Békés Megyei Hírlap, 1999. április (54. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-17-18 / 89. szám
A Békés Megyei Hírlap Melléklete Petőházi Margit útja A művészet szolgálója, Sinka balladáinak tolmácsolója Ausztráliában járt Szokolay Sándor találkozása... A zeneszerző soha olyan szép zenét nem írt még, mint amilyet álmodik Lélektani portré Milosevicsről Gyerekkorában azzal csúfolták, hogy tisztviselő lesz, ma meg nincsenek barátai Filmesek köztünk, de nem előttünk Bizonyára ön is hallott már róla, hogy filmet forgatnak a napokban Tótkomlóson és Békéscsabán. Itt rögzítik ugyanis a Závada Pál Jadviga párnája című regényéből készülő filmváltozat néhány jelenetét. A történet egy magyar- országi szlovák nemzetiségű faluban játszódik, az első világháború idején. Jadviga (Tóth Ildikó) a férje (Bodó Viktor) és korábbi szerelme (Roman Luknár) között vergődik. Féltékenység, szenvedély, árulás — ezek jellemzik a történetet. A Békés Megyei Jókai Színházban a héten forgatott a stáb. Ebből az Andrássy út járókelői semmit sem érzékeltek, ezért szinte senki nem tudott a filmesekről. Mi most bevisszük önöket a kulisszák mögé, és bemutatjuk a két férfi főszéreplőt és a rendezőnőt. Roman Luknár Jadviga szerelmét, Francit alakítja a fűmben. A szlovák származású színész neve talán nem cseng olyan ismerősen számunkra, ennek ellenére Roman nemzetközileg elismert művésznek számít. Pályája még szülőhazájában, Szlovákiában gyerek- színészként kezdődött. Igen hamar megismerhette tehát a forgatások nyüzsgő világát. Ezt követően is számos tévéfilmben, illetve játékfilmben szerepelt. Majd kilenc éve gondolt egy merészet, és feleségül vett egy spanyol színésznőt. Azóta Spanyolországban dolgozik, nem is keveset. A Jadviga forgatásának végeztével a madridi Nemzeti Színházban várja a következő feladat. Sőt egy újabb főszerep is kilátásban van. — Mivel egy szlovák—magyar koprodukcióról van szó, az emberben önkéntelenül is felötlik a kérdés, szár- mazhatnak-e ebből nyelvi problémák. Roman tolmácsa segítségével válaszolt: — Nem, ez nem jelent semmiféle nehézséget, hiszen a művészet nyelve egységes — kezdte a színész. — Teljesen mindegy, hol forgatsz a világon, a film jelrendszere mindenhol azonos. Végszükség esetén persze a tolmács mindig kisegít. Ráadásul a Monarchia idejében játszódó történetben nagy hangsúlyt kap a szlovák nemzetiség, így nem csoda, hogy a magyar színészek is elmondanak egy-két szlovák mondatot. Emellett egy szlovák népdal is elhangzik a filmben. — Mi alapján döntötte el, hogy elvállalja Franci megformálását? — Úgy tudom, Deák Krisztina rendezőnő A kertben című filmben nyújtott alakításom alapján döntött úgy, hogy felkér a feladatra. Ennek természetesen örültem, hiszen ritkán kap az ember jó forgatókönyvet és szerepet. Költségvetése: 250 MILLIÓ A Závada Pál Jadviga párnája című sikerkönyvéből forgatott film költségvetése 250 millió forint, amit a szakmabeliek kifejezetten olcsónak tartanak. Marosi György, a Mafilm vezér- igazgatója szerint a Jadviga szép film lesz, s egyben olyan alkotás, amely megpróbálja közelebb hozni egymáshoz a rendezői és produceri érdekeket, vagyis a művészi értéket és az eladhatóságot. Nem szeretem, ha „körbetáncolnak”. Főleg akkor nem, ha azt azért teszik, mert Roman Luknámak hívnak. Itt szerencsére őszinte és kölcsönös tiszteletet tapasztaltam a forgatás során. Mint azt már említettük, Jadviga életében fontos szerepet játszik a férje, Ondris is. Ezt a szerepet a nagy reménységként emlegetett Bodó Viktor alakítja. A fiatal színészpalánta jelenleg másodéves a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Nevét a Kalózok című film egyik „tilos rádiósaként” ismerhettük meg. Ám emellett komoly sikereket ért el Brecht Baalja- ként a Katona József Színház Kamarájában. — Miért fontos egy színésznek, kiváltképp egy pályakezdőnek, hogy filmben szerepelhessen? — fordulunk Ondris megszemélyesítőjéhez. — Mindannyian nagyon örülünk, ha filmszerepet kapunk, hiszen nagyon kevés film készül manapság — válaszol a jó megjelenésű fiatalember. — Ez persze teljesen más kihívást jelent, mint egy színházi feladat. Az viszont egyáltalán nem foglalkoztat, hogy minél többen és minél előbb megismerjenek. Ráadásul itt találkozhatok külföldi művészekkel is, akiktől rengeteget lehet tanulni. Hálás vagyok a főiskolának, amiért elengedett a forgatásra. — Mennyire illik a személyiségéhez Ondris alakja? — Nagyon közel áll hozzám, ugyanis a forgatókönyvírók — miután