Békés Megyei Hírlap, 1999. április (54. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-10-11 / 83. szám
1999. április 11. Békési hét * Hatodik oldal * A tehetség utat tör magának? Jubileumi — Valóban. De az 1990-es érettségi vizsga után elment öt évem úgy, hogy nem jelentkeztem főiskolára. Mégsem volt haszontalan ez az időszak. Létrehoztuk a 48-as klubot, koncerteket, szabadidős programokat szerveztünk. — Ebből meg lehetett élni? — Szó sem volt megélésről... Segítséget igazán csak Havasi Pista bácsitól kaptunk, akihez 18 évesen fordultunk azzal, hogy valamit szervezni akarunk. Csak annyit kérdezett: mikor? Nem kért pénzt, ám a teljes műszaki hátteret biztosította. Két éve ugyanott az egyik nagy nyári rendezvény működtetője azt sem engedte meg, hogy egy lyuk kialakítása céljából áramot kapjunk a fúrógépünkhöz. — A 48-as ma már legenda. — Hevesi Tamás ötlete volt, hogy az elárvult mozi helyén hozzuk létre. SZDSZ-iroda működött ott, Laczkó Imre — hogy mondjam? — illegálisan nekünk adta használatra. Hevesi Tamás két hónap múlva elment Belgiumba, aztán írt nekünk egy levelet, hogy kinnmarad: leigazolt egy futballcsapathoz. Később azért szűntünk meg, mert ha nonprofit szervezet is voltunk, fizetni kellett a jegyszedőket, a bérleti díjat, az erős embereket, meg aztán sok haverunk volt — kevés jött össze a belépőkből. — Mit szóltak hozzátok a szolgálók és védők? — Voltak érdekes dolgok. — Na?! — Az utcáról nem lehetett belátni a helyiségbe, ezért némelyek fantáziáltak, hogy drogozás folyik. Pedig a fiataloktól bárki megtudhatta, hogy valójában mely helyeken lehetett Gyulán már akkor kábítószerhez jutni... Mint megtudtuk, a polgármesteri hivatal művelődési osztálya küldte ránk a rendőröket. Egy mikuláskor a folyosón verték a fiatalokat. Kifogásolták, nem vettük észre valakiről, hogy nincs tizennyolc éves: két hét hiányzott hozzá. — Hogyhogy elkerült Gyuláról? — Nem lehetett itt labdába Pandúrok A munkásőr zászlóalj egyenruhája mellett olyan különlegességek sorakoznak a tarnamérai országos rendőrmúzeum vándorkiállításának orosházi bemutatótermében, mint például a luxemburgi, a belga, a stuttgardi rendőrök fess egyenruhái. Kalauzunk, Kiss Horváth Sanyi bácsi (első oldali képünkön), a helytörténeti csoport lelkes tagja volt, aki az IPA Orosházi Városi Szervezetével együttműködve vállalta a kiállítási anyag őrzését, és kalauzolja a betérő látogatókat. Látható a Thék Endre utcai alkalmi múzeumban csinos női és férfi sapkagyűjtemény, de felvillan a hajdani csendörvilág néhány „munkaeszköze" is. Az utókor számára megőriztek egy pandúr sírfeliratot, néhány karabélyt, szuronyos puskát, botpuskát is az ősök. A Közép-Eu- rópában egyedülálló kiállítási anyag április 25-éig látható Orosházán. Csete Hona NISSAN MICRA személygépkocsit nyerhet! 10.000 HCf olvasónknak 10.000 ajándék! H , 7LE; ban már foglalkoztunk klubszervezéssel — mondja Ökrös Gergely. — Akkoriban nem dicsekedhettem jó tanulmányi eredményekkel, márpedig a középiskola elsősorban a tanulmányi eredményekre figyelt, a tehetségre már kevésbé.