Békés Megyei Hírlap, 1999. április (54. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-19 / 90. szám
Országos siker, (e) Szombati lapunk 6. oldalán „A macska kivételével...” címmel számoltunk be az eleki Mezőgazdasági és Ipari Szakniünkásképző és Diákotthon két tanulójának országos versenyen szerzett második és harmadik helyezéséről. A cikkben tévesen szerepel a felkészítő tanár neve. A két diákot Kiss István készítette fel. Elnézést a tévedésért. Szocialista esték, (cs) Az MSZP orosházi szervezetének következő rendezvénye a Szocialista esték sorozat részeként április 21-én 18 órakor lesz a Petőfi Művelődési Központban. Dr. Szanyi Tibor országgyűlési képviselő, az Európai Integrációs Ügyek Bizottságának alelnöke az európai integrációról tart előadást. Ugyanezen a napon Csorváson, az új művelődési házban 17 óra 30 perctől dr. Orosz Sándor országgyűlési képviselő, a mezőgazdasági bizottság alelnöke vendégeskedik, és a mezőgazdaság problémáiról tart fórumot. Nagyszénáson, a helyi művelődési házban 18 órától dr. Jánosi György országgyűlési képviselő, az oktatási és tudományos bizottság alelnöke az oktatás- politika témakörében tájékoztatja az érdeklődőket. Zárkában, (b) A szarvasi kapitányság rendőrei vasárnap lopás bűntettének alapos gyanúja miatt vettek őrizetbe egy gyomaendrődi férfit. Megkerült, (b) Szombaton reggel a megyeszékhely Munkácsy utcájából gördítették el eddig ismeretlenek az AKJ— 122-es forgalmi rendszámú piros színű Lada 1300-as személygépkocsit. A járgányra összetörve a kétegyházi úton akadtak rá a rendőrök. Interpol körözte, (b) Szombaton egy — mint később kiderült — Interpol által körözött Alfa Romeo típusú személygépkocsival jelentkezett kilépésre egy olasz állampolgár a battonyai határátkelőhelyen. Úticélja Románia lett volna a tálján férfinek, de oda nem jutott el. Ütköztek, (b) Orosháza külterületén pénteken egy Ford Mondeóval utazó öttagú német család vasoszlopnak ütközött. Megúszták könnyebb sérülésekkel, az autóban 500 ezer forint kár keletkezett. Ugyancsak Orosházán — a határőr laktanya közelében — egy budapesti férfi elaludt az Opel Astra volánjánál és villanyoszlopnak ütközött. Súlyos sérüléseket szenvedett, az autóban 350 ezer forint kár keletkezett. MEGYEI KÖRKÉP 1999. április 19., hétfő Délen a helyzet változatlan (Folytatás az 1. oldalról) a jugoszláv—magyar határnak. Az embercsempészek fejenként 400 márkáért viszik ki a határra a menekülőket. Míg a koszovóiak családostól menekülnek, addig a magyar nemzetiségű illegális határátlépők csak férfiak. Röszkén — a tiszaszigeti vasúti átkelővel együtt — naponta 2000-2500 személy lépi át a határt. Tavaly ilyenkor csak a közúti átkelőnek 10-15 ezres volt a forgalma. Nyugateurópai csak elvétve fordul előj inkább magyar és jugoszláv állampolgárok mozognak. A bevásárlóturizmus a Jugoszláviában dúló háború ellenére sem szűnt meg, bár a magyarok legtöbbször csak a „senki földjén” üzemelő free shopot keresik fel, és cigarettát vásárolnak, a jugoszláv átkelőn már nem mennek át. A magyar határőrizeti szervek, ha kell, változatlanul találkoznak jugoszláv kollégáikkal. Tapasztalataik szerint az átkelő magyar utasokat sem éri hátrányos megkülönböztetés odaát. Legfeljebb a cigarettacsempészeket „forgatják meg” egy kicsit jobban — tudtuk meg a röszkei határátkelőn. Kovács Attila Gazdát cseréltek galambok, nyulak, papagájok A gyulai V—79-es Galamb- és Kisállattenyésztők Egyesülete szombaton délelőtt rendezett a fürdővárosban először dél-magyarországi galamb- és kisállatbörzét. Az Erkel Ferenc Művelődési Központ parkolójába a viharos szél ellenére is sok érdeklődő érkezett. A börzén nem csak vásárlásra, hanem szakmai beszélgetésre, tapasztalatcserére is lehetőség nyílt. A kiállított, csaknem 200 dísz- és haszongalamb egynegyede gazdát cserélt, de nagy volt az érdeklődés a kisállatok, így különösen a nyulak, háziszámyasok és papagájok iránt. A gyulai