Békés Megyei Hírlap, 1999. március (54. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-01 / 50. szám
OKTATÁS 1999. március 1., hétfő Minden harmadik jelentkezőnek sikerült bejutnia főiskolára vagy egyetemre Középiskolák a felsőoktatási felvételek tükrében Elkészült a hazai középiskolák sorrendje, amely már figyelembeveszi az 1998. évi felső- oktatási felvételek eredményeit is. A vizsgálat kutatja azokat az irányzatokat is, amelyek a magyar középfokú oktatás fejlődésében a középiskolák eredményeiből felismerhetők. Évente 80-85 ezer tanuló érettségizik, 30 százalékuk gimnáziumban, 47 százalékuk szakközépiskolában és 23 százalékuk úgynevezett „vegyes” (gimnáziumi és szakközépiskolai osztályokat is tartalmazó) középiskolákban. Az 1998. évi adatok szerint a gimnazisták 83 százaléka, a vegyes-középiskolások több, mint fele, a szakközépiskolások alig harmada kíván a felsőoktatásban továbbtanulni. A továbbtanulási esélyek a gimnáziumi tanulók esetében 56,8, a vegyes középiskolásoknál 31,4, a szakközépiskolásoknál 18,2 százalék volt. Egyszerűbben szólva, a gimnazisták több mint fele, a vegyes középiskolások kevesebb, mint harmada és minden 5-6. szakközépiskolás kerülhetett egyetemekre, főiskolákra. Minthogy a felsőoktatásba évente a középiskolások több mint fele jelentkezik, és ők a tanulók talán legjobb képességű rétegét jelentik, a felvételi vizsgák egyfajta versenynek is tekinthetők, amelyen megméretnek diákok, iskolák, települések, iskolafenntartók és megyék. A felvételi eredményekre irányuló vizsgálatok már sok éve folynak, ezekből kirajzolódnak azok az irányzatok, amelyek a középfokú oktatásban érvényesülnek. A következőkben az 1991-1998 évi időszak tendenciáiról szólunk. A felsőoktatási intézményekbe jelentkezők és felvettek száma talán soha nem emelkedett olyan dinamikusan, mint az elmúlt nyolc évben. Míg a IV. osztályos középiskolások száma 1991 és 1998 között 44,9 százalékkal növekedett, a felsőoktatásba jelentkezőké 85,7, a felvetteké viszont 110 százalékkal emelkedett. Ebből következik, hogy a felvételi esély nyolc év alatt 22,76-ról 33,04 százalékra növekedett. Azaz míg 1991-ben kevesebb, mint minden negyedik középiskolás tanulhatott tovább, addig az elmúlt évben már minden harmadik előtt megnyílt az egyetemek, főiskolák kapuja. Az esélyek azonban iskolatípusonként eltérő mértékben változtak. Míg a gimnáziumokban és a vegyes középiskolákban az esélyek 60 százalékkal növekedtek, addig a szakközépiskolákban csak 35-tel, így a különbség az egyes iskolatípusokba iratkozók továbbtanulási esélyei között év- ről-évre nagyobb; 1991-ben még csak 22,3 volt, tavaly pedig 38,9 százalékra nőtt a gimnazisták esélytöbblete a szakközépiskolásokhoz képest. Ha hozzátesszük, hogy a gimnáziumi tanulók száma — ebben az időszakban — 11,3 százalékkal növekedett, a szakközépiskolásoké viszont 70,2- vel, nyilvánvaló a következtetés: az utóbbiak esélyei az egyetemekre és főiskolákra jutásban jóval szerényebb mértékben növekedtek, mint a gimnáziumokban tanuló kisebbségé. A legnagyobb a bejutás esélye a hat osztályos, jóval kisebb a négy osztályos gimnáziumokban. A vizsgált nyolc évben azonban a nyolc osztályos iskolatípus tekintetében volt legnagyobb az esélynövekedés mértéke, ezek valószínűleg néhány éven belül eljutnak a hat osztályosok színvonalára. A felvételi arány kétségtelenül jellemző mutatója az oktatás eredményességének, de nagy mértékben függ attól is, hogy a