kiderült, hogy én alakítom Ondrist — az egyéniségemhez igazították a szerepet. Ennek ellenére a regénybeli Ondrist kell életre keltenem. A Kalózokban dobolni, ebben a filmben pedig lovagolni kellett megtanulnom a szerep kedvéért. Ez hozzátartozik a feladat izgalmához. Mindent összegezve, bízom a film sikerében, mindent megteszek érte. Deák Krisztina rendezőnő már jó párszor bizonyította tehetségét. Jó néhány tévé- és játékfilmet láthattunk már tőle, de a Radnóti Színházban is gyakran rendez. A Csinszka című tévéfilmjével aratta első sikerét, a legutóbbi munkája pedig a Családi nyár volt. Eközben két játékfilmet is készített: az Eszterkönyvet Nagy-Kálózy Eszterrel és a Ködöt, szintén Tóth Ildikóval. — Hogyan született meg az ötlet, hogy fűmet készítsen a regényből? — fordulunk a játékfilm rendezőjéhez, aki láthatóan nagyon kimerült a munkától. — Régen olvastam ilyen jó regényt — válaszolja, miközben elégedetten néz végig a forgatás befejeztével pakoló stábon. — A könyvet rögtön a megjelenésekor megvettem, és már akkor tudtam, hogy ebből filmet fogok forgatni. A forgatókönyvet együtt írtam a könyv szerzőjével, Závada Pállal. Érthető, hogy ebből sok vita és megalkuvás származott. A film érdekessége, hogy a szerző is feltűnik benne egy apró szerepben. — Mikorra fejezik be a felvételeket, illetve mikor láthatjuk a kész filmet a mozikban? — A tervek szerint május végére végzünk a forgatással, utána a vágás következik. Remélem, az év vége felé már be is tudjuk mutatni, de erről még nem mondhatok biztosat. A tervek szerint külföldi — olasz és szlovák — mozik nézői is láthatják a Jadviga párnáját. Csicsely Zoltán A történet egy magyarországi szlovák nemzetiségű faluban játszódik, az első világháború idején (képünkön a film egy jelenete; bal oldalon Bodó Viktor, középen hátul Roman Luknár) mmmu Sitii*«» ■ B—i : : : : iMH mm 11 Ne i llflltllS« Kisétálni a Duna-partra Na, most menni kéne. Kipakolni a fiókokat, a szekrényt, felvenni a zakót — az igazit, amelyik nem olyan nagy, mint a beosztás, tehát passzos —, kikérni a titkárnőtől az utolsó kávét és üdítőt, megpuszilni Jucikát, hogy azért mindennek ellenére is jó volt itt, megüzenni a kovácsattilának, hogy felejtsük el, ami történt, végül felhívni Viktort a Parlamentben és megmondani neki: bocs, de nem akarok nektek többet ártani, ezért elmegyek. Aztán visszarakni a hetekkel ezelőtt kivett fülbevalót a bal oldalra, leballagni szépen a hatalmas díszlépcsőn, mosolyogva — mintha mi nyertük volna meg a Waterlooi csatát, s nem Wellington — kezet fogni a portás bácsival, aki az egészről mit se tehet (a főnökök csak jöt- tek-mentek körötte, de ő maradt, mert az ő székét még senki nem irigyelte meg, s a FIFA-nál se jelentették fel soha). Szóval ideje lenne szép csendesen elmenni. Halkan becsukni az ajtót, hogy a légy zümmögését se hallják, nemhogy az ajtó csukódását. Hátha kínos lenne a pártbelieknek, hogy a minisztérium elesett. Pedig ami időszerű, abban semmi kínos nincs. Mert megtörténhet, hogy az embernek semmi nem jön össze. Van úgy, hogy nagy a zakó. Hogy már a lányhengerlő mosoly s a lezserség varázsa se számít. A hosszú hajé pláne nem. Mi több, már a nagy történelmi múlt se ér egy fabatkát sem. Van úgy tehát, hogy a jószándék kevés, káoszt teremt. Hogy a népszerűségi listán akkorát zuhan az ember, mint meteorológus béka a létra tetejéről az üveg aljára. Előfordul, hogy már akkor se hisznek az embernek, ha igaza van. Mi több, kifütyülik, sőt leszavazzák a Parlamentben. Megalázó módon, újkori demokráciánkban példátlan módon: egyetlen ülésnapon kétszer. Nos, ilyenkor menni kell! Tudják, kikérni az utolsó kávét, megpuszilni Jucikát, felhívni Viktort, csendesen betenni a kaput a minisztériumban, és a kézfogásból nem kihagyni a portás bácsit! Végül kisétálni a Duna-partra, beleszippantani a friss pesti levegőbe és nem figyelni arra, mekkorát dübben a megkönnyebbült sportolók, a sportvezetők, a FIFA, az UEFA, a Vasas-szurkolók, a fradisták (és még sokan mások) szívéről leeső kő. Arpási Zoltán Van úgy, hogy a népszerűségi listán akkorát zuhan az ember, mint meteorológus béka a létra tetejéről az üveg aljára Orosháza, 1909. Kilencven évvel ezelőtt, a bélyegző szerint ugyanezen a napon kézbesítették Gyulára ezt a lapot. így nézett ki akkor az Erzsébet királynéról elnevezett utca. Ma már felesleges lenne keresni Orosházán az utcanévtáblákon a szeretett királyné nevét, s a környezet is alaposan megváltozott. Hiába, hosszú az a kilencven év!