- Az ilyenfajták a felsőoktatásban később általában kiválóan tanulnak. Önnél is így alakult? Szabadság tér — e kettő kell nekem. Akár e kis szédületes mottó is állhatna egy gyulai ifjú, Ökrös Gergely portréja előtt, amennyiban hajlamosak lennénk nagyvonalúan kezelni a helyesírás szabályait — fele részben. De maradjunk csak a Szabadság téren, illetve térnél: Ökrös Gergely a magyar „királyi” televízió 1-es csatornáján futó reggeli hírmagazin munkatársa. Hogyan került oda? Ökrös Gergely barátjával, Kis vei a folytonosság megmentője. Jánossal a kétévenként jelent- Néhány, az idő tájt pöfögő gö- kező Erkel Diákünnepek — az zös szerint „átmentője” volt. EDÜ — 1991-es megrendezésé- — A gyulai Erkel gimnáziumrúgni. Az illegalitásunkra hivatkozva bezárták a klubot, két hét múlva ugyanott másnak megadták a lehetőséget. De hát a közönség gyorsan elmaradt... Jöttek velünk a Jókai művelődési házba, ahol nyaranta, péntekenként koncerteket szerveztünk, amíg volt terünk. Aztán kitaláltuk, hogy a személyünkkel lehet baj. Megfogalmazódott bennem: innen nagyon el kell menni. Ez már az az időszak volt, amikor Gyulán akár „alkalmatlansági kupát” is kiírhattak volna a tehetségtelen vezetők számára... Kilencvenötben „kiszálltam”. — Bele a nagyvilágba? — Beláttam, tanulni kell. Felvettek a szegedi tanárképző főiskola művelődésszervező szakára, levelező tagozatra jelentkeztem. Kilencvenöt januárjától éjjel-nappal a felvételire készültem: a városba sem „jártam fel”, ahogy Gyulán mondják. A városi tévébe nem fértem be. De Gyulán Geszti Péter ÁSZ-a révén közel kerültem a tévézéshez, ő segített később is. Péter akkor a szállodai szobájában mutatott nekünk egy videókazettát: ez a Rapülők tervezete volt. Mondtuk neki Kis Janival: bizony nem tetszik. Szerencsére nem hallgatott ránk. Elvégeztem fél évet a főiskolából, aztán... — Aztán? — Az ászos kapcsolat révén helyet találhattam volna a reklámszakmában, de tudnom kellett volna angolul. Beiratkoztam a Komlósi Oktatási Stúdióba is, onnan kikerülhettem volna a BBC-hez — ha beszélek angolul... Kilencvenhat februárjában elhatároztam: márpedig kimegyek Angliába. Gyermekekre vigyáztam családoknál, London környékén. Kiutazásom során Doverben megállítottak, mert valamiért rossz volt a meghívólevelem: egy éjszakát lengyel csempészekkel kellett töltenem. Gyulai lányok segítettek gyermekfelügyelőséget találni. Nem volt módom iskolába járni, de naponta húsz szót tanultam meg magamtól. A nyelvet egyre jobban beszélve kedvezőbb feltételek közé kerültem, egy nagyon rendes zsidó család gyermekeire vigyáztam. Ekkor már beiratkozhattam nyelvtanfolyamra is, minden pénzemet erre költöttem. Az első félévben alapfokú, a másodikban felsőfokú cambridge-i nyelvvizsgát tettem. A nyelviskolában sok barátra tettem szert: azóta csalogattak columbiai esküvőre, állandó meghívásom van például Spanyolországba, Csehországba. De egy egyházi közösségben művészet- és vallástörténetet is hallgattam. Óránként öt fontért bérbe vasaltam. Aztán tizenöt hónap után hazajöttem. Anyám küldött pénzt, hogy tudjak jönni... Halasztottam két évet a főiskolán, ahol tavalyelőtt ősztől folytatom a tanulmányaimat. Azóta felvettek a BBC-kurzusra is, most januárban elvégeztem. Ráadásul hírszerkesztőnek tanulok. Hogy mi volt a döntő ebben a folyamatban? Az angol nyelvtudás. — Beszállás, Szabadság tér? — A Komlósi Stúdióban választhattam műhelyt: például Bárdos Andrástól, Érdi Sándortól, Radnai Pétertől, Simon Andrástól tanulhatok. Műsoraikhoz közülünk válogatnak. Mindennek a hírszerkesztés az alapja: júniusban, amikor mindenki nyaral, ügyeletes hírszerkesztőként kezdtem. Sikerültek a dolgaim, így most segédsz- erkesztősködöm, az angol anyagokra „szakosodtam”. Hogyan fizetnek? Papíron szép pénzt, de egyelőre november végéig számoltunk el egymással. Szeptembertől a „nagy” híradóban vagyok gyakornok. Szeretnék ösztöndíjjal Angliába menni. Gyula? Egyszer még szeretnék szerepet vállalni a város életében. Kiss A. János
