Békés Megyei Hírlap, 1999. május (54. évfolyam, 101-124. szám)
1999. május 2. Erkel Diákílnnenek : oldat A szabály (szerencsére) nem szabály Az irodalmi színpad szervezőit, irányítóit mellbe vágta a hír, hogy a szegedi Deák Ferenc Gimnázium egy közel órás darabot készül bemutatni. A versenykiírásban 30 percben maximalizálták egy-egy iskola fellépési idejét, hogy a bemutatók után a zsűrinek lehetősége legyen személyreszóló értékelésre. Természetesen a szabály- szegőket ki kell(ene) zárni a versenyből. A szervezők azonban megsajnálták a diákokat, így felajánlották, hogy utolsóként felléphetnek. A műsor délután 6 órakor a vége felé közeledett, mindenki kereste a szegedieket, hiába, fgy a zsűri visszavonult döntéshozatalra. Ez alatt megkerültek az elveszettek. A zsűri ismét bevonult, meghallgatta az utolsó fellépőket is, és csak ezek után hirdettek eredményt. Zeneszeretet Hinni kell benne! — Évtizedeken át minden évben felléptünk Gyulán a Magyar Rádió Gyermekkórusával, de az EDÜ-n most szerepelünk először — mondta Botka Valéria és Csányi László karnagy, akik a szólóénekeseket, az énekkarokat és a kamararórusokat zsűrizték. — Le a kalappal a szervezők A nézelődők között felfedeztük Sofronie Drincecet, a magyarországi románok püspökét.- Azt hihetnénk, hogy egy szerzetesnek túl hangos az effajta rendezvény.- Igen, nagyon jól érzem magam. A történelem egy darabját képviselő vár, a fáklyák fénye és a tó vizének csillogása meghitté teszik az eseményt. Fontosnak tartom, hogy a diákoknak minél többször megadassák az együtt ünneplés öröme. A világon mindenütt így kellene legyen, hogy a fegyverek használata helyett a fiatalok dalokat tanuljanak.- Püspök urat megbámulják a fiatalok, mert - valljuk be - nem mindennapi látvány diák- rendezvényen a szerzetesi ruháelőtt. Minden zökkenőmentesen, folyamatosan zajlott. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy a mai világban már a legtöbb középiskolában hiányzik a tantervből az énekoktatás. Ennek ellenére most itt olyan produkciókat láttunk, amelyeket csak dicsérni lehet. Külön öröm, hogy 60-80 tagú együttesek is ba öltözött egyházi méltóság megjelenése. Nem zavarja, hogy nézik?- Egyáltalán nem, én ebben az öltözetben is ugyanolyan fiatalnak érzem magam, mintha civilben lennék. De elmondok ehhez egy történetet: Assisi Szent Ferenc egy napon a tanítványaival járta a várost. Amikor este visszatértek a kolostorba, az otthon maradók megkérdezték tőle, hogy mivel töltötte a napját. Ő így felelt: „Az evangéliumot prédikáltam.” Akik vele voltak, meglepődve kiáltottak fel: „Hogyan lehetséges ez, hiszen egész nap meg sem szólaltál!?” „A ruha beszélt helyettem” — mondta a szerzetes. B. M. felléptek. Köszönjük a pedagógusoknak, hogy elültetik a gyerekekbe a zeneszeretetet. Az Erkel Diákünnepeket szenzációsnak tartjuk, hiszen a fiatalok megismerhetik egymást, életre szóló barátságok, levelezések alakulhatnak ki. Országosan is szükség lenne'hasonló rendezvényre. Éhesen Említettük már, hogy sok felnőtt és diák munkálkodik az EDÜ szervezésén, lebonyolításán. Azt is, hogy a sok támogató (javarészt gyulai intézmények) nélkül nem ünnepelhetne a diákság. Az éremnek azonban van másik oldala is, ami eszembe se jutott volna, ha nem hallom meg három fiatal beszélgetését: — Azt hiszem, a mai napon csak a Várfürdő belépőjegyeit igazították a mi pénztárcánkhoz, mivel ingyenes. Hárman alig tudtuk összedobni az ezer forintot a sültcsirkére, üdítőre nem is maradt semmi. Már most éhesek és szomjasok vagyunk, mi lesz még estig! Gyula nem a mi városunk, szép ugyan, de