Békés Megyei Hírlap, 1999. március (54. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-05 / 54. szám
egészségügy 1999. március 5., péntek Csontritkulás az idősödés gondja II. Megelőzhető? Népbetegség? Gyógyítható? Úton-útfélen találkozunk elkeseredett emberekkel, s inkább nőkkel, akik a csontritkulás betegségében szenvednek, vagy mondván, közeledik a menopausa időszaka, s már e betegségtől való félelemben töltik napjaikat. Vagy szaladgálnak különböző gyógyszerekért, tapaszokért, hogy abban a fűszereiben élhessék későbbi napjaikat: amit tudtam, megtettem, hogy e betegséget elkerüljem. Kérem, folytassák a számítást tovább a többi húsokkal is, ará- nyítva a zöldségekhez. Hogyan bizonyítja ezt a saját tapasztalatom? A jó Isten „megengedte” az elmúlt nyáron, hogy Dinnyésnél nagy baleset érjen. Totálkáros lett az autóm, többszörös orrcsonttörésem, koponyaalapi törésem volt, s a jobb lábamon sarokcsonttörést szenvedtem. A székesfehérvári kórházban kezeltek. Mindennel nagyon meg voltam elégedve, csak az fájt, hogy kérésemet — a gipszet vályúsán tegyék fel — nem teljesítették, s teljesen begipszelték. Mivel az eddig jónak tartott lábam — melyen 55 évig jártam — tört most el, s tudtam, hogy a többször operált bal lábam igen nehezen fog tartani, megvettem a könnyű, maszekgipszet, amit mindenkinek ajánlani tudok. Nyolc nap után hazakerültem, de szomorú voltam, hogy magamat nem tudom természetgyógyászati módszerekkel kezelni, mivel rajta van a gipsz a lábamon, de reggel és este nejonnal becsavartam és szorgosan csináltam a „skótzuhanyt”, ezzel is segítve a vérkeringést. Nem felejtettem el az orvos tanácsát, hogy a csonttörések közül a sarokcsont törése a legrosszabb, mert ott a leggyengébb a vérkeringés. A kórházban fogyasztottam napi 1 liter diótejet, s valakit mindig kértem, hogy öntsön a poharamba, míg én nem járhattam. Itthon nagyon bántott, hogy a várt agyagpakolást nem végezhettem, s mikor július végén jöttek hozzám a betegek (a baleset július 5-én volt) a szegediek és a gyulaiak elmesélték, hogy náluk milyenre csinálják a vályús gipszet. Kérésemre felvágták a gipszemet, 4 hétre a törés után. Most már nemcsak a skótzuhany és a diótej volt a kezelési mód, hanem jöttek a váltófürdők, s a mindennapi hideg agyagpakolás. Még az elmúlt év kora tavaszán kaptam felkérést az augusztus 21—22-én tartandó nemzetközi természetgyógyászati kongresszusra A mozgás betegségei címmel tartandó előadásra, s bár felhívtam a rendezőket, hogy a gipszelt lábam miatt lemondjam, de ők ebbe nem egyeztek bele. Úgyis meg tudod tartani — volt a válasz, majd lesznek, akik felvisznek az emeletre. Ismét megkerestem az orvosomat. Legyen szíves megröntgenezni a lábamat, mert szeretnék járni rajta — ha mankóval is. Eléggé idegesen válaszolta, hogy bemehetek, ha akarok, s megnézheti, de semmi értelme nincs, mert sarokcsont törésekor 12 hét után szabad csak lábra állni, s ismételte, hogy semmi értelme. Megvizsgált. Az első szava találkozásunkkor azt volt: „hű, de jól mozog a lába!”, majd megkaptam a papírt, s mentem a röntgenbe. Visszatértemkor — előkerestette a baleseti filmet is — azt mondta: „nézze, itt volt keresztültörve a sarka, s most, a mai film szerint teljesen be van gyógyulva. Mondja, mit csinált?” Elmondtam, amiket csináltam, s azt is, hogy a baleset másnapjától naponta ittam