Békés Megyei Hírlap, 1999. április (54. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-03-05 / 78. szám
1999. április 4. Békési hét Hatodik oldal Gsipkecsoda Csalogató csorvási szépségek A lenvászon alapruhához Mariann csipkés ujjakat és alsószoknyát álmodott. S hogy még jobban hang- | súlyozza nőiességét, a szolid de- I koltázsba is csipkét varrt. Állítá- ■ sa szerint ez maradandó darab- m ja lesz a ruhatárának. (A többi I csinos ruháját ugyanis elku- B nyerálták tőle, esetleg megvet- ,J ték...) A csorvási divatbemutatóik^ nak gyorsan híre ment. Az v > alkalmi társulatot fellépésre kérték fel Békéscsabáit ról, érdeklődnek a béli. j mutató iránt Tatáról és |T \ \ Budapestről is. Csete Hona A darázsderekat hangsúlyozó fűzős felsőrészhez hajtásokkal . bővülő szoknya pá- |k rosul - egy csip- H kés alsószoknya, s W egy kötény „bo- I londítja meg”. A férfiszíveket pe- \ dig Mariann mosolya... Mindössze 21 éves, kifogyhatatlan ötletekből, és az arcáról el nem tűnik a mosoly. A csorvási Hudák Mariann által tervezett — és a családi vállalkozásban működő szövőműhelyben elkészített — kollekcióból a barátnői divatbemutatót szerveztek. A félszáz ruha, köntös mellett arra is jutott ideje az ifú divattervezőnek, hogy magának is készítsen egy mutatós darabot. BOMBERA KRISZTINA várja Önöket a megújult Pluszban a tv2-n! A hétfői műsor tartalmából: Húsvéti locsolás tűzoltóautóval Újkori népszokás? Ékszerek. Legtöbbünknek a filmeken látott ragyogás, elegancia, jólét jut róla eszébe. Korunk divatjáról kérdeztük Benedek Aliz aranyműves ékszerészt. — Közkedveltek az antik vagy antik utánzatú gyűrűk, láncok, karkötők — mondja Benedek Aliz. — Szeretik a vásárlók a modern, dizájnos, egyedi ékszeceket, szerencsére elmúlt már a sorozatgyártás időszaka. Az igény és a kereslet kiterjedtebbé vált, népszerűvé lettek a kövek is. Nagy divat a cirkonnat, a brilliáns rendkívül jó minőségű hamis változatával telerakott ékszerek. Kelendőek a garnitúrák is, hiszen fontos, hogy egymáshoz stílusában illő kiegészítőket viseljünk. Kedveltek még a gyöngyökkel díszített, valamint a fehér és sárga anyagkombinációjú modern kincsek. Sajnos, az ékszerek esetében a divat anyagi kérdés, mert a jelenlegi gazdasági helyzetben kivételes alkalom kell ahhoz, hogy valaki szép és értékes ajándékot vásároljon. B. Párkányi Adrienn GUMIÓVSZER HELYETT FILM? !| Egy belvárosi drogériában pillan- " tottam meg az ott lapuló kis papír- | dobozkát. Isteni sugallatra emel- || tem le, s érdeklődve olvastam a feliratot: hormonmentes fogamzás- |! gátló film. Lehet, hogy idősebbek ' számára nem újdonság („C-film”), ám én legszívesebben felkiáltottam •, volna, elképzelve baráti körömben a felfedezéssel aratott osztatlan sill keremet. Nőtársaim! Győzelem! Nincs több tétova mozdulat, nincs több í kényszerű „hatásszünet”! Lejárt a I gumiszagú együttlétek ideje! Ked- f vés férfipartnereink is idegenked- I nek a védőszerentyűtől, s eszembe jut a „Csupasz pisztoly" egy jelene- I te, mikor a főhősök talpig kotonban I ölelték egymást. Most itt ez a kis I „izé”, s megoldódik a probléma: felhelyezi a nő filmet, mely — 15 perc alatt ott feloldódva — az aktív spermaszámot egy órára a szükséges szint alá csökkenti. A megkérdezett