székhelyű galambegyesület közel ötven éve tevékenykedik, és a megye, illetve az ország különböző nagyvárosaiban szerveznek kiállítást s értékesítést. — Jelenleg 42 tagot számlálunk, többségben az idős korosztályból. Nagyon kellene az utánpótlás, az állat- és galambszerető fiatalok, akik átveszik majd a stafétabotot — mondta Japport Mátyás, az egyesület elnöke, aki a szombati rendezvényről ekképp vélekedett: — Örömmel tapasztaljuk, hogy a vártnál nagyobb sikert könyvelhetünk el. Szeretnénk Gyulán is hagyományt teremteni, és legalább évente egyszer hasonló börzét szervezni. B. G. Japport Mátyás szerint nagyon kellene az utánpótlás, az állat- és galambszerető fiatalok, akik átvennék a stafétabotot FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Időben és hallhatóan csengetni (Folytatás az 1. oldalról) Majd újra eljött a kor, amikor az emberek elkezdtek vallási kérdések iránt érdeklődni, elkezdődött az úgynevezett befelé utazás. Századunkban a II. világháború után a totális hatalomra törekvő párt és ideológia földi paradicsomot ígért, az egyházak a gettóba szorítás korszakát élték. Majd a hatalom megengedte, hogy foglalkozzanak a kisiklott életekkel. Ezután a dialógus korszaka következett. A nyolcvanas évek végén megvalósult a nagy felszabadulás korszaka. A társadalom egy része azonban csalódott, idegbeteg ország lettünk, ahol minden harmadik állampolgár neurotikus tünetekkel küzd. — Az egyháznak nem az a küldetése, hogy megváltoztassa a világot, de ha betölti küldetését, megváltoztatja a világot. Az elmúlt évtizedekben a magyar kereszténység megtanulta, hogyan lehet helyzeteket túlélni, de azt nem tanulta meg, hogyan lehet igazán élni. Az egyháznak az a szerepe a mai világban, mint misén a minist- ránsnak: időben és hallhatóan, érthetően csengessen. Az ezredfordulóhoz érkezve emlékeztessen a kereszténység eredetére. Az egyháznak magának is újra kell épülnie, s megőriznie az anyaszentegyház határait. Aki megtartja az Isten által szabott határokat, az tud növekedni — fogalmazott. Kérdésekre válaszolva elmondta a háborúról: az egyház szolgálata az, hogy imádkozzon azokért, akik a döntéseket hozzák. A vallási csoportokról, szektákról pedig, hogy a készülő törvénymódosításon túl a leghatásosabb velük szemben az ' egészséges közösség. Sz. M. VÉLEMÉNYEK (K)unos untalan Na, most sok minden kiderül. Leüli-e a büntetését Kunos Péter, vagy szabad lesz, mint a madár? Ezen a héten ebben a témában okosabbak leszünk. Vagy nem? Bár érteném, hogy miért mozdul meg a volt bankvezér mellett ország-világ? Lehet, hogy olyan ártatlan, mint a ma született bárány! Hajlamos vagyok nem kételkedni benne. De! Az azért mégis csak megmagyarázhatatlan, hogy a bíróság egyszer bűnösnek találja, egyszer meg szabadlábra helyezi..., ha helyezi. De ne vágjunk a dolgok elébe, mert azt senki sem szereti. A bíróságok különösen nem. Egy dolog tény, a napokban Popper Péter pszichológus és Nehéz-Posony István sztárügyvéd fejtette ki véleményét az egyik televíziós műsorban, miért tartoznak ők (is) azok közé, akik kiállnak a bankvezér ártatlansága mellett. Popper Péter például azt fejtegeti, milyen elviselhetetlen lehet Kunos Péternek lelkileg feldolgoznia azt, hogy nehéz bűnözőkkel kell mostanában megosztania mindennapjait és a zárkáját. Tudvalévő, hogy Kunos Péter az ellene folyó büntetőeljárás alatt mindvégig ártatlannak vallotta magát. Ő bizony csak segített, önzetlenül, senki meg nem vesztegette. — Itt a büntetlen állampolgár védelméről van szó — fejtegeti a sztárügyvéd. — Kunos Pétert senki sem vesztegette meg, hiszen ha megtörtént volna, akkor lenne, aki ezt vallaná. De nincs ilyen! Éppen ezért lehet precedens értékű az ítélet, hiszen az állampolgári kiszolgáltatottság a tét. Ne legyen egyetlen tisztességes magyar állampolgár sem kiszolgáltatva a különböző politikai széljárásoknak. Remélhetőleg ezen a héten lezárni az unos, untalan Kunos-ügy. Akár