a diótejet. — Huszonöt éve vagyok baleseti sebész — folytatta, de még ilyet nem láttam, hogy a sarokcsont 6 hét alatt így begyógyuljon. Nyugodtan járhat és ráléphet teljes testsúllyal, ez a törés begyógyult. Nagyon örültem és elmentem a kongresszusra, megtartottam az előadásomat, s azt is, miért járok most két mankóval, s a levezető orvosnő — akit én addig nem ismertem — azt mondta: „Katalin, ezt a balesetet erre a kongresszusra időzítette, én is orvos vagyok, de még én sem láttam ilyet, hogy valaki sarokcsonttöréssel 6 hét után járhasson. Itt lehet elgondolkozni, mi szükséges az emberi szervezetnek. A helyes és egészséges táplálkozás alappillére a gabona- neműek, zöldségfélék, gyümölcsök, olajos magvak. Érdemes csökkenteni a sót, a tojás fogyasztását. Én például születésemtől fogva lakto-ovó- vegetárius étrenden éltem. Most már 9 éve, hogy állati tejet nem fogyasztottam, több, mint egy éve, hogy semmiféle tejterméket és tojást nem fogyasztok. Teljesen áttértem a tiszta növényi vegetárius táplálkozásra, s jól érzem magam. 1998. július 5-ei balesetemkor a vérképem az orvos szerint kitűnő volt. Bokor Katalin természetgyógyász Együtt még bottal is könnyebb... képünk illusztráció Egyszer mindenkinek érdemes lenne összeszámolnia, hogy hány elszalasztott lehetőség, kihasználatlan sansz van a múltjában. Mindegy, hogy szerelemről, munkáról vagy karrierről legyen szó: mindenkinek akad az életében valami, amit elmulasztott. S ha már összeszámoltuk mindezeket, érdemes tovább kapargat- nunk a rozsdát a múltunkról. Miért nem mentünk el arra a randevúra? Miért nem adtuk be a felvételi papírt? Miért nem pályáztunk az állásra? A válasz nagy valószínűséggel legtöbbször ugyanaz: féltünk. Nem bíztunk magunkban, kishitűek voltunk. S hogy miért? Mert rossz volt a véleményünk saját magunkról. Mert azt hittük, másoknak rossz a véleménye rólunk. Ez a két mondat jelenti manapság azt az egyre divatosabbá váló amerikai kifejezést, hogy Body Image. Egyre többen jönnek rá arra, hogy a siker — áhítsuk azt az élet bármely területén — saját testünknél kezdődik. Gáüásaink oly egyszerű „apróságokból” táplálkoznak, mint a súly- fölösleg, a nem kellően rendezett külső, s ez aláássa önbizalmunkat. Csak egy példa: Magyarországon körülbelül hárommillió nő szenved kisebb-nagyobb mértékű cellulittól. A legtöbbjének fogalma sincs arról, hogy ma már a narancsbőr kezelhető. Vagy: a nők a terhességi csíkokat megváltoztathatatlan tényként kezelik. Sokan nem is hallottak arról, hogy eltüntethetők természetes úton, testkozmetikai eljárásokkal. Inkább nem vesznek fürdőruhát, kerülik a társaságot, befelé fordulnak, depressziósak lesznek, többet esznek (vagy isznak) a kelleténél és... de hová vezet mindez? Nem véletlen tehát, hogy a siker kulcsa a pozitív Body Image. Szerencsére ma már Magyarországon is egyre több kozmetika ismerte fel ennek fontosságát. Ezekben a kozmetikákban az arc- és testkezelés nem merül ki a pattanás nyomkodásában, vagy a szőrtelenítésben. A modem orvostudomány kozmetikára szabott eredményeit alkalmazzák. Pszichológusok, orvosok és kozmetológusok igazolják nap mint nap a világban, hogy a szervezet egységes egész. Elég egy apró változás ahhoz, hogy az egész működésképtelen legyen. Ezt a harmóniát csak tudományos felkészültségű szakemberek képesek biztosítani termékekkel, eljárással, amelyek