túl drága. (s) Itt minden neked készült, érted van és általad nyer értelmet. Az EDÜ két napja csak keret egy olyan képhez, amelyet te hozol létre — mondták az Erkel Diákünnepek rendezői a találkozóra érkezett 1000-nél több fiatalnak. Ma mindenki hazatér egy képpel, reméljük olyannal, amelyre örömmel néz évek múlva is — tették hozzá. Bár ismét fillérekből és az utolsó percben „jött össze”, de elmondhatjuk, megrendeztük a tizenkilencediket is. Dr. Kereskényi Miklóst, a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium igazgatóját kérdeztük az idei EDÜ tapasztalatairól. — A fiatalok jól érezték magukat, felszabadultan, de kulturáltan viselkedtek. Örülünk, hogy az idén is bizonyítási lehetőségeket adhattunk a közép- iskolásoknak, de az erkelesek is jobban összekovácsolódtak. Jólesett látni a fáklyás menetben gyönyörködő idősebb korosztályt, és hallani elismerő véleményüket. Az egész város várta az EDÜ-t. Hosszú és rögös út vezetett a megvalósításig. Egyre nehezebb nagyobb vállalatokat megnyerni, és érthetetlen az Ifjúsági és Sportminisztérium passzivitása is, hiszen anyagiakban egyáltalán nem állt mellettünk. Ugyanakkor hálával és köszönettel tartozunk mindenkinek, akik segítettek a szükséges pénzösszeget előteremteni, s akik munkájukkal lehetővé tették, hogy tizenkilencedik alkalommal is ünnepelhessünk. — Az elmúlt évekhez viszonyítva milyen változások voltak a versenyben? — Az önálló irodalmi alkotások, a videó, a fotó kategóriákban lényegesen többen jelentkeztek, és színvonalasabb munkákkal, mint korábban. A képzőművészeti alkotásokat az idén a Kohán- képtárban mutattuk be, mivel a Dürer Terem felújítása még nem fejeződött be. Megállapítottuk, hogy a kiállítás itt helyileg sokkal jobban beleillik a rendezvénybe. Az EDÜ második napja május elsejére esett, így sok tehetséges néptánccsoport nem tudott eljönni, hiszen majálison léptek fel. fgy ebben a kategóriában viszonylag gyenge mezőny indult.- Császár Angela színművésznő lehetetlennek tartotta, hogy ennek az országban egyedülálló kulturális rendezvénynek a sikersorozata megszakadjon. Tehát 2001-ben a huszadik EDÜ-n találkozunk? — Hinni kell, s a remény visz tovább... Borsos Gabriella A beszédes ruha A makóiakat ünneplés várja majd városukban A pénteki fáklyás felvonulás előtt két hölgy ült a vár tövében és bizalmasan összehajolva beszélgettek. — Na, mondd már el, ne szerénykedj! — nógatja fiatalabb társát az idősebb tanárnő. — A délelőtti versenyen arany minősítést kaptunk énekkari kategóriában, csakúgy, mint két évvel ezelőtt — mondja Kissné Nyáry Ágnes, a makói József Attila Gimnázium énektanára. — Milyennek ítéli a mezőnyt? — kérdeztük. — A tavaly előtti erősebbnek tűnt a mostaninál, de így sem volt könnyű dolgunk. A szereplés megpróbáltatást jelent a gyerekeknek és nekem is, amit azután az eredmény fényében elfelejtünk. Az itt szerzett élmények két évig, a következő EDÜ-ig éltetik a tanítványaimat.- Csaknem hetven diákot kísértek el Makóról. Nem túl nagy felelősség ez három tanárnak? — Jó diákcsapattal érkeztünk, számukra rangot jelent részt venni az EDÜ-n. Á két évvel ezelőttin nagyon sok érmet és különdíjat szereztünk. Az otthoniak egy óriási zászlóval vártak bennünket, amire ezt írták: Az EDÜ hőseinek! Képzelheti, mekkora volt a hangulat. Nálunk a gyulai rendezvénynek már nagy a hagyománya, aki csak teheti, igyekszik bekerülni a csapatba. — Jutott-e ideje arra, hogy megismerkedjen a várossal?- Igen és nagyon hangulatos, barátságos helynek tartom Gyulát. Tervezem, hogy hamarosan ellátogatok ide a családommal is. B. M.
