Békés Megyei Hírlap, 1999. május (54. évfolyam, 101-124. szám)
Nem valamelyik amerikai nagyvárosban, hánem Békéscsabán készült e kép. A város legközepén, egy Andrássy úti átjáróház mögött találták rá az egy vagy több mámoros éjszaka kellékeire, a vélhetően drogbeadásra szolgáló fecskendőkre. Vigyázzunk gyermekeinkre! Mindig örömmel adunk helyet az olyan civil kezdeményezéseknek, melyek erkölcsi bátorságról tanúskodnak. Békéscsabán, az Univerzál Áruház előtt egy békéscsabai férfi szerdán este — értünk és helyettünk is - gyertyát gyújtott a béke érdekében. Nem lepődnénk meg, ha a lélek- lángocskák száma megszaporodna: ez a gyertya- gyújtás ideje... 1999. május 2. „Életképek" * Harmadik oldal * ® Teve led vagy nélküled, de ma mindenképp elmegyek a Magyar Nemzeti Cirkusz előadására! A hetven személyes társulat ma lép fel utoljára Békéscsabán. A postás ölni iái ® Bármikor, bárhol, bárhogyan 9 Szabó Lajos nyugdíjas postás (balról) barátjával tesztelteti a borkorcsolyának is kiváló „versenykolbászát". Nem csak neki ízlett... Ahogy fogynak a napok, úgy nő az izgalom. Az asszonynép lázasan szervez, pedig titkon tudja, hiába. A legnagyobb igyekezet mellett is valami kimarad a beszerzendők hosszú listájáról, s ha mégsem, hát a teknő mellett derül ki, hogy az édes paprika zacskójában méregerős az őrlemény. A nagy napot leve- zénylő házigazda nem kevésbé izgatott. De mit szóljon az, aki egy évben negyven disznóvágáson is főszerepet vállal? A gyomaendrődi Szabó Lajos évtizedek óta böllérkedik. A nyugdíjas postás telente harminc-negyven családnál vág disznót. Decemberben egy hétre öt-hat disznóölés is jut. — Legényemberként különösebben nem foglalkoztatott a sertésfeldolgozás és a kolbászkészítés tudománya. Amikor megnősültem, a párommal Oláh Károly hentes szomszédságába költöztünk. Tőle lestem el a szakma fortélyait. A fiam annál érdeklődőbb volt, kisiskolás korától járt velem a házakhoz, és hatodikos korában már a kisebb disznót felhasította — mesélte Szabó Lajos, aki a feldolgozásban használatos eszközök közül amit csak lehetett, gépesített, villamosított, így aztán egy segítséggel is bőven beéri. Ahol hat órakor leöli a disznót, ott délre már a sütőben serceghet a kolbász. Több családnál kérdés nélkül is tudja, mennyi sóval, fokhagymával, köménymaggal szeretik a kolbászt. Ő maga egyébként a csípősre esküszik, azzal is nevezett a legutóbbi gyomaendrődi házi kolbászversenyre. Ötven kiló húshoz egy kiló sót ad, ugyanennyi édespaprikát, csípősét pedig ízlés szerint. Mindehhez fél kiló fokhagyma és ugyanennyi köménymag dukál. A kolbásznál nincs is jobb borkorcsolya. Nyilván ez is szerepet játszott abban, hogy a közelmúltban Gyomaend- rődön a kolbászversennyel egy napon vizsgázott a tavalyi bortermés. A bíróló bizottság terme szomszédságában a kertbarátok jókedvű társasága múlatta az időt. Az asszonyok alig győzték ellátni pogácsával és kolbászos szendviccsel a férfiakat, akik sűrűn kínálgatták egymást a maguk készítette nedűvel. Kétséges, hogy sokat méláztak-e azon, vajon az alkalomhoz jól választották-e meg az ital fajtáját. Hamvas Béla szerint: „Az ivásnak ugyanaz a törvénye, ami a szerelemnek: bármikor, bárhol, bárhogyan. De itt is, ott is minden körülmény fontos. A bor természetéhez meg kell választani az évszakot és a napszakot. Van henyélő bor, kacér bor, mesélő bor, tragikus bor.” — Valóban, minden alkalomhoz, ételhez más bor illik. Ha a vendégnek nincs kimondott kívánsága, akkor a vendéglátós dolga, hogy italt ajánljon - bólintott Tímár János, gyomaendrődi vendéglős, a helyi borversenyek bíráló bizottságának állandó tagja. Tímárék az üzletükben 70-80 féle bort tartanak, hazait és külföldit egyaránt, az ínyencek a különleges, muzeális értékű nedűkből is választhatnak. Végezetül illik tudatni, a gyomaendrődi amatőr borászok idén sem okoztak csalódást a borverseny zsűrijének. Cs. R. Tűzoltófecskedővel locsolkodnak Gőzfürdő? Szauna? A kettő (Ijényegé- ben) ugyanaz. Persze egyik sem hasonlítható a turista szezon utáni Thaiföld höz. Bangkok, a 10 milliós főváros fuldoklik a párás hőségtől, a benzin-, a csatorna- és a(z utcai) konyhabűztől. Persze az ottaniak egy része egészen jól elvan, főleg az amerikai stílusú felhőkarcolókban és a döntő részben japán gyártmányú autókban, hála a folyamatosan használt légkondiknak. A többiek meg élnek, ahogy lehet. A „meztelenkedés” azonban nem divat errefelé. Olyannyira nem, hogy a thaiok a tengerben is utcai ruhában fürdenek, rácsodálkozva a dilinyós európaiakra, akik abban lelik örömüket, hogy néhány perc alatt rákvörösre süttetik magukat a rendkívül magas páratartalom miatt alig látható, trópusi nappal. Egyébként a tenger is meleg, sőt még a hegyi folyóknak a vize is! Az átlag thainak mégis a víz a legfőbb frissítője. Ha több kettőnél, egyszerűen a fejére önt egy kancsóval vagy egy palackkal. Pillanatok alatt megszárad a ruhája is, és a haja is. így érthető, hogy a háromnapos újévi ünnepen, melyet április közepén tartanak, szintén vízzel kedveskednek egymásnak. Vödrökből, hordókból nyakon öntik egymást a sztrádán robogó autósok, a fiatalok slaggal spriccelnek a járókelőkre, sőt (mint a felvételünk mutatja) bevetik még a tűzoltófecskendőket is. Harag persze nincs, akárcsak nálunk, illik megköszönni a locsolkodást, illetve az újévi jókívánságokat. Az, akinek az arcát is bekenik valami fehér masszával, különösen boldog lehet: a ragacsot előbb-utóbb le kell mosni, s ez újabb felüdülést jelent a thaiföldi gőzfürdőben. Ménesi György FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET FOTO: LEHOCZKV PÉTER