diákok milyen intézményeket választanak továbbtanulásuk céljául. A bejutás esélyei, a felvételi vizsgák szigorúsága ugyanis eltér az egyes karokon, szakokon. Ha egy iskola olyan felsőoktatási intézményekbe irányítja a tanulóit, ahová felvételi vizsga nélkül be lehet kerülni, nyilván jobb helyezéshez jut a felvételi arányok szerint összeállított sorrendben, mint az, amely az úgynevezett „nehéz” egyetemekre készít elő. A felkészítés eredményességét tehát ob- jektívebb módon jelzi a felvételi közös és egységes írásbeli dolgozatok átlagának mutatószáma. A dolgozatokat 13 tantárgyból ugyanabban az időpontban írják, és egységes javítási útmutatók szerint értékelik. E dolgozatírás azonos feltételek szerint rendezett országos versenynek is tekinthető. E „versenyen” az adott évben érettségizett középiskolások legjobbjai 30-35 ezer dolgozatot készítenek, így ezek átlageredménye jól méri a kibocsátó középiskolák színvonalát. A különböző iskolatípusok tanulói által írt írásbeli dolgozatok átlaga az elmúlt hét évben csökkent, ami nyilván összefügg azzal is, hogy növekszik azoknak a középiskolásoknak az aránya, akik részt vesznek a vizsgákon, és gyengébb tanulói réteg is megírja e dolgozatokat. Nagyvárosi és kistelepölési sikerek Településtípusonként a legmagasabb a felvételi arány a százezer lakos feletti nyolc nagyváros (Debrecen, Pécs, Miskolc, Szeged, Győr, Nyíregyháza, Székesfehérvár, Kecskemét) iskoláiban. Ezt követi a kilenc 50-100 ezer lakosú város. Harmadik helyen a 10-25 ezer lakosú városok, negyedik helyen a 25-50 ezer lakosúak voltak. Az 5., 6. és a 7. helyen évenként felváltva osztozott a főváros, az 5-10 ezer lakosú városok és az 5 ezer lélekszámú települések. Az írásbeli dolgozatok átlaga a legmagasabb a százezer lakos feletti nyolc város iskoláiban. A második hely évről-évre változik. Érdekes, hogy a legkisebb települések iskolái 1995-1997 években a legjobb átlagokat érték el. Az 5-6. helyet foglalják el a 10-25 ezer lakosú városok és leggyengébbek az átlagok az 5-10 ezer lakosú településeknél. A főváros iskoláiból kikerülők átlagai — a legkisebb településekhez hasonlóan — évről-évre más helyet foglalnak el a sorrendben. Ha az iskolák fenntartói szerint szemléljük a felvételi arányt, kitűnik, hogy 1991-1994 között a központi költségvetési szervek (egyetemek, főiskolák, HM stb.) iskoláiban volt a legmagasabb. Az egyházak, felekezetek iskolái 1995 óta azonban megelőzték ezeket. 1994-ig a harmadik helyet az alapítványi iskolák foglalták el, azóta előbbre léptek a települési önkormányzatok iskolái. A megyei önkormányzatok több mint kétszáz iskolájának felvételi aránya jelentősen elmarad a másik négy csoport mögött. Az élen: Győr-Sopron és Szabolcs-Szatmár A felvételi arányok szerinti megyék közötti sorrendjéből több következtetés vonható le. (1. táblázat, illetve grafika) Meglepő, hogy az első két helyen olyan — gazdasági helyzetét tekintve eltérő — megye foglal helyet, mint Győr-Moson-Sopron és Szabolcs- Szatmár-Bereg. A legalacsonyabb a felvételi arány Budapesten, de itt vannak olyan kerületek (V.: 35,6, XII.: 33,8, I.: 31,76 százalék), amelyek a legjobb megyékkel egyenrangúak. Figyelemre méltó azonban, hogy egyes kerületek (XV.: 11,61,XXI.: 13,11, IX.: 14,36 százalék), felvételi arányai sokkal alacsonyabbak, mint a leggyengébb eredményű megyéké. A megyék fejlődése az 1998. és az 1991. évi felvételi arányok különbségével mérhető. Míg az országos felvételi arányok 