Békés Megyei Hírlap, 1999. május (54. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-17 / 113. szám

KULTÚRA 1999. május 17., hétfő Huszonnyolcadmagával hozta haza a negyvennyolcas szabadságharc zászlóit Id. Ungvári Mihály, az életre kelt történelem 1849. augusztus 13. szomorú dátum a magyar történelem­ben. A világosi fegyverletétel napján a magyar katonák nem csak fegyverüktől, de a szabadságharc zászlajaitól is kénytelenek voltak megválni Rüdiger orosz lovassági tá­bornok előtt. Csaknem egy évszázad múltán, 1941 márci­usában Magyarország vissza­kapta az elvett ötvenhat zász­lót. A Kötegyánban élő nyolc­vanhét éves id. Ungvári Mi­hály nem kevesebbel dicse­kedhet, mint azzal, hogy a magyar katonák az ő vezeté­sével vehették át a felbecsül­hetetlen értékű relikviákat. A tölgyfák árnyékában álló kötegyáni ház kapuján belépve nefelejcsektől kéklő kerten át vezet lakásába id. Ungvári Mi­hály. A szobában újságok töme­gei bizonyítják: az idős férfi még ma is érdeklődik a világ és szűkebb környezete eseményei iránt. Azt már a falubeliektől tudom: Mihály bácsi nyolcvan­hét évesen is határozott véle­ménnyel rendelkezik minden­ről. — Apám az első világhábo­rúban, az olasz fronton halt hő­si halált, örökségem egy vitéz- ségi érem — idézi fel a már gyerekkorát is megpecsételő háború borzalmait. — Jóma­gam összesen tizennégy évet töltöttem katonaságban, ötven­nyolc hónapot orosz fogságban. — Hogyan emlékszik vissza életének a történelemkönyvek által is jegyzett napjaira? — 1941 márciusában a határ innenső oldalán, Voróczban, a 25. hegyivadász-zászlóaljnál szolgáltam. Az I. Miklós cár csapatai által elzsákmányolt A háború szörnyűségeit megélve a béke fontosságát hirdeti fotó: lehoczky Péter 1848—49-es szabadságharc zászlóinak Magyarországra adásáról Horthy tárgyalásokat folytatott Sztálinnal, aki az orosz múzeumokból összesze­dette ezeket a jelképeket. A pa­rancsnokom nekem így adta ki az utasítást: „Válogasson ki hu­ahol feldíszített állo­más fogadott ben­nünket — elevenedik meg a múlt Mihály bácsi szavai hallatán. Képeket mutat, kér­dezi, felismerem-e. Őszintén szólva, az uniformist viselő ka­tonák számomra olyan egyformák, mintha testvérek vol­nának. — Hegyi levegőn felnőtt, barna hajú, pirospozsgás arcú, magyar katonák fel­sorakoztunk a mind egy szálig szőke ha­jú, tejfehér bőrű oro­szokkal szemben. Ők ötvenha- tan, mi huszonnyolcán voltunk, így „két turnusban” tudtuk át­venni a zászlókat. A két orosz ököl fölött és között megfogtuk a zászlórudat, aztán hátra lépj, jobbra át, és kész. Vittem hat­száz darab honvéd cigarettát, A pirospozsgás arcú barna katonalegények az átvett zász­lókkal. A sor élén Ungvári Mihály szakaszvezető >rA két orosz ököl fölött és között megfogtuk a zászlórudat, aztán hátra lépj, jobbra át, és kész" szonnyolc olyan embert, mint ma­ga. Különvonat- tal mennek majd Oroszországba, a magyar zászlók átvételére. Há­rom órája van a katonák felkészí­tésére, Ungvári szakaszvezető!” Éjszaka utaztunk, hogy ne keltsünk feltűnést. Tud­tuk, az életünkbe is kerülhet ez az akció. A határ túloldalán száz­méterenként szu- ronyos orosz ka­tonák álltak dísz- őrséget. A Kár­pátok alagútjain mentünk, Buda­pestre folyamato­san közvetítették, merre járunk. Végül megérkez­tünk Lavocsnébe, azzal kínáltuk az oroszokat. Ha­zafelé csak Voróczig hoztuk a történelmi ereklyéket, Buda­pestre már a tisztek szállították, a Hadtörténeti Múzeumban már ők parádéztak vele. A háborút, 1945—48-ig orosz fogságot