Békés Megyei Hírlap, 1999. május (54. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-08-09 / 106. szám

Rivalda * Harmadik oldal * Az, hogy egy vidéki amatőr zenekar harmincöt éven át sikeresen fennmaradjon, már önmagában Is szenzá­ció. Tegyük hozzá még, hogy idén, az évfordulóra megje­lentették első CD-lemezüket is. Ha azt mondom: Jó han­gulat, élőben Játszott nosz- talglazene, csillogó szemek, forró klubestek és tánc, tánc, tánc, akkor a negyve­nes-ötvenes korosztály azonnal rávágja: Sigmal A zenekar vezetőjével, Váczi Gáborral az új lemez kapcsán beszélgettünk: — Emlékszik-e még, melyik számot tanulták meg először? — kérdezem. — Erre igen nehéz válaszolni, hiszen mielőtt megalakult vol­na a Sigma, már régóta együtt zenélgettünk diákzenekarok­ban. Ismertük egymást, más­más felállásban már dolgozott egyik-másikunk az akkori szó­rakoztatóiparban, így egyetlen, legelső dalt nem tudok monda­ni — válaszolja Váczi Gábor. — Népes rajongótáborral büszkélkedhetnek, sok vidéki a megyeszékhelyre utazik ak­kor, ha tudják, hogy önök ját­szanak. Minek köszönhető ez a nagy siker? — Nem könnyű a mai vüág- ban, a kialakult újfajta érték­rendben sikeresnek megmarad­ni. Mi „saját kézzel”, úgymond gépi kozmetikázás nélkül dolgo­zunk, talán az életszerűségünk­nek, a köztünk és a közönség között mindig kialakuló szemé­lyes kapcsolatnak tulajdoníta­nám az eredményeket. Rendkí­vül kritikusak vagyunk önma­gunkkal szemben, csak óriási el­hivatottsággal, szeretettel, alá­zattal lehet és érdemes űzni ezt a szakmát, s azt hiszem, ezek mindannyiunkban megvannak. — Mi alapján választották ki a CD-lemezen szereplő tíz dalt? — Ízelítőt szerettünk volna adni a repertoárunkból, s meg­fűszereztük némi hangszer­improvizációval is, igyekeztük a lemezzel az otthonokba lopni a nagyszerű klubestek, bulik hangulatát. Több ezer számot játszottunk már, s a napokban számoltam össze, rengeteg fel­lépés áll mögöttünk. — Nem bánják, hogy a profi játékuk ellenére amatőr együt­tesként léteznek? — Amikor „zsinórban” nyer­tük a fesztiválokat és versenye­ket országszerte, szóba került, hogy professzionális szintre ke­rüljünk. Azonban mindannyian jó munkahellyel, biztos családi háttérrel rendelkeztünk, s nem állt mögöttünk olyan óriási pénz vagy szponzor sem. Úgy gondoltuk: így a jobb. Egytől- egyig kedvtelésből csináljuk ezt, nem az anyagiak miatt. — Miként vélekedik a fiatal, kezdő zenekarok helyzetéről? — Azt hiszem, a mostani ifjú­ság két rétegre osztható, és óri­ási szakadék tátong közöttük. Rengeteg a tehetség, akiket fel kellene karolni, hiszen támoga­tó nélkül a mai világban egy kezdő csapat nem maradhat versenyképes. Megváltozott a szórakoztatóipar, a felszerelé­sek csillagászati összegekbe ke­rülnek. Nekünk a nevünk is szerencsét hozott, hiszen azt csinálhatjuk, amit szeretünk. B. Párkányi Adrienn Lassú, gyors, gyors, zár. Akár a tánc. A tangó. Las­san kezd, felgyorsul, majd hirtelen megáll. Testbeszéd, mondod Te. Igen, bólintok én. Szerelem és fájdalom. Élet és elmúlás. Szemérem és vad kitárulkozás. A héten jelent meg Eszenyi Eni­kő lemeze és kazettája E-Tango címmel. Ebből az alkalomból rendeztek sajtótájékoztatót és fotókiállítást ^ hétfőn Budapes­ten, a szintén e napon megnyílt Zoom Galéria Fashion Cafe- ban, az Andrássy úton.