10,2 százalékkal javultak, addig Győr-Moson-Sopron megyéé 14,7, Jász-Nagykun-Szolnok megyéé 13,5, Szabolcs- Szatmár-Bereg megyéé 13,3, Vas megyéé 13,2 százalékkal emelkedett. Ugyanakkor Zala megyéé csak 3,0, Somogy megyéé 7,7, Veszprém megyéé 7,9 százalékkal növekedett. A táblázat utolsó sora a legmagasabb és a legalacsonyabb felvételi arányú megye közötti különbséget jelzi. Sajnálatos, hogy e különbség növekedése tapasztalható; 1996-ban kiugróan nagy volt az eltérés. Más sorrend alakul ki, ha a felvételizők írásbeli dolgozatainak átlagai alapján vizsgáljuk a megyéket. (2. táblázat) Az írásbeli átlag csökkenő tendenciát mutat. A csökkenés 1998-ban a hét év átlagához képest a következő: 3. táblázat: Az írásbeli átlag változása 1998-ban az előző hét évhez képest Megye 7 éves 1998 évi átlag eltérés Fejér 8,26-0,49 Szolnok 8,14-0,58 Pest 7,95-0,52 Zala 8,67-0,62 Budapest 8,28-0,52 Szabolcs 8,24-0,64 Baranya 8,96-0,53 Somogy 8,29-0,65 Békés 8,13-0,54 Tolna 8,69-0,65 Hajdú 8,41-0,57 Komárom 8,17-0,66 Nógrád 7,58-0,58 Borsod 7,96-0,72 Győr 8,71-0,77 Heves 7,87-0,85 Csongrád 8,61-0,86 Bács 8,73-0,87 Vas 8,77-0,91 Veszprém 8,67-0,95 Fejér és Pest megyében tehát legnagyobb az átlagok relatív javulása. Legnagyobb az átlagok csökkenése Veszprém és Vas megyékben. Az értékelés tanulságai — és buktatói Hibát követ el, aki az iskolai munkát csak e sorrend alapján szeretné megítélni. Ezúttal is fel kell hívnunk a figyelmet az értékelés néhány buktatójára: 1. A középiskolák azokat a tanulókat formálják, akik beiratkoznak hozzájuk. Egyes iskolák iránt olyan nagy az érdeklődés, hogy válogathatnak a jelentkezők között. Számos iskolában viszont erre alig van mód. Egyes középiskolák a legjobb általános iskolákból merítik tanulóikat, mások a gyengébbekből. Vannak, akiknek a szülei jelentős kulturális és anyagi segítséget képesek adni és vannak többszörösen hátrányos helyzetű tanulók. Nincs az a tanári együttes, amely képes lenne ezeket a különbségeket kiegyenlíteni és nincsenek olyan mérési módszerek sem, amelyek képesek lennének ezeket az eltéréseket figyelembe venni. 2. Nem azonos értékű bejutni arra az egyetemre, ahol nehéz vizsgákon, tízszeres túljelentkezés mellett kell helytállni, mint arra a főiskolára, ahol válogatás nélkül bárkit felvesznek. Az iskolák sorrendje tehát nagymértékben függ attól, hogy tanulóik mely felsőoktatási intézményekbe jelentkeznek. 3. A felvételi vizsgák elsősorban a felkészültséget, a tudást mérik. A középiskoláknak azonban a tantárgyi felkészítésen kívül számos egyéb feladata is van. Többek közt az egyéni képességek kibontakoztatása, erkölcsi és testi nevelés. Ezek a felvételi eredményekkel csak áttételesen mérhetők. Az az iskola, amely a felvételi eredmények tekintetében kiváló, középszerű lehet a nevelés hatékonysága terén, és amelyik eredményesen nevel, nem feltétlenül mutat fel sikeres felvételizőket. Az iskolák összevetése tehát — csak a felvételi eredmények alapján — félrevezető lehet, hiszen a nevelő munka összehasonlítására nincs mód. Mindazonáltal a középiskolák oktatómunkáját és eredményességét jelző mutatószámok hasznosak az általános iskolát befejező diákok és szüleik számára a megfelelő iskolák kiválasztásához, a pedagógusok számára, hogy megismerjék helyzetüket a többi iskolához képest, és lehetővé teszik az oktatás irányítóinak az intézmények objektív összehasonlítását. Neuwirth Gábor Megyék közötti sorrend felsőoktatási felvételi arányok szerint Magyarországon, 1998 1. táblázat: A felsőoktatási intézménybe felvettek aránya a jelentkezők százalékában 2. táblázat: A felvételizők írásbeli dolgozatainak átlaga megyénként Megye 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 Megye 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 Baranya 9. 