megjárt id. Ung­vári Mihály az események fel­idézése után elgondolkodva mondja: — Tudja, ha nem halnánk meg, a háború csak harci játék lenne. De így... Azt is megtudom tőle, hogy a békéért mindent megpróbált. Reagennek és Gorbacsovnak el­küldött levelét mutatja, amely­ben a népek közötti barátság fontosságát hangsúlyozza. Út­ban kifelé, a kertben a család­tagjait jelképező tujákra mutat, elmondja, melyik fát kiért ültet­te. A ritkaságszámba menő sár­ga akác csodálatos virágfüzéré­re téved tekintetem. — Jöjjön vissza ősszel, adok magának belőle hajtást — mondja búcsú­zóul. Váradi Krisztina Évadzáró hangverseny a Jókai Színházban Egyes vidéki szimfonikus zenekarok minden évben visszatérő szereplői hangversenyéletünknek, a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar most először látogatott el hozzánk. Az együttes művészi színvona­lát hanglemezfelvételek tanú­sítják, állandó résztvevője nemzetközi és magyar fesztivá­loknak, rendszeres közreműkö­dője a Magyar Televízió Nem­zetközi Karmesterversenyének; a személyes találkozás mégis más: az igazi megmérettetés. A nyitószámként felcsendülő mű: Sibelius „A tuonelai hattyú” cí­mű szimfonikus költeménye egyértelműen pozitív benyo­mást keltett a hallgatóságban: az angolkürt meleg tónusú cantilénáját kísérő kiegyensú­lyozott és árnyalt vonóshang­zás emlékezetes marad. A Bar­tók utáni magyar zeneszerző­nemzedék kiváló képviselője, a számos nemzetközi díjat magá­énak mondható Durkó Zsolt 1980-ban komponált Zongora- versenye következett Körmendy Klára — a nemrég Bartók—Pásztory díjjal kitün­tetett — zongoraművész elő­adásában. A modem hangzás- világot egyéni ízekkel, sajátos ritmusokkal ötvöző — a nagy- zenekari kíséret ellenére —, kamarajellegű műben megcso­dálhattuk Körmendy Klára kristálytiszta, színes zongorá­zását, melyhez a Lioner Friend angol karmester által irányított szombathelyi együttes méltó partnernek bizonyult. Brahms 4., e-moll szimfóniá­ja igen népszerű darabja hang­versenyéletünknek, így a hall­gatóság akaratlanul is összeha­sonlít, már kialakult zenei el­képzeléseihez méri az új él­ményt. Lionel Friend karmeste­ri felfogásában elsősorban a lí­rai, elégikus hangvételű részek (II. tétel) tetszettek. Nem tekint­hető véletlennek, hogy ugyanitt tapasztalhattuk a vonóskar már említett erényeit. Ugyanakkor a szenvedélyes vagy hősi jellegű témák, vagy a Passacaglia egyes variációiban hiányoltuk a teltebb hangzást (mélyvonó­sok), a lendületesebb formálást. A sok nagyszerű egyéni teljesít­mény közül is külön említésre méltónak érezzük az üstdobos remek játékát. A Szombathelyi Szimfonikus Zenekar vasárnap esti hangver­senyén egy gondosan felké­szült, igényes együttest ismer­tünk meg. Reméljük, még hall­hatjuk őket itt, Békéscsabán. Farkas Pál A Kincstári Takarékkötvény névér­tékének és kamatainak visszafi­zetését az állam garantálja. Az aktuális jegyzési árfolyamokat a Kibocsátó minden pénteken a Ma­gyar Nemzetben közzéteszi. JEGYEZHETŐ: Magyar Államkincstár Békés Megyei Fiók 5600 Békéscsaba, Dózsa György u. 1. ABN AMRO Magyar Bank Rt. • Inter-Európa Bank Rt. • OTP Bank Rt. • K&H Bank kijelölt fiókjai. RÉSZLETES INFORMÁCIÓ: 06-40-24-24-24 (helyi hívás) Kincstári Takarékkötvény fix, lépcsős kamatozású érték­papír, amely 3 teljes évre nyújt kiszámítható biztonságot a be­fektetőknek. A Kincstári Takarékkötvény rendkí­vüli előnye, hogy futamideje alatt bármikor visszaváltható. FENT MARAD! KINCSTÁRI TAKARÉK­KÖTVÉNY

Next

/
Oldalképek
Tartalom