szakember — határtalan lelkesedésemből könyörtelenül visszarántva a földre — egy | viccel reagált, mely szerint a tej is lehet fogamzásgátló, ha „ahelyett” | isszuk. A védekezőeszközök között nem a legelőkelőbbek sorában ff szerepel a filmecske, mert — úgy mondják a szakemberek — a kis | hormontartalmú tablettáknál nincs § biztonságosabb. No meg némi nemi betegségektől sem óv a szer. Én mégis boldog vagyok, s dudo- I rászva járom a világot, itt a tavasz, § pezseg a vér, és a lehetőségek kor- | látlanok! B. Párkányi Adrienn Mi volt Mária Terézia alatt a katonák legfőbb éke? Amikor a múlt században Deák Ferenc a Sárréten utazott vonattal, az ablakon kitekintve felkiáltott: „Hogyan lehetne ezt a vidéket lecsapolni?” Szűcs Sándor bihar- nagybajomi néprajzi író néhány évtizeddel később így válaszolt Deák kérdésére: „Az itt élőknek két istenre lenne szükségük: az egyik hozná, a másik pedig vinné a vizet.” — A Sárréten valóban mindig a víz volt a legnagyobb meghatározó. De ez nem csoda, hiszen a tulajdonképpeni Sárrét a Berettyó és a Sebes-Körös kiöntési — árad- mányos — területén helyezkedik el, mintegy 2000 négyzetkilométeren. Rengeteg száraz ér volt ezen a vidéken. Ezek kora télen és tavasszal meggyűltek vízzel, nyáron viszont teljesen kiürültek — kezdte a történelmi visszatekintést Miklya Jenő, szeghalmi nyugalmazott múzeumigazgató. Az igazi Sárrét határtelepülései Püspökladány és Derecske (Hajdú-Bihar megyében), valamint Dévaványa és Biharugra (Békés megyében). Sokan a volt szeghalmi járásnak mind a tizenhárom települését sárrétiként emlegetik, de ez nem helyes. Ecsegfalva és Körösnagyharsány sohasem volt a Sárrété. Előbbi a Nagy-Kunsághoz tartozott, utóbbiról pedig köztudott, hogy hajdútelepülés volt. (Harsány címerében ma is ott találni az oroszlánt, ami Bocskai István zászlajából került oda.) A Sárrét Kis- és Nagy-Sárrétre tagolódik, de nem mindenki azonos helyen húzza meg a képzeletbeli határt. A legtöbbek szerint Szeghalom a „határsávban” helyezke- ,dik el, ezért ki oda, ki ide sorolja. A vidéket nem mindig Sárrétnek hívták. Ez az elnevezés csak a török idők után terjedt el. Korábban a Nagy-Sárrétnek Szerep-Mocsár, a Kis-Sárrétnek Tordasara volt a neve. A sárréti emberek azonos nyelvet beszéltek, hasonló volt a gondolkodásuk, hiedelemviláguk és építészeti szokásuk. A vízi világot leginkább a pákászok őrizték meg. Ők gyűjtögető életmódot folytattak: a népi gyógymódhoz fontos füveket, gyökereket, terméseket, madártojásokat gyűjtöttek, valamint „rétiméhészkedtek”. Szeghalomra csónakkal érkeztek (kikötőjük a mai rendőrségi épület mögött volt), s piaci portékájukat nem pénzért (hiszen zárt világukban nem volt bolt), hanem áruért adták cserébe. Főleg vadruca- és szárcsatojásaik voltak kelendőek, ugyanis ezekkel sokkal szebb, ízletesebb volt a főtt tészta. A Sárrét természeti világában remekül megéltek azok a ritka madarak is, amelyek másfelé már kipusztulóban voltak. Ezért Mária Terézia, majd II. József katonai elit alakulatai számára is erről a vidékről vittek dísztollakat. Végezetül Miklya Jenőtől azt is megtudtuk, hogy miért emlegetik Szeghalmot a Sárrét fővárosaként. Egyedül azért, mert a járási időben itt épült ki a közigazgatási központ. M. B.