24,2 8. 26,1 9. 27,8 12. 26,0 10. 29,6 11. 29,9 11. 31,6 7. 35,0 Baranya 1. 8,68 6. 9,49 3. 8,86 2. 9,38 1. 8,96 1. 8,94 1. 8,43 Bács 1. 28,6 1. 30,1 3. 31,6 1. 31,5 6. 30,9 4. 33,6 10. 31,9 4. 38,0 Bács 6. 8,26 2. 9,68 1. 9,16 6. 8,99 4. 8,63 4. 8,56 5. 7,86 Békés 14. 21,7 16. 23,4 13. 26,0 5. 28,9 14. 26,7 13. 29,7 20. 25,5 14. 31,4 Békés 17. 7,69 15. 8,77 7. 8,72 18. 7,97 18. 7,93 11. 8,31 14. 7,59 Borsod 12. 22,8 5. 27,0 4. 29,7 4. 29,2 3. 31,7 8. 32,2 7. 33,8 10. 33,9 Borsod 19. 7,57 18. 8,71 17. 8.15 17. 8,05 16. 8,04 17. 7,91 18. 7,24 Csongrád 7. 25,6 6. 26,9 7. 28,6 3. 29,8 5. 31,4 7. 32,9 9. 31,9 6. 35,4 Csongrád 2. 8,43 7. 9,43 5. 8,83 7. 8,92 11. 8,19 2. 8,75 10. 7,75 Fejér 16. 21,0 17. 23,1 15. 25,1 16. 23,9 17. 25,7 16. 28,1 13. 30,9 17. 29,9 Fejér 14. 7,81 9. 9,26 15. 8,23 13. 8,37 13. 8,09 10. 8,38 8. 7,77 Győr 4. 26,5 10. 25,6 2. 36,1 7. 28,2 1. 33,4 2. 35,3 2. 38,8 1. 41,2 Győr 7. 8,24 1. 9,86 9. 8,66 3. 9,31 5. 8,55 14. 8,26 4. 7,94 Hajdú 3. 27,0 11. 25,3 14. 25,7 6. 28,5 8. 30,0 3. 35,1 3. 36,7 3. 38,2 Hajdú 12. 7,84 13. 8,89 8. 8,71 9. 8,71 9. 8,43 5. 8,54 7. 7,84 Heves 5. 26,1 7. 26,6 6. 29,0 2. 30,2 7. 30,7 6. 33,3 8. 32,6 8. 34,9 Heves 18. 7,61 17. 8,71 13. 8,33 19. 7,80 14. 8,07 19. 7,72 19. 7,02 Komárom 13. 22,6 18. 22,9 18. 23,8 17. 23,7 18. 24,3 9. 30,4 15. 30,2 13. 32,0 Komárom 13. 7,82 10. 9,10 12. 8,43 16. 8,08 12. 8,14 15. 8,08 16. 7,51 Nógrád 20. 18,8 20. 19,7 20. 21,1 19. 21,3 19. 22,5 20. 22,4 16. 28,1 20. 27,7 Nógrád 20. 6,92 20. 8,46 20. 7,76 20. 7,77 20. 7,50 20. 7,68 20. 7,00 Pest 18. 19,3 15. 23,9 17. 23,9 18. 23,3 16. 25,9 15. 29,3 17. 27,7 16. 30,7 Pest 11. 7,86 16. 8,76 18. 8,14 15. 8,09 19. 7,71 18. 7,83 17. 7,43 Somogy 17. 20,6 14. 24,8 16. 24,8 15. 24,6 15. 26,1 17. 28,0 19. 26,3 19. 28,2 Somogy 15. 7,75 14. 8,81 16. 8,22 11. 8,58 10. 8,37 6. 8,53 12. 7,64 Szabolcs 6. 25,6 2. 28,6 5. 29,5 8. 28,1 2. 32,4 1. 38,4 1. 39,3 2. 38,9 Szabolcs 16. 7,73 19. 8,68 14. 8,32 10. 8,59 8. 8,45 9. 8,38 13. 7,60 Szolnok 15. 21,4 9. 25,8 12. 26,4 11. 26,8 11. 28,8 18. 27,9 14. 30,6 9. 34,9 Szolnok 10. 7,97 11. 9,05 19. 8,12 14. 8,26 17. 7,98 13. 8,27 15. 7,56 Tolna 10. 23,6 12. 25,0 10. 27,0 10. 27,3 13. 28,1 12. 29,8 5. 34,0 11. 33,5 Tolna 8. 8,21 8. 9,41 4. 8,85 8. 8,89 2. 8,65 3. 8,64 3. 8,04 Vas 11. 23,4 4. 27,0 1. 32,6 9. 27,4 9. 29,8 5. 33,4 4. 35,2 5. 36,6 Vas 3. 8,41 3. 9,57 6. 8,79 1. 9,67 6. 8,47 12. 8,30 6. 7,86 Veszprém 8. 25,4 13. 25,0 11. 26,8 14. 25,0 12. 28,6 10. 30,0 6. 33,8 12. 33,3 Veszprém 4. 8,33 5. 9,55 2. 8,97 4. 9,30 7. 8,46 8. 8,43 11. 7,72 Zala 2. 27,9 3. 28,3 8. 28,3 13. 25,9 4. 31,6 14. 29,3 12. 31,3 15. 30,8 Zala 5. 8,27 4. 9,57 11. 8,55 5. 9,04 3. 8,63 7. 8,49 2. 8,05 Budapest 19. 19,0 19. 20,9 19. 21,5 20. 19,6 20. 20,8 19. 24,4 18. 26,4 18. 28,5 Budapest 9. 8,04 12. 8,93 10. 8,64 12. 8,51 15. 8,06 16. 8,08 9. 7,76 Összesen 22,8 24,6 26,1 25,2 27,2 29,7 31,0 33,0 Összesen 8,00 9,09 8,57 8,60 8,22 8,26 7,70 Különbség 9,8 10,4 11,4 11,9 12,6 16,0 13,8 13,5 Különbség 1,80 1,40 1,40 1,90 1,50 1,20 1,40 (Az első szám a megyék sorrendjét jelöli.) (Az első szám a megyék sorrendjét jelöli.)