kiegészítik egymást Szerencsére ma már szőkébb pátriánkban is gyökeret vert ez a kozmetikai szemlélet és gyakorlat mely a tudományosan is igazolt és tesztelt eredményeket használja fel csorbítatlanul. Nem akar elvenni abból, de hozzátenni sem. Nem akar orvosabb lenni az orvosnál, biológusabb a biológusnál. A következő hetekben ebből a gyakorlatból adunk ízelítőt a békéscsabai Grácia Arc- és Testkozmetikai Szalon segítségével. PR Családsegítők Gyulán Tegnap a gyulai városházán tartotta értekezletét a Magyar Családsegítők Országos Egyesülete 4. számú régiója. Elsőként Ferenczi Istvánná, a Gyulai Családsegítő Központ és Gyermekjóléti Szolgálat vezetője mutatta be intézményüket, majd Rajki Tóth László, a dél-alföldi régió vezetője, az országos egyesület alelnöke szólt a tíz évvel ezelőtt megalakult szakmai szervezetről. Az értekezleten megalakult az országos egyesület megyei szervezete. Galambosné Varjú Blanka személyében megyei ügyvivőt választottak. A megyei szakmai képzési bizottság vezetője Kovács Edina lett, a bizottság tagjai Balkó Lajos és Nagy Éva. Az etikai bizottság vezetője Csobáné Seres Franciska, a bizottság tagjai Cs. Szabó Andrásné és Dávid Zoltán. A családsegítő munkaközösség vezetője Ferenczi Istvánná, a gyermekjóléti munkaközösség vezetője Csereiné Argyelán Anna lett. , (ö) Energiaforrások Kisfaludy György időfizikus tart előadást Békéscsabán, március 6-án 9 órától az MDF Nagy Imre téri Székházában. Címe: „A jövő energiaforrásai”. A Fehér Fény Alapítvány rendezvényén az időfizikus az energiák fajtáiról és felhasználási lehetőségeiről beszél majd. (U) SZEXPOSTA Dr. Bordás Sándor rovata „Szerelem” jeligével egy 16 éves lány a következőket írja: Nagyon szeretek egy fiút, aki a másik osztályba jár, de sajnos nem akar észrevenni. Sokat sírok miatta, nem tudok aludni és folyton csak rá gondolok. Ha elmegyünk a folyosón egymás mellett, teljesen kipirulok és úgy ver a szívem, hogy azt hiszem, hogy elájulok. Már az osztálytársnőim is észrevették, és az egyik barátnőm mondta, hogy jó lenne, ha beszélnék vele. De tudom, hogy neki egy másik lány tetszik, aki viszont jár egy fiúval és tudomásul sem akaija venni a szerelmemet. Mit tegyek? Szólítsam le? Lehet ebből kapcsolat Ön szerint? Kisasszony, levelét olvasva Krüss német költőnek „Ming úr kertje” című verse jutott eszembe, ahol Ming úr, az öreg kertész a birtokán lévő tóban a tavirózsába szerelmes és Katalinnak be- cézgeti, de a rózsa Vura, az aranyhalra nevet, míg az aranyhal Su-sut, a kiscsibét szereti. Su-su, a kiscsibe viszont Ming urat imádja. Lágyan és csendben szeretnek, de senki sem szeret viszont, és ebben a körben senkinek sincs szerencséje a szerelemben. Élnek és várnak, szomorúak és szerelmesek... Sajnos az élet produkál ilyen körkapcsolatokat a szeretett személy viszontszeretete nélkül és mint ahogy Ön is tapasztalja, nincs kínosabb érzés a nem viszonzott szerelemtől. A lélektan még ma is adós nekünk a szerelem megmagyarázásával. Mi is a szerelem voltaképpen? Tudjuk, hogy ha viszonzott, akkor a legpozitívabb érzést váltja ki az emberben, szinte repül a boldogságtól, még ha viszonzatlan, a kínok kínját élhetjük át. De a lényeg az, hogy nagy motivációval bír az ember viselkedésére mind a viszonzott, mind pedig a viszonzatlan szerelem. Hiszen az irodalomból is tudjuk, hogy