így, akár úgy, jó lenne, ha végre pont kerülne a témára. Ámbár egyáltalán nem biztos, hogy kívánságom teljesül. Popper Pétertől ugyanis azt is megtudtuk: a bankvezér történetéről színdarabot írt. Hogy valaha színre kerül-e vagy sem az attól függ, hogy az író-pszichológus rátalál-e szponzorokra, vagy hiába kopogtat — mondjuk — egy másik bankvezér hivatali ajtaján! Béla Vali Lázálom vagy valóság? Bemondta a rádió, hogy „lecsengőben” van az idei esztendő első komolyabb influenzajárványa. A hír elhangzásáig azt sem tudtam, hogy volt tömeges megbetegedés, de lássak csodát, másnap minden ok nélkül felszökött a lázam, kapami kezdett a torkom, a mellkasom szaggatott a fájdalomtól. Ezt sem úsztam meg! — állapítottam meg brummogó baritonommal, hat tüsszentés után. Ágynyugalom és vitamin — kaptam az ukázt. Éppen ezt gyakoroltam, a régen várt álom is (majdnem) utolért, kezemben zsebkendőhegyekkel, a lázas lebegés és a valóság határán „táncolva” valamit hallani véltem, Mélyről jött (relatív, hogy milyen mélyről, hisz’ magasan lakom), messzi morajlásnak hallatszott. Á tompa dübörgés azonban egyre erősödött, kísérteties hangoktól vált egészen vészjóslóvá a dolog. Mi ez? Lázálom vagy a valóság? Amikor a csendes orosházi éjszakába hasító sziréna megszólalt, izomfájdalmat és gyöngyöző homlokot feledve rohantam az ablakhoz. Káprázik a szemem? A dobhártyámra ment a nátha? — vívódtam az akusztikus élvezetnek egyáltalán nem nevezhető, de szemmel jól kivehető gépkocsikonvoj láttán. A villogó kék fény már messze járt a belvárostól, ám a szűnni nem akaró, orosz, fehérorosz humanitárius segély adományt szállító gépkocsisor több kilométeres hosszúságban kígyózott végig Orosházán (is). Mint később megtudtam, ennyi pizsamás, pen- delyes orosházi mostanában nem kukucskált a függönyök mögül! Félelemmel teli kíváncsiság volt bennem is, mert ugye ezt a vonulást is bemondta a rádió — mint a náthát —, és lám, ebből sem maradtam, maradtunk ki. Azóta meggyógyultam. A konvoj is visszatért. A szomszédos országban zajló háború azonban nem akar szűnni. A rádió azóta is sokat „hírezik” az odaát történtekről. Vajon a folytatásban mi lesz? Csete Ilona Táncosok ropták, (cs) Az orosháziak immáron második alkalommal szervezték meg azt a néptánctalálkozőt, ahol korra, nemre, hovatartozásra való tekintet nélkül remekül szórakozott táncos és kíváncsi nézelődő egyaránt. Erre az alkalomra érkeztek a városba megyei és külföldi együttesek is, de eljöttek a testvértelepülésről, Zombáról is a hagyományőrző együttes tagjai. Felvételünk a művelődési központban készült, ahol az aradi Doina Muresi Lui tánccsoport produkcióját örökítettük meg FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Száznégy esztendő taniíja — Isten éltesse Doboz leggazdagabb polgárát! Aki az élettől ilyen hosszú, boldog éveket kapott, azt joggal nevezhetjük községünk leggazdagabb emberének — tolmácsolta a település elöljáróságának, lakosságának születésnapi jókívánságát dr. Püspöki Károly háziorvos a tegnap 104. születésnapját ünneplő, hajdanán, 1895. április 18-án Kiss J. Rozália néven anyakönyvezett — mára — özvegy Békési Istvánné, Rozi néni köszöntésén. Rozi nénit Szatmári János polgármester mellett szomszédai — idősebbek és fiatalabbak egyaránt — köszöntötték születésnapján. — Nem voltam nagy csomó, de a dologtól sose féltem. A keresztapám kezéből kilóduló fejsze mellbe vágta apámat, s azután folyton köhögött. Beteges lett. Nekünk — hatan voltunk testvérek — már kisgyermek korunk óta a munka jutott — lapozta fel az emlékek könyvét megyénk legidősebb, de országosan is a harmadik helyen tartó özvegy Békési Istvánné. S hogy miben rejlik idős korban is a fizikai és szellemi frissesség titka? „A folyamatos jövés-menés, és a jó esővíz, amiben mosdani szoktam, az segít nekem” — vélekedett Rozi néni. — Both — „LEMOND AZ IGAZSÁGRÓL, AKI MEGNYUGSZIK ABBAN, AMELYIKBEN ÉL.” (Jacques Bossuet)
