy sík terepen drágább autópályát építeni, mint a gödöllői hepehupán, ahol dombot kell gyalulni, rézsűt vágni, csapadékvizet elvezetni, viaduktot emelni. Különben mi mással lenne magyarázható, hogy mifelénk többet kémek egy kilométerre, mint őfelé- jük? Csák érdekességként: az M3-as díjai alig fedezik a fenntartási és üzemeltetési költségeket, így a felvett hiteleket és az újonnan épülő szakaszokat az adófizetők pénzéből kell finanszírozni. Magyarul: egyszer kifizetjük az M5-ös magas tarifáit, majd hozzájárulunk az M3-as költségeihez, amelyen nálunknál gazdagabb vidéken élők olcsón utaznak. Gyönyörű. Mint a sárgaházban folyó élet. Ne kábítsuk egymást, politika az egész. Olvasom például, hogy az Ml-es mintegy negyven kilométeres szakaszát az állam a csődbe jutott tulajdonostól ötvenkét milliárdért megvásárolja, s ezzel megmenti a veszteségtől az építést (rosszul) hitelező külföldi bankokat. Közpénz ez is, ide is fizetünk tehát. Egyszerűbb lenne az M5-ÖS tarifáját mondjuk háromszorosára emelni, a többiét pedig eltörölni. Ettől kezdve a képlet világossá válna: mások cechhét is az Alföld állná. Már aki itt maradna. S ha alig maradnánk? Sebaj. Az elnéptelenedett Alföldön lehetnénk idegenforgalmi látványosság: puszta, tsikós, gulasch, Piroschka, díszmagyar. Akiknek őseit — bennünket — madárnak lehetett nézni a saját hazájában. Árpási Zoltán Gyönyörű. Mint a sárgaházban folyó élet. HMM " Orosháza, 1918. A Kossuth tér, jó nyolcvan évvel ezelőtt. Mit változott azóta! Már csak részletek vannak az egykori térből. Akkor volt szebb vagy most? Az orosháziak biztosan tudják