- Miért éppen a tangót vá­lasztotta hanghordozója köz­ponti témájának? — kérdeztük a művésznőt. — Éveken keresztül táncol­tam az egyik darabomban a Vígszínházban, megkedveltem és most szeretném másokkal, elsősorban a fiatalokkal megis­mertetni. Úgy érzem, ennek a pontozott ritmusú, szenvedé­lyes táncnak nem szabad fele­désbe merülnie, ezért határoz­tam el, hogy megjelentetek egy gyűjteményt. — Gondolom, az ötlet meg­születését hosszú, fáradságos munka követte. — Tavaly nyáron jutott eszembe a terv, utána fél éves szorgoskodás jött, amelyben voltak olyan időszakok, amikor színházban sem játszottam. Természetesen, mint ahogy mindenhol, az anyagiak meg­szerzése jelentette a legna­gyobb gondot. Naivan azt gon­doltam, hogy én csak bekopo­gok néhány helyre, és máris hozzámvágnak egy csomó pénzt. Az utolsó pillanatig kér­déses volt például, hogy le tud- juk-e forgatni a videóklipemet, mert egyszerűen nem sikerült a rávalót összeszedni. És akkor felbukkant Friderikusz Sándor, így most elmondhatom, hogy ,,nélküle nem jött volna létre ez a produkció”, na persze sok más támogatóm nélkül sejn. — A kávéház falán, akármer­re nézünk, önről készült fotók több tucatját láthatjuk. A piros és a fekete dominál. Úgy hallot­tam, hogy a képek közül sok az otthonában készült. — Almási Jonathan Csaba fo­tóművész kitalálta, hogy a feke­te ruhához jól illik a piros hát­tér, illetve fordítva. Egyik este hozzáfogtunk a szobám egyik sarkát pirosra, a másikat sötét szürkére festeni (azóta is ilyen tarka a lakás), hajnalra készen is lettünk. Utána jöttek a felvé­telek, a végén már olyan fáradt voltam, hogy mindent ledob­tam magamról. így néhány akt­fotó is készült, ami persze csak halálom után kerülhet nyilvá­nosságra. — Mit tervez még erre az év­re? — A lemez anyagára showműsort készülök kidol­gozni, amellyel ősztől turnéra indulok vidéki színházakhoz. — A békéscsabai Jókai szín­ház is szerepel a listán?- Egyelőre onnan még nem kaptam visszajelzést. Lassú, gyors, gyors, zár. Mint egy érzés. Elindul, bizserget, lobban, éget. Mint egy tekintet. Hódít, szúr, áthatol, sebez. Mint a vágy. Bekerít, csapdába ejt, gyötör, tönkretesz. S most itt van! Fogható. Elvihe­tő. Megszerethető. Koptatható. * Konter László, a Békés Megyei Jókai Színház igazgatója kér­désünkre elmondta: tudomása szerint eddig nem keresték meg őket Eszenyi Enikő kon­certjével kapcsolatbem. Ám ha erre sor kerülne, szívesen fog­lalkoznának az ajánlattal, mert meggyőződése, hogy Enikő és műsora iránt errefelé is nagy az érdeklődés. Borsos Gabriella Pesti party flanc nélküli?) Volt rongyrázás?! - fogadott is­merősünk a fővárosi kiruccanás után, amikor hírét vette, hogy népszerű művészek közé vetett bennünket a jó sorsunk. Egy „ártatlannak” induló születésnapi összejövetelre vol­tunk hivatalosak, ám már az el­ső percben kiderült, vendéglá­tónk tudja, mi az életben a zic­cer! Budapest belvárosának egy csendes kis kocsmájában érke­zésünkkor ott toporgott Palcsó Brigitta élete párjával, ifjú Knézy Jenővel. A mindig mo­solygó, törékeny bemondónő mellett a kétmétert emlékezet­ből ismerő kosaras a női szem­nek sem volt utolsó... A gyümölcskoktél kóstolgatá­sa közben többen felkapták a fejüket, amikor megérkezett Rózsi, azaz Demjén Ferenc. Kí­sérője, amerikai felesége mel­lett Katona Klári énekes is emelte az est fényét. A hölgyek egyébként nagyon visszafogot­tak, szolidan sminkeltek és egy­szerűen elegánsak voltak. (Pes­ten, akinek már nem a ruházko­dással kell felhívnia magára a fi­gyelmet, az fekete, cigaretta fa­zonú nadrágot és gérokk — hosszított fazonú — zakót vi­sel). Rózsi azonban nem tagadta meg önmagát. A női nem rajon­gója a témánál maradva gyak­ran bókolt, és félre nem érthető megjegyzéseivel tudatta a höl­gyekkel, tetszik a „kínálat”. Ba­bos Gyula és Szakcsi Lakatosék nem állták meg az elektromos orgona mellett, hogy a házigaz­da nótáját el ne húzzák! A tár­saság örömzenéjére érkezett meg Szívós István egykori vízi­pólósunk (de megöregedett!), majd berobbant az éjszakába Jakubcsek Gabriella, aki a való­ságban is éppen olyan csinos, mint az óriásplakátokon, csak jóval csendesebb, mint azt a rá­dió reggeli műsoraiban meg­szoktuk... Csete Ilona

Next

/
Oldalképek
Tartalom