mire képes egy szerelmes és mire egy csalódott ember. Schiller ezt találóan így fejezi ki: „Halottak vagyunk, ha gyűlölünk, de istenek, ha ölelkezve szeretünk”. Kisasszony, javaslom szólítsa meg a fiút, kezdjenek el beszélgetni és majd kiderül az Ön számára is, hogy valóban azt a fiút szereti-e vagy a fiúkkal kapcsolatos vágyteljesítő fantáziája működött csupán. . A Celladam kálváriája Tíz évvel ezelőtt indult a Celladam karrierje, vagy inkább kálváriája. Kovács Ádám, a szer feltalálója akkor még nem gondolta, hogy egyszer itt tart majd. Sok ezer daganatos beteget meggyógyított, kutatócsoportja többször kicserélődött már, orvosok jöttek, orvosok mentek, de ő mindvégig hitt a Celladamban. A Celladam körül sosem volt csend. Most éppen az kavar vihart, hogy beszüntették a Celladam gyártását, mert Kovács Ádám nem járult hoz- zá, hogy az OGYI ellen- őrizze az alapanyag- fSt gyártás technológiáját, jt* — Kovács úr, hogy f van a felesége? — Gondolhatja, hogy lehet egy ilyen ember mellett. — És ön hogy van? Miként érintette a Celladam elleni újabb támadás? — Jól vagyok. Egyetlen bajom, hogy tavaly elmúltam hatvanéves. És ilyenkor az ember elgondolkodik bizonyos dolgokon. Az, hogy az OGYI döntése miként érintett, nem tudom megmondani, mert nem akarok senkit megbántani. Tévednek, ha azt hiszik, hogy ezzel ártottak. Eddig sem lehetett a Celladamot a gyógyszertárakban kapni, csak ha a beteg megrendelte, mert a gyógyszermaffia gondoskodott arról: ne legyen ott az üzletekben. — Ön tudja, hogy mit kifogásol az OGYI? — Azt kérték, mutassuk be az alapanyaggyártás technológiáját. Kérdem én, ha tíz évvel ezelőtt megfelelt, akkor most miért kellene megmutatni az alapanyagot. Miért pont most jutott az OGYI vezetőinek eszébe? Ez nem más, mint mondvacsinált kifogás. Megint lehet a betegeken is és rajtunk is rúgni egyet. — Mit gondol, miért ilyen nehéz a Celladam útja? — Röviden válaszolva azért, mert jó. A Celladam úgy is mint diagnosztikai eljárás és úgy is mint egészségfenntartó és gyógyító készítmény a legjobbnak mondható. Az egy más kérdés, hogy miért nem lehet minden beteget meggyógyítani vele. A klinikusi elv szerint a rákos embereket mindenképpen a hagyományos gyógymódnak kell alávetni. S ha az nem használ, akkor utolsó szalmaszálként jöhet a Celladam. Csakhogy a legyengült immunrendszernél már elérhetetlen a kívánt gyógyhatás. — Mi a következő lépése? — Már fellebbeztünk az OGYI döntése ellen az Egészségügyi Minisztériumnál, ha itt sem nekünk adnak igazat, akkor bírósághoz fordulunk. Egyébként dolgozunk a Celladam következő fázisán, csak előbb még az első menetben kellene egyezségre jutni az illetékesekkel. — Évekkel ezelőtt kutató- központról és kórházról álmodott. — A Nemzeti Egészségmegőrző és Rákellenes Alapítványnak pénzt adtunk, hogy a szentendrei laktanyában kialakítson egy kutató- és gyógyítóközpontot. Az a szervezet, amelyiknek az lenne a dolga, hogy a daganatos és a keringési rendellenességgel kapcsolatos tennivalókat szervezett formában megvalósítsa, nem tesz semmit az ügyért. Hét éve benne van a pénzünk, és még rajtunk kérik számon, miért nincs a gyógyszergyártáshoz szükséges technikai hátterünk. — Nem gondolt még arra, hogy feladja? — Sokkal könnyebb dolgom lenne, ha a Celladam nem bizonyított volna semmit. Akkor feladnám. De így nem! Török Ferenc
